Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-14 / 260. szám

1929. november 14. JSíVíRYIDÉK. Mozi Ma megy utoljára a cserkészfilm a Városi Mozgóban, holnaptól a „Senki fia" és „á szárnyas kerék" g&KS A világ összes cserkészeinek táborozásáról készült- 5 felvonásos nagyszerű film osztatlan elismerést keltett. Még csak ma megy a Városi Mozgó kitűnő műsora, amelynek másik darabja »Az eső« c. filmdráma, Glória Swanson-nei a főszerepben. Csütörtökön és pénteken uj mü sort játszanak, amelynek egyik darabja a »Senki fia«, a másik pedig »A szárnyas kerék«. Az előbbiben két árva lélek megható szerelme van leírva 7 könnyes és szivárványos felvonásban, míg a másikban egy egyszerű, de becsületes munkásember kitartó szerelme győz le 7 felvonáson keresztül minden akadályt, hogy elnyerhesse imádottja kezét. Mától a „Csikágó leánya" és a „Divatőrület" a Diadalban Ma és holnap a vörös hajú Clara Bowot, Amerika egyik legkedvesebb filmprimadonnáját fogjuk viszontlátni a Diadalban. Clara Bow ezúttal a »Csikágó Ieánya« c. társadalmi drámának a főszereplője. A pompásan összeállított bűnügyi film egy szerelmes leányról szól, aki egész életét annak szenteli, hogy szerelmesét a bűntől visszatérítse a ]ó útra. A darabot Ernest Booth irta és WilIiam A. Welmann rendezte. A kisérő filmben »A divatőrület «-ben épen fordítva egy férfi küzd azért, malomtulajdonosnak elkényeztetett hogy szerelmesét, egy ., amerikai leányát leszoktassa a vagyonba kerülő különcködéseiről: a divatőrületről. Mindkét filmről a legnagyobb elismeréssel irnak a budapesti és külföldi lapok. Dekobra Maurice Dekobra ma Páris leg- 1 ünnepeltebb és legdivatosabb regényírója. A francia esprit, a párisi bohémség s a nagyvilági gondolkozás legnagyobb mestere. Nála franciásabb iró csak egy akad és az is magyar: Heltai Jenő. Dekobra és Heltai között talán csupán az a különbség, hogy Heltai a béke lírikusa volt. Dekobra pedig a háború utáni évek krónikása. Az egyik a valcer ritmusától részegült meg, a másik a jazz és a rádió gyermeke. Vannak, akik Dekobrát léhának, és erkölcstelennek tartják. Szemére vetik, hogy írásaiban szobrot emel a szabad szerelemnek, hősei nem igazi férfiak, hősnői pedig könynyüvérü párisi asszonyok, akik férjüket psalják, vagy lányok, akik már rég nem lányok... Dekobra nem tart igényt arra, hogy megvédjék. Szindarabjai — Páristól Kalkuttáig — bejárták a világ valamennyi színpadát, regényei százezres példányszámban kelnek el, személye ma Párisban divatosabb és népszerűbb, mint Chevalieré. Regényeiből irt filmjei, tvagy önálló fiimszcenáriumai eddig — mindenütt óriási sikert értek el. Uj filmje: »A csókok városa« (Quartier Latin) talán a legsikerültebb Dekobra-film, ami eddig készült. (_ i , Olyan, mint egy drága, kicsi, léha, de mégsem romlott párisi diákleány szerelme... Olyan, mint az első csók Párisban, a »csókok városában«, olyan, mint egy ifjúkori, kedves emlék... Ezt a szenzációs Dekobra-filmet Petrovich Szvetiszláv-val, péntektői vasárnapig mutatja be az Apolló, rendes helyárak mellett, — tisztviselői kedvezményes jegy azonban csak pénteken lesz érvényes. S p.o r t Vasárnap délelőtt lesz Nyíregyházán az első kisgazda és levente Hubertns-lovaglóverseny (A »Nyirvidék« tudósítójától.ű Nyíregyháza város kizgazdái és lovas leventéi nagy érdeklődéssel várják november 17-ét. Ezen a vasárnapon d.e. 10 órai kezdettel a levente gyakorlótéren lesz a kisgazda és levente Hubertus lovagló verseny. A Hubertus lovaglásra tizenöt kisgazda és levente lovas jelentette be részvételét. Mind a tizenöt résztvevő a maga lován vonui fel a versenyre és ez az áldozatos sportérdeklődés dicséretreméltó a nyíregyházi gazdák részéről. A Bethlen-utca végén elterülő leventegyakorló téren, szép me zőnyt fog nyújtani a 'távolból nekifutó lovasok csoportja. A Hubertus verseny győztesei között 150 pengőt osztanak ki. Az első 50, a második 40, a harmadik 30, a negyedik 20, az ötödik íovas 10 pengő jutalmat kap. a A városi testnevelési előadó lelkes agilitással rendezi meg az első Hubertus-versenyt és ez a buzgóság, továbbá a gazdák nagyfokú érdeklődése fel kell, hogy keltse Nyíregyháza sportkedvelő és íeventebarát közönségének figyelmét A Hubertus-versenyen való megjelenés díjtalan. A fevente gyakorlótér dombjáról festői képet nyújt a lovas leventék és kisgazdák felvonulása, amely 10 órakor kezdődik. A lovaglás 11 órára befejezést nyer. A Hubertus-lovaglás rendezése közben megnyilvánult érdeklődés arra ösztönzi a leventeügy intézőit, hogy megalakítsák a nyíregyházi gazdaifjak lovagló egyesületét, amelynek keretében gazdaifjaink megtanulják a lovaglást, a lóápolást. Tagsági dijat nem fizetnek, lovukat betegség esetén ingyen gyógykezelik. Erre az igen jelentős egyesületi életre Nyíregyházán nagy szükség van. — Téli divatlapujdonságok naponta érkeznek az Ujságboltba. Semmibe ívelő hidak REGÉNY Irta: Fehér Gábor. 19 Ez a kifejezés értelmileg meglehetősen homályos volt, de Katika sokat érthetett belőle, mert nagyon, nagyon belepirult. A fiú látta ezt, nézte, aztán egyszerre... valahogy flveszett az arcáról a mosolygás, komoly lett. Szavai, amiket még mondani akart ,egy könnyű sóhajjá olvadtak össze... nagyon messze voltak már és nem talált uj szavakat. Egy pillanatig még utánuk gondolt, de azután megadta magát valami meszsziről jött, áldott nagy fáradtságnak és... lehajtotta a fejét. Hallgatott. A lány is komoly volt, zavartan babrált a kötényén áthúzott piros szalaggal. Csend volt, csak a gyerekek kiabálása hallatszott a harmadik kertből. Oh, milyen beszédes tud lenni némelykor a csend 1 Milyen triviális, közönséges valami az emberi beszéd a csend titkos, nagy misztériumához képest... amely fölött úgy ring, lebeg az emberi lélek, mint egy eltévedt pillangó nagy vizek felett. Milyen különös és megdöbbentő, mikor váratlanul rálehel szívünkre a csend és egy pillanatra fellebbenti azt a sűrű fátylat, amelyet földi gyarlóságaink szőnek lelkünk köré, hogy elvonják szemünket attól, amit bámulni egyedüli kötelesség volna. És egy pillanatra eltűnik előlünk minden. Amit az előbb még fontosnak láttunk, most semmiség, furcsa szürke lom. Szemünk rebbenés nélkül réved a végtelenbe, hirtelen megérezzük, hogy a végtelenség hozzánk szól, hogy eljött a nagy pillanat, amikor... indulni kell... oda, ahova egyedül megindulni egy irtózatosan régi, legszentebb törvény értelmében senkinek nem lehet. És elsápadunk a vágytól, hogy elinduljunk a határtalan vizek felé, elsápadunk a- félelemtől, mert egyedül, elborzasztóan egyedül vagyunk, a legközelebbi szívtől is olyan elborzasztóan messze, mint egyik csillag a másiktól. És megdobban a szívünk, kiárad belőle az örök szentség, a menekülés egyetlen hídja, a szeretet, amely egyedül képes áthidalni a távolságot két ember között. Felettük megfújta a tavaszi szél az öreg fák friss lombjait. A fák sóhajtottak s a varázs egyszerre meg volt törve. A végtelenség hullámaitól még harmatos, meztelen lélek lázasan igyekezett magára kapkodni a hazug szavak cifra rongyait, hogy elrejtőzzék egymás előL — Hogy kiabálnak azok a gyerekek. — szólalt meg zavartan a lány. — De milyen lármával vannak — tódította a fiú. — Most messzebb hallik, mint az imént. Mintha a gyár felől jönne a hang. — — Biztosan a gyárkertbe mentek. — — Szoktak oda járni ? — — Gyakran szoktak. — — Nagyon érdekes gyerekek. — — Igen. — Ismét csend lett. Nem az előbbi teremtő, nyugalmas csend, hanem a lelkek tehetetlen kapkodása téma és szavak után. A téma pedig nem jött s a csend bénító súlya pillanatról pillanatra nőtt a két hallgató ember felett. Kettejük között a padon volt egy kis piros könyv, a hadnagy még eddig nem vette észre. Most mohón kapott utána. — Maga ebből olvasott, mielőtt jöttem ? — — Igen. — ; t | — Szabad ? — — Tessék. — -— Háborús versek anthologiája ... olvasta a tiszt és kedvetlenül, találomra elkezdett benne lapozgatni. — Ismeri ezt a kötetet ? — kérdezte a lány. — Ismerem, úgyszólván minden darabját. A fronton épen eleget halljuk. — — A katonák olvassák a fronton ? — — Na, azt épen, nem, de a tábori mozikban halljuk eleget. — ' — És szeretik a katonák ? — — Elképzelheti. A múltkor leváltottak bennünket a tűzvonalból és menni kellett volna ha.zafias előadásra. Erre a harmadik század felzendült és azt követelte, hogy inkább vigyék őket vissza a tűzvonalba. — j — Magukból kiöli a harctér, a hazafias érzést. — mondta a lány egy kis szünet után. — Nem, ebben igazán nincs igazuk — felelt a hadnagy hevesen. Higyje el, a katonák odakinn jobb hazafiak, mint maguk gondolják. Én ismerem őket, a legutolsó is érzi, hogy a nagy világon e kivül nincsen hely számunkra. ^Az, amit az egészséges gondolkozású baka utál, az nem a ''.haza, hanem ez az utálatos háborús költészet, ez a nemzetiszínű iparüzlet, amelyben ma már részvényes minden Lipót-köruti nagy ság és aminek beugrik egy egész nemzet. És nevetségesen éretlen, amikor maguk idehaza kutatnak össze-vissza, hogy felfedezzék a háborús Tirtéuszt... megállanak minden nyavalyás vakondtúrás mellett, leütik a nemzeti zászlót és úgy üdvözlik ezeket a kis háborús uszítókat, akik nek a kezén a világháború is kabarétéma lesz, mintha Isten tudja, micsoda zseniig volnának. — — Lehet, hogy igaza van. — felelt a lány elgondolkozva. — Én nem értek a versekhez. Maga szokott olvasgatni ? — — Nem igen. Legalább is ... ezeket a komédiásokat nem. — — Hát kit szeret az ujak közül ? Talán csak nem... — — De igen — felelt a fiú komolyan. — Épen 'ezért nevetségesnek tartom ezeket a kis citerázó iparos céheket, most, mikor a költőkirály búgat ja felettünk a magyar sors orgonáját. Ki ne mondja a nevét, mikor azt a könyvet, azt a papirost a kezében tartja. — Én nem, csak maga ki ne mondja, legalább. az édesapán előtt ne, mert abból baj lehet. — — Csakugyan ? Jó, hogy mondja, elszólhattam volna magamat. — (Folytatjuk.) J