Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-31 / 249. szám

6 jrtfMYIDÍK. 1929. október 31. Szombathelyről írják Nyír­egyházára : az ottani Városi Mozgónak nincs 80.000 pengő jövedelme (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Nyiregyházán több izben hi­vatkoztak arra, hogy Szombat­helyen kitűnően megy az ottani városi kezelésben lévő mozgó­szinháznak Számokra is hivat­koztak és elhangzott a városi szakosztályi üléseken is, hogy Szombathelyen, amely város ki­sebb Nyíregyházánál, évi 80 000 pengő a mozi jövedelme Erre az adatra azért volt szükség, hogy igazolják, mennyire fontos egy uj, nagy mozi épitése. Ha felépülne — mondották: az egész éven át mozi céljára szol­gáló modern szinház, akkor Nyíregyházának is jövedelmezne a mozi annyit, mint Szombat­helynek. Most ezeket az adato­kat tudomásul vették Szombat­helyen, mert az ottani mozi igazgatóságától érkezett hiradás siet megcáfolni a nagy jövedel­méről elterjedt hirt. Nálunk, Ír­ják Szombathelyről, még a konjunktura éveiben sem hozott többet a mozi, mint tizenhatezer pengőt, de hogy 80.000 pengőt kerestünk volna, arról szó sincs. Most örvendünk, ha a rezsit megkeressük és ha télen keres­tünk is valamennyit, az csak arra elég, hogy fedezzük a ta­vaszi hónapok deficitjét. Mi nyilvánosságra hozunk annak idején a szombathelyi mozi jól jövedelmezőségére vo­natkozó adatokat, közzétesszük készséggel a cáfolatot is, bár sajnáljuk, hogy megfosztottuk a szombathelyieket attól a remény kedéstől, hogy mégis van vala­hol egy városi mozi, amely jól jövedelmez. De ugy látszik, hogy ma mindenhol rossz üzlet a mozgószinház — Zenemüvek, kották állandó vilWrtékbaa az Ujságboltban. M O Z 1 9a van a „Tamás bátya kunyhója" premierje a Diadalban és a Városi Mozgóban A Diadal tegnap vetítette utol­jára Clive Broknak csodálatos szépségű filmremekét az „Elfe­lejtett arcok"-at. Az ember nem s hinné, hogy az egyszerű, szürke cim milyen mélyen járó, hatalmas, megrázó erejű drámai alkotást rejteget. Akik nem lát­ták, nagyon sajnálhatják mulasz­tásukat. Úgy tudjuk azonban, hogy a mozi igazgatósága kö­zelebbről még egyszer vissza­hozza a nagy jellemszinésznek ezt az utolérhetetlen alkotását. Mától péntekig bezárólag Harriet Blecher Stowe világhírű regé­nyének filmváltozatát „Tamás bátya kunyhójáét vetiti a Diadal Mozgó a Városi Mozgókép­színházzal egyszerre A gran­diózus műsort, amely Budapes­ten is óriási sikereket ért el, a „Sicc a Szanatóriumban" című kacagtató burleszk és a Híradók legújabb felvételei egészítik ki. Fred Döberlein, Anna May Wong az Apolló e heti mi­sorainak főszereplői Már hirt adtunk arról, hogy szer­dán, csütörtökön az Apolló olyan német filmszenzációt mutat be Bu­dapest előtt, mely filmben'egy uj német fifmbonvivánt fog Nyíregy­háza mozilátogató közönsége meg­ismerni. Ennek a hódítóan szép filmszínésznek a neve Fred Dö­berlein, ki rövid időn belül olyan karriert csinál s olyan hírnevet szerez majd magának, mint Walde­már Psylander, vagy Rudolf Va­lentino. Fred Döberlein az »Asszo­nyok bá!ványa« cimü szerelmi és sportdrámában fog bemutatkozni, mely előadások iránt máris nagy érdeklődés mutatkozik. Péntektői vasárnapig pedig An­na May Wong, a világhírű kinai fiimmüvésznőt legszebb, legpazarabb s egyben a legdrágább filmjében,: »A bánat Ieánya« cimü szerelmi' bal­ladában fogjuk viszontlátni az Apollóban, mikor is alkalma lesz az Apolló kényes igényű publiku­mának gyönyörködni Anna May Wong természetes, lenyűgöző ere­jű játékában. Partnere ezuttalTred Louis Lerch lesz, kit utoljára a »Szerelmeskedés« cimü Schíiitzler­fiimben láttunk játszani. Ennek a a német filmszínésznek természetes közvetlensége, s szép,, férfias meg­jelenése, nagyban hozzá fog járul­ni a film nagy sikeréhez. Anna May Wong uj nagy fitrpije méltó az Apolló gondosan össze­válogatott filmjeihez s biztosak va­gyunk abban, hogy a közönségsiker sem fog elmaradni. | Szomorúan végződő látogatás egy nvíregyházi szabómesternél, aki „feltalálta az örökké forgó kereket" (A >>Nyirvidék« tudósítójától.) Az élet egyhangú taposómalmá­ban az ember a napi robot gond­jaitói meghajszolva mindennapi foglalkozását lassankint unottan, fásultan végzi. Különösen nálunk, Magyarországon, ahol az iskolából kikerült gyermek vajmi ritkán vá­laszthat hivatása és hajlama sze­rint életpályát, hanem legtöbb eset­ben családi helyzete, társadalmi elhelyezkedése és a megélhetés gondjai kényszeritik olyan munka­kör teljesítésére, amelyhez se ked­ve, se érzéke nincs. Csak ritka képességű, zseniális embereknek sikerűit néha sok há­nyattatás után maguknak utat tör­üli s a sors által rájukkényszeritett foglalkozásukat otthagyva, megta­lálni a lehetőségét annak, hogy a bennük rejlő, uj titkok kapuit táró géniusz szahadon érvényesülhes­sen. Akikben azonban hiányzik az érvényesülésnek feltétlen akarása, hiányzik az ehhez szükséges, szinte emberfeletti akaraterő és a te­hetség, a zseniknek e két össze­tevője, azokban lassan kilobban a teremtő szikra s legfeljebb ha napi robotjuk után odahaza pepecselnek elfojtott hajlamaik szerint és lázas álmaikban élik ki a bennük viharzó gondolatokat. Nyiregyházán is élnek ilyen mel­lékvágányra siklott érdekes exisz­[tenciák. Rendes nyárspolgárok, vagy pedáns tisztviselők, akik fá­sult lélekkel bár, de korrektül vég­zik a hajlamaiktól merőben eltérő I foglalkozásukat, de odahaza titkon, | egy-egy csendes Órán, vagy a köl­tészet varázslatos hangulatában me­rülnek el, vagy egy uj technikai csodán törik a fejüket. Ismerek egy adóhivatali tisztvi­selőt, aki esténkint a rubrikák rozs­dás ketrecébői kiszabadulva, fáradt lelkéből fölzengő rímek harangjá­tékában gyönyörködik, tanítónőt, a ki a lélekölő pedagógiai órák után emberi sorsokat és tragédiákat vet gyöngybetükkeL a fehér papírlapok­ra, középiskolai tanárt, aki a be­biflázott tananyag szakadatlan re­citálásától kótyagos fejjel kis rej­tett szobájában a Tükör előtt, szó­noki pózba vágja magát Ss zen­gő baritonján szónokot megmámo­rosodva, mint a trillázó pacsirta, rendőrségi dijnokot, aki a tyuk­perek másolásától meggémberedett ujjakkal nyuf^esténkint az ecsethez, hogy vászonra rögzítse elhomályo­sult lelkének régi, színes álmait és ismerek egy szabómestert, aki a »Perpetuum mobile«, az örökfor­gó kerék korszakalkotó találmá­nyán töri a fejét, ha a hatalmas szabászollót végre pihentetheti. Szabolcsban bőséggel burjánzik a vad zseni, a pályatévesztett em­bertípus, a félreismert tehetség, a történelmi dráma titkos irója "és a még titkosabb feltaláló. Egyenlőre a feltalálókat vettük sorra és ebből a célból a Vay Ádám-utcai szabómesternél tettünk látogatást. Zavartan mentegetőzik, mikor megtudja jövetelünk célját. Mi, CSORM5 5ANDOR első szegedi bőrruhagyára SZEGED Bőrkabátot elsőrangú minőségben készen és méret ntán. Férfi bőr­kabátok, rövid éshosixo szőrmés bundák. Női bőrkabátok minden színben, hosszú bőrköpenyek. Gyermek bőr­kabátok és iskolai strapa szarvatbőr-nadrágok. Motoros bőrmedények és bőrnadrágok szőrmével is. Bőrkabátok festése vizbatlaa festékkel festve, mindi® ninben 90 pengőért készül. Kisebb javitás díjtalan. — Birnaintákat és árajánlatot 30 fillér bélyeg ellenében kftldök. Helyi képviselőt felveszek. 5323—T Karácsonyra lepje meg családját gyermekének színes, nagyított fényképével! Árjegyzéket kívánatra készséggel küld: Veres fényképész mmvészi gyermekfénykép specialista, Budapest, V., Harmincad-utca 3. jo^.j óvatosan tereljük az örökforgó ke­rékre a szót. Nagy általánosság­ban beszélünk e megoldhatatlan gondolatról és lelkesen, dus fan­táziával vitatjuk mindazokat a for­radalmi lehetőségeket, amelyeket a technika terén ez a gép előidézne. A .kis, kövér, erősen kopaszodó ..szabómester lázbagyujEló szejnmel figyeli beszélgetésünket. Egyikünk a tagadás, másikunk a hit, az igen­lés széllemét képviseli. Barátom, a tagadóiéi erősebb argumentumok­kal bizonyítja az örökforgó kerék megvalósításának lehetetlenségét. Helyesen terveztük. Az eddig né­mán figyelő szabómester hirtelen segítségemre siet és most már kö­zösen .próbáljuk meggyőzni csökö­} nyös barátomat. — Minden a véletlemségtől függ — ^ mondja fanatikus hévvel. — Blériot is (valószínűleg Newtonra gondolt) azért találta fel a repü­lőgépet, mert a fejére 'esett az al­ma. De nézzék meg uraim találmá­nyomat, tiz éve dolgozom rajta. Még nem tökéletes, egy-két szer­kezeti hibát kell kiküszöbölnöm raj­ta, hogy megválthassam vele az emberiség szenvedéseit. A kis sötét műhely sarkában csendesen, némán állt egy sápadt beesett szemű asszony. A feltaláló felesége. A szenvedések asszonya, aki palástolhatatlan haraggal nézett réánk. A szabómester lázas sietséggel ment a másik szobába a találmá­nyáért s én sanda eiőérzettel kul­logtam az asszonyhoz, hogy bemu­tatkozzam. — Miért bolonditják önök is sze­gény uramat — könyörgött elfoj­tott zokogással. — Ha tudnák, mennyit szenvedtem az alatt a tiz esztendő alatt gyermekeimmel e­gyütt, amióta, rájött a rapli. Min­den pénzét a masinájába öli. Ha mondom neki, hagyja abba, hát ki­ver a házból, annyire feldühödik. Már vagy harminc szerkezetet csi­nált, de egyik sem akar működni. Nem folytathatta tovább. A sza­bómester jött be és egy zsámoiy­nagyságu fatákolmányt cipelt ma­gával. A láda oldalán miniatűr ma­lomkerék forgott, amelyre súlyos ólomdarabok voltak erősítve egyen­lő távolságban. —r Természetesen ez még csak a modei — mondotta —, de igy is már jelentékeny erőt fejt ki, ha működik. Sajnos, még bizonyos változtatásokat kell alkalmaznom, mert még nem tökéletes. Ha meg­indítom, több mint egy félóráig fo­rog önmagától ez a kerék. — Az ötödik, a fejedben — vá­gott közbe az asszony önuralmát vesztve. A feltaláló, mint egy meg­sebzett tigris pattant fei és üvölt­ve rohant a feleségére. Mi, bűnös lelkek pedig, akik-fel­idéztük e parázs veszekedést, tola­kodó érdeklődésünflckel, bűnbánó sziwel, mélységes részvéttel a sze­rencsétlen asszony iránt, sompo­lyogtunk ki a műhelyből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom