Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-10 / 231. szám

2 J^RYIüllC. 1929. október 10. á termelő kinzso­rázása A világtermés alakulása lehető­vé tenné, hogy a magyar gabona jó áron kerüljön a piacra „és. ez­zel a magyar gazda küzdelmes áldozatai megtérüljenek. És mégi» mit látunk? A gabonaárak ala­kulása a budapesti terménytőzs­dén egyáltalában nem tart lépést a külföldi 'drágább árakkal. Ezen­felül a termelő maga még ezt az indokolatlanul alacsony tőzsdei árat sem kapja meg búzájáért, kukoricájáért, mert ebből a tőzs­dei árból jelentékeny összeget visz el a közvetitők haszna. Tőke hiányában a gazda kény­telen termését oly árban elkótya­vetyélni, amilyent néki a gabona­bevásárlók éppen fizetni hajlan­dók. A termelő nem tud várni. Fizetni kell adóját, a hitelt "és drá­ga kamatait, be kell szereznie a kartellek által rettenetesen meg­drágított iparcikkeket. És igy mindaz, amit a gaida keserves munkájának verejtékével termelt, csak potom áron értékesíthető, el-' lenben mindaz, amire a gazdának okvetlenül szüksége van és amit pénzért kell vásárolnia, méreg­drága. A termelő nem mondhatja, hogy várok a termésem eladásával ad­dig, amig a gabona világpiaci ára meg fog javulni. Holott az idén csaknem egész bizonyos, hogy a rossz termés folytán a gabona ily árjavulása a későbbi időszakokban be fog következni. Ez azonban már nem fog használni a gaz­dának, aki a pénztelenség fojto­gató kényszerében kénytelen sú­lyos veszteségekkel túladni a ter­mésén. A mezőgazdaságot azonban az agrártermékek olcsósága és az jpari' cikkek olcsósága közötti át­hidalhatatlan ellentéten kivül még kettős uzsora is fojtogatja. Az egyik a hiteluzsora, amely —mint ezt kétségtelen adatok bizonyítják — a gazdahitel kamatlábát 16— 18 százalékig szöktette fel, a má­sik á terményuzsora, amely a gazda kényszerhelyzetének kihasz nálásával lehetetlenül olcsón szedR el a termelőktől a gabonát. A hi­teiuzsora okai nyilvánvalóak. A pénz világszerte megdrágult és a Jegybank is kénytelen 8 százalé­kos kamatot számítani a váltó­kölcsönök után, mert különben •nem volna képes megvédeni a magyar pénz értékállandóságát. Ám hol van ettől a nyolc száza­léktól a vidéknek ló—18 száza­lékos hitele? A gazda 8—lo szá­zalékkal fizeti tul kölcsönét, a Jegybank kamatlábán felül. Ennek az uzsorakamatnak a hasznát le­fölözi a sok pénzközvetitő szerv. A terményuzsora pedig egyszerűen 1 kihasználja a gazda pénztelenségét amikor úgynevezett zöldhitel for­májában tetszés szerinti alacsony árban vásárolja meg a szorult helyzetben lévő fermelőtől a lábon álló vagy a már behordott ter­mést. Kormányunk tudatában van an­nak, hogy a magyar mezőgazda­ság létkérdése e kettős uzsorának a letörése. A vidéki hiteluzsora el­len a Nemzeti Bank és a Pénz­intézeti Központ van hivatva sik­raszállni a váltó-leszámitolási hi­tel megfelelő irányításával. Azok­nak a vidéki pénzintézeteknek, amelyek megengedhetetlenül nagy hitelkamatot szednek, meg fogja tagadni a visszleszámitolási hi­telt. Sajnos ez kétélű fegyver, i mert az uzsorás intézetektől 'el- ] vont hitelkeret megint csak a { gazdasági életnek fog hiányozni j Mégis, a kormány el van határoz- I va, hogy a pénzhitef Uzsorájának minden lehető eszközzel Véget fog vetni. A terményuzsora megakadályo­zása, ugylátszik pem érhető el egyébként, mint a legszigorúbb hatósági' üldözéssel. Tekintettel azokra a nagy nemzeti érdekekre, amelyek kockán forognak, végső esetben a terményuzsora és ere íyes hatósági üldözés elől sem le­het majd elzárkózni. Mert végre is tűrhetetlen, hogy a gazda tpun­kájának gyümölcsét mások aras­sák le, a termelő pedig elpusz­tuljon. ! Felnjol a „Törvényház" vitája Nyíregyházán Kir. Törvényház- \ nak nevezték el a megujult tör- j vényszéki épületet. Az uj elneve­zés bár a régi magyar nyqlvben szokásos volt, nem elégítette ki az uj kifejezésekkel szemben óva­tos közönséget és heves vitát pro­vokált. Legutóbb Benkó András kir. tanfelügyelő cikke világította meg a szó etnológiáját azok fel­fogása szerint, akik a Törvényház kifejezést helytelennek tartják. Ma két hozzászólás érkezett a nyelvezeti vitához. íme az egyik: , A kir. tanfelügyelő ur nyelvé­szeti fejtegetése analógiákkal dol­gozik. Nem osztjuk ezeknek az analógiáknak helyességéről vallott félfogását. Őszerinte akkor volna helyes a kifejezés, ha a Nyíregy­háza, Félegyháza, Istenháza stb. kifejezések analógiájára Törvény­házát mondanók. Éppen itt a té­vedés. A Törvényház nem olyan természetű birtokos jelzős össze­tétel, mint a Nyíregyháza. Birtokos személyrag nélkül is vannak birtokos összetételek, mint ablakszárny és nem ablakszárnya, sörház és nem sörháza, gépház és nem gépháza, színház és nem színháza, kórház és nem kórháza stb. Birtokos személyrag alkalma­zása csak ott felel meg a magyar nyelvérzéknek, ahol a birtokos személy, vagy jogi személy a bir­tokos. Hát a borház? A Törvényház nem azt jelenti, mint amelyet a törvénykezés háza. Törvényház azt fejezi ki: az • ház, hol a törvény él és hat. Egy olvasó. Ezzet kapcsolatban kaptuk a következő hozzászólást is: Tekintetes Szerkesztőség! A megszépült törvényszéki épü­let felírásánál nem a »Törvényház« kifejezés a feltűnő és szemetszuró, hanem az, hogy »királyi« jelzővel van ellátva. Ilyen t. i. nem léte­zik. Ez az épület, ez a »ház« nem királyi, hanem állami. »'Királyi a benne székelő bíróság. A helyes felírás lehetett volna: »Birósági székház, vagy helyesebben: királyi biróság« Ebben ugy a kir. járás­bíróság, mint a kir. törvényszék fogalma bentfoglaltatik. Teljes tisztelettel: —fim — Elütött a hinta eg? njfehértói gyerekei (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Ujfehértón súlyos szerencsétlen­ség történt vasárnap délután. A' fiatalság egy része a hajóhinta kö­rül szórakozott. A bámészkodók Között volt Bácskái András 9 éves gyerek is. Bácskái András egy­szer csak észrevette, hogy az egyik hintázó legény zsebéből egy pénz­darab repül le a földre, gyorsan odaugrott, hogy a pénzt felvegye, a hinta azonban elütötte. Élet­veszélyes sérüléssel szállították be a nyíregyházi Erzsébet köz­kérkázha. Az állomás előtti teret ki kell világítani (A »Nyirvidék* tudósítójától.) Több izben szóvátette a Nyír­vidék a közönség köréből eredő panaszok során azt, hogy a Nyír­egyházára érkezőket a vasúti állo­máson egyiptomi sötétség fogadja s ez a körülmény, különösen a hozzánk érkező idegenekre rend­kívül kellemetlenül hat. A pana­szokról lapunk utján tudomást szerzett a Máv. debreceni üzlet­jvezetősége is s a legnagyobb kész­séggel sietett a bajok orvoslására s ma már örvendetesen jelenthet­jük, hogy az állomás épülete előtt levő gyalogjáró villanyfényben úszik. Sajnálatos azonban az, hogy az állomás előtt levő tér világítása még mindig nem nyert megoldást s azok, akik "nem a Széchenyi­uton át igyekeznek a városba, bi­zony csak félénken és botorkálva tudnak bejutni a ki nem világított téren át a városba. Nagyon jól tudjuk, hogy a városnak esztétikai szempontból hagyobbszabásu ter­vei vannak ezzel a térrel s a tft minden irányban való rendezése csak idő kérdése. Ez azonban nem mentheti fel a várost az alól, hogy ki ne világítsa a teret addig is, ha csak provizórikusan is^ mig a tér végleges rendezése meg nem történik. H(%t ^dunk tehát újból is a kö zönseg köréből érkező panaszok­nak 4 amikor újból szóvátesszük, hogy az Hllomás előtti tér sötét s bántóan hat, egyben pedig kér­jük az illetékeseket, hogy hono­rálják a közönség méltánylást ér­demlő kérését s világítsa ki a vá­ros az állomás előtti teret is. MINDEN JEGY ELKELT! Táblával találja magát szem­ben, ha nem váitja meg előre jegyét a MÁRIA NŐVÉR Péntek, szombat, vasárnap előadásaihoz az Apollóba Szerdán HARRY LIEDTKE Csütörtökön legújabb s legnagyobb attrakciós fi,'rajé Csókolom a kezét asszonyom (Ich Kfisse ihre hand madame!) Vidám valtozatok egy világhírű melódia körül 8 felv. Szinkronizált dalbetét és a pompás kitérő műtor Pénteken, szombaton és vasárnap A magyar filmalap hatalmas attrakciója! MÁEIA NŐVÉR Egy apáca regénye. Irta: Lázár István. Rendezte: Forgáes Antal Báthory Giza, IrisArlaa, Zátony Kálmán Réthey Lajot a főszerepekben Női, férfi énekkar, kolostor zene, .Philips" hangerősítőn keresztül, melynek berendeződét Katz Miksa cég szállította Kisérö ,UFA" mfl»or. Rendes helyárak. Jegyelővétel­Előadások kezdete: hétkö»n«p 5, 7 ém 9, ónkor Egy nyíregyházi fajé­| koztató margójára 1 »Szeretném magam megmutatni, I hogy látva lássanak.« ^Ady.) ! Ö mi már régen tudjuk, hogy ezt kell akarnunk. Jói tudjuk a világháború óta és rosszul akar­juk Trianon óta. Mert "jól tudni és rosszul akarni, ^z a mi magyar , specialitásunk. j igen, meg akarunk mutatkozni 1 a külföld gőgös nyugatisága előtt; i bebizonyítani kulturamagvas nagy [ szerű haladó magyarságunkat, a hozzájuktartozásunkat és azt, hogy szenvedő Janus arcunk kelet és nyugat között földrajzi végzetes­ség csak és hogy fiatal, erős, vá­gyó lelkületünk előrenéz a bukó nap érő gazdagsága felé: nyugatra. Ezt akarjuk. Es milyen rosszul! — akkor amikor nagyszerűen is lehetne. Nem fogom most az elköve­tett kontra és az elkövetendő pro módozatokat felsorolni; csak egy elhanyagolt lehetőségre muta­tok rá es csak egy elhanyago­landó tényre gondolok. Dr. Mező Ferenc megnyerte a szellemi Olympiászt. A magyarság sok értékes olimpiai győzelme kö­zött trianoni szempontból feltét­lenül ez a legértékesebb; mert azt dokumentálja, hogy itt olyan kui­turnivó van, mely képes volt oly kulturális megnyilvánulás kiter­melésére is, melyre a kultúrfö­lény elbírálására magukat hivatot­taknak deklaráló fórumok nem vol tak eléggé erősek. Ez igy volt. Annakidején foglal­koztatott a hír minden napilapot, némely folyóiratot és egy kevés embert. Csodálkoztak, örültek; de nem dolgoztak. Pedig lehetett vol­na, kellett volna. Én nem tudom, hogy — naiv embernek tartanak és alig értek valamihez —; de

Next

/
Oldalképek
Tartalom