Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-26 / 21. szám

ífát. január 2é. kátyúba jntott Népszava Mulatságos, de egyben elszomorító dolog figyelni egyes szélsőséiges orgánumok magatartását a hágai megegyezés után. A legféiszegebb helyzetbe a Népszava jutott, melynek hasábjai azokban a napokban, amikor a megegyezésnek csak kevés reménye csillant ki a •szédítő tárgyalási anyagból, fennhangon követelte: megegyezni bármi áron, csak megegyezni. Kicirkalmazott mondatokban vázolta, hogy milyen előnyei lehetnének egy megegyezésnek a dolgozók rétegére, mit jelenthet külpolitikailag. Persze ezekben a napokban több volt a valószínűség arra, hogy felfordul minden jószándéku törekvés Hágában. Jött aztán a kritikus vasárnap, amikor a nagyhatalmak képviselői latba vették minden erejüket, hogy a kisantantot belátásra ösztönözzék s egyszerre, szinte váratlanul megérett a jóvátétel ügye a megoldás számára. Nosza nagy lett a megrökönyödés Népszaváék berkeiben, mert az események után azt kellett volna megállapitaniok, hogy siókkal kedvezőbb körülmények között érte el Bethlen István a magyar delegáció élén azokat a kívánságokat, amelyeket megelőzőleg a Népszava is hangoztatott, Annyira azonban már nem megy a pártszenvedélytől fűtött szocialistáink józansága, hogy elismerjék a hágai megegyezés szájuk izét jóval meghaladó elintézését. Az ő ellenzéki hadbanállásuk márólholnapra szinte komikus helyzetet támasztott, mert egyszerre abból a szájból, amelyikből meleget fújtak, hirtelen sarki hideget leheltek. Mosolyognunk kell ezen az átlátszó, nevetséges politizáláson, amelyik nem tud felemelkedni soha még a legnagyobb kérdések taglalása során sem arra a javaslatra, amelyik megkívánható volna. Tanulságot azonban szolgáltat a jövőre nézve. Ezentúl indni fogják azok is, akik arról eddig nem bizonyosodtak meg, hogy a Népssa\ áriak minden fekete, ami n nesnzet túlnyomó -többségének fehér, a szociáldemokrata-párt vezetősége mindent lekicsinyel és elferdít, ami a valóságban a nemzet számára éftéket képvisel s teszi ezt a megítélést pusztán pártpolitikai kicsinyes szempontok alapján. Ahhoz azonban már nagy gonoszság kell, hogy ugy igyekezzék a Népszava feltüntetni a hágai megegyezést, mi szerint az »a földes urak győzelme lenne, a munkás és a paraszt milliók fölött«, Elképesztő megtévesztése akar ez lenni a közvéleménynek, ami ellen felenaeljük tiltakozó szavunkat. A Népszava nem tesz jó szolgálatot, nemcsak a köznek, de saját hadállásainak sem, ha ilyen magatartással és kritikával ása alá a saját szavahihetőségét. Azt már régóta tapasztaltuk a szociáldemokraták részéről, hogy elvakultságukban képesek a legszélsőségesebb álláspontot elfoglalni, de, hogy ezen a téren olyan elképesztő badarságig menjenek, mint a jelen esetben, az már a bomirtság csimboraszója. Ugyan ki hiszi el annak a Népszavának beállítása alapján, amelyik tegnap még azt követelte, hogy árkon-bokron, áldozatokat nem kiméivé, egyezzen meg Hágában a kormány s amikor ez a lehető legkedvezőbb körülmények között megtörtént, ugyanakkor kölcsönkérve Titulescunak és Benesnek évek óta hangoztatott érveit, felelősségre vonja a kormányt a megegyezésért. Ettől a magatartástói joggal fordul . el az osztatlan magyar közvéle"jmény. ' i Amit a közönség észrevesz Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő aprr**<rok 1 kéziipart fojtogató konkurencia Tekintetes Főszerkesztő Ur! Tisztelettel kérem, méltóztassék becses lapjában helyt adni annak a súlyos problémának, amely évrőlévre jobban nehezedik mink a kisiparos munkaadó, mind pedig a munkás vállára. Az elmérgesedett konkurenciáról van szó, amely most a cipész szakmában dühöng és lassan-lassan aláássa egészségünket és megemészti idegünket. De nézzük csak, hogyan jött létre ez az elmérgesedett versengés ? Azok a nagyobb iparosok okozzák, akik 8—10—12 segédet és 4—ó tanulót alkalmaznak a kulisszák mögött és nem jelentik be sem a forgalmi adó szempontjából, nehogy emelkedjék az átalány, sem a jövedelmi adó szempontjából, hogy igy nagyobb eséllyel vehessen részt a versenyben. Es nem jelenti be kulissza mögött dolgozó alkalmazottait a Társadalombiztosító Intézetnél sem, hogy igy ne kelljen betegsegélyző járulékot fizetni. Ez is a versenyhez tartozik. Nem jelenti be az ipartestületbe sem, — hogy ne kelljen tagsági járulékot sem fizetni. Most tessék megmondani, Tekintetes Főszerkesztő Ur, mit csináljon az a kisiparos, aki egy segéddé] dolgozik, minden költ séget megfizet és alkalmazottját a törvényeknek és rendeleteknek a szellemében bejelenti az egész vonalon. Ennek a kisiparosnak többe van, amit produkál, mint a nagy apparátussal dolgozó iparostársának és igy a piacon lemarad, —mert amaz olcsóbban tudja adni a kevesebb rezsivel készített árut. £lni azonban kell, a mindennapi kenyérre szükség van, a munkát, amit eladatlanul hoz haza a piacról, csak nem eheti meg, Mit tesz tehát a kisiparos, hogy hozzájuthasson egy falat kenyérhez ? Ö is versenyez és tönkremegy egyik a máli legyes a gyermelbői ? Irta: Dr. Décsi Imre ideggyógyász főorvos. Az egyik pesti gimnázium tanáii kara előadásokat tartatott a szülők számára az intézet régi növendékeivel a maguk életpályájáról. Csupa olyanok beszéltek a gondterhelt szülőkhöz, akik maguk sokra vitték a mesterségükben, de mégis az volt körülbelül az előadások eredménye, hogy mindegyik előadó a maga élet pályáját tartotta nehéznek és hálátlannak. Az egész előadás sorozat- j ból az lehetett a hallgatók bpnyomása, hogy Magyarországon egyáltalában semmi életpályára sem jó menni egy gimnáziumot végzett emsík után, amit sokszor kárörvendve lát a küzdőtéren győzelmesen maiadt nagyiparos, aki aztán otthon még lejebb szorítja a munkabért, ami csak növeli a verseny- [ ben a harc súlyosságát. Én azt mondom Tekínte'Jös Főszerkesztő Ur, hogy az ilyen keresztényi sze- t retettői eltávolodott nagyobb, ipa- > ros szociálpolitikája igen káros az ( országra és káros elsősorban ma- f DEHMAL zMí'uiaUreM Budapest, VÜL, Rálcó<»l-*t 19. szám. Tel.: J. 421-04. Alapítva: ÍSSS. Aranykotzorus malter, száiBM kltflqtetés. Képviselve külföldi gyártmányok, « S«h«], Fahr, Sckolze, Rősler, Pelrof, E. Produktív, Lauberger, Sting] atb j Legmagyobb választék zongora, pianini ás ' fearmonfumokban, áj és hasznaltakban, — ! Előnyös 4rak, kedvező fizetési feltételek! Bérlet, javitás, hangolás i gára az iparostársadalomra. OlossófebaLrx fiat » a Kronprinz Petrolgáz géppel, amely a legolcsóbb kőolajjal néhány fillérért minden helyiséget otthonos melegéé varázsol. Számos tökéletességével csodája a fűtési tecknikának, elegáns, hordozható, fflst- és szagnentes, veszélytelen, korom- es hamumentes, ideális jó lakásnak, irodának, műhelynek, egy darabban főz, süt és melegít, az égési világon legjobban elterjedve. Nincs jobbf Tekintse meg lerakataimat, ahol minden csUtörtökün 3 órakor d. u. éspedig Budrpesf. V?., And^ássy-ui 3

á. próbafőzést tartunk, vagy kérjen ár- és referencia-katalógust. Kronprinz-Werke P. H. Kimplnk cégtől, Gutramsdorf b./Wien. A „Kroaprinz"petrólgAzgép legyőzi a telet. Önnek is örömet fog okozni. Szállítós mindenhová vám- és fuvarmentesen házhoz szállítva. Í06B-1* munkást védelmeznünk kell. Adt%; junk munkát és megfeleld fizetést a munkásoknak, hogy legyen ereje dolgozni és Írassa be minden munkaadó a munkását a betegsegélyzőbe, hogy ha beteg, orvoslást kapjon. Jó volna, ha a Társadalombiztosító ellenőrei, a forgalmiadó ellenőrök, az ipartestület szigorúbb szemmel vizsgálná az üzemek dolgait és rászorítana minden nagyobb iparost, hogy a szükséges bejelentéseket tegye meg, ne károsítsa munkásait, iparostársait. Hány esetben megtörtént már, hogy a munkás, aki önálló szeretne lenni,, nem válthat ipart, — mert nincs meg a két évi bejelentése. Bolyong a nagy világban, végre, elzüllik. A bejelentések ellenőrzésénél jó volna arra a körülményre is figyelni, hogy a munkaadó esetleg eldugja a bejeelentés alól kivont munkást, vagy azt mondja, hogy csak 2 3 napja dolgozik. Ki kell csavarni a bejelentéseket elhanyagolok kezéből a fegyvert, amellyel egyenlőtlen harcot vívnak, meg kell szüntetni a gyűlölet okát, meg kíil akadályozni az ipar tönkretételét, kisiparosok, munkások önző letörését az egyéni meggazdagodás vágyának elvakultságában. Aláírás: , Egy kisiparos cipész. beinek, mert tulajdonképpen egyik sem éri meg a küzködést. Semmi kétség, az előadóknak több^-kevésbbé igazuk volt, hogy az olyan gazdasági viszonyok között, mint a maiak, nincs a szó igazi értelmében vett »jó« életpálya. Ha az életpályák jövedelmezősége, könnyűsége, vagy kellemessége szerint akarja valaki eldönteni, milyen pályára adja a gyermekét,* akkor aligha talál olyat, amire bizalommal indíthatja. Ha a pályák között kellene választani, akkor majdnem mindegy, hogy mit választ valaki, mert csakugyan valamennyi életpálya kö rülbelül egyformán nehéz, hálátlan és rossz Azok a könnyebbségek,, amit a jó gazdasági viszonyok biztoíitaiiak a kenyérkereső ember szá mára, ma egyszerűen hiányoznak Ma nincs más életpálya, mint kétséges és megerőltetőEz kényszerit minden szülőt ar ra, hogy a pályaválasztásnál sokkal nagyobb tekintettel legyen a gyermekére, mint az életpályákról szóló tudnivalókra. Mikor erőfeszítéssel kell dolgozni, akkor különösen nagy szükség van arra, hogy min denki. az erőinek legjobban megfelelő feladatokat teljesítse. Azaz: nehéz időkben mindenki csak arra az életpályára menjen, amelyik hez a legtöbb tehetsége van és ilyenkor a tehetség régi uri fogai máról is le kell mondanunk, tudo másui kell vennünk, hogy nemcsak különös, egyéni, kiváló. magasrendű életpályákra kel) tehetség, hanem még' a legegyszerűbb mesterségben is meg vari ugyanaz a különbség a tehetséges és a tehetségtelen emberek között, mintakái a zeneművészetben. Amerikában, hol a nagyipar ki méletleai emberkihasználása már a gazdaságilag kedvező időkben is. szükségessé tette, hogy mindenki mjnden erejének megfeszítésével vegven részt a gazdasági versenyben, már a hábjoru előtt kezdték tanulmányozni az egyes munkák ra való különös alkalmasság kérdését- Igen sok kísérletet tettek és töméntelen pontos megfigyelést gyűjtöttek a legegyszerűbb, gyári munkákra való tehetségekről. E?:eV a tapasztalatok azt mutatták, hogy a munkátoknak a tehetségük sze rint való alkalmazásával nemcsak a gyárak termelőképessége foko zódott, hanem az igy többet produkáló munkások testi és lelki egészsége, ellenállóképessége, mun kakedve is. Akik foglalkoztak vele, nálunk is megállapíthatták, hogy még egyfajta kézművességen bejül is min denféle részlettehetségek vannak és hogy annak, amit a pályaválasztásnál a legelőször volna jó figyelemmel kisérni, vagyis a munka örö mének milyen nagy része függ a foglalkozás ilyen eltalálásától. Nem az a jó életpálya, amelynek esetleg gazdasági konjunktúrája van, amidőn a gyerek elindul feléje, ha nem az, amihez mindenekelőtt tehetsége van valakinek. Aki a pálya választásban segíteni akar, annak tehát legelőször ebben kell segi tenie: hogy kiderüljön a gyermek tehetségének és hajlandóságának az igazi iránya. Gazdaságilag is az a jó pálya, amihez az embernek tehetsége van. Másodszor: amihez érzelmei kap csolják. Egyszerű szóval: amihez kedve van. Kedvező esetben mind a kettő, a tehetség is, a kedv is meglehetős állandósággal mutat valamelyik bevett, elérhető polgári életpálya felé és ilyenkor mindenkinek, aki csak beleszólhat a pályaválasztásba, az a kötelessége, hogy az életnek,, a valóságnak ezt a jóindulatú utir.u'atását segítsen követni. Aki ez ellen vét, akármi'yen vilá gos okossággal cselekszik is, későbt) keserűen kell tapasztalnia, mennyiül erősebb minden emberi okosságnál maga " természet.