Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-13 / 259. szám

jnTVíhyidek. 1929. november 13. Vám és kartell Irta: Havas Jenő. Az 1924-ben törvénybe iktatott autonom vámtarifának a magyar gazdasági életre, különösen a mezőgazdaságra való hatása állandó téma a publicisztikában és szakirodalomban egyaránt. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaság az, amelyre az autonóm vámtarifa életbeléptetése után a legsúlyosabb terhek hárultak. A vámok nagy részét vneveíovámnak szánták, hogy a bőségesen rendelkezésre álló olcsó és dolgos magyar munkásnak megélhetési Tehetőséget nyújtsanak, hogy a trianoni békeszerződés teremtette abszurd gazdasági helyzettel valamefyes módon, ha ideiglenesen is, megalkudjunk. Mert a magyar föld nem tudta ellátni a , szerencsétlen menekürtek ezreit, akik csak munkájukat és dolgozniakarásukat tudták elhozni magukkal 'és nemcsak a kiüldözötteket,hanem a folyton szaporodó lakosság munkaképessé nőt fiatalságát is uj irányba kellett terelni, íiogy a trianoni Magyarország élni tudjon. Ezért határozta el magát a magyar kormzány 1924-be^i az autonóm vámtarifa törvénybeiktatására. Tagadhatatlan, hogy ez a vámtanta sok jő szolgálata mellett sem vált be. Nyilvánvaló, hogy egyes vámtételek nem feleltek meg rendeltetésüknek. Hiszen napról-napra hallunk panaszosai a kartellek árdrágító pofítikájáróf, a mezőgazdasági "válságról stb. A modern gazdasági íejlódés egyfk szükséges rossz intézménye a kartell. Ezt természetesen mi is érezzük. Megérezzük, mert olyan kis területen, mint Csonkamagyarország, a kartelleknek sokkai könnyebb a dolguk; mint nagy gazdasági területeken, mint például Németországban, vagy Angliáiban, ahol sok kai 'nagyobb és szabadabb a verseny. Megkönnyítette a kartellek dolgát Magyarországon a védővám is és ez a 6aj, amit most okvetlenül orvosolni kell . A védővámokat nem a kartellek Kedvéért vezette be a kormány és mégis, amikor az infláció romjainak áz eltakarításához kezdtünk, a csőkartefi nem átallott oly magas árakat szabni, hogy szinte lehetetlenné "tette az építkezést és vízvezetéki, csatornázási berendezkedést. Á magyar adófizető súlyosan adózik egyes erdekei?sege.knek 'és kartelleknek. Ezért ha nem is egészen, de részben a céljukat tévesztett védővámok okolhatók. Nem lehet a magyar gazdától azt kívánni, hogy 20 pengős buzaés 120 pengős fejadóteher meiieft még önös érdekeknek is adózzék. Nem lehet a magyar gazdától azt kívánni, hogy mikor verejtékes munkájának gyümölcsét a békeparitás alatt kénytelen eladni, akkor ruházkodását építkezését és mezőgazdaságának karbantartásához szükséges ipari anyagokat a békebeli ár dupláján fizesse. Itt segíteni kell. A magyar ipar csak ugy boldogulhat, ha olcsón és j'ói dolgozik. Ha olcsón termel, akkor nemcsak a magyar gazdát teszi vásárlóképessé,- hanem exportálni is tud. Ez pedig nemzeti érdek. Tehát olcsóbb magyar iparcikkeket és vásárlóképes magyar fogyasztókat ! Vámreviziöt akarunk, ahoi bebizonyosodott, hogy a vám drágít, azonnali vámfelfüggesztést jogot a miniszternek, a kartellek, vagy más árdrágító érdékek ellensúlyozására. Bud 'János kereskedelemügyi miniszterhez most naponta járnak vasutasok, kőművesek és más kézművesek, tisztviselők, kereskedők stb., ezek mind bíznak abban, hogy a Kereskedelmi "miniszter ugyanolyan erélyesen fogja most az ő 'érdekeiket képviselni és megélhetésüket a jogtalan terhek csökkentésévet könnyíteni, mint amilyen eréüyei vitte keresztül pénzügyminiszter korában az ország pénzügyeinek szanálását. O azt hangoztatta, hogy a pénzügyi szanálás csak az alap, amire a 'társadálom szanálását építeni kelt és a magyar társadalom tőle várja most e gigászi 'munka irányítását. á sorompó hiánya okozta a Rakamaz melletti halálos szerencsétlenséget (A »Nyirvidék« tudósitójától.ű Ismeretes a Nyirvidék olvasón előtt az a szerencsétlenség, amely 7-én történt a Rakamaz közeiében levő 150. számú vasúti őrháznál s amely alkalommal Dudovics Sándor táiyai fakos életét vesztette. A csendőrség az ügyben lefolytatta a nyomozást s a kihallgatott tanuk vallomása szerint a szerencsétlenség okozója a sorompóhiány volt. Berkovits Ernő mozdonyvezető azt vallotta, amit a többi tanuk is megerősítettek, hogy szabályszerűen sípolt, közben pedig a mozdony jobb oldalán előre né,zett, a sínen azonban semnu akadályt sem látott. Amikor az őrház mellett elhaladtak a mozdonyon rendellenességet vett észre, újra fütyült és fékezett. Ugyanekkor a baloldalról jelt kapott, hogy szerencsétlenség történt. Dudovitsot az ismert körülmények között felvették 'a paklikocsiba, Riíka mázon első segélyben ré- 1 szesitették, azonban egy óra múlva I meghalt. A szerencsétlenség helyén régebben volt sorompó, ezt azonban leszerelték. A smpárt keresztező országút olyan irányban halad, hogy az utat az őrház miatí hosszú darabon még iegverőféjr nyesebb időben sem lehet látni. A szerencsétlenség idejében pedig még ráadásul meglehetősen sötét, ködös is volt az idő. Más óvóintézkedés nincs, mint a fütyöIés, ami szabályszerűen megtörtént. Ugyanilyen értefmü vallomás í tesznek Erős Gyula fűtő, Timarószki Ferenc vonatvezető fa Hekman György mozgóőr is, aki n. 150. sz. őrházban lakik s aki éppen ezzel a vonattal tért haza szolgálatából. Hekman szerint a sorompó feszerelése óta nem egyezer nappal is az ö' éberségük akadályozott meg szerencsétlenségeket, egy ízben pedig egy autó ütközött össze ezen a helyen a vonattal. A nyíregyházi pedagógiai szeminárinm első előadása Pénteken délben hazafelé készülődtünk az iskolából. De még mielőtt efbucsuztunk volna egymástól, azt mondtam tamt ványaimnak : — Gyerekek, holnap ne jöjjetek "éi az iskolába, hanem csak hétfőn reggel! Akkor Isten segítségévei 'megint viszontlátjuk egymást. Tanítványaim egy része örvendezett az egy napos szabadságnak, mások ellenben csalódottan vették tudomásul h bejelentést, meg is kérdezték tőlem: — Tanító bácsi! Miért nem jövünk holnap iskolába? — Azért, teleltem, mert holnap a tanító bácsik fognak tanulni. Volt erre a kijelentésemre olyan kacagás, hogy csaknem megsüketültem befé. Egyik-másik oda.somfordált mellém s bizalmasan megkérdezte: — Hát a tanító bácsiknak is kell tanulni? Aztári jől megfessék ám tanulni "a feckét, nehogy szégyent hozzon ránk! És csakugyav * igaz az, hogy a tanító bácsik is tanulnak? — Igaz virágaim. MindenkineJtanufnia kell. — Az én apukám nem szokott tanulni!... — Talán sokat olvas? — feleltem. Az is tanulás. — De tanító bácsi! az én apukám se nem tanul, se nem olvas! — mondja az ártatlan kis Juliska. Bizony jó lesz a szülőknek jó példávai előljárni, mert gyermekeik 'e;árulj'ák őket. Mi tanítók ahg győzzük szépítgetni hibáikat. Vájjon a Szülők is ezt teszik mi\velünk tanítókkal szemben?... Kifenc órakor kezdődött az előadás. Hát bizony én másnap reggei tanulni 'mentem a szemináriumba. És nem bántam meg, hogy elmentem, mert az előadók olyan tökéleteset produkáltak, hogy még akinek 'májbetegsége volna is, annak is elismeréssel kelTene nyilatkoznia a nap hőseinek: Horváth János, Varga Ferenc és vitéz DereMa, kedden utoljára 5, 7 és 9 órakor FLORENCE VIDOR AZ UTOLSÓ FLIRT társadalmi dráma 7 felvonásban. Kisérő műsor : Finom kis társaság és Egy kis házasságszédelgés elsőrangú burleszk. Szerdán Csütörtökön 1 Clara Bow: Csikágó leánya csényi Miklós tanítóknak élvezetes és tanulságos munkájáról. Pontosan kilenc orakor megjelent az előadó asztal felőtt a legaranyosabb tanfelügyelő: Tesíéry Károly, mint a helybeli pedagógiai szeminárium vezetője. Szívélyesen üdvözölte Énekes János prelátus-kanonokot, az előadáson való megjelenésért és hogy a dísztermet a tanácskozás helyéül "átengedte. Megköszönve a nagy számban megjelent tanítóságnak meleg érdeklődését s előadást tartott az uj tantervnek a beszéd- s értelemgyakorlatokhoz fűződő elgondolásairól. Több találó példával megvilágítja, hogyan tanította régen ezt a nagyon fontos tárgyat s Aogyan kell tanítanunk ma? Azután felkérte Horváth János gyakorló iskolai tanítót, hogy demonstrálásképen mutassa be egy óra tanítási anyagát a beszéd- s értelemgyakorlat köréből. Bevezetik a gyermekeket. Beszélgetés a botról. Boti... Ugyan mit is lehetne erről tanítani?... Nagyon közönséges tárgy ez mégis manapság igen sokat emlegetik. Erről vitatkoznak már napok óta a honatyák az országgyűlésen. A könnyelmű szülők a botra hivatkoznak, amikor az iskolát aposztrofálják. Ha nem bírnak elkényeztetett csemetéjükkel, ekként ijesztgetik: — Ellátja majd 5"tanító a bajodat. ha iskolába mégy! S az a szegény gyermek nem ok nélkül fél az iskolától, amikor először lépi át annak küszöbét. A szigorú tanítót látja lelki szemei előtt, aki egy ördöngös nagy pálcával mást sem tesz: csak büntet és büntet. De már a legelső alkalommal megbarátkozik a kis tanuló az iskolával, mert kicsi szivecskéjével csakhamar megérzi, hogy ott szerettei várják. Az előadó tanító a botról elterjedt előítéletek dacára is ezt a témát választotta tanításának tárgyául és egy teljes órán át meséltek a gyermekek a botról művész tanítójuk irányítása mellett. S ez a félelmetes szerszám a hozzáfűzött kedves jelenetek hatása alatt egyszerre csak átalakul valami jóságos lénnyé, ki az embernek "legkedveltebb barátja, jóte vője. Ah, én ugy szeretném mindazt a sok szépet leírni, amit a bothoz kapcsolódó tanítás alkalmával' hallottam! De nem engedi ám meg az újság terjedelme, hogy én egy meséskönyvet megtöltő tudósítást közöljek benne a pedagógiai szeminárium kincses mezőiről. A bot meséje. Mikor a gyermekek bejöttek a terembe, bizonyos elfogódottság látszott rajtuk, de a tanító biztató szavaira csakhamar megbátorodtak. — Szerettek-e beszélgetni? — hangzott az első kérdés. — Szeretünk bizony! — felelték a gyermekek. — No, most majd azt is meglátom, tudtok-e okosan gondolkodni. Azért hát feladok egy találós kérdést s örülök nagyon, ha kitaláljátok. — Reggel négy lábon, délben két lábon s este három lábon jár. Mi az? — Volna csak itt a könyvem, majd megnézném benne! —"szólal meg hirtelen az egyik fiúcska. A tanitó kisegítő kérdéseire hamarosan megoldják a rébuszv. Mikor pedig a szemléltetéshez öszszehordott sokféle fajta botot (volt talán egy tucat), szétosztot-