Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-28 / 296. szám

El a kishitfiséggel A jóvátétel kérdésében még •índig meglehetős bizonytalanság uralkodik, a konferencia megkez­désének időpontja sincs pontosan fixirozva, valóiziftü aaoaban, hogy a francia álláspont kerekedik felül s a konferenciát január 3r ára hív­ják egybe. A magyar kormány gróf Bethlen István vezetésével nagy apparátussal készül erre a nagyjelentőségű mérkőzésre. Az ország osztatlan közvéleménye áll a kormány mögött s ez a hangulat még fokozottabban alátámasztja a kormány ama álláspontját, hogy uj jóvátételt semmi körülmények között sem vállalhatunk, ellenben a végsőkig ragaszkodunk a <iö.<?.~ tőbiráskodás rendszerének fenn­tartásához, de ezen túlmenőleg garanciát, kérünk a döntőbírósági Ítéletek komoly végrehajtására. Képtelenség volna belemennünk olyan megegyezésbe, hogy a dön­tőbíróság elé tartozó ügyeket bár­mily vonatkozásban is, kapcso­latba engedjük hozni a jóvátételi kérdéssel. A mai diplomáciai viszony mel­lett helytelen volna ezeken a főbb pontokon túlmenőleg olyan rideg álláspontot elfoglalni, amelyik le­hetetlenné tenné a tárgyalások további folytatását. Nagyon helyeseljük, hogy Valkó külügyminiszter a hágai konferen­ciái megelőzőleg tanácskozásokat folytatott Franciaország vezető köreivel, mert szükséges, hogy megismertessük velük is a magyar álláspontot. A magyar felfogásnak őszinte támogatója akadt az olasz kormányban s ez a támaszték már reményeket ébreszthet arra, hogy nem egyedül vívjuk meg a hágai mérkőzést. Jól teszi a magyar kormány, ha azzal a Franciaor­szággal is érintkezést keres, ame­lyikre a kisantant álláspont igyek­szik támaszkodni. Nekünk ugy tűnik, hogy sok egyoldalúság van abban a híresztelésben, amelyet a kisantant röpít világgá. A tárgya­lások fókusza bizonyos, hogy a Young-terv körül forog, ezt akarja most a kisantant megtorpedózni fenyegetéseivel. Nagy jelentősége van annak a kijelentésnek, ame lyik azt hangoztatja, hogy a keleti jóvátétel problémájának a megol­dása semmi esetre se üpremissája, hanem csupán kiegészítése a Young-tervnek Ha a kisantant azt a merev álláspontot kívánja elfog­lalni, amelyik a Young terv felbo­ntására vezetne, bizonyos eu'ó­pai közhangulattal találná magát szemben, ami olyan külpolitikai izoláltságba szorítaná, amitől bi­zonyára visszarettennének Prágá­iban, Bukarestben és Belgrádban is. A magyar álláspont szempont­jából ebben a pillanatban az a legfontosabb, hogy döntés még nem történt. Reményünk lehet s bizodalmunk nem csorbulhat iga­zunk dülőrevitele terén. A magyar nemzet nem vesztheti el annyira önuralmát és tisztán­látását, hogy túlzott pesszimiz­mussal tekintsen az események bonyodalma felé. Reményt keltő ereje van annak a ténynek is, hogy maga gróf Bethlen István viszi, legkiválóbb pénzügyi köz­funkcionáriusaink támogatásával ennek a problémának fonalát és a mi bizodalmunk csak fokozód­hat, ha a multak tapasztalatai alapján ítéljük meg az ő sikra­szállását, mert szinte varázserőt lehet már tulajdonítani neki, épen olyan időkben, amikor a veszély felhői a legkomorabban tornyo­sulnak. Mi-bízunk gróf Bethlen Istvánban, aki bizonyos, hogy a jóvátételi kérdést a lehetőségek szerint a legjobban oldja meg. (A »Nyirvidék« tufósitójától.) Tegnap délelőtt 10 órakor im­pozáns társadalmi esemény szín­helye volt a Kiosz Bocskai-utcai székháza. A Kiosz zászlója alatt tömörült tábor a Kiosznak István, és János nevü tagjait ünnepelte Ie'i kes szeretettel, mindenekelő|rt Qzisrj'-Lstváfi .mi/iőrtanicsost, yáki karácsonyi szabadságát Nyíregy­házán tölti és akit, mint a : Kioszban tömörült iparosság meg­szervezőjét, magyar testvéri szívvel való felkarolóját tüntető ünneplés­sel vették körül a Kiosz székházá­ban megjelentek százai. A nagyterem zsúfolásig meg­telt az asztalok mellett felsorako­zókkal. Ott láttuk Mikecz Dezső udvari tanácsos volt alispánt, Ozory István rendőrtanácsost, dr. Tóth Bálint min. tanácsos, kir. pénzügyigazgatót, Mikecz Ödön dr-t, Sikorszky István iparkerületi főfelügyelőt, Pisszer Jánost, dr. Né­very János igazgatót, dr. Orosz Ist­ván rendőrkapitányt, dr. Walter Gézát, Vitéz Vén Zoltánt, Vitéz £Iekes Gábor ny. ezredest, vitéz Mészáros tanárt, dr. Vass Jenő ügyvédet, a rendőrségi tiszt­viselői kart és Huray János elnök vezetésévei a Kiosz több száz fő­nyi gárdáját. A délelőtti társas összejövetelen ismételten kifejezésre jutott a Kiosz szervezetében élő hatalmas eszmei erő ellenállhatatlan to­borzó aktivitása. Ideálokkal átha­A CÁRNŐ ÉS A GARDAHIDNAGY Bizarr, kényes témája románt ka* szerelmi regény az orosz cirok Hdr»«ából. A cár szerelmi kalandja egy udvarhölggyel. A cárné izgalmad, »zeevedélyekt®l tal'ütött veszedelmes szerelmi játéka egy gárdatiszttel. Cári paloták titkai, pompája, udvari intrikák, ragyogd kiá'litáslan és pompás szcrepojzUsban Vasárnap, héttőn és kedden az Apol'óban Ma, pénteken utoljára LENGYEL MENYHÉRT hacánk nagy írójának filmszenzációja A^RLÖCniAJÓJA (AZ ELVESZETT EMBER). Misztikus kalandor dráma . 1 Fe rkó buri, 1 Mi bandánk buri. 1 Tinta Matyi burt. Szombaton csak 1 napig! HENNY PORTÉN és CARL DE VOGT idei egyetlen filmje VISSZA OROSZORSZÁGBÓL Egy sorsüldözött asszony regénye és a kisérő „UFA" ttnfisor Klőadások kezdete: hétköznap 5, 7, 9, órakor. 1929. december 28. pénz ügyigazgató mondott hatal­mas beszédet, amelynek nyomán eszmei magasságban bontakozott ki Ozory István nyíregyházi akti­vitásának nagy nemzeti jeleritősé­ge. Az a keserű magyar sors,' ameiy miatt Ozory Istvánnak ei kell hagynia működése helyét, fut­ball labdaként dobálja az ország­ban az embereket, ez az ország megcsonkitottságának szomorú végzete. Ozory István itt hagy ben niyiket, de neve, emléke, ^ltető szelleme itt marad ezek között a falak között továbbra is. (Lel­kes éljenzés). Itt marad e város minden becsületes magyar polgá­rának szerető és hálásan érző szi­vében. (Éljenzés). Tudjuk, hogy uj működési helyén is azt a be­csületes magyar munkát végzi, ame Iyet itt végzett közöttünk: az el­esett, szenvedő magyarság ügyé­nek felkarolását. Ott is megérzik szive hivó szavát: Jöjjetek hozzám, akik keresitek az igazságot, és megtaláljátok. Ozory Istvánnak el­lenségei sem vethettek egyet sze­mére, azt, hogy nem az igazságot kereste és védte. Hogy elsősor­ban magyar fajtáját szerette oda­adó áldozatos szeretettel, hogy el­sősorban ezért a szenvedő, sors­verte magyar fajtáért akart egész lelkével dolgozni, magyar testvé- • reit igyekezett becsülettel szol­gálni, azért senki sem vethet a szemére semmit és ha a kitűzött célokért kitartással, becsületes hűséggel harcolt, ha a megkezdett ütrói nem akart soha letérni, ezén ie kell előtte emelni a kala­pot. (Ugy van, éljen!) Mindezeket nehéz itt elmondani róla, akiben kedves, jó barátun­kat vesztettük el. Igaz, ma a határok olyan köze/esnek, hogy u] állomásán' sem lesz távol tőlünk és amikor arra gondolunk, hogy 'ott is ugyanazokat a tántoríthatat­lan elveket valló magyar mun­kát fog végezni, nyugodtan, meg­békélten bocsátjuk útjára. A szere, tet ünnfcpén a végzet rendeltetésé­ben megnyugodva a szebb, jobb magyar jövő hitévet bucsuzunk tőle. Arra kérjük: szeresse továbbra is a magyar embert ugy, amint ez minden magyar ember köteles­sége és segítse uj állomáshelyén is az elesetteket, ugy amiként ez minden jó ember kötelessége. Ka­posvárott is megérzik és méltányol ják ezt a szeretetet, hiszen ott is magyar emberek laknak, akik meg becsülik az őszinte, becsületes, szókimondó, faját lángolóan sze­rető embert, akinek támogatása értékesebb, mint a hatalmas em­berek kegye. Amikor távozik, az­zal célunk meg ideiglenesen is tőié, hogy egy pillanatra meg ne szűnjék küzdeni azokért a célokért, amelyek megvalósítása nélkül Magyarország nem ország. A--viharos lelkesedéssel fogadott, bensőséges szavak elhangzása után Osváth szobrászmester emel­kedett szólásra és könnyes szem­mel mondott hatalmas búcsúbeszé­det, amelyet helyenként a Kiosz ellenségeinek és kétszínű támo­gatóinak szatlrizálása tett derűs­sé. Annak a hitének adott kifeje­zést, hogy Ozory István onnan Kaposvárról is figyel és vigyáz a nyíregyházi eseményekre, emberek­re és őrködik a Kiosz egységére, hogy meg ne ismétlődhessék, ami a választásokon történt, hogy a Kiosz tagokat kihúzzák a listáról. Még számos lelkes köszöntő hangzott el, a vallomás benső­ségévei Elekes Gábor, Huray Já­nos elnök, Nagy Kálmán, Pisszet János, Sikorszky István Névery János és még többen mások ad­nak sorra kifejezést a nagy esz­mékhez faló törhetetlenségüknek Jfafé^^ÜW IDJSlCa Lelkes szeretettel ünnepelte a Siosz Ozory Istvánt, a magyar célkitűzések tántoríthatatlan harcosát | /tott, acélos jellemű emberek tá­<• borában érezzük a kollektív lélek i, magával ragadó erejét, amely L' olyan kevéssé alakul ki ma társa daimi életünkben. Éreztük azt a rajongó szeretetet és forró hálát, amely Ozory István szervező egyéniségét fonta itt át a fér­, fimunkának kijáró babérral, ame­lyet sem pénzzel, sem hatalmi szóval senki meg nem szerezhet. A szavakban rakétázó hazafiság helyett itt a nemzetorganizmus kialakításának önzetlen és áldoza­tos munkájában megnyilvánuló ha­zafiság tényeit szemlélhettük bi­zakodó magyar lélekkel. Szónoklatok hangzottak el itt is, de viharzó erejök az érzés őszinteségét tanúsította. Az első felszólaló Kazár Ferenc alelnök volt, aki rámutatott ar­ra, hogy a maihoz hasonló im­pozáns ünnep még nem volt a Kioszban és szeretettel köszöntöt­te az ünnepelt Istvánok és Jáno­sok élén Ozory Istvánt. A Ozory István távozásán érzett fájdaiom első hangadója Stibi József volt. Ozory Istvánt — mon­dotta — más talajba ültették át, de gyökereivel itt marad ebben a szabolcsi földben és uj állomás­helyén, ahol ugyancsak a csonka­ország béklyói, a trianoni határ közelébe jut, továbbra is a ma­gyarság ügyének, lelkes, önzetlen harcosa lesz. Ezután dr. Tóth Bálint kir.

Next

/
Oldalképek
Tartalom