Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-01 / 275. szám

ElSílzetés! árak helyben és vidéken: Egy hóra 2*60 pengő. Negyedévre 7*50 pengő. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény. Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő : VERT8E K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sséchenyi-út 9. az. Szerkasatóségl telefon: 6—22. A kiadóhivatal taleton|a; 1-39. Postacheque 29666 Ib&zlratokat nem adunk vissza. Ujabb rablás Már napokkal fezelőtt felröppent a hír, Jhogy a román kormány magyar alattvalóknak Románia területén levő^ vagyonát likvidálni akarja. Ujabban érkezett híradás szerint a román pénzügyminiszter három rendeletet tett közzé, melyszerint a magyar, osztrák és bolgár alattvalók vagyona likvidálandó. —Két rendelet, amelyek a magyar és az osztrák alattvalókra vonatkoznak, már ismeretes tényeket tartalmaz, nóvumként hat azonban a bolgár alattvalókra vonatkozó ren delet, amelynek megjelenéséből azt a "következtetést vonják le, hogy a bolgár-román tárgyalások ismét elakadtak. A lapok véleménye szerint e rendeletek kibocsájtása a keleti jóvátételi konferencia meghiúsulásával van kapcsolatban. Az errevonatkozó rövid híradásból nem lehet pontosan megáJlapitani, hogy miféle vagyonhoz is akarnak tulaj donképen hozzányúlni a román hatóságok. Osztrák és bolgár alattvalókkal szemben a békeszerződések módot adtak a békekötés idejéig román 'területen szerzett vagyonoknak (a likvidálására, a trianoni béke határozmányai azonban kikötötték, hogy semmiféle magyar Vagyon, legyen az békekötés előtti, vagy békekötés utáni szerzemény, nem likvidálható. Természetesen nem reménykedhetünk abban, hogy a szerződésben lefektetett s a tromán állam megbizottainak aláírásával fellátott paragrafusok megvédik .romániai magyar véreinket ettől az ujabb jogtalanságtól. A múlt egész másra tanított meg bennünket. Megtanított arra, hogy ha a féktelen román inemzeti nacionalizmus kielégítéséről Van szó, akkor ja mindenkori román kormányok előtt semmi az adott szó szentsége, s értéktelen papír* rongy minden szerződés. Eddig is kíméletlen módon gázoltak bele az erdélyi magyarság morális és anyagi javaiba s ez az ujabban kiadott rendelet azt látszik bizonyítani, — hogy a jövőben sem szándékoznak más magatartást tanúsítani. A magyar kormány SZÍVÓS ragaszkodása a keleti jóvátételi konferencián a 250-ik paragrafushoz nagyon fájhatott a román delegátusoknak, mert, hogy fez az ujabb vagyonelkobzás bizonyos büntető szankciót akar jelenteni is azokon akarja a bosszúállás müvét végrehajtani, akiken képes, ez kétségtelen. Szomo ru, ha erdélyi testvéreink ujabb üldözéseknek lesznek kitéve, de ez a tény nem változtathat a magyar kormány eddigi magatartásán. A 250-ik paragrafus, amely módot ad éppen az ilyenfajta jogtalanságok orvoslásának lehetőségére, a nemzetközi jog alapján, /az legyetlen biztosíték, az egyetlen kiindulási pont, amelynek segítségével reparációt kereshetünk a rettenetes igazságtalanságokra. Amióta Erdélyt elszakították tőlünk, egyebet sem haliunk onnan, mint szörnyű üldöztetések hírét, hatványozott igazságtalanságok tömegét. Az erdélyi magyarság legutolsó tiz esztendeje a. keserves kálváriák szakadatlan sorozata volt, {kezdve a bebörtönözéstől, a vagyon elkobzásig, a magyar nyelv szisztematikus üldözésétől az ottani magyar kultura minden magasabb rendű értékének lerombolási kísérletéig. Reméljük azonban, — é9 remélnünk kell, hogy mindfezek a kísérletek megtörnek az erdélyi magyarság SZÍVÓS ellenállásán, melyet ezer esztendő nemzeti öntudata és kulturtényei edzettek acélossá. Margittay Gyula állítólag Grácban öngyilkos lett A vonat alá feküdt, amely lefejezte felei Ja körözött Margittay személyieirásának, a vonattal lefejeztette magát. A főkapitányságon nem tartják lehetetlennek, hogy az ismeretlen grázi öngyilkos azonos Margittayval, annál is inkább, mivej már régebben is foglalkozott az öngyilkosság gondolatával. Budapestről jelentik: Ismeretes, hogy Margittay Gyula a kisvárdai adóhivatal főnöke, 53 ezer pengő elsikkasztása után megszökött. A nyomozás adatai szerint Ausztria felé vette "útját. A grázi rendőrség ma táviratban értesítette a budapesti főkapitányságot, hogy egy 40 év körüli férfi, akinek szeméíyleirása megI*. évtoWam. 275 sz. s T Nyíregyháza, 1929, december 1. * Vasárnap Jánoska ffiiiulása /A »Nyírvidék« eredeti tárcája. Irta: Végső Ferenc. A kis állomáson éleset zihált a vonat és Csergő Demeter nekivágott a kopogós útnak. Mikulás napjának reggele volt, Csergő sietett haza, hogy a nehéz éjszakai s*zolgálat után mielőbb megpihenjen a barátságos kis házacskában, ahoi az asszony, meg a gyerek talán alszik is. Nem ment a rendes uton, rátért a barázdára, olyan kiadós fagy volt az éjszaka, hogy nem kellett félni a sártól. A kutakat már szalmával vonták be, a lovak gőzörázó meleg'étől, Demeter húsos arcáit lilára csípte a metsző hideg bajusza deresen fehérlett az orra alatt. De azért vidáman ment, kényesebbik, jó csizmájával merészen rálépett a rögök közé ékelődő pocsolyák jéghártyájára. A jég megrepedt, csillingelő csörrenéssel tört össze sarka alatt, ez a jégtörögetés olyan formán vidám hangulatot "keltett, mintha mulatozás közben poharakat csapdosna a földhöz. A falu előtt, a domb tetején, már látszott a kis fecskerakott ház fehér fala', rózsaszín cserép teteje s a tűzfalon ott ékeskedett az ismerős felírás: »Párisi Divat.« Demeter kinyitotta táskáját, kivette a piros szalaggal átkötött ágbogas virgácsot s jót suhintott vele: — hej!

1. Elhallgatott: ugylátszik, fönn vannak, a házból hangok hallatszottak, még a seszinü Bodri is veszettül csahol. Ej, mi történhetik itt ? Az asszony pöröl, élesen, nagy kiabálva, érthetetlenül és mellette vékony szoprán hang visit. Jánoska bömböl. A gyereket rakják, még pedig erősen. Amint a kúthoz ért, a kakas riadtan ugra-bugrál, tűzpiros taraját kapkodta, s bólingatta a kendermagos, gatyás tyúkokat. Bodri elhúzta a tulajdon, ládából épült, vackát, annyira ugrándozott ás csaholva vonított. A malacok retmint amikor a mise végén a kántenetesen orgonálnak az ólban, tor megnyomkodja valamennyi sípot. No, itt valami nagy baj lehet, Demeter ugy lökte be az ajtót a lábával, a kiliáncs álkapcája kiugrott a rúgástól. — Hát illik ez a lárma Miklós nap reggelén ? Ugy hazudik, mintha olvasná, rosszalkodik hajnal óta, mintha az ördög bujt volna belé! Jánoska arca lángolt az elkeseredéstől. A gyermek Iázadóan állt apja előtt, megkínzottan szepegett de minden félelménél nagyobb volt az izgalma és kétségbeesetted védte igazát: — de igen, itt volt a Mikulás és nekem adott mindent, hogy játszak vele.... — Hajnal felé felébredek arra, hogy a gyermek nincs mellettem, — mesélte az asszony odakint a konyhában, mikor Demeter már a sarokba parancsolta Jánoskát és rázárta a szoba ajtót, — még mondom az este, mondom, nem veszek be egy egész garmmot abból a rongyos aspirinból, mert nem vagy idehaza, én meg nagyon eltálálok aludni. Fölébredek, hideg van, az ajtó' nyitva, nincs a gyerek. Kijövök, hát a gyerek itt ül a konyhában, minden kiforgatva, mintha tolvajok jártak volna, ő meg itt játszik a mozsárral, amit ép tegnap szidoloztam, az üvegtálat majd elrepisztette és minden pénz ott volt nála. Kirámolt mindent a szekrényből. — A Jánoska? — hitetlenkedett a férfi, el nem tudta képzelni, rrn ütött a gyerekbe, hogy mászott fel a gyerek a konyhaszekrény üveges tetejéig. Hanem t£ny, hogy két cserép tojástartó eltört, egy pálinkás pohárnak a talpa kicsorbult, a fehérre olajozott szekrény fenekestői felforgatva a konyhában. — Épen ez az, ő is azt mondja, hogy ő nem volt, hanem a Mikulás. Demeter csitította az asszonyt, rakjon csak vissza mindent, majd elintézi a dolgot a gyerekkél. Avval nekifogott a mosakodásnak, ugy, ahogy az éjjeli szolgálat után szoktak. Amint reggelire kerül a sor, az asszony bemegy a kamrába a kenyérért. Megbotlik a lába valamibe, fölveszi. Nehéz bot, olmosvégü, ijesztő szerszám. — Hát ez mi? Demeter is odalép, mindketten megdöbbenve nézik a nehéz szerszámot. Idegen járt itt, semmi kétség! Az egyik sarokban elszórt kénes gyufa, ifyet sem használnak Csergőék házában! Demeter izgatottan kutat tovább: az ajtó alatt, a küszöbnél "feszitővas, az ajtó szár nya 'áfui behorpadva, az idegen látogató alul emelte meg az ajtót, a kulcsot kilökte s álkulccsal nyitotta ki. A sperhakni ott volt szintén a földön. — Furcsa egy Mikulás járt itt! Lassan-lassan tisztázódott arely téiy: betörést kísérelt meg valami csavargó a kis házban, a falun kívül. A gyerek fölébredt, azt hitte, hogy a Mikulás neszez óvatosan a konyhában, kijött, dehogy aztán mi történt.... — Meg is ölhetett volna bennünket! — sikoltott rémülten az asszony, majd elvágódott az utólagos ijedségtől, aztán észnélkül szaladt a szobába, magához kapta Jánoskát, aki mindebből csak annyit értett, hogy mégis csak neki van igaza. — Kisbogaram, te, nem ijedtél meg? — Jánoska boldogan nevetett, majd a tünedező sírás közben szüppögve mesélte: — Ö pedig először nagyon mérges volt ám, forgatta a szemeit, de aztán én megmondtam, hogy jó gyerek vagyok, qzokat nem bántja a Mikulás, aztán odaadott mindent, amit a konyha közepére rakott és elment, még én szóltam a Bodrinak, ne bántsa, mert ő a Mikulás. Demeter átkarolta az asszonyt és a gyereket, élővette táskájából a cukrot, igy álltak a kis konyhában valamennyien, a véletlen veszedelemtol szabadult uj boldogságban. Odakinn elcsendesült az udvar, a Nap sápadtan ragyogott a homályos égen, a kakas éleset, vidámat kukorékolt, a malacdl szelíden fujtattak az ólban, a sivalkodásuk letompult 'és lágy kórusban olvadt össze... Miklós nap reggele volt. IJ_jJ| • 8 *7ftrr» - h •