Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-30 / 274. szám

1929. november 28. jkftíryid

éie. 7 A nyersbőrkivitel felszabadítása erös külföldi érdeklődést váltott kiAmint ismeretes, Magyarország is életbeléptette a mult év nyarán Genfben létrejött két nemzetközi egyezményt, amelynek értelmében a nyersbőr és csontkivitel minden korlátozás alól felszabadult. A csontkivitel felszabadításával kapcsolatban a pénzügyminiszter elrendelte, hogy mindennemű csont, pata és karom, valamint azok hulladéka után ioo kg-ként 2.75 P, a nedves enyvbőr után pedig 100— 100 kg-ként .85 P kiviteli illetéket kell fizetni. Ha az enyvbőr szárított állapotban kerül kivitelre, a sósmentes porjupofák után a fenti kiviteli illeték háromszorosa, minden más enyvbőr után annak négyszerese fizetendő. A nyersbőrkivitel hatása kétségtelenül éreztetni fogja hatását, sót a külföld részéről máris nagy érdeklődés tapasztalható, ami érthető is, mert a kivitelhez már nem szükséges kiviteli engedély és nem kell vámot fizetni. Ezzei szemben a csont, pata, köröm és a nedves enyvbőr továbbra is kivitéli illeték alá esik, azonban kiviteli engedély ezeknél a cikkeknél sem szükséges és a kiviteli illeték lefizetése esetén mindenki szabadon szállíthat külföldre. Az említett cikkeknél a kiviteli illeték fenntartása azért vált szükségessé, mert Olaszország, Jugoszlávia és Csehorsszág csak oly feltétellel irták alá a genfi megállapodást, hogy a szobanforgó cikkek után továbbra is illetékeket szedhessenek. Ehhez a fentartáshoz Magyarország is csatlakozott, ez a magyarázata tehát annak, hogy az emiitett cikkeknél a kiviteli illeték megmaradt, mig a nyersbőrkivitel teljesen vámmentes. Százötvenezer dollár kártérítést ítéltek meg egy moziszinésznffnek Newyorkból jelentik: Juanita Hansen ismert moziszinésznő, szállodai lakásának fürdőszobájában a hideg zuhanyt akarta használni s a zuhanyból olyan forró viz ömlött ki, hogy a testét összeégette s hónapokon át feküdt kórházban. A moziszinésznő kártéritéssi pert indított a szálló tulajdonosa ellen s a newyorki bíróság el is marasztalta a szálló tulajdonosát s 150.000 dollár fizetésére kötelezte. Katonai fegyház épül Pozsonyban Prágából jelentik: Nagy költséggel épitik Pozsonyban az uj csehszlovák katonai fegyházat, amely az ország legnajfyobb és legmodernebb katonai fegyháza lesz. Megkezdődött a közalkalmazottak kedvezményes vasúti jegyeinek kiállítása A közalkalmazottak kedvezményes vasúti jegyeinek 1930. évre való érvényesítése és kiállítása november 20-án megkezdődött. Az illetékes üzlet vezetőségek 1930. február 28-ig intézik ezeket az ügyeket. Az illeték a régi igazolványok érvényesítésénél 1 pengő, uj igazolvány kiállításánál 2 pengő. A kiállítási, illetve érvényesítési illetéket a kérvényre ragasztott postabélyegben kell leróni. A határidő fetelte után érkezett igazolványokért az emiitett dijon kívül 3—3 pengő pótilletéket szednek az üzletvezetőségek. N ISMÉT EGY ALKALOM! éi kalapnjdonságok megérkeztek éa a 1-golcsóbb árikon árafittftoak WALTERNÉ kal»psr»'onjíb»n Lother-utca, 20. 771»-1 Kérje még ma a legmodernebb PHILIPS RÁDIÓ bemutatását lakásán vételkényszer nélkül! Néhány nap múlva meggyőződik, hogy ezt kereste. VEGYE MEG 6—12—18 havi részletre! Ilyen ajánlatot még nem kapott. Ne felejtse el, közeleg a karácsonyi Ez a legalkalmasabb karácsonyi ajándék! Liskány László Nyíregyháza, Zrinyi Ilona-utca 4 Telefon: 4-70 sz. Hálózati és telepcsallakozísu vevő készülékek, anódpótlók, hangszórók, egyenirányítók stb. Semmibe ívelő hidak REGÉNY Irta: Fehér Gábor. ' 32 Magda visszafordult és leplezetlen csodálkozással nézett rá. A fiu igen komikus látvány lehetett, mert a lány egy percre elnevette magát. De azután gyorsan visszajött : — Te kikerültél engem, de én megkerestelek — szólt behízelgő szemrehányással. — Igen — íelelt Gáborka zavartan és maga is érezte, mennyire nem volt semmi értelme ennek a feleletnek. Magda figyelmesen nézett rá és bizonyos zavarral, mint aki nem ért valamit. — Te eddig mindig kerültél engem — mondta hosszú szünet után. — Én ? Nem, csak hát... tudod •.. nem igen van időm — akadozott a_ gyerek. — Igaz, tudom... a könyvek. Mit olvasol most ? Az Ember tragédiáját — felelte Gáborka kényszeredetten. — Aha ! Az nagyon szép, de ón még nem értem. Majd egyszer együtt olvassuk és megmagyarázod nekem, jó ? — Jó. • : • ' — Gyula buta nagyon, az nem tud az ilyesmihez. Az csak legfeljebb a buvócskához ért. Jaj — — kiáltott fel egyszerre. — Hiszen nekem el kell bújni. Körülnézett egy pillanatig. Ide bújok a pincébe. Te Gáborka, nem árulsz el ? Az intett, hogy nem. A lány ránevetett, aztán gyorsan leszaladt a lépcsőn. A fiu egészen zavart volt. Pár perc alatt annyit, de annyit élt át. Igyekezett tisztába jönni magával, de nem tudta, mely pontból kezdve gondolja át a dolgokat. Egy érzés azonban nemsokára úrrá lett a többi felett. — Olyan ez, mintha rám bizta volna magát, mintha védenem kellene őt — gondolta és ez az eszme csodálatosan nagynak tünt fel előtte. A tó felé nézett, Gyula épen akkor jött lefele a dombról. - Vájjon erre jön ? — kérdezte magától izgatottan. — Le kell ülnöm. — — Előtte a fűben le volt dobva a könyv, megvető mosolygást vetett rá. Aztán mást gondolt. Felvette és mímelni kezdte az olvasást. Közben leste, hogy a másik jön-e már. Az határozatlan volt, a tó körül maradt egy ideig, egyszerre azonban gyorsait befordult a házikó felé vezető útra. Közben hangosan fütyörészett és egy kis pálcával verdeste az utbaeső bokrokat. Mikor már elég közel volí, Gáborka letette a könyvet, szembe nézett vele és ugy várta. Amaz megállott, gúnyos fintort yágott előtte s hajlékony pálcájával ütögette egy darabig a lábszárait. Végre megszólalt: — Mit csinálsz te itt ? — Erősebb, mint én, gondolta aggodalmasan emez, amint végignézett rajta. Lehetőleg közömbös hangon felelt : — Olvasok. — Mit olvasol ? — Mi közöd hozzá ? Eredj játszanL — Na-na, csak ne olyan hegyesen. Hátha itt maradok ? 1 Gáborka ingerült lett, de a feladatára gondolt. Csendesen vállat vont. — Akkor elmegyek én, itt hagylak. A másik megállott egy percre, bizonytalanul nézett széjjel, azután megkérdezte : — Magda nem járt erre ? Nem láttad ? — Miféle Magda ? — Ugyan, de ostoba vagy 1 dobbantott a másik türelmedenül, — hát Cséri Magda, ki más. — Nem láttam. Lehet, hogy erre járhatott, nem figyeltem rá. A tónál láttam utoljára. Gyula szótlanul megfordult és elindult másfele. Gáborka pedig visszaült a kőre. És már hallotta is a pincegádorban az apró cipők kopogását. Magda jelent meg. — Elment ? — kérdezte súgva. — El. — Felsült a bikfic. Most kereshet akár holnapig. Azóta biztosan rágja az ajkát dühében. Ugy szokta. Majd meglátod, hogy dühöng egy félóra múlva. Passzió lesz azt nézni. — És tapsolt örömében. i ' ' — Vigyázz — súgta a fiu. — Ne csinálj zajt, még nincs messze. — Nem baj, ide úgyse tud bejönni. Itt vagy te. Ugye nem ereszted be ? — Nem fogom beereszteni ! — válaszolt a fiu egyszerre fellobbant, beteges, túlzó energiával. — Jaj de jó — tapsolt a lány újra. — De te Gáborka, állj csak fel, hiszen ő erősebb nálad. — — Majd meglátod 1 — Igen, erősebb — ismételte Magda komolyan. De te viszont elszántabb vagy, látszik rajtad. Tudod, ezelőtt egy órával ott a fűzfán olyan furcsa .voltál, olyan nevetséges. De most kihúztad magad, szinte félni lehet tőled, és az arcod, az arcod Gáborka piros — szólt a lány és az arcán őszinte, inem rejthető bámulat, sőt valamelyes tisztelet fejeződött ki. — Az igaz, hogy a füleid még pirosabbak — tette hozzá és jóizüen felkacagott. Ugye nem hagysz cserben ? — Nem, de ... — Nos ? — Ha bújócskát játsztok, akkor nincs értelme, hogy elébe álljak. Magda idegene felnevetett: — A bújócska addig bújócska, amig én akarom. Most valami másat kezdünk. A szellőztetőn keresztül nézni foglak benneteket. Nézni foglak Gáborka, gondolj erre ! — És kacagva visszament a pincébe. A fiu ott maradt kusza, zavaros gondolataival Az álma jutottak eszébe, amiket sokszor Magdáról álmodott, amig az iskolapadban ült vagy valamerre kószált céltalanul. Ezek az álmok szinesek voltak, szeretett időről-időre viszszatérni hozzájuk. Volt ugy, hogy égő házból mentette ki Magdát.