Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-10 / 7. szám

1931. január II. Utazás — Turisztika Északafrikai tanulmányút A Párisi Magyar Diákegyesü­let Utazási Osztálya, amely a »Mefhosz« tanutmányutjait rendezi, február hó 15-én tanulmányutat indit Északafrikába. Útirány a kö­vetkező: Budapest, Velence, Ró­ma, Nápoly, Siciilia, Palermo, Tú­ros, Constantine, Biskra, Alger, Oran, Marseille, Niice, Monte-Car­lo, Genova, Milano, Budapest. A téli és tavaszi tanulmányutak­ra vonatkozó prospektust díjmente; sen megküldi bárkinek a^ Párisi Magyar Diákegyesület Utazási Osz­tálya (Budapest, Ferenc-körut 38, tsz. 2. Tel. Automata 872—74)­Szóbeli felvilágosítások a hivata­los órák alatt hétköznaponként d. •ii. 4—6 óra között. JsfVíKYIséíC, Szőlősgazdák gyűlése Nyíregyházán A Nyirvidék több izben rámuta­tott arra a gazdasági és szociális szempontból szinte katasztrófális kárra, amely a fagy következtében a tiszántúli és elsősorban a nyír­egyházi szőlőbirtokosokat sújtot­ta. A szőlősgazdák most sokhe­lyütt tétován állanak, nem tudják mit kezdjenek kipusztult terüle­tükkel. A sorsdöntő kérdések meg­vitatására a Tiszántúli Mezőgaz­dasági Kamara a Magyar Szőlős­gazdák Országos Egyesületének közreműködésével" gyűlésre hivta össze a Tiszántúl Mezőg^dáit. A szőlősgazdák nagygyűlése január 19-én vasárnap délelőtt fél 11 óra­kor lesz a Korona nagytermében. — Uj Balázs Árpád lemezek ér­keztek az Ujságboltba. Beszélgetés Feld Matyival, aki három napig nem akar szomorú embert látni Nyíregyházán (A »Nyirvidék« tudósítójától.^ Egy pohár fekete mellett ülünk az ország egyik legvidámabb és és legjobb szivü emberével, a mo­solygó, ragyogó arcú Feld Matyi direktorrai és bohózatiróvai. A bői esek nyugalmával és derűjével járja most Feld Matyi az orszá­got. Volt Székesfehérvárott és JCecskeméten. Mindenütt a Nem tudok én' zsidó nélkül élni c. har­sogó kacagásra ingerlő bohózatát mutatja be. A bemutató előkészí­tésére jött Nyíregyházára is. Nem várja meg az interjú kérdéseit, be­szél, beszél, kedvvel és kedvre de­ritően. Azért jövök Nyíregyházára, eb, be az intelligenciájáról olyannyira nevezetes városba, hogy itt felde­rítsem a szomorú embereket, akik ma bizonyára itt is vannak. Az utcán megfogtak az emberek és ezzei állították meg bennem a szót: Matyikánk, jöjjön avval a pom­pás komédiájával. Láttuk Pesten háromszor is, de telt háza íesz itt ís vele, mert megnézzük negyed­szer is szívesen. Előre biztosítanak, hogy minden páholyt eladnak. Kídves embe­rek és kedves város. Maga a pol­gármester ur az elsők között. Amikor felkerestem és kértem, hogy engedje át három napra a színházat és hogy hát ne kellessen fizetnem "bért, vigalmi adót és ef­féléket, nem is engedett beszélni Őméltósága. Ugy. tett, mint aho­gyan híréből "ismertem: a színé­szet iránt való szeretet és a kuf­tura diktálta, amit mondott: Igaz­gató urat az egész ország ismeri és szereti, az Ön társulatának kész ségesen nyitjuk meg a színházat áldozattal is. Tessék megnézni folytatja Matyi igazgató: itt vannak a székesfe­hérvári meg a kecskeméti lapok, 'hasábos cikkekben mondanak kö­szönetet azért, hogy ^Somogyi Nu­sival és a Nem tudok zsidó nélkül élni c. "darabom többi fővárosi sze­replőivei és görleivel, díszleteivel három napon át ott játszottam a városukban. Minden cikknek az a poénja: nem lehet megfizetni ázt az <;mbert, aki ma megkacagta­tot betnnünket órákon át. Hát igenis, ez a célom Nyíregy­házán is. — Három napon át nem akarok szomorú, csüggedt embert látni Nyíregyházán.... — A darabom sikere? Büszkén mondhatom, óriási si­kere van mindenütt. Nem bántok én ebben a darabban senkit. Éb­redő és zsidó együtt mulatnak azon az igazságon, amit az én bo­hózatom a nevettetés eszközeivel meggyőzően igazol, hogy a magyar ember, akármit is mond, megvan az ő házi zsidója, akit szidhat, de nem nélkülözhet. Minden bántó él "és tendencia nélkül sikerült azt a jól ismert, ha be nem is vallott tényt színpadi "bohókázás módján megéreztetnem. És amint beszélt Feld Matyi mosolygott felé az egész kávéház. Csak a pincér néz rá szigorúan, mert feketéjét cask félig itta meg. A fekete? Hja, vigyázok a szi­vemre. Inkább vagyok élő Feld Matyi, mint halott Shakespeare — mond­ja, aztán sietve kapja hóna alá irattáskáját, megy a miskolci vonathoz. Nyíregyháza után a kö­vetkező állomása Miskolc lesz. Feld Mátyás bohózatát, a Nem tudok én zsidó nélkül élni cimü öt kéjibői álló darabot a jövő héten csütörtöktől három napon át ját­szák a Városi Színházban. Nyíregyháziak a csabai városi kulturális kongresszu­son (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A békéscsabai városi kulturális kongresszusról több izben megem­lékezett a Nyirvidék. Közöltük, hogy a kongresszus február első napjaiban lesz és műsorának lénye ges része a városok kulturális együttműködésének biztosítása ké­pezi. 'A csabai "kongresszuson részt vesz dr. Bencs Kálmán kir. kor­mányfőtanácsos, polgármester, aki dr. Polinsz'ky Pál kulturtanácsnok­kal ütazik Csabára. A polgármes­ter kíséretében résztvesz a kultu­rális kongresszuson a Bessenyei Kör zenemüvévszeti szakosztálya képviseletében Kovách Árpád ta­nár karnagy is. WALTERNE KALAPSZALONJA íazelőtt M« Carly Walter Paris Bld. Sebestopot 35.) NyirefM, Luthsr-u. 20, Píria, Bécs és Budapest leg-uiabb és legszebb kalapmodelljei állandóan raktáron. Átalakítások és gyász­kalapok 2 óra alatt készéinek. tanulóleány felrétrtiu T73J­R ledöntött bálvámj. A Nyírvidék eredeti regénye. Irta: Váth János. 14 Az ő keresztje és a könnyű teher ; a bűn­bocsánat és a bűnbánat; a lélek és a test; s az ő irgalma napsugár hevével hullottak a szívére, átjárták beteg vérét, nyilamlós csont­jait, mint a Silóé hévvizének melege. A lé fek úgy ki tud áradni a bőrig, ahogy föld a bazalt napsugarakat kiárasztja. Myriám a rosszak bűnbánatával lágyult ci a beszéden. Az ötvösnek Mária Magdalénát juttatta ©szébe s csak fokozta benne lelki erejének ieszeszedését, hogy egyszerre két lelket ttyer meg a Mester országa számára i Mikor befejezte tanítását, szinte maga is meghőkölt, a béna feléje nyújtotta kezét s • lelkéből minden lefoszlott róla : — Nézd, mester, milyen tehetetlen va­ayok. Gyerekeimért mennyit szenvedtem tél­Cen-fagyban s mire jutottam vénségemre! Könyörülj rajtam ! A lelke s hite összeroskadását érezte me ötvös, mikor a lélek megmentésére vetette ki az Or hálóját s hogy a testibe zökkent vissza a nyomorult. Gyengeségében megint a százszor rossz sietett segítségére : — Édesanyám, először keressük az Is íen országát s a többi megadatik nekünk. Az ötvös boldogan nézett föl Myriámra: Honnan vette ez a Mester szavait ? Az özvegy zsidóasszony tétován bámult maga elé s lekapta szemét lányáról, mert asszony ösztönével megérezte, hogy My­riámba az elérhetetlen szerelmes megfog ha­tása csöpögtette a szavakat. A tiszta, tapasztalatlan ötvös nem is­merte a világot, hogy az útszéli bűzös po teolya, ha kell a napsugarakat is vissza­veri s tífuszt, kolerát ébreszt benne az áldott nap heve is. | A szánalom krisztusos jóságára ébredt föl, mikor a beteg kezének bélelt szőrme puha fogását érezte tenyerén. Aztán két ma­rokra fogta s szelíd jósággá, végigsimo gatta : — Bízzál asszony s a hited meggyógyít téged. A nyomorult kék nagy szemében a sí mogató jóságtól felgyúlt az .öröm. Nagy, pe­remes szája mosolyra* derült. Kínoktól ba­rázdált arcara pirosság ömlött ki: — De jó ember vagy, tanító ! Izrael is­tene áldjon meg — terült szét talmudos há­lálkodásra a szava. Myriám már kisurrant s edény csöröm­pölés hallatszott be. Az ötvös vacsorára gon­dolt s menni kívánt, hogy alkalmatlan ne legyen. Siettében válaszolta : — Krisztusomban az én áldásom Béke veled! — fordult ki a gyapjú füg­göny mögül. Myriám állt előtte. Invitáló adakozás­sal szólt hozzá : j — Nem veted meg kínálásomat ? — mu­tatott a fügével, erdei eperrel s boros edé­nyekkel rakott asztalra. Az ötvös megilletődött. Myriám megütközésnek vette : — Azt hiszem, haraggal távozol, ha meg nem öblíted szád borunkból s meg nem ,íz­leled gyümölcsünket. — Az eper ? — csodálkozott el az ötvös a korai gyümölcsön. — Szabados parasztok hozták. — Még nem láttam, pedig hosszú egy­házlátogatásaink idején sok kedveskedéssel adták jelét szeretetüknek a hívek — mondta s nem tudta, hogy ezen a földön ilyen lesz a föld népe : az idegennek adja első gyü­mölcsét is. Erika folyton arra sarkalta tanítóját, hogy a halászok között, a téglaégetők köré­ben és a katonák előtt az egyenlőséget hir­desse. Piusz és az ötvös földízünek tartották s Erika rögeszméjének. Elég, hogy az Úr ban egyek, egy testnek a tagjai. Ha a tü­relmi rendeletet, az Ige szabad hirdetését megengednék, untig elégnek tartották. Az asszony látott jobban a jövőbe. Nagy Konstantin tíz év múlva olvassa az égről : In signo vinces ! Hogy addig mennyi vér öntözi a diadal útját; az Úr kezében van a vetés. Az ötvös el-eltünt rekkenő dél­utánokon. Ügy rebesgette vacsoránál, hogy Myriám s édesanyja gyarapítják a hitközsé­get. Hiú volt és tartós. Myriám megértő szavai s rajongása a hiúságát fogták meg. Nyalánkságával pedig lépre ment a mézekre, gyümölcsökre, holott mindezt a házban is elér hette. Erika szívét a szánakozással hálózta be: Milyen Isten nyomorékja a sátoros Sámuel özvegye. A Mester akarata szerint való cse­lekedet, ha meglátogatja Erikát kegyessége undorító betegekhez is elvitte. Útnak indította Myriámhoz is A lány várta az ötvöst, de jó képpel fo­gadta Erikát is. A viselkedése azonban a részeg tudatát ébresztette Erikában Hozzá köszörülődött az ötvöshöz. Ki s be járt-kelt, hogy alkalma legyen pillantásaival szemébe vágni, hozzá dörzsölőzködni. Erika asszony szemét semmi se kerül­te el. Jó volt és részvétesen érdeklődött a be­teg iránt, aki végtelenül megszerette. S meg­ígérte neki, hogy meglátogatja máskor is. Az ötvös nem beszélt ma hozzá annyit. (Folft. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom