Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-15 / 287. szám

1929. december 1JKíyíryidék. 17 Irta Délután fél 4 óra. A lap jóformán készen van. A revizor, a szedő még lázasan dolgozik, de a szerkesztőségben elcsendesedett a munka. A szerkesztő fáradtan meredt a semmibe. Pihen. Kopogás után hirtelen ínyilik az ajtó s belép rajta gondterhes arccal egy ur. — Jó estét kivánok, szerkesztő ur, —- szol az idegen. — Bocsánat, !hogy ilyen wokatlajn időben jövök. De hát mindjárt kiderül, hogy (miért. Bemutatom magam : én & 'Közönség vagyok. Nem az, amely loly szoros összeköttetésben van a Szerkesztő úrral, meg az •ujSágjával. Nem. Én a Fogyasztó Közönség (vagyok. — Nagyon örvendek, — szólt a szerkesztő kevés meggyőződéssel. — Nagyon jól teszi kedves Fogyasztó Közönség, ha a lapomat fogyasztja, de szeretném tudni, hogy miért fogyasztja az én időmet, nyugalma mat, energiámat és idegzetemet, amelyekre olyan nagy szükségem van. \ - Tisztán közérdekből. Hazafias kötelességtudásból. Merthigyje el, én éppen olyan fáradt vagyok és éppen ugy szeretnék aludni, mint Szerkesztő ur. Ám nem hagy nyugtot az az ellentét, amely... — Persze, — vágott közbe a szerkesztő — uraságod azt akarja, hogy abban a küzdelemben, amelyet a fogyasztó és a kereskedő ellentétes érdekei vivnak Vgymással, és a lapommal a fogyasztó oldalára álljak ? — Bizony rámférne — szólt a gondterhes arcú ur. — Hiszen oly gyenge, vérszegény vagyok és azután azok az érdekek nem is olyan nagyon ellentétesek, .— hiszen én : a fogyasztó táplálom a kereskedőt s mert én gyenge vagyok, gyenge a kereskedelem is, azért buknak a régi cégek, miután az ujak legnagyobbrészt már rég megbuktak. —: De most nem erről van szó, hanfem arról, hogy az illetékeseket és a lapokat egy nagy tévedésükről szeretném felvilágositani. Az illetékesek és a lapok ugyanis a hazai ipar pártolását és fellendítését állandóan és folytonosan a Fogyasztó Közönségtől várják. Különös figyelmébe és gondjába ajánlják a hazai ipar ügyét, amelynek boldogulása — ugy mondják — egyedül a Fogyasztó Közönség hazafiasságától, vagyis az én hazafiságomtól függ. Éppen ezért a magyar hét egész ideje alatt tavaly is hozzám* intéztek mindenféle bölcs figyelmeztetést, mondást, felhívást jelmondatokat, amelyek a magyar közgazdaság jövőjének egész terhét mind reám, mint fundamentumra helyezték el. — Itt a nagy tévedés ! Én tőlem ugyanis nem függ a magyar ipar sorsa és boldogulása. Vagyis jobban mondva : nem én tőlem függ. Mert ha közelebbről nézzük a dolgot, Szerkesztő ur, én j. Fogyasztó Közönség leginkább két részből állok : férjből és feleségből. Mit ve szek én, a férj ? Újságot, cigarettát, gyufát. Mind magyar gyártmány. Ami egyébre nekem és a családomnak szüksége van, azt mind a feleségem vásárolja meg, miután előbb a szomszédasszonyoknál, az ismerősöknél, meg a kirakatokban á liptói turó Dr. Konrád Ernő. való szemlélődés utján tájékozódást szerzett az ár és minőség tekintetében ,— és vSgül, ami a legeslegfőbb: számot vetett a vásárlásra szánt pénz összegszerűségével és njennyiségével. Még gyermektelen anyának is, hát még két-három gyermekes anyának miiyen szűkre szabott lehetőségei vannak a fedezet tekintetében, ha ruhát, cipőt, kalapot, kesztyűt kelt vennie? Kinek jutott eszébe, hogy az én feleségem áltaf képviselt Fogyasztó Közönségnek még csak álmában is megfordulhat a gondolatában egyéb azon a töprengésen kivül. hogy miképen fogja "megszerezni magának, meg a gyermekeknek a télikabátot...? És ha nagy kin/nal összekuporgatta a rávalót velem együtt... hogy még akkor válogasson... feltételt szabjon... csak magyar gyártmányt kérek ! Édes Istenem, amire pénzem van, amit meg tudok venni, ami az árához képest a legjobb, azt meg kell vennem, mert különben elpusztulok. Ez a Hamlet királyfi szerinti lenni, vagy nem lenni kérdése ! — A magyar ipar sorsa három tényezőn fordul meg: a gyároson, a kereskedőn és rajtam, a Fogyasztó Közönségen. De mindig csak az én, a leggyengébb fél hazafisághoz apellálnak, a magyar ipar sorsáért aggódok. Sohasem hallottam azonban olyan felhívást, amely a gyárosoknak és kereskedőknek szólott volna. Sohasem hallottam ilyen szózatot : »Keüves, drága és magas vámmal védett magyar Gyáripar! Légy szives te is hazafias lenni és támogatni saját honi iparodat. Hiszen neked inem kell vámot és fuvardijat fizetni, miért vagy mégis olyan drága ,vagy még drágább, mint a külföldi ipar terméke ? A közmeggyőződés szerint azért, hogy nyugalmazott Méltóságos és Nagyméltóságú igazgató urak jövedelmét gyarapitsad«. Ilyen és ehhez hasonló szózatokat azonban és sehol sem olvasok. Ellenben nemrég azt olvastam egy szövetkezeti lapban, hogy a külföldről importált és liptói turó néven forgalomba kerülő juhturó »féleségak« csak mintegy 30 százalékban állanak juhturóból, a többi 70 százalékban azonban tehéntúróból, vagy sovány tehéngomolyából és hogy 1926-ban 30 vagon ilyen külföldi juhturót, vagyis 20 vagon sovány tehéntúrót importálunk magas áron, ugyanakkor, amikor hazai tejterméküzemeink csak nyomott árakon és nehezen tudták sovány tehéntúrójukat értékesíteni— A tanulságos cikk engem, a Fogyasztó Közönséget érdeklőleg a következőket tartalmazza : »Fogyasztó Közönségünk mindezek figyelembevételével komolyan megfontolhatja, érdemes-e a külföldről hozott juhturót az olcsóbb, de jobb minőségű hazai juhturókkal szemben előnyben részesíteni.« - T-sztelt Szerkesztő ur, amikor ezt a véletlenül, szemem elé kerülő cikket elolvastam, leesett az állam. Hogy én a külföldi túrót előnyben részesítem a hazaival szemben ! És különösen pártolom az importált sovány tehéntúrót, amit én előlem ravaszul elrejtenek juhturó közé keverve ! A jó Isten áldja meg azt a derék tehén- és juhturót ! Tessék elhint:

1 Szerkesztő ur, hogy nem sok kárt teszek bennük, akár külföldi, akár belföldi. De amikor nagyritkán mégis elküldöm a cselédet a legközelebbi boltba 10 deka túróért, beismerem, még sohasem oktattam ki Zsuzsit : Kérdezd meg ám a kereskedőt, hogy milyen túrót árul és csak akkor hozzál belőle, ha belföldi •» tej terméküzem« gyártotta. Hogy miért nem oktattam ki Zsuzsit ? Abból az egyszerű okból, mert eddig távoli sejtelmem sem voít arról, hogy Magyarországba egyáltalán túrót -importálnak és hogy azt azzal a becsapással párosítják, hogy a juhturót tehéntúróval hamisítják. -— De hát akkor miért az a szemrehányás abban a cikkben, hogy én, a Fogyasztó Közönség jövőre komolyan fontoljam meg, milyen túrót hozassak Zsuzsival ? Miért kenik rám a hazai és külföldi juh- és sovány tehéntúró sorsát ? És még ráadásul teszi ezt éppen egy fogyasztási szövetkezet, amely maga látja el tagjait túróval és egyéb földi gyönyörűséggel és 'tőle hogy importál-e, vagy sem. f íicroMAGYAR VAGY? MAGYART VÉGY! -V. - . . • A világhírű. magyar STANDARD gyártmányok 6, 12 és 18 havi részletfizetésre kaphatók. Érdeklődjön rádió kereskedőjénél! Standard Villamossági f^-T. Újpest 4. IG ÖN ALSZIK A •he, gyors, biatos! — Ezy sMfillöSt t erröt! 7823 és ha igen, mit importál. És még ő prédikál nekem, aki soha semmit nem importáltam, hanem fogyasztom azt, amit ő elébem tesz ! Mert azt már mégsem lehet elhin-, ni, hogy # kereskedőtől csak egy fogyasztó is azt kívánta volna : Uram, nekem sovány tehéntúróval hamisított külföldi juhturót hozasson, mert én a belföldi, hamisítatlan juhturót meg nem eszem ' _— Egyáltalán igazán nem lehet tőlem kivánni, hogy az összes sok ezer mindenféle árucikkre vonatkozólag betanuljam, hogy mely árucikkeket gyártanak Magyarországon, melyeket nem, mit importálnak, mit nem. Ilyen turó- és árucikk viszonyok között . inkább ilyen felhívásokat kellene közzétenni : »Tisztelt derék kereskedő ! Légy szives hazafias kötelességednek ismerni a magyar ipar pártolását. Ne importálj ! Neked kenyérkereset szempontjából mindegy, hogy a i o százaléktól i oo százalékig terjedő hasznodat magyar, vagy külföldi árun keresed-e ipeg. Azért hát tartsál raktárodon magyar árut mindenből, amiből magyar gyártmány csak van és magyar árut tegyél a vevők elé és azt dicsérd és annak csinálj hangulatot és propagandát !« — Ilyen szózatot azonban még sohasem olvastam. — Tessék felvilágosítani, Szerkesztő ur az illetékeseket és a lapokat, hogy a magyar áruk és magyar gyártmányok sorsa a termelő magyar gyáripar kezében van és ennek a kéznek a hivatása, hogy a magyar gyártmány jó és az ára hozzáférhető legyen, — továbbá a közvetítő kereskedő kezében van és ennek a kéznek a hivatása magyar árut forgalomba hozni. Az anyagi és erkölcsi boldogulás minden szálával a magyar gyáripar és magyar kereeskedő ván hozzákötve hivatásszerüleg a magyar ipar árucikkeinek boldogulásához. — Ott van a teledés, tisztelt Szerkesztő ur, hogy ennek ellenére mégis mindig csak a Fogyasztó Közönséget biztatják, a magj^r áruk keresletére, csak a Fogyasztó Közönséget, a leggyengébb felet biztatják arra, hogy hozzon áldó- , zatot a magyar iparért. — Hát jól van ! Ha mégis valamit a Fogyasztó Közönségtől is várnak ,akkor tessék ilyen szózatot kibocsátani : » Tisztelt Felső Tízezer ! Ismerd hazafias kötelességednek, hogy busás "jövedelmedből csak magyar árut vásárolj. Anyagi függetlenséged erre módot ad neked, s nagy bünt követsz el, ha idegen országok árucikkeit vásárolod és magyar pénzzel a külföldi gyáripart és kereskedelmet támogatod, amikor a magyar gyáripar és kereskedelem arra jobban rá van szorulva és a magyar ipar és kereskedelem boldogulása a Te saját hazád és végül a saját magad boldogulását jelenti.« tekintse meg a vidék legnagyobb kárpitos és butoráru csarnokát, hol Magyarország összes legszebb és legjobb márkájú bútorárúi rendkivül olcsó árb^an kerülnek eladásra, u. m. hálók, ebédlők, uriszobák, szalon garnitúrák és mindennemű kárpitos áruk. SUHANESZ kárpitos és bútorcsarnoka Nyíregyháza, Kállai-u. 4. Telefon: 319. g$8T~ 12 havi részletre! Véteikényszer nélkül