Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-29 / 297. szám

10 jtíVÍRYIDEK. 1929. december 258. Nehéz magyar vérétől tá­vol maradt a szalonfiloző­fia könnyed bája. Bessenyei Györgyöt tempera­mentumában, egyéniségében csil­lagmérföldek választják el minta­képeitől, Voltairetől vagy Gott­schedtől. Mindjárt szellemi elin­dulásakor: őt nem szellemi hata­lomvágy ösztönzi, hogy olvasson, irjon, hanem valami sokkal embe­ribb és sokkal magyarabb: a férfi­hiuság. Mária Terézia daliás test­őre Bécsben kellemetlen meglepe­téssel veszi tudomásul, hogy a fi­nom udvari hölgyek, kiknek tár­saságába jár, bizonyos jóindulatu elnézéssel tekintenek rá, a szép, de tanulatlan emberre, a »csiszo­Iatlan gyémántra«. Bessenyei el­kezd tanulni, eleinte bizonyára csak azért, hogy megállja helyét a bécsi társaságban. Öt is, mint ál­talában érős intelligenciájú embe­reket, kiknek azonban nincs igazi tehetségük a tudományokhoz, vagy a művészetekhez, a filozófia vonz­za leginkább; a végső kérdések, melyekre százada oly világos és szellemes válaszokat tudott adni, az »£rtelem keresése«, mely im­már kecses játékká vált a szalo­nokban. Felvilágosult gondolkozó lesz, mert kora, környezete ebbe az irányba vezeti; de nehéz ma­gyar vérétői mindvégig idegen ma­rad a szalonfilozófia könnyed bája és a gondolatok ösvényén tovább bolyongva oiyan problémakomp­rexumokba, oly^ji magával való meghasonlásba sodródik, ami na­gyon távol áll a felvilágosult bölcs fölényes és ironikus lényétől. Ha még megemlékezünk sokat vitatott konverziójáról és tragikusan sivár utolsó éveiről, melyek orosz regé­nyek hangulatára emlékeztetnek, azt lehetne mondani, hogy Bes­senyei életformájára nézve már in­kább romantikus volt és felvilá­gosultsága nem volt több, mint tanult költői »mondanivaló«, épen csak mondani való. A misztikus pillanatot, amikor a magyar fel­ujulás belső átélése benne meg­született, a felvilágosodás bizo­nyára csak igen kis mértékben idézte elő: inkább az emiitett egyéni okok, a magyar lehetősé­gek megérzése önmagában és fő­lező intézkedései szolgálhatnak zsinórmértékül, hanem harminc év tapasztalata is rendelkezésére áll egyesületünknek. Most se maradhatott el az a tanulság ,hogy egyedül "a nemzeti eszme ad létjogosultságot minden irodalmi,, társadalmi és közműve­lődési egyesületnek, tehát ennek szolgálatába kell állítani továbbra is minden kulturtörekvést. Ezt kell megtartani a kipróbált régi hagyományokból; ezt és elsősor­ban ezt kell felvenni az új szellemi áramlatok sokatigérő mozzana­taiból . Második tanulságul az kínálko­zik, hogy amint' egy nemzet se vonhatja ki magát minden kár nélkül kulturáramlat nagy kö­zösségéből, egyesületünk sem áll­hat elszigetelten a többi hasonló célú egyesület munkásságától, s mennél 'jobban belekapcsolódik a velük egyúton haladó közös te­vékenységbe, annál könnyebben és biztosabban közelíti meg a sa­ját célját is Ha azonban ez az eljárás bár­mely okból előállható túlzás kö­vetkeztében a helyi erők teljes mellőzésének veszedelmét jelen­tené, inkább mérsékelni, mint fo­kozni kell, mert nehezen visel­hetné el a Kör az erkölcsi felelős­séget, ha akár nemtörődés okából, akár mellőzés céljából csak egyet­lenegy érvényesülésre érdemes te­kép az a nagy európai nyugtalan­ság, mely ezekben az esztendőkben kezd Bécsre is átcsapni és ame­lyet magas társaságbeli helyzeté­ben ő érzett meg először honfi­társai közül. A jövő érdeklődése Bessenyeié. Ezek a rövid utalások is igazol­ják, hogy az elmúlt esztendő való­ban Bessenyei éve volt. És két­ségtelen, hogy a jövendő évek még erősebb szellemi áramlattal vetik elénk a Bessenyei problémát. Mert az irodalomban még sok friss leve­gőre váró kérdés van és ezö^í között első az irodalom és a poli­tika viszonya az irók nemzetiessá­gének kérdése, amelyet ma még olyan két malomba őrlőén tárgyal­nak. Bessenyei szellemi arcának tisztánlátásához még sok részlet­munka, sok Uj látószögből való megvilágítás szükséges. Akik ezt a szellemidéző irodalmi vizsgáló­dást várják, örömmel zárhatják le az elmúlt esztendőt, amelyben ma­gába több történt Bessenyei szel­lemének feltárása tekintetében, mint az utóbbi évek egész során át. Téser Béla. Táncest a város szegénvei és a nőípariskola javára (A Nyirvidék tudósítójától.) Január ötödikén este g órakor kezdődik az Általános Jótékony Nőegylet táncestje. A nagy tár­sadalmi eseménynek készülő tánc­est meghívóit most küldi szét a rendezőség, amelynek élén maga ar. Bencs Kálmánné einöknő fá­radozik az est sikere érdekében. A meghívók megjelölik a január ötödiki táncest célját: A Nőípar­iskola megsegítését és a város szegényeinek támogatását. Mind­kettő elsőrangú szociális célkitű­zés, amelyben készséggel segiti Nyiregyháza társadalma a Nőegy­let et. A belépőjegyek árát szemé­iyenként 3 pengőben, a kispáholy­j egyek árát 12 pengőben, a nagy­páholy árát 15 pengőben állapitól ta meg a rendezőség. A jegyeket Dicker Gyula könyvkereskedése árusítja. A jótékonycélra felaján­lott felülfizetéseket köszönettel fo­gadja az egyesület, amely a nyo­mor elleni nemes küzdelemre szó­lítja meghívóival Nyiregyháza ér­ző szivü társadalmát. 8062 Ni MM B i«p Wíl U « .m u cMerni nélkül. Küllöldi nők. kedvelt fehérneműje. Eredetiben árulja : Blumberg Eszenvi lenét kormányíőtanácsossá nevezték ki Eszenyi Jenő tornyospálcai nagybirtokost a kormányzó kir. kormányfőtanácsossá nevezte ki. A kinevezés a karácsonyi ünnep­ségek alkalmával jelent meg a hivatalos lapban és ünnepi ér­zést vált ki az igaz érdemet meg­becsülök lelkében. A jól megérde­mel telismerés a nemzet életére közreható munkásságot mindenek felé emelő emberekben megnyug­tató érzést vált ki. Ezzei az>érzés­sel köszönti Eszenyi Jenőt a ma­gyar gazdaközönség. Mert Esze­nyi Jenő az alkotó gazdák sorából való, aki egy életet szentel ideál­jainak megvalósítására, olyan ide­álok realizálására, amelyek egyek a boldogulni akaró nemzet egész­séges eszményeivel. Ilyen ideál hetség kibontakozását is megnehe­zítené vagy elfojtaná. Mikor helyi tehetségeket em­lítek, nem csupán a költőkre, Írókra és tudósokra gondolok, ha­nem a művészetek rajongóira és művelőire is. Mert amily szép dolognak tartom okulás céljá­ból — elismert nagy művészek fel léptetését, annyira sajnálom, hogy például zenekedvelőink ujabban végkép lemondottak régi zenekaruk életrehivásáról s meg­fosztottak minket előadásuk él­vezetétől. Sajátos hivatása épen a mi Körünknek a Bessenyei-kultusz ter­jesztése, aminek megvalósítására nemcsak eddig felhasznált eszkö­zeink alkalmasak, hanem emek mel­lett, sőt ezek felett Bessenyei életviszonyainak kiderítése, mun­káinak ismertetése és kiadása, fel­lépte hatásának megállapítása, kortársaihoz való viszonyának ismertetése, sírjának gondozása. Egyesületünk a mai napig mind­ezekből igen kevés eredményre mu­tathat, aminek oka megfelelő szak­tudósok hiányára és anyagi esz­közeink fogyatékosságára vezet­hető vissza. Egyéb sikereink mégis feljogosítanak arra a re­ményre, hogy a Bessenyei-Kör lel­kes tagjainak szellemi és anyagi téren önfeláldozó közreműködésé­vel a jövőben is megteszi köte­lességét. a többtermelés eszméje, a magyar mezőgazdasági produktumok ne­mesítésének, versenyképessé té­telének nagy gondolata. Eszenyi Jenő e téren kiváló sikerrel ko­ronázott odaadó és áldozatos munkásságot fejtett ki és példa­adása, egy-egy szakgyülésen fel­hangzó irányító tartalmú hozzá­szólása, gazdasági irodalmi műkö­dése, de kivált gazdaságában berendezett kísérleti nemesítő te­lepe az onnan kiállításokra került, kitüntetett, széles körben elterjedt uj féleségei, amelyekről a Nyíregy­házán tartott centennáriumi gaz­dasági kiállítás alkalmával részle­tesen megemlékeztünk, beigazol­ták, hogy tudás, szorgalom, lelkes odaadás az egyéni élet keretében is egyetemes jelentő­ségű, egy nemzet életére kiható eredményekhez juthatunk. — A' nyugtalan, tökéletesség felé vá­gyódó, 3 maga körében a nemzet boldogabb jövőjének útját szántó élet ma a nemzetiesség, az igazi hazafiság. Ma az a hazafi, aki em­bertársainak javára munkálkodik, aki egyéni célokon felülemelkedve a köz érdekeit hordja szivében. — Eszenyi Jenőben ezt a Széchenyi értelemben vett hazafit üdvözöljük kinevezése alkalmával, amely ki­tüntetésnek szivünk mélyéből ör­vendünk . ALBUMOK MŰVÉSZIES KIVI­TELBEN KÉSZÜL­NEK A JÖBA­NYOMDA KÖNYV­KÖTÉSZETÉBEN, SZÉCHENYI-UT 9. Városi Mozgókép Szinhfe | Az első ízig-vérig magyar film! Kossuth Lajos azt üzente... TAVASZ A VIHARBAN VASÁRNAP HÉTFŐN KEDDEN Filmregény az 1848-as szabadságharc idejéből 9 felv.-ban Katonazene és énekkar kíséret Kossuth Lajos azt üzente... és megindul a sárospataki diákság, akiket a bor, dal, meg a szerenád melódiájából ragad ki az ágyú dörgése. A diákokat magával sodorja a nagy élet-halálharc, küzdenek, sebeket osztanak, sebeket kapnak s végén bizony kevesen térnek vissza az elhagyott kedveshez, a csa­ládhoz, a baráthoz. Végigviharzik előttünk a nagy föllángolástól az összeomlásig sok nagy eseménye szent harcunknak s háttere az önvédelem lázában halálosan birkózó egész Magyarország. A film büszkesége az újjáéledő magyar filmgyártásnak, bizonysága az áldozatkészségnek, a magyar színészi és rendezői tehetségnek, mely filmet min­den magyar embernek szent kötelessége, hogy megnézze. Irta : Zsabka Kálmán Rendezte: György István Forgatta : Eiben István FŐSZEREPLŐK: Ditrói Mór Zátony Kálmán Pataki Ferenc György István Zilahy Gyula Zsabka Kálmán Kertész Kálmán Nagy Anna Mátyus Mária Rédey Erzsi BURLESZK KÍSÉR Ő MŰSOR December 29-én, 30-ón és 31-én, vasárnap, hétfőn és kedden. Jegyelővétel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom