Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-08 / 281. szám

1929. december £ Hortobágyi juhturó Mtodauitt kapható! ""'orwioíi; T«|sz5v«tkezetl Közpoat Bwhpest, I., Horlby Miklós-út 119/1J1 esi ugyan a jövedelem, de biztos. Itt elkinlódik évekig, amíg annyi fizetést kap, hogy keservesen meg tud belőle élni. Akkor jön a háború, a gazdasági összeomlás, s azt mondják a tisztviselőnek, hogy elmehet. Vagy végkielégitjük, vagy nyugdíjazzuk. Válasszon. Gondolja, a végkielégítés elúszhat, maradjon inkább a kicsi, de biztos nyugdíj. Emellett állást vállalhat valamilyen magánvállalatnál, s talán meg tud élni. Akkor még nem számított Nógrádvármegyére. 15—20 esztendőn át levonták a fizetéséből a nyugdijilletéket. — Türelmesen fizette, mert biztos volt benne, hogy jjjiért fizeti. A magyar törvények nem ismernem nyugdijreviziót. Ez egy uj találmány. Nógrádvármegye találta ki. Ha a magyar törvényhozás hozzá mfer nyúlni ehez a kérdéshez, ez egyenlő lesz a legnagyobb jogfosztásra irányuló törekvéssel. A szerzett jog és magántulajdon megbecsülése alapján állunk. Ezeket egy jogállamban tiszteletben kell tartani. Mert csak addig élünk jogállamban, amig ezeket a jogokat tiszteletben tarfják. Mert mi lenne más a nógrádi indítvány, mint bolsevista élv alkotmányos köntösben. . Ez eílen pedig tiltakoznia kell minden alkotmányos érzésű magyar polgárnak. "Mert ha kikezdik a jogelvet, a nyugdíjasok után jönnek a ténylegesek, azután a tőkések, ingatlantulajdonosok. Jó lesz meghánytorgatni azt az indítványt! ugy is, mint unokatestvéred, s ugy ís mint a törvény embere. Ezzei elváltak. Este vacsoránál Mihály hosszas kertelés után kijelentette Terkának, hogy nőül fogja venni. Tudod, hogy van egy kis megtakarított pénzem. Az unokatestvéreim elkaparíthatnák 'előled. Hites feleségemmé teszlek, Terka, hozasd el írásaidat. A rőtthaju leány nem hitt füleinek. — Jó uram! Drága jó uram! — mondta, nyakába borulva, olyan örömmel, amelyben nem volt színlelés. S még aznap irt a falujába a főjegyzőnek. Az iratok hamarosan megjöttek s egy hónapra rá megvolt az esküvő. Harmadnap az esküvő után Ben da késő este ott üldögélt a laktanya kapu előtt, a csendőrség cinkzászlaja alatt. Egyszerre csak Mihály alakja bukkant ki a homályból. A sapkája mélyen a szemére volt húzva. Föltolta, hogy a rokona ráismerjen. — Rendbe van hozva — szólt büszke efszántsággaí. Mit? Mit tettél, Mihály? Rajtakaptam Terkát Prevotvai a temető mögött. Bezúztam a fejét a kalapácsommal... Most már a feleségem volt.... Jogom volt hozzá... Mint a marommei péknek.... Igaz-e, Benda? Bencs Kálmán dr. polgármester elbúcsúzott a városi tisztikar nevében a szakosztályoktól, amelyek tegnap délután utoljára ültek össze (A Nyirvidék tudósítójától.) Tegnap délután a város szakoosztáiyainak együttes ülése megható mozzanattal fejeződött beADr. Bencs Kálmán kir. kormányfőtaná csos, polgármester, mielőtt bezárta volna a szakosztályi ülést, búcsúzó beszédet intézett a tizenegy évem át hűséggel, odaadással tevékenykedő szakosztályokhoz, amelyek tegnap délután utoljára ültek össze. Tizenegy esztendeje lesz —mondotta a polgármester, — annak, hogy a Nyíregyháza város polgársága által újonnan megalakult képviselőtestület megválasztotta szakosztályi tagjait. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt tizenegy évhez hasonló nem volt még soha sem Nyíregyháza város, sem pedig szegény, sokát szenvedő hazánk történetében. Erre a 11 esztendőre esik a legszörnyűbb katasztrófa, Brrej 'esik a döbbenetes gazdasági válság, amelynek hínárjában ma is vergődünk. Ezekben a súlyos években a szakosztályok tagjai kiváló támogatást nyújtottak a város tisztviselőkarának. És az elmúlt tizenegy év nem volt meddő. Nyir. egyháza városa óriási lépésekkel haladt ebben az időben a városias dás felé, ugy, hogy dicsekvés nélkül mondhatjuk: ma CsonkaMagyarország legszebb, legélénkeb ben fejlődő városai közé tartozik. Amikor a lakósság támogatásával ennek a fejlődésnek útjára léptünk, azt tartottuk szem előtt, hogy ezt az országot, amelyet legősibb, legszebb városainak elvesztésével olyan nagy vérveszteség ért, városunk fejlesztésével igyekezzünk kárpótolni. Nyugodtan állhatnak a szakosztályok tagjai a várostörténelem biráló színe elé : a legsúlyosabb, legválságosabb időben lelkiismeretesen, legjobb tudásuk szerint képviselték polgárságunk, városunk érdekeit. Amikor a szákosztályok utoljára üléseztek ebben .a teremben a régi képviselőtestület életében, a magam és tisztviseiőtársaim nevében búcsúzom önöktől és kérem, tartsanak meg bennünket jó emlékezetükben. Ha pedig a Sors, a választás újra együvé hoz bennünket, arra kérem önöket, szolgálják R város előrevitelét, amint ezt a múltban annyi hűséggel, odaadással tették. Isten segítségét és áldását kérem önökre, várqsunk polgárságára, jövő fejlődését^— A szakosztályi ülés a polgármester búcsúszavait lelkes éljennel fogadta és ezzel az utolsó szakosztályi ülés véget ért. Emelkedett a pezsgőfogyasztás a nyíregyházi kávéházakban Rosszak a gazdasági viszonyok, de azért jól él a milató vendég (A Nyirvidék tudósítójától.) Vigan zeng a Rácz Marci hegedűje, a banda tagjai sem sajnálják a vonót, a pikulás előtt két hosszunyaku üveg, az egyik már üres, a másikban van még néhány ujjnyi a Papp Lajos jóféle pecsenyeborából. Mulató vendégek rendelték a bandának az italt, ők maguk pezsgőt isznak, s időnkint meginvitálják a banda prímását, a népszerű Rácz Marcit is. Marci meg-megizfeli a gyöngyöző nedűt, aztán újból 'kezébe veszi a nyirettyüt és szól a muzsika, ömlik a vigság tovább, záróráig, esetleg hajnalig. Megkérdeztük az egyik kávéházi szakértőt, mi a véleménye a helyzetről. A törzsfőnök rágyújtott egy Média szivarra és a következőket mondotta: Hát szó ami szó, elég rosszak a gazdasági viszonyok, de valljuk meg, még sem annyira rossz«k, mint amilyennek híresztelik. Jobbára tömeghisztéria az egész. Csődök békében is voltak, elvégre az a normális gazdasági helyzet, ha a tőkeszegény vállalatok viszszacsusznak arra %a nivóra, amelyre a gazdasági élet törvényei szerint tartoznak. — Higyje ei nekem — folytatta, nagyot szippantva az illatos szivarból — az emberek most is épen ugy mulatnak, mint azelőtt. Ha netalán nem jobban. — Nézze meg ezt a pezsgőző urat. Istenem, nem is ofyan nagy dolog most pezsgőt inni. Egy üveg pompás Törley Reservé, ami édes voltánál az asszonyok kedvenc itala, mindössze 10 pengőbe kerül. Ha valaki egyedül van és épen hogy akar egy pohár pezsgőt inni, rendelhet magának kis üveggel. Mindössze 5 pengő 50 fillér az ára. Ugyanígy vagyunk a Törley Casinoval, amefy édeskés, s a Törley Gout Americainnel, amely savanykás, mint a francia pezsgő, s higyje el nekem, nem marad a champagnei szőlőtőkék nedűje mögött. Na és végül, ha már felcsaptam pezsgőszakérVárosi Szín

ház Mozgó, Szombaton Vasárnap A KIT ü SZÍTOTTAK IHIIII IIMWI mm HIHIHI I 'II'MI'IIWMIIIIIIWIIII 111 'II 11 MIM HIHIHIIÉ IBIIHI 1 «MIIIM Társadalmi dráma 8 fí-Wonáshan és REX, A CSODÁLÓ MBBwgBttBsaaMBii nms

mmib IIIII

MB «—I HU iii

ii ii H ii 111 II

M i

miWiwrwTniii

rgj főszereplésével „A hegyszoros hőse'- vadnyugati történat 5 feWonásban Előadások: hétköznap : 5, 7, 9, vasárnap : S, 5, 7 és » órakor. Jegyek elővételben a JakoboTÍte-dokánytoasdében. A ruhatár díjtalan. tőnek, akkor nem feledkezhető* meg a soktornyú várkastély stílusában épített budafoki pezsgőgyár legkitűnőbb termákérői, az "líxtra Dry-rói sem, amely csak 14 pengő üvegenkint, de a legnemesebb ital. Se nem édes, se nem savanykás, de mennyei aromája van. A törzsfőnök csettintett egyet a nyelvével, s nem tagadom, magamnak is gusztusom támadt egy pohár pezsgőre. Szóltam az üzletvezetőnek, s a törzsfőnökkei mutyiban megittunk egy üveg Extra Dry-t. Epén most járt itt a Törley-cég vezérképviselője Budapestről — mondotta az üzletvezető — Bíró Henriknek hívják, igen agilis ember, aki szivén vftefi a magyar pezsgő sorsát. Igazán kár volna egy fillért is külföldi pezsgőre adni. Nagyot hörpintettem az olympusi italból, s mély meggyőződéssel feíeftem: — Bizony kár. Mit kozott a liknlás ?; Két gyerek megy előttem az utcán. Iskolatáska van a hátukon, bámulják a kirakatokat. A Takarékpalota Vay Adám-utcai frontján van egy játékkereskedés, amely nek tulajdonosa igen népszerű a gyermekvilágban. A két gyerek megáll a kirakat előtt. Figyelem őket. Szájtátva bámulják a sok csillogó játékszert. Azt kérdi az egyik gyerek: — Neked mit hozott a Mikulás? — Nekem egy vaskardot, egy skatulya ólomkatonát, meg egy pojácát. Hát neked? — Nekem diót, mogyorót, szaloncukrot és egy villamos-mozdonyt "'— feleli az első, akin meglátszik, hogy jobban szituált családból való. — fis a Jézuska mit fog hozni ?* — kérdi a második, s közben tovább mennek, mert az óramutató már veszedelmesen közeledik a 8-hoz. A feleletet már nem hallom, de elgondolkodom a két gyereken, a többin, az egész magyar gyermekgeneráción, amelyne"k egyetlen gon dolata most a Mikulás és a karácsonyi ajándék. Ők nem érzik Trianont, nem érzik a gazdasági válságot, őket nem . érdekli más, csak a Mikulás, meg a Jézuska. S valljuk meg, igazuk is van. Mi szülők is milyen boldogok vagyunk, ha örömöt szerezhetünk nekik, s milyen boldogsággal tölt el bennünket az a tudat, hogy a kicsinyeknek nincs gondjuk. Ha megtanulták a leckét, játszanak. A gondtalan gyermek játékóráinak idejét nem hozza vissza az idő soha, fegyünk mi is gyermekek erre kis időre és feledjünk el minden nyomorúságot. Menjünk el a népszerű Schwarcz bácsi barlangjába, a gyermekek Eldorádójába, ahol megszámlálhatatlan és felsorolhatatlan mennyiségben van minden elképzelhető gyermekjáték. A gyermekálmok színes fantáziájának a megelevenedése ez a dus raktár, amelynek az is egyik elismerésreméltó jellegzetessége, hogy majdnem minden portékája magyar gyártmány. Eddig Norinbergbőt éltek a magyar játékkereskedők, most azonban már vannak magyar játékgyárak, amelyek felveszik a versenyt a külfölddel. S igy van ez helyesen. Csak minél kevesebb pénzt a külföldnek! T1S ZTA RONGYOT minden mennyiségben venc kiadófeiratakak.