Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-17 / 288. szám

december 17. M A Kállay László' ny. k. viegyző Nyíregyháza, dr. Kállay Miklós államtitkár Budapest, dr. Kállay Tamás magánzó Budapest, Kálmán Géza gazdatiszt "Büdszentmihály, Kálmánchey Dezső földbirtokos Geszteréd, dr. Kálnay Zoltán főszolgabíró Nyiradony, dr. Kálnoky Bedő Sándor orsz. gyül. képv. Budapest, Kecskés József iparos Nyíregyháza, Kelemen István k. biró Tiszadada, Kemény Péter tanitó Nyíregyháza, Kende Miklós k. jegy ző Tíszabüd, Keresztessy László lelkész Nyirmada, Kerezsi János kisbirtokos Kfskálló, Kiss Gyula iparos Nyiregyháza, Kiss Károly kereskedő Nyiregyháza, Kiss Lajos lelkész Demecser, dr. Kiss Péter lelkész Polgár, Kiss Sándor rendőrfőtanácsos Nyiregyháza, Kiss J. Sándor kisgazda Biidszentmihály, Klár Gusztáv földbirtokos Nyíregyháza, Kíár István földbirtokos 'Magy, Klár Samu földbirtokos Nyiregyháza, Krár Sándor földbirtokos Nyiregyháza, dr. Ktefcner károly igazg. főorvos Nyiregyháza, Knapp Károly gyárigazgató Nyírbátor, Kocsis István lelkész Vencseüő, Kocsis István gazdálkodó Szabolcsveresmarí,' Komáromy Károly viüanygyárigazg. Nyíregyháza, Komjáthy András gazdálkodó Ujfehértó, dr. Komjáthy Kázmér ügyvéd Nyiregyháza, dr. Konthy Gyula orvos Nyiregyháza, Kopácsy István földbirtokos Kisvárda, dr. Korányi Endre ügyvéd Nyiregyháza dr. Korányi Gyula árvaszéki ülnök Nyiregyháza, dr. Korniss Ferenc földbirtokos Tisza- , büd, dr. Kovách Elek közjegyző Nyiregyháza, Kovács András gaz- | da Nyiregyháza, Jánosbokor, Ko- • vács Dezső mérnök Nyiregyháza, Kovács Ferenc ig. tanító Tiszakanyár, Kovács Lajos esperes Kis- | várda, Kovács László bérlő Nyíregyháza, dr. Kovássy Kármán erdőigazgató Debrecen, Kóder Frigyes gazdálkodó Rakamaz, Krasznay Sándor ügyvéd Nyiregyháza, Kriger Mihály lelkész Nyiregyhá- íza, Kriskó Elek lelkész Kállóserrtjén, Kriston Endre püspök Eger, Kriston Ferenc íg. főmérnök Kemecse, dr. Krómy Károly ügyvád Nyiregyháza, Kubala Ferenc iparos Nyiregyháza, dr. Kubassy Béla főszolgabíró Tiszalök, Kubínyi Zoltán főszolgabíró Nyirbakta, Kun Szabó Gyula lelkész Berkesz, dr. Kulcsár Barna járási t. Qfvos Nyírbátor. Amit a közönség észrevesz F«immxo» levelek, észrevételek ée egyéb megesMelendő apv^^^dk Nem lakásmiiéria, hanem „jogmizéria" Az általános panasz, hogy Iakásmízéria van, veszíteni kezd argumentációs értékéből. Napról-napra több az üres lakás. Ebben a kérdésben szólal fei egyik panaszos olvr.íónk, aki a következőket írja: l\em szívesen törlöm le a sokat és sokak által vitatott témáról a feledés porát, mert hiszen tudom, ennek a kérdésnek még az emléke is rossz. Gyülölségnék és a bűncselekmények, perpatvarkodások tömegének voft okozna a lakáskérdés, amely — hála az idő e téren egyre normálisabb heíyzetet teremtő múlásának — ma már közel áll \ megoldáshoz. Sajnos azonban — elvétve bár, de — még mmdíg kivicsorítja fogait a lakáskérdés szörnyetege. Még mindig látunk és tapasztalunk ofyan eseteket, amelyek azt bizonyítják, hogy a íakáskérdésnek még ma is vannak fulánkjai. ÉS a legsajnosabb az, hogy illetékes fórumok nem igyekeznek kellő eréllyel és bölcs belátásssat kihúzni, elpusztítani a lakáskérdésnek még megmaradt méregfogait, nem tesznek meg mindent az irányban, hogy |ezen a téren a tényleges viszonyok nak megfefelő állapot uralkodjék, hanem ragaszkodnak a már régen idejétmúlt papirosigazsághoz. Hivatalos 'helyen az nyert megállapítást, hogy itt még ma is »fakásmizeria« van. Lakásmizéria akkor, amikor az újságok apróhirdetései tele vannak kiadó lakásokkal s amikor az utcákon majdnem minden második-harmadik ház kapuján, vagy ablakán ott kiabál, szinte ordít a hirdetés: »X szobás lakás kiadó!« Távol áli tőlem, hogy szándékossággal vádoljam meg az illetékes fórumokat, csupán arra bátorkodom felhívni nb. figyelmüket, hogy a lakbérek tekintetében sincs ma már olyan állapot, amely indokolttá tenné a lakásmizéria megállapítását. Éppen az üres és kiadó lakások nagy száma következtében a lakbérek íiozzáarányultak az általános viszonyókhoz, sőt nem egy esetben alul is süllyednek. EfEBUMPAElE!* HAGY ríNYERL___ v tfOTOVÁBB VILÁGIT VEI Nincs tehát lakásmizéria sem lakás, sem lakbér szempontjából. Viszont a tulajdonjognak nagymérvű és indokolatlan korlátozása igenis mizéria, mégpedig: jogmizéria ! Ez pedig súlyosabb minden mizériánál! Veress Lajos. — Képeskönyv, mesekönyv, ifjúsági írat nagy választékban olcsó árakon Dicker könyvkereskedésében Városházpafota. •vm — A Pesti Tőzsde uj száma szén zációs riportokat közöl "a Krausz Simon- Égisz ügyről, a Ganz, a Polgári Sör, az Ofa, a Felten, a MAG, a Fősör, a Pannónia nagy tranzakcióiról. Érdekes részleteket közöl a lap a dohányüzletek versenytárgyalásairól, a bécsi, párisi, iondoni főzsdei és üénzpiaci helyzetről; a Földhitelbankról egész u] információval számol be a lap, amely érdekes tudósítást közöl á gabonatőzsdékről. A vas- és gépipar, «t biztosítás, a textilier stb. heiyzét'éről mellékletek számolnak be. A vidéki hiteléletről szóló rovat az ujabb vidéki bankfúziókról közöl megbízható híreket. Egyes szám ára 40 fillér. Semmibe ívelő hidak lm**: P«Mr 36 — De hiszti ... azok egé«ae» jól értik -egymást. Pikó vállat vont. — Non tartozik rám — szólott. — De aeked akarok valamit mondani. — Mit akar nekem ... mondani ? — Azt akarom... hát ugyi, látod, kogy mintáén időm, nem kérhetlek az ideganyádtői, ahogy rendje volna ! Itt megállott, a lány se mondott semmit. A lelket érlelő csendbe csak a tüz pattogása szólott bele olykor. Végre a legény megmozdult. — Azt szeretném, hogy... te lenriél a feleségem Zsófi —- szólott csendesen. Zsófi az ellenkező oldalra fordult. Elnér :*e+t az erdő felett, ki a nagy sötétségbe, ugy ült ott hallgatva. A legény várt. Végre megfordult a lány. Szembenézett a katonával és megrótta a fejét. — Nem szeretem az ilyen... hamar szertJlmet — szólott komolyan. — Soha sincs jó — Már mért ne lenne jó vége ? — Ha mind a ketten szerétjük egymást. Ne gondold, hogy én valamiféle semmi ember vagyok. Tanyája van az apámnak, tizenöt köblös. Csak magam vagyok hozzá. i I '-18* — 'Annál rosazabb — válaszolt Zeéfi leh'orgaszíott fejjel. — Nekem az sínes, amivei odamenjek. — De én téged akarlak Zsófi. Az anyám, áldja meg az a jó Isten — nagyon jó öreg asszony. Belefáradt már a dologba, nem nézi az, liogy mit hoztál, megbecsül az ugy is. Megbecsülnek mind a ketten, majd meglásd. Meglesz anindened. Odahaza ilyenkor már zöldül a buza. Egy szép nagy tábla most is van, ott kezdődik ; mindjárt a báe előtt. Ha a* awibm- kfeksttc a 1 szélére, nem hallani mást, mint a madarat. Zsófi nagyon komoly volt, de a szavaiból gúny érzett ki. — Az ám. Majd Péterpálkor kifekszürak a tábla sarkára egymás mellé, hallgatjuk a madarat, oztán várjuk, mig a buza is lefekszik mellénk harmadiknak. Az bizony szép lesz. — Hát ewel meg már mit akarsz ? — kérdezte Pikó megütközve. — Csak azt, hogy a paraszt embernek a két keze a vagyona. Maga meg — puha ember, nagyon szereti a hűvöst. Mióta itt van, egyebet se csinált, mint a porcsinyon feküdt, vagy ténfergett idébb-odább. — Én ? Puha ember ? — csodálkozott Pikó. — Voltam én olyan dolgos, mint más, ha nem különb. — Az ám, de voltért nem ad a zsidó semmit. — Leszek is — mondta a legény nyugodt nyilt önérzettel. A lány szive melegséggel telt meg e két szótól. Lopva a legényre pillantott. Ha & két tekintet ebben a pillanatban elkapja egymást, aligha van egyébre 6zükség. De a férfi lelke messze volt és küzködött gondolatokkal szavakkal, amikre sohase gondolt eddig, amiket nagyon mélyről kellett felhoznia. A tűzbe nézett és hallgatott. Végre egyet rántott a vállán. — Ennek a cigányéletnek, amit most élek, nem én vagyok az oka — szólt nyugodtan. Hát mért öltöztettek bele ebbe a maskara ancugba ? Kértem én ezt valakitől ? Ránézett Zsófira, ennek a figyelő, várakozó tekintete visszatérítette. — Csak ne féltsd magad — mondta komolyan. — Tisztességes ember vagyok én. Jól élünk majd, meglátod, csak egyszer legyünk otthon. Jó föld az, az egész határban nincs tán jobb. Szép cseresznyefa áll a tanya előtt, rakva gyümölccsel. Majd egyszer, Zsófi — vagy öt esztendő tnulva, csak azt mondja ám a gye rtk . Hajtea le idewayám azt az ágat, kedd féljek hozzá ! Ugye lehajtod Zsófi, akármenayi a dolog ? A lány nera szólott semmit, de az arca piros volt és a szőne könnyfátyolos. Csend volt. És a nagy csendben, a fűben lent, két erős kéz megtalálta egymást. Aztán pillanatnyi küzdelem keletkezett, az erősebb maga felé akarta húzni a másikat. De a lány kiszabadította a kezét és gyorsan elrejtette a kötője alá. — Nagyon érdes ... a mosogatástól... sokan vannak — mondta bátortalan, zavart, halk nevetéssel. — Nagyon szép vagy te Zsófi 1 — Maga ... megelégszik velem ? — súgta vissza a cseléd félénk szégyelősen. — Áldom az Istent, hogy megkaplak. Nem is tudom, mivel érdemeltelek meg a jó Istentől. Igen, akarok még neked valamit mondani. Azt akarom, hogy tudjad ezt is. Éit> nem vagyok jobb, mint más, Zsófi. Katona vagyok, hát... tudod, én is voltam a világ embere. Voltam, de oztán kiverte az ág a szemem. Elég volt, mátui kezdve vége. — Ne csinálja ezután ! — súgta az kérve. A baka pedig átfogta a lány derekát és magához szorította. Azután ... nem is tértek elébb észre, mig egy kuncogó hang fel nem riasztotta iket : — Hénnye a kirielézumát, beh sokra haladtatok hé, amig azt a két gebét megitattam \ Márton volt, az öreg kocsis. A lány összetört, megsemmisült. Az első pillanatban Pikónak is megsóriádzott egy kicsit a szeme, de azután összeszedte magát. — Szükség magának mindent meglátni ? — dünnyögte mérgesen. — Hát szükségnek épen mem szükség, de aki a tüz mellett csókolódzik, azt muszáj meglátni. Vagy nem ? — Az már igaz — felelt Pikó és elnevette magát. — De kibeszélni nem szükség azért, amit lát az ember. Az egész csak azért volt, mert... tudja, mink már értjük egymást. J (Folytatjuk.) 1