Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-17 / 288. szám

It2#. december 17. Karácsonyra min Jenkinek lehetővé tesszük a vásárlási! Divatos és nem kimaradt árut adunk kevés pénzért! Női sárcipö P 5 80-tól | Női hócipő P 9 80-tól Férfi sárcipő P 780 „ | Női hócipő kirsoiy gallérul P 10 80 , Qyermek sárcipö 5, 6, T— „ | Női szines hócipő ... P 11 '50 , Qummi hócipők ... P 18 — „ f Férfi hócipő P 13 80 „ Qyermek hócipők 850,950,1050 Teveszőr komodcipö P 5-20-t6l Női lakkcipók szép fizuban P 16 80 „ Férfi fél és egész cipők P 17"— „ Divatos gummi hócipők és gummi csizmák remek választékban."ÍR* MT Selyemcipők minden divat színben. Sok pénzt takarít meg, ha most vásárol: 7834_ 2 Lichtenberg Sándor cipőáruházában, Nyíregyháza ZRINYI ILONA-U. 1. 5*/e engedményt kap az, aki ezen hirdetésre hivatkozik! TELEFON: 351. am. A lázadó bocskor Közeledik a béke hírnökének, a virág Megváltójának szüíetése nap­ja, a karácsonyi ének békességet hirdet a földön a jóakaratú em­bernek és ébben az isteni zsoltár­ba durván beferikolt a "havasi kürt, a béke és az emberiesség fehér hóköntösébe galádul befegázol a bocskor... Romániában nincs Megváltó, az erdélyi 'magyar kivételes teremt­ménye az Istennek: hozzá nem ér­kezik ei a szeretet evangéliuma, a pokol tört rá uj borzalmakkal. A Temesvári Hírlap és a kolozs­vári Ellenzék összerombolását je­lenti a "távíró. A távíró világgá vi­szi á hírt és az adventi hajnalokba harsogja, hogy nemcsak Kínában történnek szörnyűségek, a civili­zált világ közvetlen tőszomszédsá­gában is föllázad a bocskor és ir­tóháboru "folyik következetes és makacs kitartással egy nép ellen, amefynek kulturális fölényén és el­szigeteltségén kivül egyéb biine nincsen. Cuza professzor véres csatlósai a tavalyi borzalmakat Ígérik újra Erdély egész lakosságának. A pá­nik, a hisztéria viharfelhői tornyo­sodnak az erdélyi Kárpátok fölött. 'Már nem is kérdezzük, miért az ujabb támadás, tudjuk: egyedül azért, m§rt a magyarok még min­dig magyarok, a székelyek még mindig székelyek és az ember még mindig ember Erdélyben is. A békeévek sajtójának állandó, kérdése volt az örmény üldözés <*s ha Romániában, vagy Orosz­országban három zsidó kereskedőt kifosztottak, a világsajtó nem győ­zött részletesen beszámolni a kul­tura és a "humanizmus lábbaf tip­rásáról. Az írek harca, melyet egy kulturnép ellen, az angolokkal szemben vívtak, az egész világ ro. konérzésével találkozott és ami­kor a yorki polgármester éhség­sztrájkot kezdett, állapotáról órán­ként közölték jelentéseket a világ minden lapjában. Szabadsághős volt és a humanizmus mártírjai voltak a zsidók, örjnények, írek és a többiek is. Hősiességükből ér­demeikből semmit sem akarunk levonni, a müveit és szabadon gon­dolkodó magyar értelmiség meg­érti és teljes szívvel átérzi minden üldözött nép kálváriáját, de ugyan, akkor keserűen kell megállapíta­nunk, hogy a világ kivételt tesz | még az üldözöttek iránt érzett ro­konszenv dolgában is. Rólunk, ma­gyarokról nem jielennek meg öles és hasábos tudósítások a világ­sajtóban, szenvedéseinket megkét­szerezi az," hogy titokban szenvedünk és ugyanakkor, a­midőn ujabb és ujabb tébo­lyító igazságtalanságok, sérelmek és üldözések érnek bennünket, mindezen üldözések, gyilkosságok és rablások személyes irányitói és szervezői a dicsőség és az elisme­rés dicsfényével homlokuk körül szerepelnék a világ közvéleménye előtt. Hoi van az, aki leálcázza a gyil­kosokat és rablókat, hol van az, aki segítségére siet az üldözött­nek és 'fölvilágosítja a világot az üldözők gaztetteiről. Vagy^bike van, vagy háború. Ha béke van, ragaszkodunk a béke rendjéhez és jogaihoz, ragaszkodunk a vagyon és személybiztonság szentségéhez. Vagy nincsen béke? Akkor minek béklyóznak meg bennünket a béke jelszavaival, akkor miért fizetünk véres filléreket a béke oltárán ugyanazoknak a sötét hordáknak amelyek fegyvertelen véreinket . ürdözik? A bocskor újra lázad, Besszará­bia, a Cujkás, Dobrudzsa pálin­kás fejű antikultur csőcseléke nem tűri Erdélyben az élő kultu­rát. Az analfabéták hadserege, az analfabéta dászkálokbóf lett egye­temi tanárok vezérlejével hadat üzen a betűnek, a gondolatnak, a kutturának. Mert erről van itt szó és amidőn testvéri kezünket ki­nyújtjuk a trianoni határon tui szenvedő véreink felé, óva intjük a kulturnépek, a kultura testületét hogy a magyarság ma több, mint egy üldözött nép, a magyarság északon, délen és keleten a knf­tura hordozója, akik ellene támad­nak, elsősorban azért teszik, mert utálják és gyűlölik a kulturát. A bocskor lázadását leverni az egész civilizáció kötelessége. Hit tamilnak a svéd gyerekek Magyarországról ? k félvad csikósok itt is szerepelnek. — á Tisza, Bodrog és Ung medrében Szinte irigyli a pedagógus em­ber a svéd tankönyvek pompás papíranyagát ás nagyon tartós kö­tését, az iskoláztató magyar pedig e nagyszerű anyagból összeállított könyvek bámulatosan oicsó árát. Hiszen igaz, a svédek jobban álla­nak papír dofgában, mint mi, de az is biztos, hogy a svéd tankönyv kiadók nem pályáznak annyira a szülők tárcájára (pedig ott sokkal kövérebbek a2 erszények), mint a mi kiadócégeink. A tankönyvek illusztrálása tekin tetében azonban a magyar nyom­dák (Egyetemi Njf., Szt. István T., Franklin T.j kiadványai fé­nyesen versenyeznek bármely or­szág hasonló kiadványaival. De nézzük azt a geográf-csokrot Magyarország oly színesen, tár­gyilagosan és részletesen, van be­mutatva ebben a »Foíkskolans Geografi«-ban, hogy fehetetlen mindjárt ki nem érezni belőle észak fiainak meleg rokonérzését és szeretetét a Duna—Tisza tájé­kának árva nemzete "iránt. Amíg Ausztriát és Csehszlová­kiát i—i oldallal Ajándékozza meg Magyarországnak két teljes, sürü­betüs oldalt *entel; többi kedves szomszédunkat: Romániát és Ju­goszláviát együttvéve nem egész egy oldalon intézi ei. A magyar föld ügyes geológiai ismertetése után festői feirásban ismerteti Bakony vidékét, »mely érdekes, kerék, erdőruhás hafmai­vai,' hegyeivel húzódik keresztüf a szép Dunántulon...« aztán a Duna­Tisza táji nagy magyar rónaságot, melynek földjét Oroszország »fe­kete fördjéhezs hasonlítja; a ma­gyar mezőket, ahol 5a forró nyár­ban mindenfelé kalásztenger hul­lámzik, ringatózik...» Megemlíti mi szerint több Iieiyütt virágzó minta gazdaságok dicsérik a magyar me­zőgazdák szakérteimét. A Dunát » Magyarország pulzu­sának® nevezi a könyv. Városaink közül csak Budapestet és Szege­det emliti. Az etnográfiai részben persze ott szerepelnek a cigányok is, pedig csák a németekről "tesz­emlitést, mint másnyelvü népről meg a zsidókról, akiket szintén a nemzetiségek között soroi 'fel s nem a vallási megoszlás tárgyalás sánái. Megállapítja azt is, hogy hazánk ban igen kevés a géperő, az ipar nagy. kárára. Az országutak gon­dozatlans'ágát a svédek is sze­münkre vetik. A Tiszántúlról ezt írja: »Csak a Tiszától keletre talál­hatni pusztákat, melyek megma­radtak őseredeti állapotukban. Ezek tavasszal olyanok, mint vala­mi határtalan virágdiszes pázsit­szőnyegek, mig a forró nyarakon részben sárgabarna, poros sivata­gokká változna"k. Félvád pásztorok, akik. Iov^k é's szarvasmarhák falkáit őrzik itt, t puszta egyedüli lakói. (Halwilda herdar, som vakta flockar av nökt­kreatur och háster, áro pustansem da inbyggare.) Kicsiny, kidült-be­dült vendégfogadók, vagy mezei kutak ferde gémrudjaikkal, az egyedüli berendezései a puszta képének....« Biztosra veszem, — ismerve a svédek udvariasságát, — hogy Can' Lidman professzor ur a leg­közelebbi kiadásnál szívesen hely­reigazítja hazánkra vonatkozó köz­léseinek egynémely részét, külö­nösen, ami a féfvad csikósokat illeti, akik négy reált végzett, rá­diózó, »kurturember« számba jön­nek már manapság s akik nem saj nálják a fáradtságot (meg a pen­gőket) bejönni a Hortobágyról, hogy otthonos derültséggel, pá­hotybóf élvezzék végig a »Diáksze­relem« pompás előadását a deb­receni színházban. Ma már nem éri meg a félvad csikósok megkopott romantikája a külföld jólértesültségét. Sziveseb­ben vesszük, ha azt írják a pusz­ták fiairól — akik egész életüket kint töltik a tengersík, határtalan legelők világában — hogy belőlük kerülnek ki a világhíres magyar huszárok legrátermettebbjei. A pazar kiállítású »Skolatlas« 64 rendkívül tiszta nyomású, azonnal áttekintehető térképet tartalmaz, (Mindezt 1.20 svéd koronáért nem is 2 pengőért.") A magyar városok íegkifogástalanabb magyar ortog­rafiával Írva. Érdekes, hogy a meg szállott Erdély városai közül még Kolozsvárt sem tünteti fel. Hanem itt egy érdekes tévedés, re bukkanunk, mely már az első pillanatra szőttünkbe ötlik. A Tisza vonaia csak Titeltől Tokajig tartja a valóságnak meg­felelő irányt. Tokajnál átcsap a Bodrogba s az Ung medrében foly tatódik visszafelé az utja. A Tisza egész felső szakasza hiányzik a térképről. Ez valamit enyhít az északkeleti trianoni határnak ide­gen szemre ís bántó összevissza­ságán, de a Kárpátok élésen, hatá­rozottan határoló koszorúját, — mely körülöleli a páratlanul egysé­ges, g^bnyörü magyar medencét — semmiféle »békeszerződés« ha­talma nem törülheti le Európa tér­p i " 1 • r csillár, gramofon 6-18 havi részletre rt30l0. H:AT Z MIESA cégnél Takarékpalota. * I 1 Kér]*- rádiót diimmmm**m 5590-1!

Next

/
Oldalképek
Tartalom