Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-24 / 269. szám

1929. nvember 24. jwlríryidék. w^i —— — DEHHAL zongoraterei Budapest, VIU., Rákócziit IS. szán. Tel.: J. 421-04. Alapit™: 1888. Aranykoazorms mester, számos kitüntetés. Képviselve külföldi gyártmányok, • «.; Schel, Fahr, Scholze, Rösler, Petrof, E. Pr»duktlT, Lauberger, Stingl «tb Legnagyobb választék zongora, planioó é« ktrmoniunokban, áj ét használtakban. — Előnyös árak, kedvezi fizetési feltételek! Bérlet, javitás, hangolás ! labdát. Springer János debreceni könyv­kereskedő, vitéz Poroszlai; János szobrász és Fazekas építész ve­zetése mellett az egyetemi klini­kák megtekintésére indultunk. Mindenütt velünk a hölgyek, kik között Perényi Margit és Szerem­ley Ilona, a Mezőgazdasági Ka­mara tisztviselőnői különös figye­lemmel magyarázták a látnivalókat. Az újonnan épülő központi egye­tem épületét tekintettük meg. Az óriási építkezés eredményeként a falak már készen vannak. A 6o méter magas vaselevátor, melyen a kő, tégla és cement anyagokat szál­lítják a magasba, ma pihen. Va­sárnap van és a telepen minden munka, szünetel. A klinika bejárata előtt már várt reánk az egyetem részéről ki­rendelt utmutatónk. £s a fi­gyelem megnyilvánulásában min­den egyes osztály megtekintéséinél részünk volt. Ebédidő van s igy nem a kór­termeket, de a klinika térületén levő technikai berendezéseket tet­tük először tanulmány tárgyává. Szépen rendezett utakon, az ősz­nek bélyegét magán viselő virágos mellett vezét ei utunk. A vízvezetéki gépházban két tel- j jesen fedett kut s a hatalmas cső- | Hálózat e kutak vi»ét viszi szét az 1 egyes épületekbe. Többszáz hektó- I liter nagyságú tartályokban gyűjtik | össze a vizet, azokat desztillálják, | hogy tiszta viz kerüljön a betegek 1 poharába. A gépezet megmutatja a külön- | böző viz állapotokat, nyersvíz, elő- j| vastalanitott és vastalanitott vizet. S Egy önműködő grafikai szerkezet percről percre mutatja mennyi a vízfogyasztás a klinikák területén belül. Erősen kiépített földalatti atag- • utakon végig, melyek az egyes épü- í letrészeket kötik össz egymással —• } hatalmás csőhálózat, a légfűtés és j vízvezeték csövei. j Bent voltunk a jéggyár helyisé- ] gében. Nov. iy-éa a jégszükség- j let 69 kg. s ezt és egyáltalában a | teljes szükségletet az ott elhelyezett gépek állítják elő. Megneztük a tejpasztörizáló ter- \ met, bent voltunk a mosókonyhá- i ban és fehérnemüeket szárító he- ) lyiségben. Géperő végez minden munkát. Ragyogó tisztaság és rend j mindenütt. Utmutatónk bemutatta a főző­konyhát is, hol tiszta fehér öltö­zetben sürögnek, forognak a sza­kácsnők, szakácsok és ételhordók serege. Ízletes pecsenyék és tész­ták illata terjeng szerteszét és oszt­ják szét az ügyes sszakácsnők az egyes porciókat. Az éthordók toló­kocsin, futva viszik a földalatti fo­lyosókon át az egyes kórtermekbe az ételeket s a gyors lebonyolítás folytán minden melegen kerül a betegek elé. A tartalék raktárakat is megte­kintettük. Hatalmas termekben be­főttes üvegek, berakott uborkák, paprika, paradicsom és főzelékfé­lék. A tisztaság, és rend szinte mo­solyog le reánk mindenfelől. A külső gépház, több emelet ma­gasságú körkéményével a légfű­tést és villanyvilágítást látja el. Két hatalmas kazánba emelődaruk viszik a szenet, melynek napi szük­séglete enyhe időben 180—200 mázsa szén, téli időkben .350— 380 mázsa. Csupán magyar bányák tennékeit használják fel az üze­mekben. Az egyik betegosztályon az ügye­letes orvos megmutatja a kór- és tantermek berendezését és magya­rázza az előadások mikéntjét. Látogatók százával találkozunk. Délután van. Beteglátogatás ideje. És mi indulunk be a városba. A figyelmes "debreceniek a késő dél­utáni órákra rendelték meg szá­munkra az ebédet, amelyen ők is részvettek. Felköszöntő beszédekben nincs hiány. Mi a debrecenieket köszönt­jük, ők a nyíregyháziakat magasz­talják. Egy jobb jövő reményében találkozik mindannyiunk vágya, az ujratámadt régi hazánkban, ami­kor újra szabadon kereshetjük fel a turisták igaz hazáját, az erdős kárpátok világát és a régi határ­városokat. Ebéd után fényképezés és ki az utcára, nézni a történelmi emlé­keket. A Széchenyi-utca 1. számú ház udvarán emléktábla: »A magyar országgyűlés főren­diháza e házban tartotta üléseit i849-ben.« A Széchenyi-utca 6. számú régi egyemeletes házon egy lovas dom­borművű képe. XII. Károly svéd király e házban halt meg 1714. évben, midőn a pultavai csatából lóháton indult hazájába. Megtekintettük a színház épüle­tét. Bent előadás, nagyszámú ér­deklődőkkel . A közeli pénzügyigazgatóság elő csarnokában egy kuruc íovag egy emléktáblát tart. A Csokonai Kör emléktáblája a szatmári békekötést előkészítő tárgyalások e helyéről. A kuruc lovag barbár módon megcsonkítva. Az oláhok voltak ott beszállásolva a vörösöket kö­vető időkben s azóta ugy hagy­ták az oláh kulturszeretet hirde­téséül. Kint az utcán az őszi este már teríti szárnyát a város felett. Ki­gyulladnak a villanylámpák és a lelkes turista csapat megtekinti még debrecen városának most épí­tett bérházait. Aztán h|za. Szi­vünkben egy szép nap emlékével és a. debreceniek felejthetetlen ked vességével, mellyel bennünket nyír­egyháziakat elhalmoztak. A viszontlátásra Nyíregyházán 1 (Dr. S. Q.) •és a skandalum. Mind a kettő áldás, mind a kettő természetes, de azért szaladtok előle. Ha megdördül az ég, hamar berakni a spalettát és belenyomni a fejeteket egy diváinypárnába; ha jön egy Womoly kérdés, amivel szembe kell nézni: csak az istenért semmi botrány, inkább kitolni mindent vagy.. . intéztetni mással. Most ugy látszik, engem szemeltetek ki, hát... halljuk. — — Ez az ember négy nappal ezelőtt szem­telenül megtámadta Katinkát, azután ugy jött, hogy a lány kénytelen volt az ismeretségét el­fogadni. Erre a kényszerű ismeretségre támasz­kodva elég szemtelen volt ide tolakodni... olyan előzmények után. — — Hát mi volt az a szemtelenség ? — A nő elmondta az egész történetet. A férfi végig hallgatta. 1— Igazad van — szólt végre — ez csakugyan szemtelenség. Különben sajnálom a fiút, ne­kem nagyon szimpatikus, de ez inem tesz temmit. Menj csak vissza. Én öt perc alatt rendbehozom magamat és megmondom neki, hogy távozzék azonnal. — — Nem erről van itt szó — felelt a nő és tagadólag rázta a fejét. Ha csak ki kellene utasítani, azt Józsi elvégezte volna, sőt én ma­gam is még délelőtt. A dolog nem olyan könnyű. — Miért ? — — Nem lehet erre olyan könnyen felelni. Tudod, hogy Katót én neveltem, ismerem minden gondolatát. —• — Elhiszem. — — Az egész természete őszinte, és képtelen minden tettetésre. — — Ez igaz. Épen olyan, amilyennek mon­dod. — A nő sóhajtott : — Csak volt. Négy napja nem olyan már. Mióta hazajött, egészen megváltozott. — — Hogy-hogy ? — — Zárkózott, bizalmatlan, sokszor ugy néz rám, mint ellenségére. Akkor este elmondta, mi törtónt vele útközben. De ugy beszélt, hogy ez a fiatalember mint valami megmentő szerepelt a históriában. Azután kérdezősködni kezdtem tőle, ellentmondásokba keveredett és elkezdett sirni. Attól kezdve nem tudtam belőle kivenni egy szót sem. — — Hm. Értelek. De ez még r»em bizonyos­ság. — — Várj. Még van tovább is. Tegnap álmá­ban sokáig beszélt, meg is értettem ezt a pár szót : Sanyíka, hát csakugyan megjött ? (Gyer­tyát gyújtottam és odamentem az ágyához. Mé­lyen aludt és... mosolygott, de olyan édesen, olyan boldogan, hogy szégyeltem lesni tovább. — A szolgabíró félkönyökre támaszkodott. — Hm. Romantikus, de valószínű. Szóval eszerint Katalin szerelmes volna ebbe a fiúba ? — — Egész bizonyos. Efelett nem lehet ké-' telkedni. Most már ha kiutasítanánk ... — Akkor annál jobban fogja szeretni — vetette oda a kis ember. — És ha itt marad ? Mi lesz ebből ? Igaz, hogy te intelligens, okos embernek tartod — tette hozzá zavartan. — Gondolkoztál már azon, — kérdezte a férfi, hogy miben áll az okosság lényege, mi az okosság valójában ? — 1 — Nem, — felelt a nő kedvetlenül. — Hagyjuk ezt most. Nem tartozik a dologhoz. — — De igen, nagyon is hozzátartozik. A kérdés különben végtelen egyszerű. —• Mikor egy család már kiélte magát, az idegek meg­gyengülnek, ingerlékeny érzékenységük fokozó­dik. Az ilyen ember mindent észrevesz, többet átél, tehát többet is tud, mint más. Ez a ki­váltság azonban rendszerint csak hanyatló csa­ládok tagjainak adatik. Tagadhatatlan, hogy a jó normális butaság pontosan azonos az egész­ség fogalmával, mig a finomult, ész dekadens jelenség. A finomult lelkű ember erőtlen, nem kitartó, hamar letörik, szóval... élettársnak nem való. — — Ugye, ugye ? — kiáltott fel örömmel Amálka, aki csak az utolsó szavakra figyelt. — Szóval te se látnád szívesen, ha... — Ha udvarolna Katinkának ? Dehogy lát­nám szívesen. — — Na hála Istennek. — — Csak ne nagyon hálálkodj még. A do­log még nincs elintézve, sőt én azt hiszem, hogy már nem is lehet belenyúlni. Lehet csak muló szimpátia az egész, bár Kata naiv és idegennel szemben zárkózott természet. Ezek igen sú­lyosbító körülmények. — —- A te eszedet mindig aninyira respektálta, talán beszélhetnél vele — mondta a nő bi­zonytalanul. A férfi gúnyosan nevetett : — Szóval : próbáljam meg : észokokkal rá­beszélni egy fiatal lányt, hogy ne szeresse tovább azt, akit eddig szeretett — csak nem gondolsz olyan naivnak, hogy ekkora képtelenséghez csak hozzá is fogjak ? Legfeljebb a fiúval lehetne be­szélni, de azt már szerencsésen és alaposan meg­yaditottátok. Ha van benne egy szikra férfiassag, ki fog tartam. Én is ugy tennék. — — De hát... mi lesz, mit csináljak ? — kérdezte Amálka ideges türelmetlenséggel. — — Azt hiszem, jelenleg nem csinálhatsz egyebet, mint hogy hagyod a dolgot a maga ut­ján menni. Különben is valószínűleg túlozod az egésznek a jelentőségét. Nagyon romantikus do­log volna, ha egy ilyen futó találkozásinak va­lami maradandóbb következménye lenne. — — Már pedig így lesz, érzem, hogy igy lesz. — — Hát akkor meg újra csak azt mondom, hagyd őket magukra, sőt adj nekik alkalmat a négyszemközti egyedüllétre. A mi lányunk ér­zékeny, tiszta lélek, a fiu valószínűleg sokat próbált már, mondhat valamit, tehet valamit, ami megutáltatja a lány előtt. Ez az egy ut talán még sikerre vezethet, ha ugyan erre szük­ség van, mert én azt hiszem, hogy túlságba mégy az aggodalmaiddal. — (F*lyWrtjaJt.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom