Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-24 / 269. szám

2 jMlfÍRYIDéK. 1929. nvember 24. Helyszínelést követeljen a magyar nemzet! Irta: Pillér József Régi és törvényesen is bevett gyakorlat, hogy tűzvész után hívatásos bizottság száll ki, amely kivizsgálja a tűz keletkezésének okát kinyomozza a gyujtogatókat s csak ezután jönnek az ítélkező birák, hogy törvényt üljenek az előállított gyujtogatók felett. A világégés után ez a kiszállás nem történt meg. Nem volt kivizsgálás, nem nyomozták ki a tüzrakókat, hanem egyszerűen, de titkos intenciójuknak megfelelően, •egyik károsukra ráfogták a gyújtogató cimet s rámondták, mint balekre az ítéletet. Ezen ravaszul kieszközölt eljárásnak lett áldozata a magyar nemzet; ezért gázolhatnak rajta keresztül már kilenc éve. Nem volt kivizsgálás, mert hiszen jói tudták, hogy a vizsgálat szálai éppen azokhoz vezetnének, el, akik ma birói tógában Ítélkeznek. Ezért lesznek mindjárt idegesek, ha itt-ott felhangzik a bűnösök utáni kutató egy-egy szó. Ilyenkor kórusban üvöltenek fei, hogy nem keli ezt a kérdést felszínre hozni, mert abból csak ujabb bonyodalmak lennének. Ezzel falazzák magukat körül minden bővebb érvelés és indokolás (nélkül s ostorozzák tovább a bűnbaknak odaállított magyar gemzetet, az pedig meghunyászkodássai íüri. Nem áll ki a fórumra s nem kiáltja óda: Uraim ez nem 'mehet igy toVúhb! Uraim helyszínelést kérünk s követeljük a bűnösök kivizsgálását s a reánk rótt jogtalan büntetéseknek a bűnösökre való áthárítását!! Ismételjük, hogy a magyarnemzet a maga részéről megdönthetetlenül bebizonyította s azt ma már az egész elfogulatlan világ elismerte, hogy a háborút nem ő okozta s annak előkészítésében részt nem vett. Bebizonyította, továbbá, hogy a háborúban részt vett nemzetek között egyedül a magyar nemzet volt az, amely tiltakozott a háború ellen. Az a történelmi okmány, amelyben gróf Tisza István miniszterelnök még külön is bejelentette tiltakozását, magában elég alap volna arra, ihogy a Nóbel-féle békedjjat a magyar nemzetnek Ítéljék oda. Mert melyik nemzet tuct még ilyen bizony itékot felmutatni, hogy a békedij alapitójának intenciói szerint annyit tett volna a béke érdékében, mint amennyi a Tisza-féle okmányokból kitűnik? Nemde egyik sem! Voína csak másnak a kezében egy olyan dokumentum, mily kápráztatóan tudná lobogtatni a világ közvéleményének szeme előtt, mig mi egyszerűen és hermetice a leveles ládába rejtjük. Igen, —•' mondják ellenségeink — Jia Tisza igazán nem akarta a háborút, miért nem mondott le, amikor akarata ellenére is kitört a háború? Azért, mert okos és előrelátó volt. Nem akarta lehetővé tenni, hogy esetleg olyan utódja legyen, aki talán hozzájárulna a háborúhoz, mert ezzel a háború ódiuma a magyar nemzetre hárulhatott volna, mig igy vértezte a nemzetet a háború felelősségének terhe ellen. Ebből' világosan látható, hogy a háborúért a magyar nemzetet sem tankokkai, sem rabulisztikával felelőssé tenni inem lehet. D.e, —mondják ellenségeink — ha nem mint háború okozókkal, akkor, mint legyőzöttekkel 'bánunk el a magyarokkal. Legyőzöttek?! Hol győzték le, hol verték íe döntőleg a magyarokat? Hiszen a magyar katonák mindig ellenséges földön jártak, legyőzni nem tudták, bár a félvilág állott fegyverbe ellenük. Mert az a váratlan körülmény, hogy egy, a harctéri ellenségtől egészen független, belső katasztrófa következtében katonáink veretlenül otthagyták a harc teret,- ami nem jelenti ellenségeink fegyveres győzelmét s nem tekintheti a magyar nemzet önmagát cUfUtloüak,! Szeretnénk, ha Ön is egy világmárkás fTELEFON rádióberendezés boldog tulajdonosa lenne és fogalmat nyerne arról, hogy 1929-ben Telefunken mit nevez rádióvételnek. Ebből a célból a 3-csöves „TeSeSunken SO" készülékünket csövekkel (2 drb. RE 054, 1 drb. RE 124) és'a közkedvelt „L 666" kónusz-hangszóróval együtt 131-70 P helyett 1©Q P áron bocsájtjuk rendelkezésére. Hangsúlyozzuk, hogy a készülék külföldi állomások hangszóróvételére is alkalmas. Kérjük, nézze és hallgassa meg kereskedőjénél berendezésünket. A többit a készülékre bizzuk. Beszél az magáért! a vezető világmárka Iegyőzöttnek a külső ellenség által. Belső ellenség rombolt itt, ame lyet évtizedeken át nagyra nevelt a magyar nemzet lojalitása könynyelrriü elnézése. Ebből a rombolásból azonban egyik lovagias ellenfél sem meríthet afaj>ot ahhoz, hogy magát a magyar nemzettel szemben győzőknek tekintse. Ez pávatollakkal való dicsekvés volna ami sem az angol, sem a francia kulturált lelkületével és becsületes érzületével nem voína összeegyeztethető. Nem győzelemről leEgy érdekes óra a pedagógiai szemináriumban Irta: Totnay Pál Olvastak a gyermekek... Nagyon átérezhették annak a rövia négystrófából álló költeménynek sziveket megindító meséjét, mert hol egyik, hol a másik törült ki egy-egy könnyet szemecskéjéből. Volt köztük olyan is, akit meg kellett vigasztalni, hogy ne sirassa annyira a költeményben megénekelt háború árváját. Hisz' jó az Isten s nem hagyja el az arvákat sem. Teremt jószivü embereket, akik gondoskodnak ezékrőt a puha, meleg fészekből kiesett madárkákról. De kötelessége is mind nyájunknak a hősi halottak kicsinyeiről gondot viselni s igy lesz á hazáért elesett apa gyermeke a nemzet árvája. Valamely olvasmány lehet érdekes, tanufságos és ..gyönyörködtető. Ezt bizonyára a felnőttek is 'elismerik magukra vonatkoztatva, mert talán minden embernek van legalább egy kedvelt írója, akinek müveit szívesen ofvassa és igy a napi" robot után egy-egy órára kellemes szórakozást keres magának. Azt az állításomat azonban a nem pedagógusok közül sokan kételkedve fogadják, hqgy a népiskolai gyermek olvasmánya a nagyoknak nyújthatna valamilyen élvezetet, vagy, hogy a gyermek el tudna mélyedni kedvelt olvasmányában. Addig persze nem nagy kedvvel olvas a gyermek, amig meg nem érti az Írónak nyomtatásban, vagy Írásban papírra vetett gondolatait. £pen azért igen nehéz dolga van a tanítónak, amikor tanítványaival meg akarja ked veltetni az olvasást. Pedig hát ez volt az egyik nagyon fontos tantervi cél a múltban is^ meg a'jelenben is. De hát azért pedagógus a tanitó, hogy meg tudja oldani a legnehezebb feladatokat is! Vége jó, minden jő. Régi szokása az olvasóközönség nagy részének, hogyha valami hosszabb regénynek az olvasásába kezd, előbb megnézi az utolsó lapokat, mert kíváncsi a mese hőseinek jól vagy rosszul végződő sorsára és csak azután fog hozzá az olvasáshoz. A figyelmes olvasó fassan halad, hogy ideje legyen a gondolatok felett efmélkedni s az iró nyelvének szépségében gyönyörködni, addig a felületes ofvasó szinte villámgyorsan futja át tekintetével a sorokat, mert őt csupán a mese érdekli, egyéb semmi. Az iskola persze minden erejévei arra törekszik, Hogy az olvasóközönségnek az előbbi tábora minél számosabb legyen s a felületes emberek pedig kevesbedjenek. Mit csinál vájjon a tanitó, ha fei akarja ébreszteni az olvasási vágyát annak a kis gyermeknek a léikében, aki talán még nem is tudja, hogy az olvasmány is nyújt szellemi táplálékot s élvezetet?... Mindenesetre igyekszik a tanítandó tárgy iránti érdeklődést kelteni s ha ez sikerült, akkor mun kájának legnehezebb részét már elvégezte. Régi igazság különben hogy minden jó kezdetnek rendesen jó\ vége szokott lenni. Az olvasás sikeres tanításának feltételei: A legelső feltétel, hogy a tanitó alaposan elkészüljön arra, amit tanítani akar. Ha pl. olvasmányt óhájtok tárgyafni. amelyben érzelemkeltés a legfőbb cél, teljesen bele kell élnie magát annak szellemébe, az iró érzelmi világába. Az elmélyedést megkömnyiti, ha ő maga is átélt hasonló eseményt, esetleg utazással, vagy más módon szerzett tapasztalatokat. Vitéz Derencsényinek tanítói mun kájában úgyszólván semmi nehézséget nem okozott »A háború árvája« cimü költeménynek tárgyalása s olvastatása, mert a "háború pokoü szenvedéseit maga is átélte. Neki is vannak gyermekei, tehát mint apa együtt érez azokkal a hős apákkal, akik a véres roham előtt könnyezve vettek bucsut otthon imádkozó, reszketve aggódó ővéiktői s aztán a haza képével szivükben elszántan rontottak ri az ellenségre. A vitéz tanítónak tehát a magyar gyermekek oktatása közben is volt mondani valója elég s gondolatait, érzéssel és szeretettel közölte tanítványaival. Ez a melegszívű tanitóember a véres csatákban a legnehezebb pillanatokban sem vesztette el a fejét s bátorságáért a vitézi rend tagjainak sorába avatták. De azért e magas kitüntetés nem tette elbizakodottá, megmaradt egyszerű tanítónak s a polgári életben mint tanitó is becsületesen megállja a helyét. Nem régen egy statisztikát olvastam, amefy szerint a tiszti vitézi rend tagjainak tiz százaléka tanitó. Beszédes bizonysága ez annak, hogy a tanítóság nagy számban áldozott a hazaszeretet olfárán s vezére, szerető atyja roft a föld népének ott a halálmezőn is. Benne a haza nem csalatkozott, nem csalatkozhatik. Most az iskolában formálják a boldogabb magyar jövőt. A tanitó és a gyermekek beszélgetése: , — Miért van itt ez a sok bácsi