Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-05 / 4. szám

Nyíregyháza, 1930 január 5. * Vasárnap J^I, évfolyam. 4. sz. EltflutMl érek helylfrefi és vltéken: «#jr Mre 2 60 pen««. Ni^tMwi 7SO pengő. JEtataITÍseJAknefc és tanfeMnai: HW* cagedmény. Alapította JÓBA ELEK Felelő* ut-kMztó : VERTSE K. ANDOR. 8s*rfceszt6séf és kiadóhivatal: Széchenyl-út 8 Szerkesztőségi telefon: 5-22. A kiadóhivatal telefonja; 1-39. Postacheque 29656 kéziratokat nem adunk vl» r Uj hétköznapok Elmultak az ünnepek, az újév hajnalának mámora is eloszlott, jönnek a fekete, vagy legalább is szürke hétköznapok. Szép álom az ünnep, az élét azonban túlnyomórészben hétköznapokból áll. A magyar hétköznapok ezernyi gondja tarajosodik ki az újév hajója előtt az 1930-as vizeken. Jobb volna mindig ünnepelni, , mjntahogy a gyermekek mondják, a felnőttek is megkérdezik: »miért nincs mindig karácsony ?« Az élet nagyszerű tanulságai között nem a legutolsó az, hogy a jóból ís megárt a sok, a pihenés után kell a küzdelem, az éhség után az evés. Ez a tanulság vezet bennünket öntudatlanul is, amikor nekivágunk az újesztendő komolyabb részének, a hétköznapok tengerének. Ebből a tengerbői békés szigetként és világítótoronyként emelkednek ki az uj esztendő ünnepei, de hozzájuk csak a hétköznapok vizein lehet elérkezni. A magyar újesztendő hétköznapjain két nagy árnyék húzódik egyelőre keresztül: az egyik a jóvátétel és külpolitikai helyzetünk végleges megoldása, a másik a gazdasági válság elintézése. Minden, ami csak a magyar életben veszélyes és kényes kérdés, végső fokon ide vezethető vissza, minden más egyéb politikai követelés, legyen I az a legtisztább ideológia, a legjobb szándék, mindössze céltalan ábrándozás és játék a szavakkal. Az uj hétköznapok kell, hogy megneveljenek bennünket a jövő esztendő feladataira, át kell, hogy hassa az egész nemzetet, mint egy embert ennek a két kérdésnek a fontossága, ebben magyar és magyar között a legkülönbözőbb tárí^idalmi és politikai rétegződésben sem lehet különbség. A nagy munka apró hétköznapok hősies áldozataiból tevődik össze és éppen ezért az első uj hétköznap tulajdonképen mélyebb és tartalmasabb ünnep ma az újesztendő napjánál is. Amidőn a munka ritmusának első fendülete mozgásba hozza a hétköznapi világ megdermedt vonásait, amidőn a gyárkémények átveszik az ünnepi harangszó helyett az élet irányítását, amikor kocsi és autó vágtat újra sebes tempóban, hogy a gazdaság vérkeringését frissen szolgálja, akkor kezdődik igazában az újesztendő. A boldog ujeszten dő kívánása nem elég önmagában, az igazi jókívánság az, ha erőt. .kitartást és a hétköznapok szeretetét kívánjuk önmagunknak, mert könnyű ünnepelni, de nehéz a köznapok fáradtságát vállalni. A jókív ánság sikere, vagy eredménytelensége benne van alt uj hétköznap első lendületében, a jósok kiolvashatják a munkás kar és a doígos ész első lendületéből az 1930-as esztendő várható mérlegét; Mert valóban az eredménj mindig benne van a munkás izmaiban és akaratában, amihez hozzá kell számítani még a vállalt feladat sufyát és természetét. Az újesztendő programmja radikálisan egyszerű: feltétlenül meg kell teremteni a magyarság belső egységét és cselekvőképességét, ezt a cselekvőképességet pedig ki kei* használni arra, hogy az ujesztendőben a magyarság élethelyzete végre megszilárduljon. A megindult uj munka jelszavai nagyon egyszerűek: maradjon mindenki a helyén, de mindenki törődjön az egész magyarsággal és a hétköznapok gondjai közepette gondoljon arra, hogy minden munkája és ténykedése az egyetemes magyarságért történik. Ha ezt megtudjuk tenni, akkor nincs hatalom, amely az újesztendő legszebb álmait eí tudná gázolni, akkor az újesztendő valóban »vig ujesztendő« lesz és végre elérkezik a magyarságra az Isten áldása, amelyet annyiszor kérünk, midőn a himnuszt énekeljük. Vágjunk neki az uj hétköznapoknak, hogy az újesztendő folyamán elérjük a legnagyobb magyar ünnepet: a magyar feltámadást. Ötszáz munkanélküli kéri a város gyorssegélyét hogy a februári lakbért kifizethesse és a telet átélhesse (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A nyíregyházi munkanélküliek megbizottja.tegnap tárgyalt dr. Polinszky Pál kuíturtanácsnoklcal, hogy információt kapjon arra vonatkozólag, miként segítheti Nyíregyháza a munkanélküliek nélkülöző csalác^ai. , Értesülésünk szerint Nyíregyháza város nem fog elzárkózni ezidén sem a munkanélküliek megsegítése elől, de a segítséget nem pénz átnyujtásávaf, hanem hathatósabb módon eszközli. Nyíregyházán a munkanélküliek megbízottja szerint körülbelül ötszáz olyan család van, ahol nagy a szegénység a családfő keresetének elmaradása miatt. A nyiregyházi munkanélküliek mindenek előtt munkát kérnek, nem alamizsnát . és igy elsősorban megfelelő munkaalkalom teremtését, várják a várostól. Belátják, hogy a pénzbeli segítés nem a legideálisabb megoldás a munkanélküliség nyomán támadt sufyos szociális kérdésnek, de a i^mmmmmmmmmmmmmmmmm Anyuka visszajön Irta: Ádámné Kolozsy Sarolta. Gyerekek játszottak a domboldalon. Apró kis maszatos arcú gyerekek. Várakat emeltek a homokból majd hangos kiáltozással rombolták össze. A nap erős sugarai nem zavarták a játékos gyerekhadat és forró homokban feküdt a sok kicsi test. Legszélen, kicsit távolabb a többiektől égy göndörhaju fiúcska játszott. Mocskos kis kezeivel ügyesen túrta a homokot és rongyos ruhája zsebéből mindenféle színű ruhadarabokot szedett elő, zászlónak a várra. Egy-két nagyobb fiu irigyen nézte. Meglökték egymást és izgatottan sugdostak: Durván rákiált a kis fiúra az egyik: — Te Pali, add nekünk a rongyokat ! — Mindet nem adom, nekem akkor mi marad — feleli szeliden a gyerek — és odaszórja a rongyokat, magának csak egy piros selyem darabot hagy meg. — De nekünk mind kell, mondja az egyik szeplős kamasz elbizakodottam — add ide azt is, azt a pirosat. — Azt nem adom — mert ez az anyukám ruhájából való. — Anyukád ruhájából? Csak ennyit hagyott itt anyukád kérdi gúnyosan a fiu — minek tartogatod, talán emléknek? Pali szomorúan hajtotta le fejét. '— Miért bántsz Gyurka mindég? Örülj, hogy neked van anyukád, az enyém is vissza fog jönni, majd meglátod. És nagy kék szemében a könnyein keresztül átragyog az öröm. -— Na, ahogy az visszajön, — mondja cinikusan a koravén gyerek és felkacagott kegyetlenül, ahogyan csak gyerekek tudnak kacagni, amikor a másik sir. A többi gyerekek közömbösen játszottak tovább. Ugy. látszik megszokott jelenet volt ez közöttük, íalán mindennap megismétlődött. A gyerekek jól él tudják találni, hogy a másiknak mi fáj és akkor ösztönösen kitör belőlük az örök ember; csak oda szúrni, ahol a legjobban fáj. Hadd fájjon!! Ezt érzi Pali is, a kis szőke fiu, mert neki van leginkább fájni valója. Neki, akit itthagyott az anyja. Piros rongydarabkaval a kezeben ül a gyermek s görcsösen markolja meg a rongyot. — Ha visszajön anyukám megmutatom neki, hogy vigyáztam rá, — motyogja Pali. Az anyám pedig azt fogja mondani, amit szokott: jó fiu vagy . Palikára. Kis szivét összeszorította a- vágy^ anyukája után és' felsírt, talán mint mindennap. Anyukám, anvucikám, gyere vissza! — No, azt ugyan várhatod, — vág közbe Gyuri újra kegyetlen vigyorral. — Nem igaz, hazudsz! — sikoltott fel a gyerek és sovány kis arcán végigfolytak a könnyek. — Apuka is mondja minden este, ha hazajön és kérdem tőle: nem Iátta-e anyukát, hogy visszajön nemsokára. Csengő csilingelt végig a külvárosi utcán. Oda hallatszott a gyerekekhez. — Fagyialtos, fagyialtos, ugrottak fel egyszerre mind és szaladtak anyjukhoz pénzért. Egy pillanat múlva üres lett a domb, csak Pali maradt ott egyedül... piros ronggyal 'a kezében. » Alkonyodott. A munkásvonatból özönlöttek az emberek. Pestről jöttek. Egész napi munka után fáradtan, éhesen siettek hj^za. Pali már az állomáson várta az apját. És most belekapaszkodva meséli ei, rtfit csinált egész nap. Az apja egy vézna sápadt arcú ember, tompa szenvtelen hangon beszélget vele és kérges tenyerével gépiesen simogatja a gyerek szöszke fejét. — Bizony apukám, ezt nem adtam ám oda, mondja Pali, befejezve beszédét *>és diadalmasan mutajta a piros rongyot, az anyja ruhájából". A férfi ránéz. Kifejezéstelen, halvány arcán átsuhan valami és görcsösen összerándul a szája. Tedd el fiam, tedd el és ne mutasd nekem soha..'. — suttogja 3 mélyről jövő hangon. Pali gyerek eszében fölrémlik I valami, ránéz apjára s ösztönösen 1 mintegy vigasztalóan odasimul" hozzá. Egész este lett, mire hazaértek. A dohos rosszszagu lakásban már várja őket az asztalon a vacsora. A szomszéd asszony^ondozza őket ugy-ahogy, amennyire lehet öt gyerek mellett még másra is gondolni. Szánják őket, akiket itthagyott az asszony, aki most ott éi valahol, valamelyik rokonánál és várja a válópör végét. Aki előtt megnyílik most az élet eddig oly szorosan bezárt kapuja. Mert azok az évek, amiket eddig élt az ura mellett, az nem volt élet; az nyomor volt. Elszánta magát egyszer és mikor egyre több több hízelgő szavak, bókok fonták körül szépségét, megcsókolta kisfiát és elment. Nem örökre hagyta itt, ha f^jhezmegy újra elviszi a fiát, ott jobb lesz neki is urat nevel belőle. « ÉLár három hónapja ennek. A szomorú, szőke ember nem várja vissza asszonyát. Jobb neki ott, mint itt a nyomorban és jó lesz neki majd ha a másikhoz megy. Az ur, gazdag és mégis elveszi feleségül, mert szereti már rég. A mai világban is megtörténhet ilyen. Szerelem van még, hiszen Tám ő ís még mindig szereti az asszonyt, pedig az már rég nem szereti őt és el is hagyta. — És vele most mi lesz ? Pali feltérdel a kis ágyán és imádkozik. Az apa felrezzen gondolataiból s amikor a gyerek odáig jut: »Vigyázz az én apukámra, Egyes szám ára 16 fillér