Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-14 / 260. szám

1929. november 14. JSíVíRYIDÉK. Mozi Ma megy utoljára a cserkészfilm a Városi Mozgóban, holnaptól a „Senki fia" és „á szárnyas kerék" g&KS A világ összes cserkészeinek tá­borozásáról készült- 5 felvonásos nagyszerű film osztatlan elismerést keltett. Még csak ma megy a Városi Mozgó kitűnő műsora, amelynek másik darabja »Az eső« c. filmdráma, Glória Swanson-nei a főszerepben. Csütörtökön és pénteken uj mü sort játszanak, amelynek egyik da­rabja a »Senki fia«, a másik pe­dig »A szárnyas kerék«. Az előb­biben két árva lélek megható sze­relme van leírva 7 könnyes és szi­várványos felvonásban, míg a má­sikban egy egyszerű, de becsü­letes munkásember kitartó szerel­me győz le 7 felvonáson keresz­tül minden akadályt, hogy elnyer­hesse imádottja kezét. Mától a „Csikágó leánya" és a „Divatőrület" a Diadalban Ma és holnap a vörös hajú Cla­ra Bowot, Amerika egyik legked­vesebb filmprimadonnáját fogjuk viszontlátni a Diadalban. Clara Bow ezúttal a »Csikágó Ieánya« c. társadalmi drámának a fősze­replője. A pompásan összeállított bűnügyi film egy szerelmes le­ányról szól, aki egész életét an­nak szenteli, hogy szerelmesét a bűntől visszatérítse a ]ó útra. A darabot Ernest Booth irta és Wil­Iiam A. Welmann rendezte. A ki­sérő filmben »A divatőrület «-ben épen fordítva egy férfi küzd azért, malomtulajdonosnak elkényeztetett hogy szerelmesét, egy ., amerikai leányát leszoktassa a vagyonba ke­rülő különcködéseiről: a divatőrü­letről. Mindkét filmről a legna­gyobb elismeréssel irnak a buda­pesti és külföldi lapok. Dekobra Maurice Dekobra ma Páris leg- 1 ünnepeltebb és legdivatosabb re­gényírója. A francia esprit, a pá­risi bohémség s a nagyvilági gon­dolkozás legnagyobb mestere. Ná­la franciásabb iró csak egy akad és az is magyar: Heltai Jenő. Dekobra és Heltai között talán csupán az a különbség, hogy Hel­tai a béke lírikusa volt. Dekobra pedig a háború utáni évek króni­kása. Az egyik a valcer ritmusától részegült meg, a másik a jazz és a rádió gyermeke. Vannak, akik Dekobrát léhának, és erkölcstelennek tartják. Szemére vetik, hogy írásaiban szobrot emel a szabad szerelemnek, hősei nem igazi férfiak, hősnői pedig köny­nyüvérü párisi asszonyok, akik fér­jüket psalják, vagy lányok, akik már rég nem lányok... Dekobra nem tart igényt arra, hogy megvédjék. Szindarabjai — Páristól Kalkuttáig — bejárták a világ valamennyi színpadát, regé­nyei százezres példányszámban kel­nek el, személye ma Párisban di­vatosabb és népszerűbb, mint Che­valieré. Regényeiből irt filmjei, tvagy önálló fiimszcenáriumai eddig — mindenütt óriási sikert értek el. Uj filmje: »A csókok városa« (Quartier Latin) talán a legsike­rültebb Dekobra-film, ami eddig készült. (_ i , Olyan, mint egy drága, kicsi, léha, de mégsem romlott párisi diákleány szerelme... Olyan, mint az első csók Párisban, a »csókok városában«, olyan, mint egy ifjú­kori, kedves emlék... Ezt a szenzációs Dekobra-filmet Petrovich Szvetiszláv-val, péntektői vasárnapig mutatja be az Apolló, rendes helyárak mellett, — tiszt­viselői kedvezményes jegy azonban csak pénteken lesz érvényes. S p.o r t Vasárnap délelőtt lesz Nyíregyházán az első kisgazda és levente Hubertns-lovaglóverseny (A »Nyirvidék« tudósítójától.ű Nyíregyháza város kizgazdái és lovas leventéi nagy érdeklődéssel várják november 17-ét. Ezen a va­sárnapon d.e. 10 órai kezdettel a levente gyakorlótéren lesz a kis­gazda és levente Hubertus lovagló verseny. A Hubertus lovaglásra ti­zenöt kisgazda és levente lovas jelentette be részvételét. Mind a tizenöt résztvevő a maga lován vonui fel a versenyre és ez az ál­dozatos sportérdeklődés dicséret­reméltó a nyíregyházi gazdák ré­széről. A Bethlen-utca végén elte­rülő leventegyakorló téren, szép me zőnyt fog nyújtani a 'távolból neki­futó lovasok csoportja. A Huber­tus verseny győztesei között 150 pengőt osztanak ki. Az első 50, a második 40, a harmadik 30, a negyedik 20, az ötödik íovas 10 pengő jutalmat kap. a A városi testnevelési előadó lel­kes agilitással rendezi meg az első Hubertus-versenyt és ez a buzgó­ság, továbbá a gazdák nagyfokú érdeklődése fel kell, hogy keltse Nyíregyháza sportkedvelő és íe­ventebarát közönségének figyelmét A Hubertus-versenyen való meg­jelenés díjtalan. A fevente gyakor­lótér dombjáról festői képet nyújt a lovas leventék és kisgazdák fel­vonulása, amely 10 órakor kezdő­dik. A lovaglás 11 órára befejezést nyer. A Hubertus-lovaglás rendezése közben megnyilvánult érdeklődés arra ösztönzi a leventeügy intézőit, hogy megalakítsák a nyíregyházi gazdaifjak lovagló egyesületét, amelynek keretében gazdaifjaink megtanulják a lovaglást, a lóápo­lást. Tagsági dijat nem fizetnek, lovukat betegség esetén ingyen gyógykezelik. Erre az igen jelentős egyesületi életre Nyíregyházán nagy szükség van. — Téli divatlapujdonságok na­ponta érkeznek az Ujságboltba. Semmibe ívelő hidak REGÉNY Irta: Fehér Gábor. 19 Ez a kifejezés értelmileg meglehetősen ho­mályos volt, de Katika sokat érthetett belőle, mert nagyon, nagyon belepirult. A fiú látta ezt, nézte, aztán egyszerre... valahogy flveszett az arcáról a mosolygás, komoly lett. Szavai, amiket még mondani akart ,egy könnyű sóhajjá olvad­tak össze... nagyon messze voltak már és nem talált uj szavakat. Egy pillanatig még utánuk gondolt, de azután megadta magát valami mesz­sziről jött, áldott nagy fáradtságnak és... le­hajtotta a fejét. Hallgatott. A lány is komoly volt, zavartan babrált a kötényén áthúzott pi­ros szalaggal. Csend volt, csak a gyerekek kiabálása hal­latszott a harmadik kertből. Oh, milyen beszé­des tud lenni némelykor a csend 1 Milyen triviá­lis, közönséges valami az emberi beszéd a csend titkos, nagy misztériumához képest... amely fö­lött úgy ring, lebeg az emberi lélek, mint egy eltévedt pillangó nagy vizek felett. Milyen kü­lönös és megdöbbentő, mikor váratlanul rále­hel szívünkre a csend és egy pillanatra felleb­benti azt a sűrű fátylat, amelyet földi gyarlósá­gaink szőnek lelkünk köré, hogy elvonják sze­münket attól, amit bámulni egyedüli köteles­ség volna. És egy pillanatra eltűnik előlünk min­den. Amit az előbb még fontosnak láttunk, most semmiség, furcsa szürke lom. Szemünk rebbenés nélkül réved a végtelenbe, hirtelen megérezzük, hogy a végtelenség hozzánk szól, hogy eljött a nagy pillanat, amikor... indulni kell... oda, ahova egyedül megindulni egy irtózatosan régi, legszentebb törvény értelmében senkinek nem le­het. És elsápadunk a vágytól, hogy elindul­junk a határtalan vizek felé, elsápadunk a- féle­lemtől, mert egyedül, elborzasztóan egyedül va­gyunk, a legközelebbi szívtől is olyan elborzasz­tóan messze, mint egyik csillag a másiktól. És megdobban a szívünk, kiárad belőle az örök szentség, a menekülés egyetlen hídja, a sze­retet, amely egyedül képes áthidalni a távolsá­got két ember között. Felettük megfújta a tavaszi szél az öreg fák friss lombjait. A fák sóhajtottak s a varázs egy­szerre meg volt törve. A végtelenség hullámaitól még harmatos, meztelen lélek lázasan igyeke­zett magára kapkodni a hazug szavak cifra ron­gyait, hogy elrejtőzzék egymás előL — Hogy kiabálnak azok a gyerekek. — szó­lalt meg zavartan a lány. — De milyen lármával vannak — tódította a fiú. — Most messzebb hallik, mint az imént. Mintha a gyár felől jönne a hang. — — Biztosan a gyárkertbe mentek. — — Szoktak oda járni ? — — Gyakran szoktak. — — Nagyon érdekes gyerekek. — — Igen. — Ismét csend lett. Nem az előbbi teremtő, nyugalmas csend, hanem a lelkek tehetetlen kap­kodása téma és szavak után. A téma pedig nem jött s a csend bénító súlya pillanatról pillanatra nőtt a két hallgató ember felett. Kettejük között a padon volt egy kis piros könyv, a hadnagy még eddig nem vette észre. Most mohón kapott utána. — Maga ebből olvasott, mielőtt jöttem ? — — Igen. — ; t | — Szabad ? — — Tessék. — -— Háborús versek anthologiája ... olvasta a tiszt és kedvetlenül, találomra elkezdett benne lapozgatni. — Ismeri ezt a kötetet ? — kérdezte a lány. — Ismerem, úgyszólván minden darabját. A fronton épen eleget halljuk. — — A katonák olvassák a fronton ? — — Na, azt épen, nem, de a tábori mo­zikban halljuk eleget. — ' — És szeretik a katonák ? — — Elképzelheti. A múltkor leváltottak ben­nünket a tűzvonalból és menni kellett volna ha­.zafias előadásra. Erre a harmadik század fel­zendült és azt követelte, hogy inkább vigyék őket vissza a tűzvonalba. — j — Magukból kiöli a harctér, a hazafias érzést. — mondta a lány egy kis szünet után. — Nem, ebben igazán nincs igazuk — fe­lelt a hadnagy hevesen. Higyje el, a katonák odakinn jobb hazafiak, mint maguk gondolják. Én ismerem őket, a legutolsó is érzi, hogy a nagy világon e kivül nincsen hely számunkra. ^Az, amit az egészséges gondolkozású baka utál, az nem a ''.haza, hanem ez az utálatos háborús költészet, ez a nemzetiszínű iparüzlet, amelyben ma már részvényes minden Lipót-köruti nagy ság és aminek beugrik egy egész nemzet. És nevetségesen éretlen, amikor maguk idehaza ku­tatnak össze-vissza, hogy felfedezzék a hábo­rús Tirtéuszt... megállanak minden nyavalyás vakondtúrás mellett, leütik a nemzeti zászlót és úgy üdvözlik ezeket a kis háborús uszítókat, akik nek a kezén a világháború is kabarétéma lesz, mintha Isten tudja, micsoda zseniig volnának. — — Lehet, hogy igaza van. — felelt a lány elgondolkozva. — Én nem értek a versekhez. Maga szokott olvasgatni ? — — Nem igen. Legalább is ... ezeket a ko­médiásokat nem. — — Hát kit szeret az ujak közül ? Talán csak nem... — — De igen — felelt a fiú komolyan. — Épen 'ezért nevetségesnek tartom ezeket a kis citerázó iparos céheket, most, mikor a költő­király búgat ja felettünk a magyar sors orgonáját. Ki ne mondja a nevét, mikor azt a könyvet, azt a papirost a kezében tartja. — Én nem, csak maga ki ne mondja, leg­alább. az édesapán előtt ne, mert abból baj lehet. — — Csakugyan ? Jó, hogy mondja, elszól­hattam volna magamat. — (Folytatjuk.) J

Next

/
Oldalképek
Tartalom