Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-25 / 244. szám

1929. október 25. JhfóftYiriiL s Amit a közönség észrevesz Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő aprr Tegyék lehetővé a gőzfürdő használatát a mnnkásnők részére is Egy nyíregyházi Birakásnő kérelme a Tároshoz A munkásnők nevében intézték hozzánk az alábbi, mindenképpen megszívlelendő fevelet: Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! A dolgozí nők nevében kérem, kegyeskedjék nagybecsű lapjában jogosnak vélt kérelmünknek heíyet adni. Kérésünk abból áll, hogy vasárnap a városi gőzfürdőt mi alkalmazásban lévő nők ís használhassuk. Eddig senki sem gondolt azokra a nőkre, akik egész héten át irodákban, üzletekben, gyárakban, műhelyekben és építkezéseknél dol goznak, hogy ezek a dolgozó nők miként jutnak egyszer-egyszer gőzfürdőhöz. Szinte hihetetlennek tűnik fel, hogy van olyan munkásnő, aki soha életében nem fürdött gőzfürdőben. Pedig ezek között van a legtöbb reumás beteg. Hiszen foglalkozásuk hozza magával, hogy előbb-utóbb megbetegednek. Köztudomásu, hogy kezdetleges icumát gőzfürdővé/ ki lehet gyógyítani. "Arra kérjük tehát a mélyen tisztelt Szerkesztő urat, hozza nyilvánosságra azon kérelmünket, hogy vasárnap délután, legyen a gőzfürdő a nők részére biztosítva, vagy ha ez lehetetlenség lenne, ugy legalább havonta egy vasárnapot bocsássanak az alkalmazott nők rendelkezésére. De nem is értjük a férfiak önzését e téren, amikor köztudomásu, hogy a nők többen vannak mm! a férfiak "és mégis a férfiak roglalják le az egész vasárnapokon a gőzfürdőt. Reméljük, hogy e szerény kérésünk nem tog ellenségeskedést kiváltani a férfiaknál, mert ha igen, ugy inkább a fürdőről mondunk lé. A lövidruhás divat óta lábaink ki vannak téve az idő viszontagságainak s igy igen rohamosan emelkedik a reumás nők szama, miért is nagyon indokolttá válik e szerény kérésünk A Szerkesztő ur szívességét hálásan köszönve, vagyok tisztelettel: 1000 feljelentés egy reumás Iábu munkásnő. T1S ZTA RONGYOT minden mennyiségben rész kiadóhivatalunk. érkezett a mult napokban Nyíregyháza város kihágási ügyosztályához: ez az eredménye a nyíregyházi udvarok tavaszi orvosi hatósági vizsgálatának. Tekintve, hogy Nyíregyháza belső területén kb. 5000 udvar van, igy átlag minden ötödik udvar kifogás alá esett közegészségügyi szemopntból és igy minden ötödik háztülajdonos várhatja az 5—io P pénzbirságqt. Ez a feltűnő nagy számarány az egészségügyi szempontokon kívül egyrészről azt is jelenti, hogy a kihágási eljárás során az amúgy is közterhekkél, banki kölcsönökkel agyonsújtott háztulajdonosok, kiknek: igen nagy százaléka á kisebb exisztenciákból kerül ki, egy Ujabb terhet kapnak a nyakukba ezen szomorú gazdasági viszonyok között, másrészről a hivatalok az ügyek egész légiójával lesznek ellátva, különösen, ha a háztulajdonosok ösztönszerűleg védekezni fognak a zsebbe vágó és időrabló eljárások ellen. Ilyen monstre kihágási ügyforgalom egyszerre még sohasem került az eljáró ügyosztály asztalára. Pedig nem azért történik ez, mintha régebben tisztábbak és ren desebbek lettek volna az udvarok, mint ma, sőt ellenkezőleg, jelenleg sokkal tobb a tiszta gondozott udvar, mint régen volt. Hanem azért történik meg ez a nagy kihágási forgalom, mert nem történt gondoskodás arról, hogy minden háztulajdonos kellő időben tudomásul vegye, mi ellen van kifogás a háza tájékán és Tiogy íntézkedhessék a hiányok, a mulasztások pótlásáról. így példáui sokan építkeztek néhány napja vagy hete fejeződött be udvarán az építkezés, a téglatörmelék, a faanyag még az udvarán volt. és j'ön a vizsgálat és a büntetés. Ez a közfelfogás szerint nem közegészség ellen kihágás, nem büntetendő cselekmény, ha nem párosul rothadó sze méttei az építő anyag felhalmozása. Sokan kapnak idézést az eljárás megindítása kapcsán azért, mert építési anyag van az udvarukon. í Igaz ugyan, hogy a helyi egyik lap nem éppen feltűnő módon közölt a tavasz folyamán közleményt pár sorban, hogy az udvarokat orvosi vizsga alá fogják venni. — Csakhogy ez a lap nem kerül mindenkinek a kezébe s akinek a kezébe is kerül, nem feltétlenül akad meg a szeme ezen a pár soros értesítésen. Ezelőtt rendőr járt házróí-házra és figyelmeztette a lakosságot, hogy mi a hiba a ház körül. £s ez helyes volt, mert tudta magát a háztulajdonos mihez tartani. Elvégre a közigazgatási hatóságok p. méltányosság, megelőzés Szabályai ' szerint dolgoznak'. Ma ugy érzi'a háztulájdonos, hogy rajtaütés-szerüleg megy a vizsgáját. Éppen elég közterhet visei a háztulajdonos, jövedelmének több mint 40 százalékát adókra fizeti, ehhez járul kb. évi jövedelmének 20 százaléka kövezet és tatarozás költsége címén, megérdemli a háztulajdonos, hogy amikor az állam fenntartásához fínánciálís téren ilyen nagy áldozattal hozzájárul, véle szemben is Tcellő kitanitás, megértés gyakoroltassák. Az orvosi és egyéb hatósági szigoruságnál is előbbre valónak találnám, hogy a köztisztasági vállalattal kapcsolatban szemétfuvarozási vállalat is létesíttessék, amely lehetőleg nagyobb nyerészkedési Semmibe ívelő hidak REGENY — írta: Fehér Gábor. — 5 — Lássa, most már nincs igaza, mert én igazán megbántam ezt az egész szerencsétlen históriát és ugye bocsánatot is kértem. És maga most már csak tovább fog haragudni, pedig a harag nem ülik egy ilyen gyönyörű... Na ez megint egy szerencsétlen elszólás volt, igazán nem akartam semmi .olyat mondani, ami magának kellemetlen. Most meg már kinevet, (a lány tényleg elmosolyodott) de nem baj, csak azt lássam, hogy megbékül. Ugye nem haragszik már ? A lány feléje fordult, a hangja nyugodt volt és hideg. — Nem. — — Ha ezt mosolyogva mondaná, élhinném, de így... — Késő van, nagyon fáradt vagyok — felelt a lány valamivel szívesebb hangon. Azután, mintha megbánta volna, hogy ennyit is mondott, gyorsan letette a kalapját, az arcát pedig letakarta a hálóból lecsüngő kabátja szárnyával, nyával. A hadnagy mindezt elszontyolodva vette tudomásul. Egy darabig még ült, aztán .végigdőlt az ülésen, de a gyertyát nem oltotta el. Igy telt el egy jó óra, a vonat elhagyott vagy három állomást s beérkezett valami kis faluba. Pár percre megszűnt a kerekek zaja, csend lett. A fiú pedig csak nézte, nézte a lányt, akin ek egyenletes, mély lélekzetvétele mutatta, hogy alszik. Egyszerre valami gondolata támadt. Nagyon, óvatosan felemelkedett, odament a lányhoz és mikor meggyőződött róla, hogy az mélyen alszik, a kabát szárnyát lassan félrehúzta az arcáról. Azután visszaült vele szembe, nézte a szép szőke arcot, amely most még nyugodtabbnak, szebbnek tünt fel. Elmosolyodva és halkan súgta felé: — Gyönyörű vagy ! — Azután hirtelen felé hajlott, úgyhogy egy pillanatra érezte az alvó leheletét. Egy pár szál haj végigborzolta az arcát, erre visszakapta a fejét, mint alrit váratlan támadás ért. Egy percig még úgy. állott előrehajolva, azután visszaült a helyére. Halkan mormogta : — Nem szabad. Még a kisujját sem szabad. Megrázta a fejét, mintha valami veszedelmes kísértést végkép ki akart volna belőle rázni, halkan, fejcsóválva elnevette magát : — Az istenfáját ennek a fatális becsületszónak 1 — Ledőlt az ülésre és elfújta a gyertyát. A vonat zakatolt tovább. II. Dél felé járt az idő, a hadnagy félálomban szendergett. Ködös álomképek foglalkoztatták, de ugyanakkor azt is érezte, tudta, amint időről-időre elmosolyodott és valam 1 kellemes sejtelem suhant át a lelkén. Most nem szabadna aludnom — gondolta ilyenkor és erőlködött, hogy megtalálja, miért, de gondolatai újra zavaros álmokban folytak szét. Ez a küzködés jó ideig tartott, mikor egyszerre yilágos lett előtte minden. A leány ! Felugrott. Egyedül volt. — Ki tudja, mióta alszom már, ki tudja, a vonat melyik állomáson van — gondolta. A lány közben kiszállott valahol és nem tudom még a nevét se. — Haragosan ösz. szerántotta a szemöldökét. A következő pillanatban meglátta a jjolcon a (csomagokat. — Micsoda szamárság — mormogta vigasztalódó ttan. Kihúzta az óráját: féltizenegy. Odakinn nagyszájú tavaszi szél kergette a "felhőket és zúgatta a friss, hafoványzöld leve leket. A hadnagy gyorsan leugrott a vonatról. — Pikó te ! Pikó te 1 — — Befehl, rögvest ! — A szomszéd fülkéből egy zömök, fürge ember ugrott le, akinek széles, piros arcán csattanásig feszült a bőr, kicsi hegyes bajusza pedig szúrósra volt pederve. Araszos vállai voltak és széles, hatalmas mellkasa, ami nem állott arányban termete alacsonyságával. Fekete apró szemel | ravasz és Vidám kifejezést adtak az egész alaknak. Pedig ezúttal dühös volt és már előre kiabált: — Hogy a csivari verje ki ezt a nyomorult kávédarálót ! Ügye mondtam, ne üljünk belé. Most bámulhatjuk holnapig az eget. — — Mi az, talán nem megy tovább ? — — Hát persze, hogy nem, azt a keserves... — Na csak ne rongáld magad, hisz épeini az a jó, ha nem megy. — — Az-e ? — — Hát persze, hogy az. Csak hozzál mosdóvizet, borotvát, ruhakefét; csizmakefét. Na .. egyik lábad itt, a másik ott. — A puccer legyintett : — Nem olyan sürgős, legalább is esté lesz, mire vonatot kapunk. — — Este ? Hiszen ez pompás. — — Na, nem tudom, mit talál rajta olyan pompásnak — morgott a puccer. A hadnagy pedig odament hozzá, a vállára tette a kezét egy kicsit röstelkedő nevetiésseL — Tudod Pikó, hát mi tagadás... lyány van a bokorban, na. — — Uugy 1 ? — felelt kacskaringós hangsulylyal a baka. — Most már értem. Hát hiszen 'jó, akkor megyek. — l Gyorsan hozott mindent s amig a hadnagy mosdott, ő olyan buzgón verte a habot, egy rossz csajkafedélen, mint egy igazi borbély. Közben rosszaló fejcsóválással mondta meg a véleményét : — Na persze, benne vagyunk újra a régi kerékvágásban. Csuda lett volna, ha ki birta volna az első hetet enélkül. Szóval jönnek már a lyányok megint. Csak azt szeretném tudni, mikor unja meg. Bizony isten jobb a hadnagy urnák a harctéren, legalább ott nyughatik a "íehércselédtől. Mert hogy ennek nem lesz jó vége, az biztos. Tegnapelőtt is megszámoltam, nyolcat rúgott az ágyon, amig el tudott aludni. Nekem semmi közjóm hozzá, de azt mondom, egyszer megüti a bokáját. — (Folyt, kör.) , ! I