Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-27 / 246. szám

1929. október 27. JNÍVÍRYIDBK. 11 Egyelőre korai a vásárok megszüntetéséről beszélni A kereskedelmi minisztériim állásfoglalása A fővárosi, valamint a vidéki lapokban egyaránt, a közelmúltban oly közlemények jelentek meg, melyek szerint a jövőben a kereskedelmi minisztérium néhány éven belül fokozatosan megszünteti az országos vásárokat. Ezek a hirek a közönség körében érthető feltűnést és élénk visszhangot keltettek annál is inkább, mert más oldalról viszont azt hangsúlyozzák, hogy egyelőre még korai a dolog. Arról beszélnek, hogy mikép történhetik az országos vásárok leépítése. Lapunk az általános 'érdeklődésre vaíó tekintettel ebben az ügyben a kereskedelmi minisztérium főosztályához fordult felvi'ágosításért. 'és ott a következő adatokat kapta: Tény, hogy az országos vásárok megszüntetése, illetőleg korlátozása ügyében az utóbbi időben a kereskedelmi érdekeltségek részéről fokozottabb mozgalom mutatkozik. Azok a hirek azonban, hogy a a kormány ebben a kérdésben már részletesen állást foglalt volna, mindenesetre koraiak. A lapokban megjelent közlemények inkább az érdekeltségek kívánságait tükrözik vissza. A mai állapoton változtatni keli, mert a vásárok száma tul nagy. Alig lehet szó azonban teljes megszüntetésről, hanem inkább a vásárok számának korlátozásáról, általános csökkentésérői. A kérdés egyébként törvényhozási rendelkezést igényel, mert a privilégiummal adományozott vásártartási jog ' i csak törvényhozási intézkedéssel korlátozható és szüntethető meg. I _'' " A kérdés tehát feíszinen van, de megoldása nem szerepel a közeijövő aktuális problémái között. Az egész országban felállítják az adósok »fekete Jistá«-ját. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésére nagyjelentőségű intézmény megszervezése van folyamatban. Megalakítják a Megelőző Hitelvédelmi Intézetet, amelynek az fesz a hivatása, hogy a kereskedők és iparosok összes adósait központilag nyilvántartsa, azok anyagi helyzetéről állandó ellenőrzést vezessen, ugy, hogy minden cég, vagy vállalat azonnal pontos információt szerezhet be azokról a személyekről, akik hitelbe akarnak vásárolni. A kamarát az egyes iparágak1 ban már bevezetett feketelisták sikere buzdította az érdekes terv megvalósítására. Ez a rendszer Közismert tény, hogy Schmidthauer 376-15 keserűviza Európa legtartalmasabb keserüviz-forrása s mint ilyen, egyediül a maga nemében. Gyomor- és béltisztitó hatása páratlan — Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő' már néhány evőkanállal is. Magyarország részére kizárólagos egyadárusitó: Ásványvizkereskedelmi R.-T. Budapest, VI., Király-u. 12. azonban csak az egyes szakmáid keretén belül érvényesült eddig, mert az iparosok nem tudták, hogy más szakmáju iparostársaiknál mennyi adósságot csináltak a náluk feketelistán szereplő egyének. A központi nyilvántartó azonban már minden adósságról tájékoztatni fog és a szabóiparos pontosan tudni fogja, hogy a hitelt kérő személy mennyivel tartozik már a dívatkereskedőnek, a cipésznek, az asztalosnak és más szakmabeli iparosnak és kereskedőnek. A nyilvántartásban feljegyzik az adós jövedelmét is, ugy hogy az érdeklődő el tudja majd bírálni, hitelezhet-e még az illetőnek követelésének kockáztatása nélkül. Természetesen kötelezik az összes kereskedőket és iparosokat, hogy adósaikat jelentsék be a kamaránál, a nyilvántartás érdekében. Mint értesülünk a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara országos akcióvá akarja kifejleszteni ézt a mozgalmat és megvalósítása érdekében már érintkezésbe is lépett a vidéki kamarákkal és érdekképviseletekkel. A lap szellemi részét érintő kérdésekben (cikkek, versek 'stb.) a szerkesztőségi uj telefonszám 5-22 hivandó, míg nyomtatvány, hirdetés és lapreklamációs ügyekben továbbra 5

8 *3fi-„ telefon szám hivandó. '139 1 — Zenemüvek, kották állandó választékban az Ujságboltban. Semmibe ívelő hidak REGENY — (r»: Febéar Gábor. — 7 — Igazán nem tudom, nem mondta, — ismételte a fiu. — Na jó. De azt csak tudod, hogy miért mégy a főjegyzőhöz? — Kata kisasszony izen, hogy jöjjön ki az állomásra. — Igen? 'Na erre nincs szükség, ne menj, én már elintéztem mindent. Megállj, hova szaladsz ?• — Haza akarok menni. A hadnagy nézett rá egy darabig, aztán megszólalt: — Éhes vagy? — Éhes vagyok — suttogta a gyerek és eirni kezdett. ] ! — Na csak ne sirj, mindjárt kapsz enni. Várj csak. Ceruzát, papirt vett elő és a tatnak támaszIkodva a következőket irta: — Adj ennek a gyereknek komiszt, meg kávékonzervet. Adj szalonnát is, ha van még. Azután subickoltasd vele a csizmámat. Az a 'fő, _ .hogy amig nem szólok, ne ereszd el. — Látod azt a kupét ott hátul — szólóit aztán. Egy kályhacső nyúlik ki az ablakán. — Látom. — Menj oda, ott van egy veresképü kövér bjaka. Átadod neki ezt a le elet. Kipucolod a csizmámat, azután kapsz enni, amennyi beléd fér, jut még anyádnak is. Mehetsz. ' A gyerek els aladf. A hadnagy utána nézett, egészen, mig bement a kocsiba. Aztán ®lnevet%e magát: 1 , j '1 f 1 — Na, Boccaccio népétől mégis csak tanultam valamit. Csak az hiányzott, hogy a nyakamba hozza a jegyzőt. Visszafordult egyenesen a cél felé. Még kivül volt az üvegajtón, mikor a tekintetük találkozott. És ekkor a hadnagy — egészen váratlanul — zavart lett. — Nagyon szerencsétlen pillanatot választottam — villant át az agyán, de vsiszatérni nem lehetett már. A lány nyugodtan nézett vele szemben, tartása hideg volt és viszszautasitó. A fiu pedig kínosan érezte, hogy ha most szól, reszketni fog a hangja. Odaért, némán szalutált és... forrt benne a düh, mert érezte, hogy ebben a pillanatban egészen másképen kellene viselkednie. Tár másodperc telt el a kölcsönös, néma köszönés után. Végre is mondani kellett valamit. Megszólalt. Kérni akart, de a hangja inkább fenyegetett: — Miért nem jön vissza a vonatba? A lány átnézett a másik oldalra és — nem felelt semmit. A csend megint elviselhetetlenné vált. A katonát pedig hirtelen elfogta a megalázottság dühe. — Inkább ebben a mocskos dohányfüstben, mint ott ? Miért jött ef onnan ? Amaz most már szembefordult: — Nem akartam találkozni magával — mondta. — És miért? — Nem akartam — ismételte a lány némi zavarral. — De miért? Megmondhatja, úgyis mindegy már. — Nem is tudom... a tegnapiak után... kiaos lett volna. ] — Bocsánatot kértem. — Vágott vissza a hadnagy felindultan, — mit akar még? — Semmit, — felelt a lány as«*«zedve magát. Nem szoktam vasúton ismeretséget kötni. — Ugy, hát szóval ez a baj 1 Na lám, a kedves etikettről tökéletesen elfelejtkeztem 1 Hát "persze, ha a katona nem a szalónból jön, hanem 'véletlenül a harctérről, akkor nem sikk vele szóbaállani ugye? A felmentett majom... az egészen más, az finom perek, annak van ideje frakkot húzni, meg virágbokrétáért szaladni a boltba. Oh ezerszer kérek bocsánatot, hogy ezt. el tudtam felejteni. Epés gúnnyal nevetett a lány szeme közé. Az piros lett és megütődött egy pillanatra. Ázuíán haragosan felelt egy pár szóval, de a hadnagy nem is hallotta már és növekvő izgalommal folytatta: " Mondja, nem félnek maguk az Istentől? Ne

m félnek tőlünk? Ha egyszer a katonának odakinn eszébe jut, hogy a hátunk me'gett épen olyan "lelketlen ellenség van, mint előttük. Nem félnek ? Az arca eltorzult, vonásain kinos rángás váratlanul jött, hogy a leány belehalványult. De a fiu a következő pillanatban szintoly hirtelen kinos zavarba jutott. Egy kis szünet után akadozva szólalt meg: — Most... megijedt tőlem, ugye? Nem ezt akartam. A lány részvéttel nézett rá: — Maga egészen sápadt, pihenje ki magát, menjen visssza a vonatba. — Nem megyek, — felelt ez és sötéten maga elé bámult. — Jobban tenné, az arcáról látszik, hogy beteg-. (Folyt- köv.)