Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-03 / 276. szám

1929. december f. J^fRYIDBK. Mezőgazdaság Gyümölcsvásár Irta: Szomjas Gusztáv A nyíregyházi gyümölcsvásár létesítése szerencsés gondolat volt. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara nagy agilitással tett ezúttal is tanúbizonyságot és megvetette alapját a rendszeres gyümölcsvásároknak. Jóllehet nem értünk el nagy eredményeket, de az természetes is, mert minden kezdet nehéz. Előbb egy jól irányított gyümölcstermelésnek kell kialakulni, nagy tömeg áruvai "kell egy-egy vi, déknek a piacon megjelenni, akkor éri ei igazán célját, akkor hivja fei a kereskedelem figyelmét. A szőlők kifagyása egy uj építőmunkára ad alkalmat és most van ideje, hogy azok, akiknek tapasztalatuk, vagy némi gyakorlati ismeretük van, az irányítást megadják. Mert eddig — amint a vásár is mutatta — hiányzott az utmutatás, az irányítás és tanács nélkül olyan kevert és értéktelen gyümölcstermesztés folyt, amin okvetlenül változtatni 'kell. Nem kérkedem csaíhatatlanságomban és lehet, hogy tévedek, szívesen is veszek mmden bírálatot, mert ebből haszon háramlik: de 40 éves tapasztalatom adataival semmiesetre sem okozok kárt. Mások állhatnak elő bőségesebb tapasztalatokkal és nagyobb ismeretekkel, de az én tapasztalataim eddig helytálltak. Főelv legyen, hogy lehetőleg nagy tömeg egyöntetű áru álljon elő, olyan fajokból, amelyek koSemmibe ívelő hidak K.EGEMY Hmti- FeWr QMMK. 34 Zsófi kihúzta a derekát: — Na jó, azt se bánom — szólott komolyan, - csak a szája szegletén mutatkozott valami gyanús rángás. — Hozza be kend az ágas mellől a létrát. Tudja, még tegnapról valami fájás maradt a derekamban, nem tudok olyan alacsonyra lekucorodni. Tikót elöntötte a vér: — Nyelvvel jobban birod, mint ón — morgott dühösen. — Bírom én marokkal is! — Na jól van, azt is elhiszem — szólott a baka. — De azért... nagyon szeretném, ha máma én vihetnék helyetted mindent... ha megengednéd. — Ez már más beszéd. Látja csak, megtanul az ember tisztességesen is beszélni, ha... muszáj. t — Hát megengeded ? Majd meglátom. Ha jókedvem lesz, meg, ha rossz, akkor nem. — Zsófi, most már nem beszélsz lelkedből, most már kényeskedsz. — Ha ugy is! Legalább ilyet is lát! — De a holmit... a;<t délután én viszem? — Hát... ha olyan nagyon töri magát. Nekem csak könnyebbség. — De... jó szívvel adod Zsófi? — Jó szívvel hát. — Köszönöm. Most megyek, hasitok neked egy pár hétre való aprófát. Legalább amíg abbój tart, megemlegetsz, ha azután nem is gondolsz* majd rám. — Jó is lesz, ha megy minél hamarabb, mert még utoljára elandalodik. A baka fürgén kapta fel a sarokból a baltát s kiment. A lány egy pillanatra utánanézett, azután a dolgához látott. Mikor pedig meghallotta rán és bőven teremnek és a piacon ismertek, tetszetős külsejűek és ízletesek. Téves azonban az a felfogás, hogy csak 1—2 fajtát termeljünk. Ugy ,keii irányítani a termerést, hogy különféle érésű fajok álljanai< rendelkezésre az év majd minden szakában. A jeímckenyülés szempontjából is fontos a több féleség, de fegírikábn azért, mert vannak évek, amidőn egyes fajok pihennek; míg a másik dúsan terem. Nyári almát nem is érdemes nagyban termeim, mert értéktelen. Összeesik a dinnye, szgjőéréssel és hamar elérik. A közepesen későn érő fajok jói értékesíthetők. Ha mégis nyári álmát ültetünk, ugy a Gravensteim (hidegebb égöv alatt ez őszi érésű) Sándor cár, fehér és piros asztrakáni jöhetnek figyelembe. Oszi almákból az: arany par— ment. Cox narancsalmát, Eutz rozmaringot, londoni pepmt, Adám parmenjét ajánlom, mint rendkívül értékeseket és keresett fajokat. Igen bőven terem és keresett az Ananász renett, de hamar elérik. Téli aknákból S: Batul, JoISMÉT EGY ALKALOM! náthán, Likulai, Húsvéti piros rozmaring, Téli piros calvil és a rendkívül bőven termő: Nagy,casseíi renettet ajánlom. A Tiszaháton figyelmet érdemei a Sóvári és Szercsika, Ponyik. öva mtek mindenkit a: kanadai renettői és Parker pepintőr, mert ezek a rendkívül nemes fajok csak nedvesebb krfma alatt díszlenek, nálunk vagy lehullnak, vagy megráncosodnak ' és megtaplósodnak. A fehér Gainit pedig egyáltalában nem terem vagy juttictaceiunos lesz még a legtökéletesebb védekezés dacára is. 1718—1 Kérje még ma a legmodernebb PH í b I PS RÁDIÓ bemutatását lakásán vételkényszer nélkül! Néhány nap múlva meggyőződik, hogy ezt kereste. VEGYE XtflEG 6-12—18 havi részletre! Ilyen ajánlatot még nem kapott. Ne felejtse el, közeleg 0 karácsonyi Ez a legalkalmasabb karácsonyi ajándék! Liskány László Nyíregyháza Zrínyi Ilona-utca 4 ! Telefon: 4-70 si. Hálózati és telepcsatlakozssu vevő készülékek, anódpótlók, hangszórók, egyenirányítók stb. az első fejszecsapást, elkacagta magát és kacagott édesden, sokáig. Pár perc telhetett el, Kata kisasszony bejött a konyhába. Mindjárt talált is kifogásolni valét. — Zsófi, nem tul barna ez a rántás ? — kérdezte. — Nem kisasszonykára, csak nem lehet itt benn olyain jól látni a szinét. — Persze, ez a konyha nagyon sötét. A szőlő az ambituson egészen felfutott már,' az árnyékol eninyire. Le kellene belőle vágni. — Itt van ez a pucér, majd szólok neki. — Nem, várjuk meg a vincellért. Ahoí tudni kell. — Hát mért ne tudna ez hozzá? — vélekedett Zsófi némi apprehenzióval. — Tisztességes gazda ember fia ez, biztosan volt már dolga ilyesmivel. — Lehet, de mégis tartok tőle, hogy elronthatja. Tavaly is mi magunk vágtuk és az idén sokkal Sürübb, mint tavaly volt. Ha igy megy, két év múlva csak a sötétben botorkálsz és nappal se látsz semmit. , — Két év múlva ? — nevetett Zsófi. — Lehet, hogy akkorra már én nem is leszek itten. Kató elbámulva nézett a lány szeme közé, aki olyan furcsán mosolygott. — Te itt akarsz hagyni beninünket, Zsófi, hat év után ? Hiszen nekem azt Ígérted, hogy csak akikor hagysz itt bennünket, ha majd... — Hát igen, azt állom most is. — Dehát akkpr ?... — Akkor... — ismételte Zsófi sunyi nevetéssel. — Akkor te férjhez alcarsz menni! — Igenis, hogy akarok. Azt hiszem, megyek is. Megígértem tavaly, hogy a kisasszonynak szólok majd legelőször, hát... most már megmondom, hogy ne mástól hallja még. Csak ne tessék a képemet csókolgatni, mert azért nem biztos ez még. Legfeljebb valószinü, — Adja Isten Zsőfikám. No és... kicsoda? A lány könnyeden kifele bökött a könyökével : — Az a kis vastag ember, aki odakinn vágja a fát. Nagy szünet lett. Kató döbbent csodálkozással meredt rá: — Ez a... pucér — tördelte azután még mindig nem térve magához a bámulattól., — Az. — Egy nap alatt ? Lehetetlen. — Mért volna lehetetlen? — Dehát... mikor szólott, mit mondott? — sürgette Kató, miközben hozzásimulva két karral átölelte a Zsófi nyakát és a szeme közé nézve leste a feleletet. — Semmit se mondott. — Oh... hiszen akkor te tréfálsz velem! — Nem én. Szólani nem szólott még semmit, de elébb-utóbb az lesz belőle. — Csakugyan ? De ha nem mondta, honnan tudod ? — Hát... meglátszik az a legényen édes lelkem, amikor érik benne a szándék. Már az imént szólott volna, ha mert volna. De hagyom még, mert jó lesz azért még gondolkozni egy kicsit. Délutánig még meglátom, hogy érdemes-e megbátoritani. Mert akkor fog szólani, amikor én akarom — tette hozzá büszkén és kihúzta a derekát. — Zsófikám... megállj csak... ülj le ide ipellém. Tudod, csináld ugy, hogy beszéljen még máma, azután... én kijövök este hozzád, jó? És te elmondod mi volt, hogy... — Hogy a kisasszonynak ine legyen újság, ha rákerül a sor — nevetett Zsófi. Kató belepirult. , — De... mi is jut eszedbe?! Én... — Magával kisasszonykám épen olyan hamar megtörténhetik ez, mint velem. Talán, holnap, talán még ma. | — Nem is tudom, mire, vagy kire gondolsz — válaszolt a lány lángbaborult arccal. — Dehogy is nem. Olyan jól tudja azt a kisasszony, akár én. v (Folyt, köv.) <