Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-28 / 272. szám

1 jsívlryidék. 1929. november 29. Benes, — és a clevelandi román pópa Benes cseh külügyminiszter egy amerikai világlap utján a magyar békerevizióról nyilatkozott s nyilatkozatában odakonkludáít, hogy ha vort is szó évekkel ezelőtt határkiigazitásróf, a tervet el kellett ejteni, mert Magyarország propagandáját kiterjesztette . az egész világra. Azt mondja Benes, hogy a propagandán kivül azért sem adhatnánk magyar területeket vissza Magyarországnak mert a visszacsatolandó területeken hatszázötvenezer magyar lakos mellett százezer szlovák lakos is él. Véleménye szerint elalszik majd a propaganda pár év multán ,s ugyanezeken a területeken megváltozik az arány s százezer fesz a magyar s hatszázötvenezer a szlovák. Benes propaganda elméletévei egyidőben messzi Amerikában is kirobbant egy másik propaganda efmélet, de az az elmélet, konklúziójában más eredményre jut, mint a cseh külügyminiszter elmélete. — Egy clevelandi román pópa Amerikából jelentést küldött Bukarestbe, s jelentésében felpanaszolja, hogy a magyar propaganda elevenségében és erejében ráfekszik az egész amerikai közvéleményre s hiába minden kisantant erőlködés: az amerikai közvélemény, s az amerikai vezető körök emberei fegszívesebben hallgatják a magyar propaganda hangját, mert_abbóf a tiszta igazság hangja csendül ki. Vafámikor, harminc millió magyarról álmodoztunk s a magyar őserdő átfogó hatalma biztató igérettef töltötte el lelkünket, mert ugy éreztük, hogy ezer esztendő vészviharai megacéloztak arra, hogy nemzetünk terebélyesedő fájának fombozatában bízzunk s egykor gyönyörködjünk. A világproblémákat azonban a világháború halomra döntötte és derékba törte s a békés európai fejlődést uj, járatlan, göröngyös utakra kényszeritette. A változott viszonyok nem leiiioncfásra, beletörődésre ösztökélnek, hanem ellenkezőleg azt parancsolják, hogy „ seregszemlét tartsunk s minden erőnket a jövendő harcokra tartogassuk és konzerváljuk. Seregszemlénket tartva, nem szabad onnan hiányoznia egyetlen magyar léleknek sem, mert minden számon tartott magyar lélek, — a mi hadállásainkat gyöngíti. Valamint nem közömbös az, hogy a Benes által hirdetett hatszázötvenezer magyar ott-e él tovább a magyar nemzet élő törzsén, ugy nem féhet közömbös az sem, hogy a nagy világháborúban bárhol élő magyarok százezrei és milliói miképpen tartatnak meg magyar öntudatukban ás miképpen maradnak hasznos és tevé' keny polgárai a magyar nemzet öncéluságának. A magyar nép, évszázados török megszállás alól szabadulva, mint poraiból föléledt Phönix érte meg diadalmas ezredévét, mint ahogy a rokon lengyel nemzet ij;o év igáját lerázva, szerezte vissza birodalma határmesgysit. Benes előtt s a clevelandi román pópa előtt a történelmi bizonyosság rém N őt kaiapnjdonságok megérkeztek és a legolcsóbb árakon árasittalnak WALTERNÉ . kalapszalonjiban Litber-atci, 20 képe lebeg, amikor az élni akaró és élni tudó magyar őserőtői remegve fél. A magyar propaganda, nem útszélre esett mag, amely el[vész s nem is gyökértelen fantom amelyet egy szélfuvalom elhord s az idő rozsdája felemészt. A magyar propaganaa maga az igazság s ettől az igazságtól, az ezer éves magyar igazságtói fél Benes — és remeg az amerikai román pópa. áz irodalmi társaságok rendeltetéséről, irodaimnak kettészakadásáról beszélt és a Nyit úttörő mnnkásait üdvözölte dr. Vietórisz József a Bessenyei Kör tegnapi irodalmi (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Bessenyei Kör irodalmi szakosztálya tegnap fél 6 órai kezdettel fartotta régvárt irodalmi délutánját. A városháza nagyterme zsúfolásig megtelt az irodalomban rejlő nagy életérték tudóival, az irodalomkultura lelkes hívőivel, akiknek élén ott láttuk dr. Erdőhegyi Lajos főispánt, Énekes János prélátus kanonokot, Paulik Já- , nos ev. lelkészt, Horthy István dr. kir. közjegyzőt, Lipthay Jenő gazdasági főtanácsost és társadalmi életünk számos kiválóságát. Az elnöki széket Vietórisz József dr., , az irodalmi szakosztály elnöke, a kiváló költő és műfordító foglalta ql. Benes Kálmán dr. kormányfőtanácsos, polgármester, a Bessenyei Kör zeneművészeti szakosztályának elnöke mellett. Itt foglaltak helyet az irodalmi délután előadói: Méreyné Juhász Margit, Szohor Pál főjegyző, dr. Kovács László, dr. Walter Géza és az irodalmi szákosztály titkára: Fehér J Gábor. A Hiszekegy imája után dr. Vie tórisz József elmondotta megnyitó beszédét, amely állásfoglalásának emelkedettségével, lüktető nemzeti érzéssel, az irodalmi prob léniák tisztult és irányító erejii felfogásával mély hatást keltett. A megnyitó beszéd a következő Van-e szükség irodalmi társaságokra? . | ,--!-*! p^Tj Móricz Zsigmondnak az utóbbi napokban nyilvánosságra hozott megállapítása, mely szerint semmi szükség nincs irodalmi társaságokra, mert egyik sem termel 'ki magából egyetlenegy írót sem: méltán ejtheti gondolkodóba az embert s kézzelfoghatólag irodalompolitikai eljárásunk revíziójának kérdését teszi időszerűvé A kérdés sokkal általánosabb érdekű, hogysem hallgatással melIőzhetnők, de egyszersmind sokkal szélesebb körű, hogysem a maga egészében egyszerre felölelhetnők. Részünkről mindenesetre elegendő lesz, ha a Bessenyei Kör szemszögéből nézzük a dolgot, s igy a mi céljainknak és eszközeinknek szűkebb határai közé szorítjuk. Problémánk megoldásának mindjárt az első lépésénél az a gondolat merül fel, "vájjon csakugyan az-e a célja irodalmi egyesületeinknek, hogy írókat termelKÉRDEZZE MEG ORVOSÁT! Fejfájás, Életuntság, Üzletpangás, Idegesség, Házbér, Kimerültség, Csőd, Étvágytalanság, Adóhátralék és Kedélybetegség, Oond, Rosszkedv ellen egyetlen orvosság van : Z 0 R O-H URU legújabb filmje a dzsangelben éj a kanibálok között, melyet péntektől — vasárnapig mutat be az Apolló. Szerdán SZENZÁCIÓS UFA MŰSOR! Csütörtökön GUSTAV FROHLICH és GERDA MAURUS együttes szereplésével HAZAÁRULÓ (SZIVEK HARCA) Egy orosz anarchista leány szerelmi regénye 10 felv. Ifj. Horthy Istrán «>• anuotliítn izgalmas felvételek sitnkai vadaszkaianijjai PljföHlilU 5 fjivoaásían Pénteken —Szombaton —Vasárnap ZOR G-H URU a két dán műrész világraszóló uj attrakciója Dzsungelben és a Kanibálak között Két fenegyerek kalandjai a leánykere8kedókkel, a csempészekkel és a kaoibálokkal 10 felvonásban Tempó gyerekek! | Le m alkohollal i a mi bandáik 2 felv. burleszk burleszk sláger 2 felv. Előadások kezdete: hétköznap 5, 7, 9, órakor jenek? Második lépésünknél pedig azt kell eldöntenünk, vájjon nem abban a gondolatban rej lik-e az igazság, hogy írók szervezkednek irodalmi társasággá, de ezzel íróvá senki sem avatható?! Én ugy fátom a dolgot, hogy iró ellehet, aminthogy ex is van, társaság nélkül, de irodalmi társaság nem alakulhat és nem is állhat fenn iró nélkül. Talán azt sem kell bizonyítanom, hogynem mindenki igazi iró, aki valamely irodalmi társaság tagja, s nem bizonyos, hogy mindenki avatatlan tollforgató, aki nem jut be egyik, vagy másik irodalmi társaságba. Arany kész iró volt, mikor a pálmáért versenyző társai között felfedezte a Kisfaludy Társaság; s Madáchunk alkotó képességének zenitjén állott, mikor a Kisfaludy Társaság számára felfedezte Arany. Viszont tagadható-e, hogy Petőfi, sőt bizonyos vonatkozásban Ady is, koronázatlan királyai magyar költészetünknek, pedig semmiféle irodalmi társaságnak tagjai nem voltak?! Nem tehetségtermelés, hanem irodalommüvelés, fejlesztés és terjesztés a cél, aminek megvalósítása irodalmi társaságainkra vár, s ebből a szempontból a korszellem felfogása és értékesítése, a fejlődéssel járó áramlatoknak kellő mederben tartása és kiegyenlítése s ezzel a jövő számára való megőrzése és átszármaztatása válik kötelességükké. Ez a szükségszerűség fokozott mértékben jelentkezik a mi egyesületünk létkérdésében, mert mi nemcsak irodalmi, hanem társadalmi és közművelődési egyesület is vagyunk, ahol nem pusztán esztétikai elvek

t hanem egyetemes kulturális szempontok is érvényre jutnak nemes hivatásunk és céltudatos törekvésünk sok munkát igénylő gazdag területén. Az irodalom a nemzeti gondolat palládiuma. w\ \ Sok szó esett a közelmúltban irodalmunk kettészakadásáról, mint' egyebek között nemzeti érdekeinket is aggasztóan fenyegető bajróf. Ugy tűnik fel a dolog, mintha ujabb irodalmunk, különösen költészetünk, elszakadna a magyar talajtól, s hagyományainkteljes mellőzésével idegen oltárokon a nemzetköziség hamis bálványainak áldozna. Ha ez csakugyan komoly valóság lenne nemcsak tiltakoznunk kellene a nemzetfosztogató támadás ellen, hanem csirájában kellene elfojtanunk a kísérletet is, ameiy megtévesztő jelszavak hangoztatásával, tiszteletreméltó értékeink lekicsinylésével s haladásunk utjának aráaknázásával jogosulatlan előnyök birtokbavételén fáradozik. Mert ki tagadhatná, hogy ránk nézve az irodalom nemcsak pillanatnyi élvezetre szánt mü veszet, amely teljes kielégülését abban találja, hogy művészet, hanem ezen keresztül és ezen felül egyszersmind nemzeti gondolatunk palládiuma, nemzeti erkölcsünk hagyományos tisztaságának megőrzője s nemzeti művelődésünk helyes fejlődésének szabályozója is ?! Szerencsénkre azonban ez az ujabb mozgalom, illetőleg a nyomán támadt aggodalom inkább csak optikai csalódás, mint komoly veszedelem. A csalódást az idézi elő, hogy az uj mindig felftünőbb, mint a régi s mennél rikítóbb a szín, annál inkább veri a megszokottat; de viszont bizonyos, hogy mennél nagyobb a hűhó, annál hamarabb vége van. Mióta jelenthet bajt, ami szo-