Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-15 / 261. szám

1929. november 16. JNfYÍRYIDEK. 5 7 mm Mozi Ha a vasutas szerelmes, minden akadályt legyőz Vidám kalandos történet a Városi Mozgóban a „Senki fiá" val Ma és holnap nagyon érdekes niűsor megy a Városi Mozgóban, Az egyik darab, amelynek cime »A szárnyaskerék«, vidám, kalandos történet 7 fejezetben s egy vasúti málházóról szól, aki ezernyi akadályon keresztül nyeri el imádottjának szivét. A leány, aki egy öreg mozdonyvezetőnek a gyermeke, s a pályaudvari bazár elárusitónője, eleinte hallani sem akar a málházóról, akit mélyen rangján alulinak tart, de Bili nem esik kétségbe s addig küszködik, addig fúrja előre magát könyökével, szorgalmával az élet nagy tolongásában, mig végre ő js mozdonyvezető lesz, s Mary, akinek valljuk meg az igazat, imponál a kitartás, végül is kimondja a boldogító igent. A másik darab a »Senki fia«, amery Rőt árva lélek szerelmét irja le 7 felvonásban. Érdekes, változatos és megható ennek a két árvának a sorsa. Természetesen happy end-del végződik s igy azok is megnézhetik, akik irtóznak a szomorú filmektől. vich-filmet, dacára a horribilis ját- | szási jogára, rendes helyárakkal j mutatja be, csupán a tisztviselő és f Ma még Clara Bow: „Csifeágó „Tarzan"íilm Ma pergeti utoljára a Diadal Clara Bownak Nyíregyházán is nagy sikert elért legújabb filmjét, a »Csikágó leányá«-t. A minden vonatkozásban tökélefes bűnügyi drámának legkisebb részletét is — mesteri kezekkel varázsolja elénk a film rendezője. Clara Bow, aki eddig is kedvence volt a közönségnek, ezzel a szerepével még l jobban belopja magát a publikum j szivébe. Igen nagy hatást ért él a kisérő »Divatőrület« c. filmujdonság is. kedvezményes jegyek pinteken lesznek érvényesek. leánya", holnaptól a legújabb a Diadalban Holnaptól kezdve a legújabb »Tarzan«-filmet vetíti a Diadal. — Már most felhívjuk a közönség figyelmét arra, hogy ez az Edgár Rice Burroughs regénye nyomán készült dzsungeldráma nem tévesztendő össze a régi Tarzan-filmekkel. A holnap bemutatásra kerülő »Tarzan« a szezón legújabb, ieg(tökéletesebb ép legizgiaimasabb dzsungelfilmje^ amelynek mindkét részét egy műsoron pergeti a Diadal Mozgó. Holnap, pénteken van a „Csókok városa" ünnepélyes bemntatéja az Apollóban Szokatlan nagy érdeklődés nyilvánult meg s rengeteg előjegyzés történt máris a holnap bemutatandó Maurice Dekobra: »Csókok városait (Quartier Latin) előadásai iránt. Ennek az előzetes nagy érdeklődésnek okát Petrovich Szvetiszláv személyének tulajdonítjuk, ki e szezonban először mutatkozik be a nyíregyházi mozilátogató közönségnek. Petrovich Szvetiszláv, a nagyszerű filmbonvivant ugym már Magyarországon való szereplése alkalmával is meghódította a közönség minden rétegét, de amikor a magyar filmgyártás kényszerű szünetbe fulladt, akkor Petrovich is kénytelen volt külföldre menni és nagyon ügyesen, nem Berlin, hanem Páris felé orientálódott. Mi láttunk Petrovich-csal francia filmeket és a magyar publikum Szvetije olyan népszerű Párisban, hogy a legutóbb megjelent francia mozialmanachban a világ legnépszerűbb, legkedveltebb

1 ötven színésze között azl ő arcképe is meg jelent. Népszerűségét nemcsak játéktudásának, hanem nagyszerű szerepeinek is köszönheti. . A holnap bemutatandó Dekobra filmben aratta legnagyobb sikerét Petrovich Szvetiszláv, ahol, Carmen Boni és Gina Mannes-sel együtt páratlan művészi triót alkot. Az Apolló ezt a csodás Petrovillámhárító és villamoscsengő szerelést és javítást legjobb minőségű anyagból legolcsóbb árban eszközöl PeireÉs Lajo villanyszereiéi vállalata Műhely; Zrínyi Ilona-u. 8. Nyírvidéki Takarék épület Lakás Csillag-utca 39, sz. A lap szellemi részét érintő kérdésekben (cikkek, versek [stb.) a szerkesztőségi uj telefonszám 5-22 I kivaadó, míg nyomtatvány, hirdetés és lapreklamációs ügyekben továbbra 139 telefon szám hívandó. IBI Hölgyeim! Bécsből hozott legújabb, szenzációsan szép kalapmodeljeimet 10 P-től kezdve árusítom. Walterné kalapszalon, Luther-utca 20 szám. Semmibe ívelő hidak REGÉNY Irta: Fehér Gábor. 20 — Apa nagyon jó ember, de szigorú elvei vannak, nem szereti, ha ezeket kétségbevonják. És ... — Csak ne zsenirozza magát Katóka —• vetette közbe a hadnagy. Mondja csak meg bátran mit mondjak, mit ne mondjak. Igazán nem szeretnék már itt több kellemetlenséget mondani, elég apprehenziót szereztem az imént a bemutatkozásoknál. — És hirtelen elmosolyodott. — Ez a kislány tart tőle, hogy a belépésem nem fog sikerülni. Hogy miért tart, arról ez idő szerint még fogalma sincs. Olyan nyugodtan néz a szemembe, amíg osztogatja az első tanácsait, és egyengeti az utamat olyan cél felé, amelyet még nem is ismer. — A lány némi gondolkozás után megszólalt: — Nagyon jó ^oina, ha a TTÜKoruról nem mondana semmit. Apa hiszi azt, hogy odakinn minden tökéletes. A múltkor köszönés nélkül ott "hagyta egy ismerősét, aki azt mondta, hogy a háborút . elveszítjük és legjobb volna abba hagyni az egészet. — — Szóval az édesapja azt hiszi, hogy megnyerjük a háborút ? — — Igen. Meg van róla győződve. Mi — lehet, hogy az ő hatása alatt — ugyanezt hiszszük. Igaz, hogy sok baj van, de mégis, a magyar katona mind egy-egy oroszlán. — — Csak az a baj, hogy ezeket az oroszlánokat hámba fogták, a bakra pedig osztrák szamarakat ültettek. Bár hiszen igaza lehet, a háborút mégis megnyerhetjük. — — Ugye, ugye — kapott a lány a szón — maga is azt hiszi ? — Feltétlenül. Nálunk annyi bátorság, halálmegvetés, a németeknél annyi tudás, stratégiai zsenialitás, lehetetlen, hogy alól maradjunk. Hiszen megnyerhettük volna mi ezt a háborút már tizennégyben. Oh micsoda hadsereg volt az a legelső ! Soha a magyar föld daliásabbat, nagyszerűbbet, naivabbat nem bocsátott ki magából. Csak a nótájuk alatt is megrendült a föld. Aztán ... kimentek és odakinn várta őket az aláaknázott föld, az árulók ezrei és a rothadt bécsi protekció aranygallérosai, akik annyit se 'értettek a hadvezetéshez, mint egy egyéves önkéntes. Ezek aztán vezényelték őket a pusztulásba. — Huszárezredeket küldtek attakra az orosz lövészárkok ellen. Őrült gazság volt. Ha akkor nem játszottak volna vezéresdit, ha a dologhoz értő német hadvezetés alá adták volna azt a hadsereget, oem lett volna az a hatalom, amit őket megállítsa. — — De azért maga bízik most is ? — kérdezte a lány azzal az aggodalommal, amellyel akkoriban minden frontról jött katonától kérdezősködtek. — Igen .'én azt hiszem, nem győznek le bennünket. — — És ugye, haza jön mindenki, boldog lesz minden ember és szebb lesz az élete mindenkinek, mint volt — toldotta meg örvendezve a lány. A tiszt sajátságos kifejezéssel, hosszasan nézett rá : — Ezt vallja az édesapja is, ugye ? — — Ezt. — — Az édesapja munkapárti ? — — Az. Miért kérdi ? — — Csak biztosan akartam tudni, amit sejtettem anélkül is. Ezeknek az uraknak a mondataira rá lehet ismerni, még ha másod, harmadkézből kapja is az ember. Boldog emberek ezek, ők hiszik, hogy itt még van út, amely valahova vezet. Soha puskaporos torony tetején olyan nyugodtan még nem pipáltak, mint" ez a különös emberfajta. A doktor úr magának mostoha apja, ugye ? — — Igen, édesapám meghalt már hat évvel ezelőtt, de édesnek hivom ezt is, nagyon jó ember..'. Maga kérdezősködött utánam ? — kérdezte hirtelen a "Fiúhoz fordulva. — Hát... igen. Különben nem lehetnék most itt. Milyen aggodalmas arcot csinál az egészhez. Ebből pletyka lesz, ugy-e ? — Azt hiszem, — felelte a lány. A hadnagy a tarkóját vakarta. — Nagyon sok illemszabály van, —- dörmögte bosszankodva — az ember nem tud mindig mindenre gondolni. Különben is maga az oka mindennek — tette hozzá felvidulva. — Na most meg éppen nagyot vét az udvariasság ellen — mondta nevetve a lány. — És maga meg nagyobbat vétett. — 'Ugyan ?! — (Hát illett leiszökni a vonatból, amig ón a frnaga parancsára a bakák disznóságait intéztem ? 1 1 1 r' — |Én nem iszöktem, — tiltakozott Kató. Engem |erővel ragadtak el, — tette hozzá nevetve. *. ' — Gondoltam. És ki volt ? — Zilka néni. — Ki az? I — Az egyik nagynéném. A fiu savanyu fintort vágott. — A maga sorsában a nagynénik kara olyanféle szeréjpet játszik, mint a kórus az antik tragédiában, Az ilyen vénasszonyoknak min-* denre van idejük. De legalább izannie kellett volna valamit, egy pár szót. A lány ránézett, aztán elkezdett kacagni. — Mit nevet ? V— kérdezte a hadnagy roszszat fejtve. 1 — Hát izenni, (azt izentünk. Csodálom, hogy nem kapta meg. — Mit izent ? ; — Nem én jzentem, hanem a néni. Mikor eljöttünk, odaszólt egy ott őgyelgő ; fiúnak: Mondd meg fiam annak a fiatalurnak', aki még a vonaton is szépíti magát, hogy ha máskor borotválkozik, a habot ne csapja a lépcsőre, mert valaki elcsúszik benne. (Folytatjuk.) 1