Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-01 / 250. szám

JSftÍRYIDÉK. 2 kJ* X AJJJCíJS,. 1929. november 1. Tőzsdekrach Newyorkban Irta: PiSszer János. Az amerikai spekuláció kitom­bolta magát. Ezt jósolta több hó­nappal ezelőtt a Nyirvidék, ami­kor a kamatlábemelést határozta el a FederaJ. Reserve Bank Newyork­ban. Az amerikai bankok tervez­te és végrehajtotta nyereségszer­zés befejeztetett és ezek a bankok bizonyára busás hasznokkai meg­gazdagodva, lezárják most már ezt a manővert, amely az amerikánus laikusok pénztárcáinak lecsapolá­sára és kiürítésére irányúit. Mi innen messzirói, csak a ná­lunk is felemelt kamatláb terhével megnyomoritottan szemléljük, uj­sághiradások nyomán, az ott folyt zsebkiüritésre irányuló hadgyakor­latot, amely valószinüleg, nekünk ís elvitte jó néhány milliócska pengőnket, ha arra gondolunk, amit a magyar nagybankokról ugy _ az igazságügyminiszter, mint a minisz­terelnök mondottak. Mert ezek a mi bajaink sem igen maradhattak ki az amerikai spekulációból és igy a magyar közgazdaságnak is van némi köze a newyorki tőzsde­krach-hoz. Az amerikai hossznak nem volt meg az az alapja, amely a mi inflációnk idején a hosszt jellemez­te. Ott a pénz nem romlott arany­értékben. Nálunk romlott. Ott ugyanazt a portékát becsülték a láz hatása alatt mind nagyobb ér­tékűre, holott aranyértéke stabil volt. Stabil volt a portéka értéke éppen ugy, mint stabil maradt a fizetőeszköz is. Ha tehát az ipar­vállalatokat és a kereskedelmi vál­lalatokat, köztük a bankokat is folyton emelkedő értékűre becsül­ték, amikor azok belső értéke ál­landó maradt, természetesen be kellett következnie a krachnak. Minthogy az amerikai vállalatok értékükben nem emelkedtek és ér­téküket a hossz kiindulj pontján a részvényértékek —- kis különb­séggel — pontosan kifejezték, e­zek az értékek semmiféle mester­ségesen előidézett tőzsdei hosszláz hatása alatt sem változtak. Nem is változhattak. Lehet-e valamely vállalat érté­két stabil fizetőeszköz melleit, má­ról holnapra emelkedőnek itélni, amikor a vállalat belső értéke vál­tozatlan marad? Nyilvánvalólag — nem. Ha ezt az értékelést az em­berek nyerészkedési vágyának fel­ébresztésével pozitiv irányban meg változtatják, akkor ennek az érté­kelésnek a hosszláz elmultával visz­sza kell térnie a kiinduló érték­ponthoz, mert elvégre mégis csak észre kell térnie a spekulációban résztvett embereknek. Ezt a kijó­zanodást egyébként mesterségesen is elő lehet idézni, ha a felértéke­lés tervszerűen, a mások zsebé­re spekulálás céljából előidézték. Lehetetlen, hogy a változatlan értékű, változatlan termelésű és igy változatlan nyereséget hajtó vál­lalat papírjai, a mesterségesen fel­hajszolt részvényértéknek megfele­lő osztalékot fizethessenek. Csak a jói szervezett reklám és az ügy­nökök ügyes hada tudja elhitetni a tájékozatlanokkal, hogy a mondott körülmények között is bekövetkez­hetik az értékemelkedés, ugy a vállalat, mint annak részvényérté­kében. És ennek a jói kialakított ügynöki- és reklámszervezetnek si­került a hiszékenyeknek olyan ha­dát összeverbuválnia, amely azu­tán a pánik idején sürü tömegek­ben alkotta a tőzsdekrach gyász­keretét a tőzsde környékén, a tönk­rementekből, a vagyonukat egész­ben, vagy részben elveszítettékből, a jajveszékefőkből és a sirógörcs­be esőktől. Tehát az amerikai tőzsdemanőver jói volt megszervezve. Azt a nyere­séget, amelynek elérése a bankok és a nagytőke részéről tervbe volt véve, ezek megnyerték, a veszte­sek pedig a kisexistenciák voltak, akikbői a koldusbotra jutottak szá­mát 50.000-re becsülik Newyork­ban. A busás nyereséget, amelyet hir szerint 25 milliárd dollárra be­csülnek, — mert hiszen a veszte­ség, a másik oldalon nyereségként jelentkezik, — a kisemberek va­gyonából vonta el a nagytőke. Ez az üzlet tehát nagy nyereséggel zá­ródott a mammuth-intézetekre. Kár, hogy ebben a nyereségben a pengő is bennfoglaltatik, mint a magyar gazdasági éiet vesztesége. Az igazságügyminiszter meglátta ezt. A kormányzat, megelőzendő á hasonló pengőveszteségeket, rend­szabályokat kiván életbeléptettni. Eső utánra jó köpönyeg lehet a megrendszabályozás, de ez a fajta eső aligha ismétlődik igy meg, ha­nem inkább majd más formában és akkorra a megtorló rendszabályok is hatástalanok lesznek. Mert a nagytőke, a maga nyereségeinek a (megszerzésében leleményesebb, — mint a törvényhozás, amely min­dig csak a megtörténtek szabályo­zására irányul és a még csak a jö­vőben bekövetkezhetőket előrelátni és kitalálni, pláne szabályozni ugy sem tudhatja. A légügyek törvé­nyes szabályozása is csak a repülő közlekedés megindulta után történt és nem a repülés kitalálása előtt. A newyorki tőzsdekrachnak azt a valószinü következményét, hogy az európai pénzpiac észretér és ezzei a gazdasági helyzet megjavul, ma már előre lehet látni. Bekövetkez­tét pedig már óhajtva várjuk. Nyíregyházán a leventemozgalom további sifcere attól függ, ad-e a város megfelelő gvakorlóteret (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Csaknem valamennyi községnek,' városnak van már megfelelő leven­tegyakorlótere. A testnevelési tör­vény kötelezi is a városokat ilyen gyakorlóterek létesítésére és fenn­tartására. Nyíregyháza mindeddig csupán annyit tett, hogy kijelölt a régi vásártéren egy nagy térsé­get a leventék gyakorlására. Ez a tér hepe-hupás mezőség. Megfe­lélő planirozással és kiképzéssel a legideálisabb gyakorlótér lenne, de mindezideig egy ásónyom sem hir­deti azt, hogy a város ezen a he­lyen modern gyakorlótér kialakí­tására gondolna. A testnevelési fel­ügyelőség nagyszabású- stadionter vet dolgozott ki. A terv ott van a városházán, de még eddig nem történt pozitiv lépés abban az irányban, hogy a tervet realizálják. Pedig — mondották a panaszkodó leventék — a város évről-évre be­állít bizonyos összeget a testneve­"Ús céljára és az Országos Testne­velési Tanács is hathatósan segí­tené Nyíregyházát, ha évenként fokról-fokra kiépítené a gyakorló teret. Annyi bizonyos, hogy még egy évig nem lehet ezt a kérdést elodázni, mert azon a terepen, ahoi eső idején fedelük sincs a leventéknek, nincs kedvük a le­ventéknek a gyakorlásra és a le­venteoktatók munkája is nagy ne­hézségekbe ütközik, ha nem lesz megfelelő gyakorlóterük. Éppen azért leventekörökben nagy örömmel fogadják Krómy AZ UTÓBBI ÉVEK LEGNAGYOBB FILMJE fl BÁNAT LEÁNYA (GROSTADTSCHMETTERLIN6) ANHA MAY WONG világhódító utján Pénteken először kizárólag az APOLLOBAN Ma, csütörtökön utoljára FRED DÖBEBLEIN a nőhódító filmbonvivánnal AZ ASSZONYOK BÁLVÁNYA é» a kísérő műso r • Pénteken szombaton és vasárnap ANNA MAY WONG legújabb hatalmas attrakciója A BÁNAT LEÁNYA A szerelem balladája 2 részben 11 felvonásban. Rendezte : Richárd Eichenberg. — Főszereplők: Tilla Oarden Mayo . Fedj a . Anna May Wong Louis Lerch A bohém . . •Uls Coco Szőke Szakáll Alexander Oranach é s a pompás kísérő műsor Előadások kezdete: hétköznap 5, 7 és 9, pénteken 3, 5, 7 és 9 órakor Károlynak, a L'evente Egyesület elnökének a Kovács István-akció levente célokra iránitását célzó javaslatát. Halottak napján Nyíregyháza város illő csend­ben készülődik a halottak nap­jára, amely a legemberibb ünnep mert ezen a napon önmagunk könyörtelen jövőjét ünnepeljük halottainkban. Mementó Mori: Emlékezzünk a Halálra és azokra, akik a mi életünkért haltak hősi halált, akik idegen földön, jeltelen sí­rokban alusszák örök álmukat­November 1. Ez az őszi nap, amely az elmúlás, a halál sárga arculatját viseli a haldokló fák levelein, a hervadó mezőkön, a tar réteken. De mi halandó emberek fehér őszi rózsákból csokrokat kötünk, babérlevelek­ből koszorúkat fonunk, hogy felékesítsük, mint az oltár elé lépő fátyolos menyasszonyt, vagy mint a halhatatlan költőt — halottaink sírját, A templomok kapui előtt szí­nes, virágos koszorúk tömött sorokban illatosan várakoznak a halottak napjára, hogy meg­induljanak a halál birodalmába, a temetők felé. A piaci lárma, a kufárkodás zsivaja, maga a nyers élet messzi elmenekül ezekről a he­lyekről. Az is, aki vesz az is, aki elad halk szóval beszélget, mintha nem akarnák egymás gondolatát megzavarni. A gon­dolatokat, amelyek a halottak felé szállanak, a gondolatokat, amelyek a magunk sorsára em­lékeztetnek. Nagy tragédiák idején, halál­eset alkalmával az ember száz­szorosan érzi gyarlóságát A gyászoló családtagok a fájdalom és a veszteség kinzó érzetéből felocsúdva, fokozottabb mérték­ben szeretik egymást, elfelejtik a mult apró zsörtölődéseit, az elkövetett bántalmakat és a ha­lott ravatala mellett könnyáztatta arccal, fogadalmas lélekkel csó kolóznak össze. Mi magyarok is egy nagy gyászoló család vagyunk. És a Csonkamagyarország ravatala előtt acsarkodó gyűlölettel né­zünk egymás szemébe, A sze­retet és a megbocsájtás rózsái babérkoszorúja helyett az egyéni önzés, a gőg és a meg nem ér­tés töviskoszoruját szorítjuk ha­lottunk vérző homlokára, A piaci lárma, a kufárkodás kakofóniája harsog és az adás­vétel Shylockjai vérünket veszik uzsorakamatnak. Pedig a nagy tragédiák idejét éljük. Veszte­ségünk szörnyűséges és ma­gunkrahagyottságunk sivatagi egyedüllét. Hol marad el tehát a megbocsájtás, a fokozottabb szeretet és összetartás szelleme ? Hol van a feltámadásba vetett szentséges hitünk minden apró torzsalkodást, önzést és gőgöt megsemmisítő ereje ? A halottak napján megbékülnek a szívek és a sirokon a szeretet mécsei gyullnak. Lobogjon fel végre hát a magyarság szívében is az egymás iránt érzett szeretet mécsei a halottak napján! W­-. • *T" —itt;. » is'üsa -:k& f r. . 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom