Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-08 / 255. szám
1929. november 8. jÉtxniÉL 7 Aráit a közönség észrevesz Panaszos levelek, éearevéte ia k ée ewyéb meflteievleieiwtó „Derby" mérkőzés Debrecenben! Azt hiszem, hogy minden sportembernek van már tudomása arról, hogy a Nytve szimpatikus és bajnokságra törő, jó formában lévő csapata vasárnap 6:i arányú súlyos vereséget szenvedett a Dkase csapatától Debrecenben. 6:i-re kikapni, az csúfos dolog egy derby-mérkőzésen, akkor, ha az a mérkőzés rendes keretek között íesz lejátszva. De ahogy a Nytve-t megverték vasárnap, — az már egyenesen komikus volt. A hogy a 11 nyíregyházi fiu a pályára lépett és kijött a pályára, a bíró két segédjével (taccsbirák) már elveszett a sportszerűség a debreceni bírák működésével. De ne vágjunk elé az eseményeknek és térjünk csak a tárgyra. — Nagy drukkerhad kíséretében ment át a Vivók csapata a fontos mérkőzésre és a hazaiak — még a rivális Nykise tábor is, — bizakodással engedte útnak a csapatot, azonban nem ezen a véleményen volt a kiküldött Dittler •nevü debreceni biró, aki igyekezett lehetőleg egyedül megverni a Nytve-t, ami sikerült is neki, — hogy ezáltal debreceni csapat kerüljön a bajnokság élére. A mérkőzés lefolyását nem akarom ismét leirni, csak megörökíteni az utókor számára tanulság szempontjából az egyes jeleneteket. Nagy lelkesedéssel és óriási erőmeccsről, de azt hiszem, hogy enynyi is elég! Sőt már sok is nekünk! Tanulság az: hogy nyíregyházi csapat debreceni birók mellett ne játszón mérkőzést, mert azt nem nyerheti meg! Ezt tapasztaltam én, aki a mérkőzésen jelen voltam. K-F. vei fekszik a Nytve a mérkőzésbe és az első io percben leszögezi az ellenfelet és csak a balszerencséje miatt nem ér el eredményt. Később a Dkase centere 4 méteres offszájdból, a Dkase játékosok és Dittler biró örömére, megszerzi a vezető gólt. Közben kitűnik, hogy Tomasovszky és Sípos nagyon jól játszanak, tehát gondol egyet Dittler ur és mind a kettőt teljesen jogtalanul leküldi a pályáról, hogy ezáltal teljesen meg bénitsa a Nytve-t. Ja, igen, még egy 11 -est ítél a nyíregyháziak ellen, amiből gól is lesz. Hogy miért, azt ő maga sem tudja!! (Valószínűleg azért, mert a fenti két játékos »le merte« szerelni a debrecenieket.) De a 9 Nytve-ista hősiesen küzd a 14 debreceni ellen (n játékos, 3 biró) és sikerül is nekik a félidő előtt egy gólt lőni, a biró nagy bosszúságára. A II. félidőben már nem lehetett komoly játékról szó, hisz elvégre 9 ember nem játszhat 11 ellen! Az egyik Dkase támadásnál a Schőn nevü taccsbiró offszájdot int, de a biró nem állítja meg a játékost és a nyíregyházi játékosok a határbiró intésére megállanak és Dkase csatár erre kényelmesen a hálóba guritja a labdát. A Nytve protestál, de a taccsbiró letagadja, hogy intett! Ezzel ő is levizsgázott. Még sokat tudnék irni erről a 3 Mezőgazdaság Egyre élénkül a magyar borpiac Egerből jelentik: A magyar piacon rég nem látott élénkség tapasztalható. Az idei kiváló átlagminőségek, amelyek ugy a paraszt, mint az uradalmi áruban fellelhetők, valamint a kezdetben mutatkozott alacsony árak, szinte hatalmas méretekben indították meg az Ausztria felőli érdeklődést, aminek eredménye az, hogy az eddigi külföldi vétetek mennyiségét legalább 150.000 hl.re becsülik máris. Az árak további emelkedését jósolják. A termés az eddigiek szerint jóval kissebb a tavalyinál is, fapunk legközelebbi termésjelentésére már most felhívjuk t. olvasóink figyelmét. Kereskedelmi körökből kapott információnk szerint a közeli napokban eladatott Baján 1500 hektóliter 32.5 fillérért, Domonyban 1500 hl. 28.5 fillérért, Kiskunhalason 1500 hl. 12 tokos 32 fillérért, mig Jászberényben szintén körülbelül 1500 hl. seprőbor 3 filléres fokonkénti alapon adatott el. (42 f.) Szentmártonkátán egy-két helytől eltekintve a szüret befejeződött A termés a tavalyinak 60 százaléka. Üzlet csak olcsó paraszttételekben van 28 filléres áron korcsmárosok által Gyöngyösön eladatott 500 hí. 12 fokos 28 fillérért, 1000 hl. 11.5 fokos 32 fillérért, 100 hí. 13 fofokos 32 fillérért, 100 hl. 13 fokos 40 fillérért, 50 hf. 10.5 fokos rizling 30 fillérért belföldi számIára. Szekszárdon apróbb tételekben pár 100 hl. fuxos sillerbor kelt el 10—12 fokos 2—2 és fél Filléres fokonkénti áron. Villányban a szüret befejezést nyert, de az árak még nem alakultak ki. Az OMKE elnöksége tárgyalt a föídmivelésügyi miniszterrel a gabonaexport egységes szabályozása érdekében Az idei termés értékesítése ügyében Sándor Pál, az OMKE elnöke és dr. Balkányi Kálmán, az OMKE ügyvezető igazgatója megjelentek Mayer János földmivelési miniszternél", aki hosszabb tárgyalást folytatott az OMKE vezetőségével. Az OMKE vezetősége kifejezésre juttatta a miniszter előtt azt az álláspontját, hogy a termés értékesítését a közgazdaság egyetemes érdekeinek szemelőtt tartásával csak ugy lehet megoldani, ha az egész vonafon egységes szempontok szerint jörténik. A földmivelési miniszter teljes jóakarattal" fogadta az OMKE előterjesztését, amelyet a vezetőség Bud János kereskedelmi miniszternek is átadott. A Jugoszláviában megnyitó távirat levélforgalom. A Kereskedelmi Miniszter rendelete szerint f. évi november hó 11-tői kezdve távirat levelek az általános feltételek mellett Magyarország és Szerb-Horvát-Szlovén királyság között is válthatók. Semmibe ívelő hidak REGÉNY Irta: Fehér Gábor. 14 A hadnagy megállott, hogy tájékozódjék, de egyébért is. A vasrács tetején, háttal az utcaajtónak, három mezítlábas gyerek mászkált, akik egy lentről nem látható személlyel vitázva kiabáltak a díszkertbe. A legnagyobb, kb. tíz éves fiu vitte a szót : — Gyerekek, itt lakik a Bartha család ? — kérdezte tőlük a hadnagy. A két nagyobbik fiu villámgyorsan leugrott, amikor meglátta a katonákat. Csak a legkisebbik maradt fenn, ijedt arccal várva a fejleményeket. — Aligha, — felelt a legnagyobbik gyerek konfidens hangon. Mert itt Lehotai orvos lakik. A két "katona összenézett. Lassan visszafordultak. Már kinn is voltak félig meddig az utcán, mikor a középső elkiáltotta magát : Ne menjenek még! —• Azok megállottak. — Hát hiszen — ... kezdte habozva és a bátyjához fordult — te szamár, hiszen te is Bartha vagy meg én is az vagyok. — — Én is — hallott a kerítés tetejéről valami motyogás. A két katona elmosolyodott. — No, akkor talán mégis jó helyen járunk. — Kit keresnek ? — kérdezte váratlanul egy hang a hátuk megett. Egy kb. tizenöt éves sápadt, magas gyerek állott előttük. — Bartha Gábor vagyok — mondta. Mikor megtudta, hogy a katonák mit akarnak, szótlanul megindult és vezette őket. A vasrács végén balra vezetett egy kapu, [előttük volt a lakóház. Nagy ódon épület kereszt,alakra építve. A kapura néző része nagy .üveges folyosóval kezdődött, amely le volt zárva és a padlásig tömve bútorral. Két-három üvegkarika ki is volt törve, látni lehetett, hogy ^egy drága ebédlő kredencen mély barázdákat hagyott a befolyó ©sőviz. A másik szárnyon nyilt folyosó volt és ' vadszőlő futott fel rajta. i — A konyhában van az anyám .— mondta a fiu, aztán otthagyta őket. A hadnagy megállott : — Tedd le Pikó a holmit ide a sarokba, ülj le erre a kőre. Ha szükségem ,lesz rád, hivtak. Bemegyek a konyhába. — A baka vigyorogva vágott szemével a Jtonyha felé : — Nem igen ajánlom, Ugy veszem .észre, hogy ott éppen sort osztanak valakin. <— Valóban a konyhából hatalmas hangok csörömpöltek kifelé. Bár az ajtó be volt téve, tisztán lehetett hallani, hogy odabenn egy nő csúnyán veszekszik valakivel. / A hadnagy bosszankodva és kedvetlenül ment a konyha felé. — Más környezetet képzeltem ennek a lánynak — gondolta. — Előbb az a három neveletlen kölyök, most meg ez a hatalmas gégéjü asszonyság. — A csalódás érzésével lépett ,be. ' A konyhában egy öreg asszony állott a tűzhely mellett és ontotta a szót. Alacsony kövér, éltes nő volt, elég csinosan öltözve. A kiabálás egy huszonnégy év körüli megtermett szép paraszt lánynak szólott, aki hozzá lehetett már törődve az efféle jelenetekhez, mert minden zavar nélkül ügyesen és nyugodtan tett-vett tovább. Az őreg nőt ez még jobban bosszantotta. Piros volt és készen arra, hogy egy oktávval feljebb folytassa az egészet, amikor egyszerre megpillantotta a tisztet. Elsápadt és láthatólag összerezzent. Mozdulatlanul, szó nélkül várt, amig a tiszt odament hozzá. •— ! A bemutatkozás megtörtént. A nő mellére szorította a fél kezét és mélyet- lélegzett. — — Hozta Isten, hozta Isten ! — szólalt meg akadozva, azután mereven nézte a hadnagyot, olyan furcsa kifejezéssel, hogy az megdöbbent és nem ív oh kedve megkezdeni a beszélgetést. Pedig a hallgatás kinos volt és kényelmetlen. Az asszony hátralépett és hátranyujtott kezeivel idegesen kereste az asztal szélét. Azután rátámaszkodott és valamennyire* összeszedte magát. — Hát m ... mondja már... szólalt meg végre, nehezen ejtve a szavakat. — Parancsoljon — szólott vissza kényelmetlen bizonytalansággal a katona. — Az olasz frontról jön ? — — Egyenesen onnan nagyságos asszonyom. Nyolc nappal ezelőtt még ott voltam. 1— — Na és ... és . .. mi újság ? — kérdezte a nő és sápadtabb lett egy árnyalattal. — Semmi különös. Most csend van, már amilyen csend abban a pokolban lenni szokott. Reméljük, sokáig fog tartani. — — Ugye, ugye ? — bizonyítgatta az asszony, azután odaszaladt a hadnagyhoz és két /kézzel megszorongatta annak az elkapott kezét. — Meddig van szabadsága ? — — Egyelőre két hét nagyságos asszonyom, de azt hiszem több is. — — Nálunk marad ugye egy pár napra és elmond mindent, amit csak tud. — A hadnagy képe felderült : — Oh, hogyne, nagyon köszönöm a szives meghívását, igazán a legnagyobb örömmel. — — Itt jól fogja találni magát, — lelkendezett a nő, — olyan jól, akár otthon. Azután a rettenetes élet után az ilyen falusi kör nagyon nyugalmas... nagyon nyugalmas... — ismételte gépiesen ... nyugalmas — kiáltott fel újra nagy energiával és hirtelen szembefordulva sápadt ijedtséggel meredt rá. A hadnagy megdöbbent a váratlan különösségen. — Hát... nincsen baj ugye ? — dadogott az öreg asszony, aztán egyszerre, mint aki nagy kintól szabadul, a szeme közé kiáltott : Mit izén a fiam... az én fiam ? ! — — Bocsánatot kéiek — felelt ez zavartan — nem tőle jövök, nem is találkoztam vele. — — Hát levelet hoz ? — sürgette az öreg. Vt. l*v.)
