Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-13 / 259. szám

1929. november 13. JsfVfRYIDÉlL Vidám esetek Az érdekes cseléd. Uj csefea jött a házhoz. A nagysága barátnője felháborodva mondja: — Nem értelek, hogyan fogadhatod föl ezt a cselédet? Hiszen egy év alatt tizenkét helyen szolgált! — De gondold meg, mennyi érdekeset mesélhet nekünk arról a tizenkét családról!! Ki a jó hivatalnok r A hivatalnok "beállít a főnökéhez: — Kcrem tőnök ur, meg tetszett ígérni a javítást. — Igen, de csak ugy, ha meg vagyok elégedve magával. — Na és talán nincs megelégedve? — Hát, hogy lennék, amikor fizetés emelést kér. Szakácsszempont. Orvos (egy egészen lesoványodott pácienshez): Már most rakjon a mellére három mustártapaszt a hátára ötöt! Páciens: Nem lész sok ez a mustár erre a kevés húsra? Bölcsesség. — A feleségem, mikor kivették a vakbelét, tíz kilót fogyott. — Ne mondja? Nem is tudtam, hogy ilyen nehéz egy vakbél. Helyreigazítás. — Te ember! Tegnap megfogadtad, hogy többé sose iszol és már megint részeg vagy. — Tévedsz. Még mindig.... OrvosnáL — A féleségének uram, egyáltalán nem kell aggódnia amiatt, hogy hallása gyengüi. Nyugtassa meg, hogy ez csupán az öregedés jele. — Nem nyugtatná meg inkább a doktor ur? Szórakozottság. Tanár: Hallja szakácsné, mért aaott nekem reggelire csokoládét kávé helyett? Szakácsné (nevetve): Hihi, tanár ur, hisz a tentába tetszik mártani a kiflijét. Kinevezés. Tekintettel a közelgő télre, felöltőmet a mai nappal kinevezem m. kir téli kabátnak. Lovassági szellem. Egyszer egy huszárszázados iskolát tartott századával és ezt kér dezte: — Fiuk, ki 'tudja, hogy milyeD az a ifcsvassígi szellem«r Senki tudta. A százados dühöngött, végre jelentkezett egy közhuszár: — Én tudom' — No milyen? — Kisértet lóháton! Két szük esztendő Két falusi atyafi beszélget: — Nuu, a mi Segéüjégyzőnk. — Ejnye, de sovány. — Bizony, szegény sose tudhatja, hogy a háta, vagy a gyomra fáj-e? Eddig három nyíregyházi nrilány pályázott a Miss Magyarország címre Ingyen fényképezik le a pályázókat (A »Nyirvidék« tudósitójától.ű Az év elején olyan nagy port vert Miss Magyarország választást 1930-ban megismétlik. A szépség diadalmas koronáját csak egy évig jogosult viselni a győztes, olyan ez, mint a pünkösdi királyság. De miért is tartana tovább? A szépség mulandó valami, s igazán komikus dolog lenne, ha valaki ráncos képpel és hiányos fogsorral is viselhetné a hangzatos Miss Magyarország címét. Jöjjenek a fiatalabb évjáratok, a szépség uj inkarnációi, s ragadják eí a diadalt jelentő cimet az elmúlt év Missétől. Az a színházi képeslap, amely JSéUwlűxheletlen nindan káadanlá&ban VARRÓGÉP / Hifi0€NT VARR. STOPPOL ÉS HIM£2 ' Kedvező /tzatési feltételek. Alacsony havi részleted SINGER VARRÓGÉP RÉ&ZV TÁRS. Nyíregyháza, Vay Ádám u 2. nnnnnnnnnnnnr

^nnH ezt az akciót megindította, már megkezdte a jövő évi választás elő készületeit. Előbb lefényképezik a jelentkezőket, akiknek fényképe meg fog jelenni az emiitett újságban. A zsűri ezekből a képekből válogatja ki azokat, akiket az előversenyre meg akar hivni Budapestre. Ez az előverseny január hó J elején lesz. A Miss Magyarország cimre jelentkezőket Csépány Jenő, a Színházi Élet fotoriportere teljesen ingyen "fényképezi le. Eddig három nyíregyházi úrilány jelentkezett, de ez a szám . bizonyára növekedni foo-. Kapható mindenütt! — Téfi (fivatlapujdonságok naponta érkeznek az Ujságboltba. Semmibe ívelő hidak REGCNY y Irta: Febér G*b«r. — Az lehet, de nem szered a bűnös fiatalembereket. Ha most meglátna, szigorú lenne újra. Maradjon csak itt Katika, inkább nem mondok többet semmit, ami nem tetszik magának. — — Miről beszéltek Amálka nénivel ? — — Magáról. — — Rólam ? ? — Igen. Amálka néni nagyon nekem hajtott — gondolhatja, miért. Hosszú ütközet volt és dísztelen. Én meg elkezdtem izzadni, dühös lettem ,aztán elgaloppoztam a dolgot... Meg nem foghatom, hogy lehettem olyan szamár, de már megvan, hát mindegy. Szóval összemarakodtunk. Sajnos, de azt hiszem, nem leszünk jó barátok. — A lány láthatólag kétségbe volt esve. A fiú nem vette olyan komolyan a .dolgot. Legyintett. — Ki fogok vele békülni, mert muszáj Maga majd összebékít bennünket, magát úgyis nagyon szereti. — — Igen, mi nagyon szeretjük egymást, ő nagyon jó és nagyon, nagyon szerencsétlen. — — Hogyhogy ? — — Elhagyta az ura, a kis lánya pedig pár hónapos korában meghalt. Ugy történt, hogy Gáborka akkor himfős volt és Amálka néni volt mellette. A kislány ilyenformán megkapta a betegséget, ugy halt meg. — — Szerencsétlen dolog — mormogta a hadnagy kelletlenül. — A néném akkor inagyon beteg lett, azt hittük, meghal. Később meggyógyult, pár hét múlva fel is kelt. De ettől kezdve alig érintkezett emberekkel és az udvarra is csak olyankor ment ki, mikor tudta, hogy felnőttek nincsenek itthon. Ilyenkor engem kézenfogott és járkáltunk. Különös séták voltak. Sokszor megállott és nézte a kőkerítést, azután felém fordult : Látod Katalin, ez a nagy kőfal, ez ölt meg engem... ez öl meg mindnyájunkat. Én ilyenkor féltem és sokszor sirtam is. Aztán ... egy idő múlva lassan mégis változott a néni, később pétiig egészen meggyógyult. — , , í — Hála Istennek —- szólott a hadnagy — hagyjuk szegényt. — 1 A lány idegenkedve njfeett rá. A fiú megérezte ezt és ujabb kérdésekkel igyekezett elfelejtetni az előbbi témát. — Gáborka az a nagy nyúlánk fiú ? — — Igen. Találkozott vele ? — — O vezetett be a konyháig. Olyan szomorú mindég ? — — Mindig. Általában szórakozott és nagyon szótalan. Az orvos azt mondja, hogy ez a vérszegénységtől van. — — És a három gyerek ? — — Az unokaöcséim. Máramarosból menekültek az anyjukkal, a bútoraik az üveges gangon vannak lerakva. — — Na, az három jó alak, — nevetett a hadnagy. — Nagyon el vannak kapatva. De néha kedvesek. Sokszor szoktam játszani velük. — — Most még egyet Katika. Az édesanyja kitüntető szívességgel fogadott, de mikor megmondtam, miért jövök, haragos lett és ezt ki is mutatta. Beszélt maga neki rólam ? — — Nem, — felelt a lány kelletlenül. — Szóval az én személyem ellen kifogása nem lehet. Dehát akkor miért olyan különös, miért haragszik ? — — Nem tudom, — felelt gyorsan a lány. — Dehogy nem. Nagyon is jól tudja maga azt, csak nem akarja mondani. — — De igazán... nem tudom. — A fiú figyelmesen a szeme közé nézett. i — Bizonyosan udvarol már magának valaki — szólott egy idő után. — Nekem ? — kérdezte a lány határtalan csodálkozással. — Persze hogy magának, nem is Amálka néninek. Valami felmentett ember, olyan komoly szándékú, olyan mama kedvence. De csodálkozva látom, hogy maga csodálkozik. Hát csakugyan nem ? Akkor fütyülök is én ezekre a tóvölgyi legényekre. Egy ilyen lány él itt esztendőkig és észre sem veszik. Nem, ez lehetetlen, toldotta meg. A lány elmosolyodott. Most látszott legelő ször, hogy hízeleg neki, amit a fiú mond. — Én nertj is voltam itthon — 'felelt nevetve, két hónappal ezelőtt jöttem haza Bécsből, ahol egy évig intézetben voltam. — — Maga Bécsben volt ? — kiáltott fel a hadnagy kétségbeesetten. — Én is ott voltam és még csak nem is láttuk egymást. Kató ránézett, azt hitte, hogy tréfál. De mikor látta a fiú savanyu arcát, egyszerre kitört belőle a nevetés.. Összenevettek. — Nagy bolond maga. — mondta egy idő múlva a lány. A hadnagy belepirult az örömbe és érezte, hogy ez a pár szó, amit most kapott, az első becses kitüntetés. A polgári életben nem nagy szerencse, ha valakit bolondnak címez a felebarátja, de viszont a nőknek a férfiak értékelésénél külön szakkifejezéseik vannak s ebben a különös terminológiában a »nagy bolond« kifejezés körülbelül úgy tekinthető, mint a bizalomnak és becsülésnek első konkrét megnyilatkozása. A hadnagy tisztában lehetett e rangbecslés jelentőségével, mert egy ideig szótlan volt az örömtől. Mikor pedig Összeszedte magát, puskaporhoz hasonlóan robbant ki belőle az elragadtatás : — Kicsi Kata, amikor maga nevet, olyan aranyos, mintha az én egész életemre rákacagna. (Folytatjuk.). _ / , %