Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-24 / 269. szám

1929. nvember 24. jwlríryidék. w^i —— — DEHHAL zongoraterei Budapest, VIU., Rákócziit IS. szán. Tel.: J. 421-04. Alapit™: 1888. Aranykoazorms mester, számos kitüntetés. Képviselve külföldi gyártmányok, • «.; Schel, Fahr, Scholze, Rösler, Petrof, E. Pr»duktlT, Lauberger, Stingl «tb Legnagyobb választék zongora, planioó é« ktrmoniunokban, áj ét használtakban. — Előnyös árak, kedvezi fizetési feltételek! Bérlet, javitás, hangolás ! labdát. Springer János debreceni könyvkereskedő, vitéz Poroszlai; János szobrász és Fazekas építész vezetése mellett az egyetemi klinikák megtekintésére indultunk. Mindenütt velünk a hölgyek, kik között Perényi Margit és Szeremley Ilona, a Mezőgazdasági Kamara tisztviselőnői különös figyelemmel magyarázták a látnivalókat. Az újonnan épülő központi egyetem épületét tekintettük meg. Az óriási építkezés eredményeként a falak már készen vannak. A 6o méter magas vaselevátor, melyen a kő, tégla és cement anyagokat szállítják a magasba, ma pihen. Vasárnap van és a telepen minden munka, szünetel. A klinika bejárata előtt már várt reánk az egyetem részéről kirendelt utmutatónk. £s a figyelem megnyilvánulásában minden egyes osztály megtekintéséinél részünk volt. Ebédidő van s igy nem a kórtermeket, de a klinika térületén levő technikai berendezéseket tettük először tanulmány tárgyává. Szépen rendezett utakon, az ősznek bélyegét magán viselő virágos mellett vezét ei utunk. A vízvezetéki gépházban két tel- j jesen fedett kut s a hatalmas cső- | Hálózat e kutak vi»ét viszi szét az 1 egyes épületekbe. Többszáz hektó- I liter nagyságú tartályokban gyűjtik | össze a vizet, azokat desztillálják, | hogy tiszta viz kerüljön a betegek 1 poharába. A gépezet megmutatja a külön- | böző viz állapotokat, nyersvíz, elő- j| vastalanitott és vastalanitott vizet. S Egy önműködő grafikai szerkezet percről percre mutatja mennyi a vízfogyasztás a klinikák területén belül. Erősen kiépített földalatti atag- • utakon végig, melyek az egyes épü- í letrészeket kötik össz egymással —• } hatalmás csőhálózat, a légfűtés és j vízvezeték csövei. j Bent voltunk a jéggyár helyisé- ] gében. Nov. iy-éa a jégszükség- j let 69 kg. s ezt és egyáltalában a | teljes szükségletet az ott elhelyezett gépek állítják elő. Megneztük a tejpasztörizáló ter- \ met, bent voltunk a mosókonyhá- i ban és fehérnemüeket szárító he- ) lyiségben. Géperő végez minden munkát. Ragyogó tisztaság és rend j mindenütt. Utmutatónk bemutatta a főzőkonyhát is, hol tiszta fehér öltözetben sürögnek, forognak a szakácsnők, szakácsok és ételhordók serege. Ízletes pecsenyék és tészták illata terjeng szerteszét és osztják szét az ügyes sszakácsnők az egyes porciókat. Az éthordók tolókocsin, futva viszik a földalatti folyosókon át az egyes kórtermekbe az ételeket s a gyors lebonyolítás folytán minden melegen kerül a betegek elé. A tartalék raktárakat is megtekintettük. Hatalmas termekben befőttes üvegek, berakott uborkák, paprika, paradicsom és főzelékfélék. A tisztaság, és rend szinte mosolyog le reánk mindenfelől. A külső gépház, több emelet magasságú körkéményével a légfűtést és villanyvilágítást látja el. Két hatalmas kazánba emelődaruk viszik a szenet, melynek napi szükséglete enyhe időben 180—200 mázsa szén, téli időkben .350— 380 mázsa. Csupán magyar bányák tennékeit használják fel az üzemekben. Az egyik betegosztályon az ügyeletes orvos megmutatja a kór- és tantermek berendezését és magyarázza az előadások mikéntjét. Látogatók százával találkozunk. Délután van. Beteglátogatás ideje. És mi indulunk be a városba. A figyelmes "debreceniek a késő délutáni órákra rendelték meg számunkra az ebédet, amelyen ők is részvettek. Felköszöntő beszédekben nincs hiány. Mi a debrecenieket köszöntjük, ők a nyíregyháziakat magasztalják. Egy jobb jövő reményében találkozik mindannyiunk vágya, az ujratámadt régi hazánkban, amikor újra szabadon kereshetjük fel a turisták igaz hazáját, az erdős kárpátok világát és a régi határvárosokat. Ebéd után fényképezés és ki az utcára, nézni a történelmi emlékeket. A Széchenyi-utca 1. számú ház udvarán emléktábla: »A magyar országgyűlés főrendiháza e házban tartotta üléseit i849-ben.« A Széchenyi-utca 6. számú régi egyemeletes házon egy lovas domborművű képe. XII. Károly svéd király e házban halt meg 1714. évben, midőn a pultavai csatából lóháton indult hazájába. Megtekintettük a színház épületét. Bent előadás, nagyszámú érdeklődőkkel . A közeli pénzügyigazgatóság elő csarnokában egy kuruc íovag egy emléktáblát tart. A Csokonai Kör emléktáblája a szatmári békekötést előkészítő tárgyalások e helyéről. A kuruc lovag barbár módon megcsonkítva. Az oláhok voltak ott beszállásolva a vörösöket követő időkben s azóta ugy hagyták az oláh kulturszeretet hirdetéséül. Kint az utcán az őszi este már teríti szárnyát a város felett. Kigyulladnak a villanylámpák és a lelkes turista csapat megtekinti még debrecen városának most épített bérházait. Aztán h|za. Szivünkben egy szép nap emlékével és a. debreceniek felejthetetlen ked vességével, mellyel bennünket nyíregyháziakat elhalmoztak. A viszontlátásra Nyíregyházán 1 (Dr. S. Q.) •és a skandalum. Mind a kettő áldás, mind a kettő természetes, de azért szaladtok előle. Ha megdördül az ég, hamar berakni a spalettát és belenyomni a fejeteket egy diváinypárnába; ha jön egy Womoly kérdés, amivel szembe kell nézni: csak az istenért semmi botrány, inkább kitolni mindent vagy.. . intéztetni mással. Most ugy látszik, engem szemeltetek ki, hát... halljuk. — — Ez az ember négy nappal ezelőtt szemtelenül megtámadta Katinkát, azután ugy jött, hogy a lány kénytelen volt az ismeretségét elfogadni. Erre a kényszerű ismeretségre támaszkodva elég szemtelen volt ide tolakodni... olyan előzmények után. — — Hát mi volt az a szemtelenség ? — A nő elmondta az egész történetet. A férfi végig hallgatta. 1— Igazad van — szólt végre — ez csakugyan szemtelenség. Különben sajnálom a fiút, nekem nagyon szimpatikus, de ez inem tesz temmit. Menj csak vissza. Én öt perc alatt rendbehozom magamat és megmondom neki, hogy távozzék azonnal. — — Nem erről van itt szó — felelt a nő és tagadólag rázta a fejét. Ha csak ki kellene utasítani, azt Józsi elvégezte volna, sőt én magam is még délelőtt. A dolog nem olyan könnyű. — Miért ? — — Nem lehet erre olyan könnyen felelni. Tudod, hogy Katót én neveltem, ismerem minden gondolatát. —• — Elhiszem. — — Az egész természete őszinte, és képtelen minden tettetésre. — — Ez igaz. Épen olyan, amilyennek mondod. — A nő sóhajtott : — Csak volt. Négy napja nem olyan már. Mióta hazajött, egészen megváltozott. — — Hogy-hogy ? — — Zárkózott, bizalmatlan, sokszor ugy néz rám, mint ellenségére. Akkor este elmondta, mi törtónt vele útközben. De ugy beszélt, hogy ez a fiatalember mint valami megmentő szerepelt a históriában. Azután kérdezősködni kezdtem tőle, ellentmondásokba keveredett és elkezdett sirni. Attól kezdve nem tudtam belőle kivenni egy szót sem. — — Hm. Értelek. De ez még r»em bizonyosság. — — Várj. Még van tovább is. Tegnap álmában sokáig beszélt, meg is értettem ezt a pár szót : Sanyíka, hát csakugyan megjött ? (Gyertyát gyújtottam és odamentem az ágyához. Mélyen aludt és... mosolygott, de olyan édesen, olyan boldogan, hogy szégyeltem lesni tovább. — A szolgabíró félkönyökre támaszkodott. — Hm. Romantikus, de valószínű. Szóval eszerint Katalin szerelmes volna ebbe a fiúba ? — — Egész bizonyos. Efelett nem lehet ké-' telkedni. Most már ha kiutasítanánk ... — Akkor annál jobban fogja szeretni — vetette oda a kis ember. — És ha itt marad ? Mi lesz ebből ? Igaz, hogy te intelligens, okos embernek tartod — tette hozzá zavartan. — Gondolkoztál már azon, — kérdezte a férfi, hogy miben áll az okosság lényege, mi az okosság valójában ? — 1 — Nem, — felelt a nő kedvetlenül. — Hagyjuk ezt most. Nem tartozik a dologhoz. — — De igen, nagyon is hozzátartozik. A kérdés különben végtelen egyszerű. —• Mikor egy család már kiélte magát, az idegek meggyengülnek, ingerlékeny érzékenységük fokozódik. Az ilyen ember mindent észrevesz, többet átél, tehát többet is tud, mint más. Ez a kiváltság azonban rendszerint csak hanyatló családok tagjainak adatik. Tagadhatatlan, hogy a jó normális butaság pontosan azonos az egészség fogalmával, mig a finomult, ész dekadens jelenség. A finomult lelkű ember erőtlen, nem kitartó, hamar letörik, szóval... élettársnak nem való. — — Ugye, ugye ? — kiáltott fel örömmel Amálka, aki csak az utolsó szavakra figyelt. — Szóval te se látnád szívesen, ha... — Ha udvarolna Katinkának ? Dehogy látnám szívesen. — — Na hála Istennek. — — Csak ne nagyon hálálkodj még. A dolog még nincs elintézve, sőt én azt hiszem, hogy már nem is lehet belenyúlni. Lehet csak muló szimpátia az egész, bár Kata naiv és idegennel szemben zárkózott természet. Ezek igen súlyosbító körülmények. — —- A te eszedet mindig aninyira respektálta, talán beszélhetnél vele — mondta a nő bizonytalanul. A férfi gúnyosan nevetett : — Szóval : próbáljam meg : észokokkal rábeszélni egy fiatal lányt, hogy ne szeresse tovább azt, akit eddig szeretett — csak nem gondolsz olyan naivnak, hogy ekkora képtelenséghez csak hozzá is fogjak ? Legfeljebb a fiúval lehetne beszélni, de azt már szerencsésen és alaposan megyaditottátok. Ha van benne egy szikra férfiassag, ki fog tartam. Én is ugy tennék. — — De hát... mi lesz, mit csináljak ? — kérdezte Amálka ideges türelmetlenséggel. — — Azt hiszem, jelenleg nem csinálhatsz egyebet, mint hogy hagyod a dolgot a maga utján menni. Különben is valószínűleg túlozod az egésznek a jelentőségét. Nagyon romantikus dolog volna, ha egy ilyen futó találkozásinak valami maradandóbb következménye lenne. — — Már pedig így lesz, érzem, hogy igy lesz. — — Hát akkor meg újra csak azt mondom, hagyd őket magukra, sőt adj nekik alkalmat a négyszemközti egyedüllétre. A mi lányunk érzékeny, tiszta lélek, a fiu valószínűleg sokat próbált már, mondhat valamit, tehet valamit, ami megutáltatja a lány előtt. Ez az egy ut talán még sikerre vezethet, ha ugyan erre szükség van, mert én azt hiszem, hogy túlságba mégy az aggodalmaiddal. — (F*lyWrtjaJt.)