Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-25 / 295. szám

1929. december 25. JNílrfRVIDÉK. 21 crőveL »A szatmárnémeti-mátészsJ­kai fronton álltam az utolsó né­hány ezer székellyel. Fiukl — mondtam — az oláhnak itt meg kell dögleni 1 Fájdalommal kaptam észbe, hogy nincs ágyú — hogy a veres gazemberek elvérzésnek dob­ják oda a székely hadosztályt, az ezer sebben vérző hazát. Felrobog­tam négy bakával Budapestre — a •eres pokolba. Egyenesen a had­ügyminisztériumba Pogányhoz. Az előszoba tele volt sok kézigránátos, görbelábú alakkal. Gyáva arcukon borzasztó gőg ült. Lepocskondiáz­ták az ott gyalázatos várakozásra itélt, magasrangu tiszteket — a hadsereg egykori büszkeségeit. Az ajtónálló mindenkit elutasított. Je­lentse be Vén Zoltán főhadnagyot! Ennyit mondtam csak. De láttam, hogy a szemek kerekre nyíltak;ne­héz lett nagyon a levegő. Öreg tá­bornokok felemelkedtelc és a döb­benetes, mély csendben hallottam, hogy összeverődtek a fogak — a kézigránátok. Következő percben benn voltam — Pogánynál. Ágyú feseli 1 de azonnali mondtam. Gú­nyosan mosolygott. Nincsen! Ki­gomboltam a blúzomat. A mellem kitártam. Hát azért véreztünk, — hogy most mindent, de mindent odadobjatok az oláh patkánynak ? Mellen ragadtam. Tudd meg, te vörös gazember, hogy ezt még a századik unokád is megkeserüli!! Avval szétvágtam a veres gárdisták között éS kitörtem Budapestről. A határban felnéztem az égre... Az egyre sötétedő égen egy titkos kéz borzasztó végzetünket irta: — Transsilvániae Moribunda!« ...Sírtunk. A komor csendőrőr­nagy fájdalmasain felcsuklott. Vla­sits ezredes szemén könnyek csil­logtak és halkan, leheletszerűm, inkább mentegetőzve mondta a meg szokott szavakat: Mondd el még­egyszer, Zoltán I Vén Zoltán utolsó szavai pedig j már dübörögtek, akár a vihar... Felmagasodott köztünk, mint egy magyar Golgotha — kilenc és egy­néhány rettentő sebe lángolni lát­seott... ...És - ezredes uram, Vén Zol­tánom — ti elmentetek. Be szo­morúak vagyunk azóta az esperes­sel. Fojtóbb az őszi köd, csillag­talanabb az éjszaka. Elvittetek tő­lünk valamit: a szivünket. De a fantáziánk megmaradt. És csodá­kat müveL Lekönyökölünk az asz­talra és elmerengünk mpssze, ki­felé. Látunk. Látjuk, hogy Brassó piacán dicső csatakardodra tá­maszkodva megpihensz ezredes uram. És eléd áll véresen, sárosain Vén Zoltán. Szeme tüz, hangja sok •viz zúgása. Ezredes uram, jelen­tem... az oláhot megnyúztam, vérit kutyákkal itattam, csecsszopóit a sziklákhoz verdestem... I! Látjuk ezredes uram, hogy csata­kardodat áhítattal emeled az égre, miközben ajkadra kedveskedő mo­soly ül — ahogy szólsz: Mondd el még egyszer, Zoltánom! És boldogan nevetnek fel a csiki székely havasoki Erdőshorváti, 1929. dec. hó. Györy Kálmán. Halálos mérgek és veszedelmes gonosztevők Hogyan dolgoznak a modern csekkcsalók? Italmérések részére szükséges 502—922. népjóléti miniszteri rendelet az egészségügyi és tisztasági rendszabályokról már kapható a Jóba-nyomdában, Nyíregyházán, Széohenyi-íVt 9. a* I A modem kriminológia egyszerre agyafúrtabb szélhámosokkal kerül szembe. Amilyen mértékben töké­letesedik a rendőrség, ugyanolyan fokozatosan fejlődnek a bűnözők eszközei is. Lépést tartanak egy­mással, két szemben álló tábor, a mely folyton farkasszemet néz és lesi a másik sakkhuzását. Csak nemrégiben derült ki, hogy a berlini detektiviskolában, ahol a detektivujoncok nyernek elsőrangú elméleti és gyakorlati kiképzést, több betörő is tanult. Felvétették magukat a növendékek közé és itt az oroszlánbarlangban sajátították el a detektívek legféltettebb fogá­sait. Elegáns gazfickók A, gonosztevők semmitől sem riad­nak vissza. Példa rá a rengeteg amerikai rablás, betörés, amelyet hallatlan vakmerőséggel és bravú­ros lélekjelenléttel ví-szaiek véghez. A bankrablások napirenden vannak. Van a gonosztevőknek egy másik csoportja is, amely hogy ugy mond­juk, skeztyüs kézzel« dolgozik és csak a legvégső esetben folyamodik az erőszakossághoz. Ezek a simaxno­doru, elegáns gazfickók jobban sze­retik a békés, vértelen megoldást. Az áldozatot tehát léprecsalják és valamilyen ravasz szélhámossággá^ fosztják ki. Ilyenek a sikkasztók. — Akármilyen nagy is az elővigyáza­tosság a bankoknál és más pénzin­tézeteknél, mégis elkerülhetetlen, — hogy időnkint, persze utólag — rá ne jöjjenek egy csalásra. Hamis váltók, hamis levelek, aláírások, — ezek a leggyakoribbak. Ellenük védekeznek az írásszakér­tőkkel és a modern kémia kiváló tudósaival, a vegyészekkel. Az olvasó nem is sejti, milyen erős segítőtársat kap a rendőrség a vegyészben. Hogy csak egy közel­fekvő esetet vegyünk:: a frankhami sitást is egy vegyész pattantotta ki. A gyanús frankokat elégették, de a hamut vegyi vizsgálat alá vették és ekkor kiderült, hogy a papiros anyaga nem a valódi bankjegypa­pirosból készült. A vegyész szerepe Kémeket lepleztek le a vegyészek­kel. Erre vonatkozólag érdekes dolgo­kat mesélt az egyik vegyvizsgáló laboratórium tudós vegyésze, aki maga már évtizedek óta dolgozik laboratóriumában és a rendőrség számtalan esetben f orault hozzá ta­nácsért, hogy világosságot derítse­nek néhány homályos ügyre. A kémek csak a legvégső esetben folyamodnak Íráshoz, de ez sokszor elkerülhetetlen. Ilyenkor vegytintá­val irnak, amely, amikor megszá­rad, már el is tűnik a papíron, ugy hogy föléje rendes tintával egészen semleges dolgokat lehet irni. Ha már most elfognak ilyen gyanús le­velet, tehetedenül állnak mellette. Hisz annyiféle láthatatlan irásu tin­ta van, ki tudja ezt ismét előva­rázsolni ? A vegyész. Néha napokig, máskor csak per­cekig tartó kísérletezések után már előtűnnek a rejtett sorrok, tervraj­zok, utasítások, amelyekkel a kém a megbízóit informálja. A békebeli háború: harc a gonosz tevők ellen, szintén elég erős próbá­ra teszi- a vegyész fantáziáját, le­leményességét és idegeit. Legutóbíb Prágában lepleztek le egy zseniális csalást, amelynek nyitjára vegyész nélkül talán sohasem jöttek volna | rá. Az egyik előkelő pénzintézetnél megjelent egy elegánsan öltözött ur és egy bécsi bank levelét mutatta fel, amelyben utasítják a bankot, hogy a levél átadójának szolgáltas­sanak ki öt köteg ilyen és ilyen részvényt. A levelet tüzetesen meg­vizsgálták, de az a legnagyobb rend ben volt, az aláírások kifogástala­nok, valódiak, a részvényeket tehát kiadták. Másnap telefonon jelentést tettek a bécsi banknak, hogy a részvénye­ket az utasítás értelmében kiszol­gáltatták a megbízottnak. — Miféle részvényeket? —kér­dezte idegesen a bécsi bank vezér­igazgatója. Ekkor derült ki, hogy vakmerő módon elkövetett szélhámosságnak estek áldozatul. A levelet most is­mét szemügyre vették, bemutatták Bécsben is, a rejtély csak fokozó­dott. Az aláírások tényleg valódiak voltak, a levélpapír, minden, csak éppen hogy nem ők állitották ki. A rendőrség tanácstalanul állott * rejtéllyel szemben. Ekkor valaki­nek eszébe jutott, hogy adják át a. levelet egy vegyésznek. A vegyész aztán világosságot de ritett az ügyre. A levél valóban a bécsi banktól származott, az aláírá­sok is eredetiek voltak, csak éppen a levél szövege volt hamis. Az ere­deti levelet ugyanis egyszerűen le­mosták, csak az aláírásokat hagy­ták meg és föléje írták a hamis uta­sítást, ami aztán könnyűvé tette • csalást. A vegyész különféle kémiai savak segítségével újra előhívta a vegyi­leg lemosott részt. Ebből aztán meg állapították, hogy az eredeti levő kinek szólt. A többi már ugy ment,, akár a karikacsapás. Három nap múlva — az első levél szövege alap­ján — elfogták a vakmerő szélhá­most, aki már a legnagyobb kénye lembe helyezkedett és sehogyse ér tette, hogy jöttek rá trükkjére... á tiszazugi mérgezések Mérgezéseknél, exhumálásoknál, I amikor a halott maradványaiban ta- I Iáit idegen anyagból akarják meg- ' állapítani, hogy természetes hal ál hu hunyt-e el az illető, fontos szerep jut a vegyésznek, akinek Ítéletétől sokszor élet és halál függ. A tiszazugi és nagyrévi arzónmér­gezéseknél is a vegyész mondta ki a döntő szót. Pár évvel ezélőtt rejtélyes eset tartotta rémületben egy osztrák vá­roska lakóit. Több előkelő helyi ka­pacitás levelet kapott, amelyeket egy ismeretlen kézbesített. A cím­zettek gyanutlanul bontották ki a levelet, de alig fogtak az olvasásba, eszméletlenül rogytak össze. Csak sokára jöttek rá, hogy a rosszullét, amely egy esetben halállal végző­dött, a levéltől származott, amely valami különös, átható illatot árasz­tott. Ettől kábultak el azok, akik kézbe vették és az arcukhoz emelve emelve olvasták. A rendőrségi nyomozás nem ve­zetett eredményre. Ekkor egy vegyésznek adták ki a veszedelmes leveleket. A vegyész aztán kianalizálta az illatos mérget, amely egy indiai növénynek a gyö­kereiből készült és néhány szippan­tás elegendő volt hozzá, hogy aki a hatása alá kerül, elkábulva örök álomba merüljön. A vegyész nyom­ban sejtette, hogy a rendkívül ritka méreg csak kémiával foglalkozó sze­mélytől származhat. Ezen az alapon kezdtek hát kutatni és csakhamar rá is akadtak a tettesre, egy őrült földbirtokos személyében, aki uta­zásai során megjárta Indiát is és mint szenvedélyes méreggyüjtő —• egész szekrényrevaló különféle ve­szedelmes mérget találtak nála a házkutatáskor — a keleti mérgek­kel is foglalkozott. — Csak ki akartam próbálni a. méreg hatását — felelte egykedvűen és nem értette, hogy mért raknak bilincset a kezeire... Háromszázhetvenkét féle mérget ismert, valamennyi »kéllemes ha­lált® okozó, úgyszólván néhány csepp elegendő hozzá, hogy észre­vétlenül a másvilágra expediáljon bennünket. Amikor bevitték az ügyészség fog házába, egy észrevétlen pillanatban megmérgezte magát. Pedig előző­leg gondosan megmotozták. A mér­get egy gyűrűben rejtegette. Az ösz­szetételét ma sem ismerik, titkát magával vitte a sírba... Dróttalan vílianyv üagit assal kísérleteznek f A villanykörtében az izzó szénszál helyett ritka neongáz világit •4A& A villainosvilágitás egyetlen nagy hátránya az, hogy az elektromos energiának jelentékeny része hővé alakul a lámpákban és ez a rész tulajdonképpen elvész. Az elektro­technika ugyan nagyot haladt a kezdetbeli fémszálas izzólámpától a mai félvattos körtékig, de minden jel arra vall, hogy további hala­dásra nejn számithatunk az izzólám­pák gazdaságosabbá tétejében. Az izzólámpa természetéből eredőleg nem adhat sohasem hideg fényt, azaz olyant, mely mellett nem keh magas hőfokra'hevíteni a világító fémszálat. A hideg fényre való tö­rekvés azonban nem megvalósítha­tatlan, hiszeja ismerjük a ma még csak reklámcélokra használt neon­lámpákat, melyekben a neon-gáz vi­lágit anélkül, hogy felmelegedne s tulajdonképpen csak arról van szó máris, hogy a neon-lámpát a gya­korlati világítás céljaim is átalakít­sák. A jövő világítása kétségtele­nül olyan dróttalan világítás lesz. melynél nincs izzó fémszál, hanem az üveggömbbe zárt ritka neon-gáz világit. A n^on világitóvá tételéhez nepi is szükséges, hogy átvezessük rajta az áramot, elég, ha a lámpa közelében nagy szaporasággal "vál­toztatjuk a mágneses teret. Az ilyen lámpák elpusztíthatatlanok lesz­nek, nem égnek ki soha s jóval olcsóbbak lejsznek a körtéknél, ­1­mert nincs bennük semmilyen al­katrész. Már kipróbálták ezt a drót talan lámpát a shenectady-i tor­nyon, ahol oly erős fényt áraszt, hogy három kilométernyi körzetben újságot lehet olvasni a fénye mel­lett. Ha ez az első lámpa még csak a repülők számára szolgál éjszakai tájékoztatóul, az elektro­technika mindent elkövet, hogy «. fényét fehérebbé tegye s aztán be­vezesse a lakások, műhelyek s M cák világítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom