Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-25 / 295. szám

1929. december 25. JSf^fHYIDEK. 19 mindinkább eltávolodik! a mezőgazdasági ingatlanok kihasználásától. Hova-tovább beigazolódik, hogy nem lehet városi feladat a mezőgazdaság területén működés, akár ugy, hogy ezt a tevékenységet saját regiejében gyakorolja a város, akár ugy, hogy földbirtokait bérbe adja. »A mezőgazdaság válsága számokban« cimü kétszáz oldalas nagy munka, melyet könyv alakban adott ki az OMGE, világosan kimutatja, hogy országos át- * lagban a földbirtok, a maja teljes " tőkeértékét számítva, az egy Vési egynegyed százalékos jövedelmezőségen alul maradt az utóbbi években. Ha ettől az átlagtól Nyíregyházán eltérés is lehet, mégis, a* földbérlők bizonyítják, hogy a mai földhaszonbérek nem lehetnek sokáig fenntarthatók. Városi földbérlőink máris kérvényeket niyujtottak be a régi képviselőtestülethez, melyekben azt kérték, hogy a haszonbérnél mérséklést engedjen meg a testület- De a számadások bizonyítják, hogy a városi földbirtokok nem hozzák meg azt a 'jövedelmet, amely azok értékévei arányos lenne. Az uj képviselőtestületnek tehát ezzel számot vetve, ismét elő líell vennie azt a gondolatot, amelyet a régi tagok közül néhányan már felvetettek, nem-e lenne helyesebb és racionálisabb, (ingatlancserével fokoz ív a városi jövedelmeket éppen a lakosság érdekében és a közterhek csökkentését célzólag. Harmadik súlyosan latbavetendő probléma tehát ez is, mely megoldást vár, a városgazdálkodás tekintetében. i Ezek mellett a közvetlenül közvetve a város bevételeit fokozni hivatott kérdések m'ellett jelentkeznek azután, az ugyancsak bevételt fokozni célzó egyéb megoldandó feladatok is, mint a mozgókép- I színház, a gőzfürdő, a téglagyár, I modern strandfürdő, a * szálloda, J Ének a fenyőfáról A fenyőfa a földnek idegenje, Más plánétáknak furcsa fája ő. Láttad már este, éber holdvilágnál? A földi fa világos, egyszerű, Elbóbiskol a néma éjszakában. De nézd: komor, kioltott fáklya ó S bár illata a szívedig leheli, Lelkedbe lopja távol-bánatát, S ámulva lépsz a furcsa, zöld homálybsu*. Merev karja az ég felé ölelne. . Más plánétáknak árva lénye ő És messze vágyak élnek benne mélyen. Bukott bolygókat pusztított az ég És csillagok zuhantak milliószám. Akkor került hozzánk fenyőfalelke. Tán meg sem érdemelte. Most szabadulna: csúcsokon tanyáz És kőszálakra kúszik komoran, De csúcson tul csak véghetetlen űr, S nyűgöt letépve szörnyű mélybe hulL Mikor hold kószál alvó fák fölött: Örökre árva, csúcsokhoz kötött Fenyő komoran zúg az éjszakában. Mert más plánéták furcsa fája 6, Csúcsok királya, s szolgája a földnek. városi bérházak, vágóhíd, jéggyár, vásárcsarnok, stb., stb., melyek <az. emiitett vagyoncsere mellett, alkalmas időben íétesithetőknek látszanak. Tehát a vagyonigazgatás területén, ebbe belévonva a Városi Üzemi Rt. által most igazgatott és jövedelmet hozó üzemek jobb kihasználását is, sok teendő van, amelyek aIapo9 megfontolást kívánnak és a képviselőtestületi mun kakör tekintetében súlyos, egyben sürgős megoldást is igényelnek. A kulturális teendők területén is bőven nyilík alkalom a munkára. Csodálatos, hogy Nyiregyháza isM. Juhász Margit. kólái, kevés kivétellel, ideiglenes elhelyezésűek. Legalább is ennek kell tekinteni azokat a szükséghelyzeteket, amelyekben ezek vannak. A fiu- és lánypolgári iskolák végleges megold ásuaknak nem mondhatók. Az óvodák száma szaporítandó. Napközi otthonok, szociál-kuiturális szempontból létesítendők lesznek. Nincs elhelyezve az iparos- és kereskedőtanonciskola; épülete nincs, csak megtürten foglalnak helyet az egyes felekezeti iskolák helyiségeiben. A felsőkereskedelmi iskola más elhelyezést kiván és ez sokáig nem halasztható. A közigazgatási tanfolyam elrendezése sem tekinthető véglegesnek. Kulturház, városi muzeumal, előadótermekkel, könyvtárakkal, ugy a népies, mint a középfokú és a tudományos ismeretek részére, olvasótermekkel, szintén megoldást sürgetnek. Közegészségügyi tekintetben a. burkolások folytatása, csatornázás, vízvezeték, nyilvános illemhelyek, gyermekjátszóterek, a poros, sáros utcák gyepesítése, utak fásítása, esetleg üdülőtelep létesítése (aminők Németországban nagy számmai találhatók,) utóbbi ugy, hogy önmagát tarthassa fenn, a lakosság megterhelése nélkül, mindmind olyan feladatok, amelyek a városfejlesztés programmjába belé illesztendők, számot vetendő a velük kapcsolatos költségekkel. A szociális problémák egy részét, boldogult Kardos István szociálpolitikai osztályvezető tanácsnok már programmba vette. Sajnos, halála megakadályozta abban, hogy e programmot kidolgozhassa. Ez újból előveendő lenne és kidolgozandó ugy, hogy a vele kapcsotos kiadások is előirányzást találjanak. Több, itt nem is emiitett kérdés van még, amelyek az elkészítendő programmban helyet várnak,, a köz temető, a színház, a városháza udvari részének kiépítése, a városházaépület tűrhetetlen illemhelyeinek megoldása, kisebb és nagyobb alkotások, a városszabályozás végrehajtásának költségszámítása, stb., stb., de amelyeknek kellő figyelemre méltatása nélkül nem lenne teljes a városprogramm. Ezeknek egyébként is kellő felsorolása, nem illeszthető belé égy újságcikk szűk keretei közé és ha mégis itt felernlitést találtak, ennek az volt a célja, hogy a figyelmet a kérdéseknek egy részér* felhívjuk, szolgálatot vélvén tenni ezzel is a városépítő törekvések| nek, a képviselőtestület munkájának. Felnézett az ablakomra, ö ftem látott engem. Közömbösnek láttam. Semmi ragyogás, semmi felhullámzó izgalom nem csillant a azemében. Persze, hogy Anna volt. -— Anna I — behunytam a üzemem s idézgettem a mozdulatait, formáját, kis keblének huUámzáaát, ahogy hozzám simult. Hatalmas vágy suhogott bennem ... talán ő az ... Anna ... csakis ő... akit meg kellett találnom... aki boldoggá tehet... Anna... Szép. aéges, szép Annám... Már az enyémnek érexttm. Elhatároztam, hogy nem fejezem be hétfőn a munkát, hanem itt maradok és ... elintézem ... igen, a sorsom. Nem halaszthatom, itt az ideje... harminc éves vagyok. Anna ... drága Amma 1 A szobaleány értem jött, hogy menjek az ebédlőbe reggeliem. Kis csalódás ért. Csak Erzsi volt ott, meg » kasznár. — Jöjjön, jöjjön, mérnök ur. Szereti a jó házi paprikás szalonnát ? A kávé tejszínből van, habos. Ránéztem. Sápadt volt. Szemei alatt sötét foltok... Anna lépett ba. Elmúlt az aggodalmam : Anna »vartan nyújtott kezet s nem mert rám nézni. Suttogva szólt : — Hogy aludt ? Most már bizonyos voltam felőle. ö volt í Muzsikált a szivem ! Szeretem Annát! Anna, szép kicsi Anna... — Majdnem hangosan mondtam. — Szépeket álmodtam i -r- feleltem neki s jelentősen néztem a szemébe. -— Én nem álmodtam *— mondta csendesen — alig aludtam Jti éjjel. Gyönyörű éjszaka volt... a csillagok ... a hold... Hold... ? — Igen. Reggel felé. Persze, maga nem látta, aludt. —- Almomban szebbet láttam a holdnál... Nem tudott felelni, mert a kasznár szólt hozzám és Erxsi. is odajött. De éreztem, hogy megértett. Délelőtt a lányok el voltak foglalva, nem volt alkalmam vele be. szélni, hanem ebéd után — Itt az ideje ! Az öreg lefeküdt, Erzsi a cselédséggel rendelkezik. A kertbe mentünk. Menjünk a nagy vadgesztenye alá — mondtam. * Egy pillanatra lehunytai szemét Csodálatos selymes pillái árnyékot hullattak szép arcára. Most ízlelgeti az elmúlt éj emlékét ... Éti! ÍS. Szótlanul mentitek és leültünk a padra. Anna .. ; mire gondol.,. ? Arra.,. hogy... Megfogtam a kezét, de elhúzta. —- Nem szabad — mondta s megfenyegetett. Kis csalódást éreztem. Milyen óvatos. — Én szeretném, ha megengedné — mondtam s újra a kezét kerestem. — Persze,.. maga nem tudja... két hét múlva lesz az eljegyzésem Zalay Pistával — a fiatai intézővel. Mintha jegesvizzel öntött volna nyakon. Minden összeomlott. Nem ő volt 1 Nem ő ! A szivet is a másik irta, a csókot is ... utáltam magamat. Engedtem, hogy az a nyomorék fruska (igy : nyomorék I Szegényke) elámítson és kihasználjon, forró szerelmi csókot préseljen ki belőle. Engem használt föl, hogy megtudja a csók izét ! Persze Hogy is gondolhattam ! Hiszen egy ép lány nem is kínálná igy föl a csókját, a szivét. Bolondság. Utá. latos. Dadogtam valamit, gratuláltam. Azután azt mondtam, hogy fáj a fejem. Bementem a szobámba és lefeküdtem. Hiába várt engem éjfélkor... Erzsi. * Egy fél év multán Miskolcon, volt dolgom, vonatra ültem. Erre volt az a tanya, H. B. .gróf tanyája. Minden kellemes és kellemetlen emlék átzúgott rajtam. Ki sem néztem az állomáson. Egyedül voltam, végigfeküdtem az üléseken. Valaki kinyitotta az ajtót. — Szabad...i? v Ugyanaz az édes zümmögő hang... Anna f Hiába erőszakoltam magamra a ayugodtságot, a szivem kalapált, majd kiütötte az oldalamat. O is megismert. Felugrottam az ülésről. Kezet csókoltam. Remegett a keze most is, mint akkor. — Régen nem láttam — mondta — Régen. Azóta maga •— boldog asszony lett... — Asszony ... —- mondta csöndesen. — ... és boldog — folytattam makacsul.. — Nem — suttogta — nem vagyok boldog. Magának megmondhatom... maga... emlékszik még... ugy-e, emlékszik ... ? Igen, akkor éjjel, ha kijött volna, hogy mentsen meg ettől a házasságtól... Csak apám akarta ... Meg akartam mondani maginak ... De nem jött ki... — Azt hittem, hogy ... Erzsi volt —- mondtam remegve, fuldokolva. Nem is tudtam többet mondani. ő sem szólt. Ráborultam a kezére $ egy hosszú csókban idéztem eltévedt szép boldogságunkat. A következő megállónál leszállt. Kicsit imbolyogva, botorkálósan lépkedett. Vitte a múlt felidézett forró terhét. Mintha a szivemen lépkedett volna. Mikor elindult a vonat, láttam felröppenni kis kezében csipkés kendőcskéjét. S a mosolyát. Azóta sohasem láttam. Csak a szivek vannak meg. A kefe hátán. A fésűn. S itt benn magamban, ez a« elfáradt, bus, agglegény szív. ,»í .1 srífe. •tk[,r

m^\ ! P *