Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-26 / 245. szám

1929. október 25. JhfóftYiriiL s Könyvismertetés Gazdasági jog A közelfnult napokban jelent meg Perneczky Béla dr. »Gazda­sági 'jog« című, t>őbb mint ioo oldalra terjedő munkája, melyet a szerző a földművelésügyi minisz­ternek megbízásából irt. Ez a mü felöleli mindazoknak a törvények­nek rövid összefoglaló ismerteté­sét, melyek a gazdáknak utmuta­tásui szolgálnak a gazdasággal kapcsolatban felmerülő kérdések helyes megoldásánál. Szerzőt az a gyakorlati cél vezette, hogy a gazda megtalálja röviden és vilá­gosan összefoglalva azokat a tá­jékoztatásokat, melyekre a min­dennapi gyakorlati éfetben szük­sége van vagy adott helyzetben szüksége lehet. A gazdasági élet mai bonyoiuftsága mellett hasznos szolgálatot tesz az olyan könyv, amely a gazdasággal* kapcsolatos joganyagot magába foglalja, mert helyesen jegyzi meg a szerző elő­szavában, hogy a gazdálkodás ma már nemcsak gazdasági, hanem egyúttal jogi téren mozgó tevé­kenység is. Szerző gondot fordított arra, hogy a terjedelmes és igen kü­lönböző targyu joganyag összefog­lalása bizonyos rendszer szerint történjék. A rendszer kérdését ugy oldotta meg, hogy az általá­nos közismert gazdasági fogalmak ból ("természet, tőke, munka, ér­tékesítés, biztosítás közterhek) ín­dui ki s azokat önálló fejezeteké* téve helyezi el mindegyik fejezet­Ben az odatartozó joganyagot. Igy aztán logikus elgondolás alapján sikerült olyan kereteket konstruál­ni,. melyek az együvé" tartozó jog­anyagot a szétszórodottságtófmeg óvják. A terjedelmes joganyagnak a most érintett rendszer szerinti tekintesét fehetővé teszi. A mü be csoportosítása annak könnyű át­osztását és az egyes fej'ezetekben elhelyezett joganyagot az alábbiak mutatják: Bevezetés: Általános jogi fogalmak, mezőgazdasági ér­dekképviselet T—ff. fejezet (Ter­mészet) tulajdon, tulajdoni korlá­tozások, tulajdonjog megvonása, telekkönyv, földbirtokrendezés kö­vetkeztében előáriott jogviszonyok, mezőgazdaság, állattenyésztés, le­gelők, szőíészet, borászat, erdé­szet, halászat, vízügy. Hl. fejezet: (Tőke) kölcsön, váltó, követelé­sek óiztositásaj valorizáció, szö­vetkezet. IV. fejezet: (Munka) gazdatisztek, gazdasági munkások jogi viszonyai, gazdasági munka­közvetítés, gazdasági munkaválla­lók társadalmi "biztosítása. V. fe­jezet: ("Értékesítés, Biztosítás) vé­tel, szavatosság, áflatforgafmi sza­vatosság, árufuvarozás és áflatok szállítása, kárbiztositás. VI feje­zet: ("Gazdálkodás köz terhei) földadó, házadó, jövedelemadó, va­gyonadó, .kereseti" adó, egyéb köz­terhek. Amint a tenti joganyag­ból fáthatjűk, szerző fefvette mü­vébe a földművelésügyi'* igazgatás körébe eső törvényeket, kiegészít­ve azokkal a magánjogi és pénz­ügyi törvényekkel", melyek a gaz­dasággal közelebbi vonatkozásban áriának. Szerző munkáját a gazdaközön­: ség és a gazdasági' szakoktatás részére szan'ta, azonban ugy Iát­C50RDd5 5ANDOK első szegedi börruhagyára SZEGE D Bőrkabátok elsőraDgu minőségben készen és méret után. Férfi bőr­kabátok, rövid és hosszú szőrmés bundák. Női bőrkabátok minden színben, hosszú bőrköpenyek. Gyermek bőr­kabátok és iskaiai strapa szarvasbőr-nadrágok. Motoros börmeitények és bőrnadrágok szőrmével is. juk, hasznosan forgat hat j'ák ezt a könyvet a közigazgatás/' tisztvise­lők, legfőképen a községi jegyzők is, mert a jogélet legkülönbözőbb területeiről összehozott törvények­nek rövid" de mégis a lényegre kiterjedd" ősszeloglafását találjuk benne. , AZOK számára pedig, akik a részleteket is tanulmány tárgyává kivánj'ák tenni, szerző felsorolta a jogforrásokat, valamint összeállí­totta a vonatkozó szakirodalmat ís. A mü a »Pátrfa« Irodalmi Vál­lalat és Nyomdai Részvénytársa­ság kiadásában jeleni meg. (Bu­dapest, IX. Ullői-ut 25.) Ara 8 pengő. Bőrkabátok festése vízhatlan festékkel festve, minden szioben SO pengőért készül. Kisebb javítás díjtalan. — Bőrmintákat és árajánlatot 30 fillér bélyeg ellenében küldök Helyi képviselőt felveszek. 5383—? Milyen változásokat keH az ipa­rosnak bejelentem. Az ipartörvény rendelkezései szerint az iparosnak jaJz ipar gya­korlása terén minden változást kö­telesek 8 nap alatt az illetékes iparhatóságnál bejelenteni. Igy be keli jelenteni Sz iparos elhalálo­zását, úgyszintén azt is, ha az iparos özvegye vagy kiskorú fia szándékozik az ipart folytatni. Be kell jelenteni továbbá az üzlet­helyiség áthelyezését, üzemvezető változást, névváltozást, egyben az ipar szünetelését vagy végleges be szüntetését. Az iparitörvény bün­tető rendelkezései szerint az ipa­ros vagy jogutódja, aki az üzemvál­í tozások bejelentését elmulasztja, j büntetendő cselekményt követ el - és büntetésbe részesül. Az üzemi változások mielőbbi bejelentése az adózás szempontjából is fontos, ami egyben az iparosságnak is elsőrangú érdeke. — Grammofonok, lemezek, rész­letfizetésre a legelőnyösebb felté­telek mellett kaphatók az Ujság­| boltban . Semmibe ívelő hidak REGENY — Irta: Fehér Gábor. — 6 — Na-na öregem, csak ne légy olyan szigorú. Majd meglátod, most már rövidesen megjavulok. Holnapután otthon leszünk... jön a tejkura meg a nyolc órai lefekvés. Te miféle piszkos rongyot teritesz a nyakamba ? — — Piszkos rongy ? — ismételte a baka leír­hatatlan mosollyal. — Ez az egyik fele annak a nemzeti zászlónak, amelyikkel tizennégyben Galí­ciába mentünk. Az édesanyja is varrt ezen, megse ismeri ? — — Te szamár, hát borotválkozó rongynak használod ? — A pucér vállat vont : — Hát mit csináljak vele. Főhadnagy úr Zadracsek azt parancsolta, hogy nem szabad mutatni se. A nyelét felhasogat­tam, finom krumplileves főtt a tüzénél... ez meg... gondoltam, jó lesz kapcának. Ugy ám, .levitézlett a bálintfalvi szép zászló. A hadnagy egyet nyelt, de nem szólt semmit. Csak a borotva sercegése hallatszott. A pucér gondolatai pedig nyilván vissza tértek az előbbi fcémához, mert arca ravasz fintort vett fel. A munka közben egyet-egyet köhintett, ami nála a hangtalan inevetés töredéke volt. — Na, maga főzi, maga eszi, nekem semmi közöm hozzá. De annyi bizonyos, hogy jó gusz­tusa van. Gyönyörű egy lány. — — Te láttad Pikó ? Hol láttad ? — — Ahogy a hadnagy úr gusztusát ismerem, az lesz, aki most a váróterembe van. — Szőke ? — Az, az 1 — — Gyönyörű személy, olyan szép, hogy le kellene festeni. Honnan ismeri a fiatalúr ? — Az éjszaka szállott fel. Együtt utaztunk. — — Micsoda ? 1 — Igen, igen — erősítette a hadnagy nevet­ve. A pucér pedig abba hagyta a borotválást és apró szemei kerekre nyíltak a bámulattól. — Együtt voltak ? Tyhű azt a... Nem sze­rettem volna kettőjük közt levegő lenni. —• A hadnagy nevetett : — Buta vagy Pikó, nem olyanféle ez. — — Na csak, na csak, — válaszolt a baka gú­nyosan. Nem kell túlságosan harangozni. Hát a bécsi asszony ! Az is olyan asszony volt, amilyen még sohase volt, gummirádlin járt, tíz nap alatt mégis leesett a lábáról. Ez is olyan lesz, mint a többi. Mentől jobban szabadkozik, annál jobban adakozik. — — Szamár vagy Pikó, túl megy ez a te esze­den. Csak mosd le a képem, hozz rendbe, azután mehetsz. Te, hát azok mifélék amott az állomás végén ? — ! — Egy transport a mi káderünkből, öreg fiúk. — Csakugyan ? Mi a csudát keresnek azok itt ? — Mennek Lengyelországba ... legalább azt hiszem. — ^ — Na lám, mosolygott a hadnagy ... még az lesz a vége, hogy helyükbe jön az ezred. — Pikónak eközben gyorsan és ügyesen járt a keze. Nemsokára készen voltak. A hadnagy vé­gignézett magán, azután az állomás felé indult. A fedett perronon néhány b)aka őgyelgett. Ar­rábjb egyik harmónikázott, a többiek körülülték és daloltak. Kinn a pályatesten ásóval fegyver­zett öreg népfelkelők lágeroztak egy csomó láda tetején és félfekvésből szalutáltak, ha egy-egy sar­zsi ment el mellettük. Sok katona a hírlapárus körül állott, képeslapot vásárolt, mások bélyeg után kiab|áltak, vagy a Jársuk hátára támasztot­ták a képeslapjaikat és ugy firkáltak rá plajb|ász_ szal nagy, kövér betűket. i A váróteremben látta meg a lányt. Az hát­tal állott rá és egy kis parasztgyerekkel beszélge­tett. A hadnagy meglassitotta lépteit, aztán egy­szerre visszafordult. Lassan, elgondolkozva ment visszafelé, miközben monologizált: — Hát persze, ilyen szemeszöktében nem le­het. Elég rosszul állunk, jó lesz előbb gondol­kozni egy kicsit. Csak nagyon óvatosan... Az nagy hülyeség volt. Persze, a frájter... egy bio­lond százat csinál. Gondolatokba mélyedve ment a hossza per­ron végéig. — Ejh, szólott végre, meglátjuk. Gyerünk. Hirtelen visszafordult és... majd beleütkö­között a gyerekbe, akit előbb a lánnyal látott beszélni. — Hová mégy? — kérdezte a hadnagy. A vézna gy«rek azonnal megijedt. Szepegve felelt: — A főjegyző úrhoz. — Mit akarsz ott? — A kisasszony küld. — Miféle kisasszony? — Kata kisasszony. — Kata kisasszony? Micsoda beszéd ez! Mi­ért nem mondod mind a két nevét ? Ahogy kell. Na, hadd halljam... egy-kettő. — Nem tudom a másik nevét — szepegett a gyerek. — Ne hazudj! — szólott a hadnagy szigo­rúan. (Folyt, kör.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom