Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-19 / 290. szám

i. december 19. jsrtfimDJS. — A Színházi Élet karácsonyt •Ibuma. Háromszázhatvannégy oldalas gyönyörű album a Színházi Elet karácsonyi száma. Olyan szenzációkat ad Ince Sándor népszerű hetilapja az ünnepi héten, amely az ujságcsinálásnak legnagyobb bravúrja. Darabmellékletnek Móricz Zsigmond nagysikerű uj színdarabját a Nemzeti Színház újdonságát adja, a »Légy jó mindharálig«-ot. Webster Hopkins jósíókönyvét, amelyért valósággal verekedtek a pesti könyvkiadók, a Színházi Élet szerezte meg és közh teljes terjedelemben a Karácsonyi Albumában. Ez a könyv, amelynek Amerikában, Párisban és Berlinben fantasztikus nagy sikere voft, a legegyszerűbb eszközökkel világítja meg az olvaső jelenjét, múltját és jövőjét. Külön szenzációja a Színházi Éíet karácsonyi számának, hogy megkezdi a közlését az ismeretien szerző uj regényének, a »Karrier és szerelem Il.«-nek. Nyolc oldalas nagy alakú kottamellékletén a következő szenzációs kottákat adja: i. Farkas Imre—Sas Náci: »Szeretnélek újra rózsák között látni.« 2. Márkus Alfréd—Harsányt Zsolt: »Jó kedvem van barátom...« (Foxtrott.) 3. I can give you (foxtrott). 4. Kié vggy .mondd? Eisemann és Szitógyi László világhírű tangója. 5. Favilla, fakanál,'fatányér... Nádor Jóska csárdása. Pár érdekességet sorolunk még fel a Színházi Élet karácsonyi számából: Hollywood magyar közkatonái, azaz kik azok a magyarok, akik Hollywoodban dolgoznak, de a pubfikum még a nevüket sem hallotta. Az ő nótája: a legérdekesebb nótáskönyv, amely felsorolja a legnevesebb színésznők és színészek kedvenc dafait. A vicclapban a legjobb magyar humoristák elmondják, mi volt az a legjobb vicc, amit az elmúlt esztendőben csináltak, »BoIdog ifjuság<< címmel egy, teljes gyermeklapot ad mellékletül a karácsonyi albumban. Egész sereg novellát közöl, amelyeknek az a specialitásuk, hogy a novellák hősei maguk ; írók, akik a novellákat irták. Herceg Ferenc, gróf Klebelsberg Kunó, Karinthy Frigyes, Emőd Tamás, Földes Imre, Móricz Zsigmond, Lengyel Menyhért, Kosztolányi Dezső, Bibó Lajos, Nádas Sándor, Harsányi Zsoft, Szász Zoltán, Farkas Imre, Bus Fekete László, Lázár Béla, Feiks Jenő, Porzsolt Kálmán, Nagy Endre, Egyed Zoftán, Földi Mihály, Török Rezső, Andre Birabeau, Somlyó Zoltán, gróf Festetich Pál Írtak érdekesebb cikkeket a hatalmas karácsonyi albumba, amely, nek ára mindössze 1 pengő 50 fillér. A Színházi Élet negyedévi előfizetési dija 10 pengő. Kiadóhivatal: Budapest VI. Aradi-utca 8. szám. K. 53.645—1929. sz. T1S ZTA RONGYOT •mennyis UMttbira Hirdetmény. Nyíregyháza megyei város versenytárgyalást hirdet a tulajdonán ban álló közkutaknak az 1930. ér folyamán való állandó jókarbaa tartására. A versenytárgyalási felételek a városi mérnöki hivatalban megtudhatók. Az ajánlatok folyó évi december hó 20. napjának d. e. 10 órájáig a városi mérnöki hivatalban nyújtandók be. A város fenntartja magának azon jogot, hogy az ajánlatok felett szabadon dönthessen, vagy azok egyikét sem elfogadva, uj versenytárgyalást hirdethessen. Nyíregyháza, 1929. dec. 12. Dr. Bencs Kálmá* •). kir. kormSnyfötanácioí 7890 2 polgármester. Kérjen rádió-kereskedőjétől leírást, hogy fenti készülékeket mikép szerezheti meg karácsonyra 6-18 havi részletfizetés mellett. PHILIPS RÁDIÓ Semmibe í¥eiő hidak Irta: Fehér Gflber. 35 Óh, megbüntetett érte az Isten, elhiheted. Elvesztettem mindent, el még azt is, amiért itt; maradtam. Valamikor, amig sirtam, elvesztettem A lelkemből a... gyermekem vonásait. Nem em-i lékszem a gyermekem arcára, pedig amikor a koporsóban feküdt, azt hittem, sohse fogom elitlejteni. Sokszor kapaszkodik a lelkem egy-egy •emlékbe, de visszahull mindig és semmi sincs, •mit magával hozna. Irtózatos. Semmit ee tudok *óla, csak azt, hogy volt és hogy... lehetett volna. Mert lehetett volna, újra élhettem volna. De ezt eldobtam magamtól, mert a2 az ember akkor megivott egy liter bort. Igy jöhet majd neked is. Nem ér el az az irtózat, ami most bennem van ? Tudod, hogy most már közel vagyok az ötvenhez. Csúnya vagyok már, de — a taajam szép, te is mondtad sokszor. Tudod, mit gondolok, mikor megállok a tükör előtt ? Itt egyszerre elhallgatott. Volt benne valami ijesztő, úgyhogy Kató ösztönszerűleg hátrahaj* lott a falig. — Azt gondolom, — súgta rekedt hangon — hogy el kellene innen mennem, valahova messze ás még — az arcomat befesthetném. Óh, hogy gyűlölöm ezt a két sápadt, gyűrött arcomat ! És... lehetne még gyermekem. Biztosan vézna lenne szegény, beteges, csúnya, hiszen öreg vagyok már. De lenne. És eltűnne ez az üresség, •mit magam csináltam magamnak. Kató szorongva figyelte a beszélőt, alá most még közelebb jött. — Sokszor felébredek ^éjszaka és olyankor •szembe jut: miért hurcolom, hova hurcolom kát ezt az én "szerencsétlen, felesleges életemet ? Ilyenkor eszembe jut mindig, hogy amikor a kicsi «neghalt, negyed napra felvettem a ^kertből egy •irágcserepet, kimentem véle a temetőbe és a nirdombról teleszedtem föjddd. Azután magamhoz szorítottam azt a cserepet — ázt mondják — és járkáltam vele össze-vissza a városban. Ugy hoztak haza. És... a vége is ez Lesz — eszedbe jusson — meg fogtok engem még egyszer látni azzal a cseréppel. Mert ez lesz a vége. A lány felugrott az ágyból és megrázta a nőt a két vállánál fogva. — Néném, térj magadhoz! — szólott reeeIcetve. — Mit akarsz ? — kérdezte az sötéten. — Félek tőled ! — válaszolt Kató és megrázkódott. Amálka rábámult és egy epés mosolyra rándult az ajka. — Tőlem ugyan ne félj — szólott keserűen. — Még nem vagyok bolond, láthatod. És hogyha valamikor arra is rákerül a sor, nem keU megijedni, mert... abból se lesz semmi igazi dolog. Akkor is csak ugy félig-meddig leszek bolond. Gondolok majd bolondokat meg beszélek is, szájalok össze-vissza, de tenni valamit, kirúgni a taposó malom oldalát, — arra akkor se kerül rá a sor. Olyan... illedelmes őrült leszek, tudod. Óh, hogy utálom magamat már előre is. De ebből elég ennyi. Láthatod, ki vagyok én, hát... van kedved utánam jönni? Csend lett. — Szólj hát I — kiáltott a nő. — „Akarom látni, mit akarsz az életeddel? Vagy el tudod felejteni azt az embert ? Igen, igen, erre felelj 1 El tudod felejteni ? Kató erre se szólott. — Nem felelsz? — folytatta az. Akkor pedig... alázkodjál meg. Ennek talán hatása lesz. Lehet, hogy ó maga jön elébed, hiszen szeret téged a maga nyomorult módján. Én majd holnap idehozom hozzád, — ne rázd a fejedet, mert igy lesz, te pedig — mosolyogj és felejtsd el, amit el kell felejteni. A lány összeszedte magát. — Én nem haragszom rá — Walt acemlesütve — csak... J ÍJ — C«ak?í • ! 1 — Csak nem tudok a szeme közé nézni többet. Nem tudok. Akárhova nézni, csak ennek az embernek az arcába ne. — Miért ? Mert nem ugy bánt veled, mint azokban a hülye regényekben szokás, amiket neked olvasni szabad ?1 A többi se jobb ennél, elhi heted. Mind ilyen, mind igy szeretnek bennün ket. Mit csinálsz majd akkor, ha egy-egy ban kettről hazajön az urad és leül az ágyad szélére Ömlik a szájából az undok borgóz és a még undokabb borgőzös kedveskedés, amig elbeszéli a hülye banketti élményeit. Neked meg majd hall gatni kell és tűrni, amikor részegen megölel — De miket beszélsz itt nekem?! — kiál tott a lány haragosan és elpirult a szégyentől. Amaz még ingerültebb lett. — Eh mit pirulgatsz itt! Tul vagyunk ezen most. Holnap én összehozlak benneteket. Te pedig mosolyogni fogsz, érted, nevetni fogsz. Így kell lenni, hát igy lesz. Kató összerándult. — Próbáld csak meg — kiáltott dühvel. — Majd mondok én ineki olyat, hogy nem lesz kedve ittmaradhi tovább 1 Amálka felelni akart, de aztán visszakapta a szót. Megfordult és megint elkezdte kerülgetni az asztalt. Amikor néhány perc múlva megszólalt, a hangja már sokkal nyugodtabb volt. — Hát jó, nem bánom, ne találkozzatok most. Megmondom neki, hogy most nem akarsz vele találkozni, de nem haragszol rá. Majd én egyedül beszélek vele. — Egészen felesleges. Utálom, értsd meg f — Az imént még nem igy beszéltél — De most igy beszélek — válaszolt Kató szilaj daccal és kiegyenesedett. Amálka megfogta a fél karját. — Igazságtalan vagy — szólott hozzá Kató elképedve nézett fel. — Igazságtalan vagy, kegyetlen vagy iránta — ismételte az komolyan. — Elfelejted, hogy mi » hibásak vagyunk.