Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-25 / 295. szám

jrtfamiK. •más 1929. december 25. miMir"rrftir-"ít" ír­Nagy karácsonjfi vásár! Szőrmék fehérnemüek, vász­nak, ernyők Donnenbergnél „Bristol"-szálló épület. Mélyen leszállított árak! 7S2Í-9 1 Régi Hyár... Fülembe csengnek a régi dalok S a régi Nyár varázsa int felém. Őh régi Nyár! Tova tünő álmok, Az életet de másként hittem én: A rég mult Nyár boldog idejében: Vágyak ébresztgették én hitemet Ma... kialudt minden ifjonti vágy, Ma az Élet csak csal és hitege*. Ma minden-minden mult ködébe fult, Csókszomjas éjek, égő szerelem, Hogy voltam s hogy én vagyok a régi Ma... már hinni is csak félve merem. ...El, tova szállt minden mi a múlté, A régi dal már többé nem dalol. Mig könnynélkiil temetem a multat: Egy sápadt asszony felsír valahol. Nemess Endre. Szent este Megállt a hétköznapi élet, a hintaló átvette az uralmat, a hin­taló a leggyorsabb közlekedési eszköz: egy pillanat alatt átrepit bennünket a számok és a gondok, a megölő gondolkozás és tépelő­dés világából a képeskönyvek boldogabb, szines birodalmába... Előkerül a régi karácsonyi zsol­tár, megujulnak a gyermekkor ér­zelmei és izgalmai, mi van a cso­magban, mit hozott a Jézuska és ezüst csengetyü csilingel á gyer­mek és a felnőtt boldog kacagásá­ban. A karácsonyi vacsora után a teritett asztal mellett megnyúlik az este, kezdődik a tündérvilág (élete, a játék, a tréfa és az éve­lődés. Üresek a vendéglők, akinek nincs otthona, az ma vendég, mert a Jézuska megtanítja a nagy gye­rekeket, hogy a legigazibb öröm, másoknak örömet szerezni. A rideg üzletember arca ellá­gyul, a fáradt munkás földerül, minden megváltozik, megfényese­dik a világ, mert szent ez az este, láthatatlan gyertyák sugarai és fényszórói derítik föl a legszomo­rúbb és legsötétebb sziveket is. Együtt van a család, akik szere­tik egymást és a haragosok ma nem tudnak haraggal gondolni egymásra, a karácsonyfa gyertyá­jának lángjában megperzselődik a gyűlölet denevérjének szárnya, el­menekül a denevér a Gond sötét madaraival együtt, mert ma a ka­rácsony tündére rendezi az em­berek sorsát. Szent Este van, érkezzen el a vigasztalás sugara minden bánatos lélekhez, karácsony tündére ^ szá­rítson fel minden könnyet a földön és a Szent Este öröme, vidámsá­ga és ártatlansága állandósuljon végre a világon. — A Divat Record karácsonyi seáma megjelent és kapható az Ujságboltban. 3x :**mrnm<mmámmmiam* BOSTALEVELEK Két szavazatot kaptam 120 választópolgár közül IIS megígérte, hogy rám szavaz, 35 szavazatra biztosan számítottam és 1 mindössze két, mondd két szavaza- 3 tot kaptam. Két választópolgár a leghatározottabban kijelentette, — | hogy nem szavaz rám. Két szavaza­tot kaptam, valószínűleg ettől a két polgártárstól. Nem volt igazuk. Azoknak volt igazuk, akik nem sza­vaztak rám. Ugyanis kulturtaíná­csosnak pályáztam, oda pedig kul­tur ember kell. Én nem vagyok kulturember. Legfeljebb a nevemet tudom leirni és ez nem elég. Akit . megválasztottak, az különb ember, mint ón, az nemcsak a nevét tudja . szépen leimi, hanem olvasni is tud. Nahát. A legérdekesebb a dologban, — hogy a két szavazatot, amit kap­tam, mind a 35 jó emberem, akikre biztosan számítottam, a magáénak vindikálja. Mind a 35 a fülembe súgta, hogy lám, lám ők nem hagytak cserben, ha az egész vá­ros és vármegye elhagyott is, ők nem, ők kitartottak hűségesen mel­lettem és rám szavaztak. Én meg­hatva szorongattam a kezüket. Csak azon tépelődtem, hogy lehet az, hogy 35-en szavaztak rám és mind­össze csak két szavazatot kaptam. Nem értem, nem értein. Hiába, ne­héz a matematika. Egy bácsi nagyon «1 volt kese­redve. Azt mondta, hogy őt becsap­ták. Miért hagyta magát becsap­ni ? — kérdeztem én. — Maga be­szél öcsém? Hiszen magát is be­csapták! — mondta ő. Erre meg­szólalt egy harmadik, hogy azt mondja: — Ugy látom, hogy itt kevesen lesznek a választottak, és sokan lesznek a becsapottak! Nem értem, nem értem. Nekem 118 megigérte, hogy rám szavaz, 35 tényleg rám szavazott és két sza­vazatot de facto kaptam is. Hát hol van itt a becsapás ? A gyűjtők egy uj fajtájával is- | merkedtem meg a választáson. A J szavazólap gyűjtőkkel. Szenvedé- 1 lyesen gyűjtöttek. A gyűjtésnek ez í a fajtája nagyon könnyű és kényel­mes. Helybe hozzák a gyűjtőnek a gyűjtendő anyagot. Csak győzze gyűjteni. Én is vittem minden gyűj­tőnek egy szavazólapot, némelyik­nek többet is, hadd örüljenek. Egy fiatalember toppant elém és felháborodva kérdőre vont. Minek akadályozom meg én az ő boldogu­lását. Én!? — Igenis Ön!! — Nem értem, nem értem. Ettől az állástól függ az ő boldogulása. — Melyik­tői? — A kulturtanácsosi állástól. — Ön kulturtanácsosnak pályázik fiatalember? — Dehogy kérem, én dijnoknak pályázom! Nem értem, nem értem. — Ha ön nem pályázik kulturta­nácsosnak, akkor az én Patyi ba­rátom lesz a kulturtanácsos. Ha Patyi barátom lesz a kulturtaná­csos, akkor az ő helyére Bandi barátom kerül aljegyzőnek. Ha Bandi- barátom bekerül aljegyző­nek, akkor az ő helyére Gabi ba­rátom kerül fogalmazónak. Ha Ga­bi barátom bekerül fogalmazónak, akkor az ő helyére Duci barátom bekerül gyakornoknak, akkor az ő helyére én kerülök diinoknak. Érti már Uram? — Értem. — Ha érti Uram, akkor ne aka­dályozza meg az én boldogulásomat. —r Rendben van. Tegyük fel, hogy én nem akadályozok, de ott van még rajtam kivül nyolc pá­lyázó, akik mind az ön boldogu­lását akadályozzák. Mit csinál azok­kal jó fiu? — Azokhoz Önnel együtt el­megyek és hasonló nemes elhatá­rozásra birjuk őket. — Rendben van, menjünk! — Elmentünk az egyikhez és most már ketten kértük, legyen szi­ve és ne akadályozza meg ennek a jobb sorsra érdemes fiatalember­nek ő boldogulását. — Nagyon sajnálom, felelte a pályázó bajtárs, de nem tehetem. 120 választópolgár közül 118 megigérte, hogy rám szavaz... — És 35 biztos szavazatra szá­mit, — vetettem közbe. — Honnan tudja? — Mert hasonló esetem van, — feleltem szerényen. A legközelebbi pályázóhoz már hárman mentünk. Legyen szive és ne akadályozza meg ennek a jobb sorsra érdemes fiatalembernek a boldogulását. —- Nagyon sajnálom, felelte a pá­lyázó ur, de nem tehetem. 120 vá­lasztópolgár közül 118 megigérte, hogy rám szavaz... — És 35 biztos szavazatra szá­mit, — feleltük kórusban. Most már négyen mentünk, — majd öten, majd hatan, végre he­ten. Az eredmény ugyanaz: 120 választópolgár közül 118 megígér­te és 35 biztos szavazatra számit. A jobb sorsra érdemes fiatal­ember kért bennünket, hogy csak pályázzunk nyugodtan, ő vissza­vonja dijnoki pályázatát, haza­megy és főbelövi magát. Igaza van. Más. < — Ha érdemesnek tart Uram a kulturtanácsosi állásra, kérem, sza­vazzon rám. — Érdemesnek tartom, egyedül önt tartom érdemesnek. — Bravó! tehát ? — Tehát nem szavazok Önre! — Miért ? Ö miért ? — Mert ön nem ad nekem réz­gálicot! — ??!! — Nekem rézgálicra van szük­ségem, ha a fene fenét eszik, mert elpusztul a szőlőm. Ha X. Y.-r* szavazok, megkapom a rézgáli­cot. Ha Önre szavazok, nem kapok rézgálicot. Érti? —• Értem! Dehogy értem, dehogy. Nem ér­tem, nem értem. Az igaz, hogy mindig nehéz felfogásom volt. Bont a. DecemHer 25., 26 , 27., Karáenony elaSnspjác, szerdán, ^ Karácsony mísodnapján esatörtöiiöi és péntelttn A HAREW FOGLYA (RÁCSOS ABLAKOK TITKA) Iigalmas kaiandorregény 8 felv Az örökké forrongó Kelet ós a Mindig szerelmes Franciaors'ái; izgalmas, idegfeszítő harca A sivatag borzalmai Páris könnyelmű fényűző elele, a háremek titkos, misztikus homálya s az emberi szenvedélyek örökös kízdelme a nőért. Főszerepben. BETHY COMPSON és ALLAN F0RRE8T. ZORO «s HUHU Farkarok és nimf*k harca a strandon Híradó. Vigj ték 7 felvonásban Hiradó. Boldog Isten Nem mondom, hogy: csak áldott kezed. Sokat vertél... De sokat szántál. Hanem velem mindig ugy bántáj, hogy: edzetted csorbult hitemet. Nem mondom, hogy: mindig estem én. Hittel Téged sokszor áldtalak. Lelkem: épült egyre általad —­De a testem: tört cserépedény. Nem mondom, hogy: minden elhagyott. Könnyem azért sokat törültem. S ha könnyek közt mégis örültem Boldog Isten, most boldog vagyok! D. Sípos Károly. MŰTERME: ZRWI ÍL0JÜ ÜÍCA5

Next

/
Oldalképek
Tartalom