Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-24 / 243. szám

1929. október 25. JhfóftYiriiL s A film nagyobb teljesítmény, mint az összes eddigi Brigitte Helm képek. The a von Harbon: ...felséges teste uralkodik minden férfin, ki bűvkörébe jut. »Metropolis« szép volt, szépek az eddigi Brigitte Helm filmek is, de Nina Petrovna fűmben magasan fölöttük áll. Berliner Tagebi alt: A legjobb, a legteljesebb siker, lenyűgöző, végtelenül érdekes és izgalmas film. A német kinematográfia büszkesége. Nina Petrovna szomorú szerelme cimü Ufa-filmet, dacára a horribilis játszási jogának, az Apolló rendes helyárak mellett muitatja be. Azonban a tisztviselő és kedvezményes jegyek csak a pénteki előadásokon Ifesznek érvényesek. — A nagy káder, a legújabb háborús regény, irta Munk Arthur. Kapható az Ujságboftban. IRODALOM György Endre: »Amig városatya lettem...« (A »Nyirvidék« tudósítójától.) i.apunk hasábjain már beszámoltunk az olvasóközönségnek arról a könyvsikerről, ameiy egy nyíregyházi származású iró:Görgy Endre nevéhez fűződik. Az innen korán elszármazott író az Újság fővárosi rovatának vezetője. »Pesti városháza« címen adta ki karcolatait, amelyben éles bonckéssel, szabdalja biztos szemmértékkel veszi át és hefyes kritikai érzékkel bírálja a főváros közgyűlésein lefolyt érdekesebb képeket. Ripka Ferenc, Budapest főpolgármester irt e figyelemreméltó könyvhöz előszót és ő maga ajánnmsi»BB fotta e könyvecskét mindazok figyelmébe, akik a főváros életét annyira szivükön viselik. A könyv cime az »Ujság« állandó rovata. Itt adta közre az iró hetenként a főváros aktuális eseményeit. A mindennapi élet szürke forgatagában érdekesen hat az a sok apró mozaik, amely a pesti városháza életét színessé, a kívülállók számára ís könnyen megérthetővé teszi. A Pesti Városháza elérte célját. Felkeltette a közönség, nemcsak a 'fővárosi, de vidéki tábor érdeklődését, hiszen a főváros élete a miénk - is. Messziről talán még tisztábbnak látszik az a küzdelem, amely a fővárosi pártok között lezajlik és amefy küzdelem, ha más-más is, a különböző felfogású pártok között, de egy célt igyekszenek betölteni: Budapest naggyátételét. György E. könyvével ezt a küzdelmet festi le. A kicsinyes torzsalkodások, személyi hiúságok, túlságos egyéni ambiciózus törekvések, botrányos jelenetek nem igen kerülnek tollára, de annál színesebben, megkapóan, kedvesen 'hatnak azok az apró kis események, mozaikok — mint mondja — melyekkel 9. pesti városatya szolgálja fővárosának érdekeit. György Endre valóságos specilístája a főváros ügyeinek, szereimese a fővárosnak. A könyve nagy sikere arra bátorította, hogy most ne a közgyűlés érdekesebb képét vesse papírra, hanem e képek festőit, a pesti városatyák életét, küzdelmes pályafutását, törekvéseit és egyéni felfogásait gyűjtse egybe. A közeljövőben hagyja el 'a sajtót: »Amig városatya lettem...« c. könyve, amelyet az egész könyvpiac nagy érdeklődéssel vár. Nem száraz, unalmas életrajzi adatfelhafmozásról van-itt szó, hogy született ekkor meg akkor, iskoláit itt meg itt végezte stb., semmit sem kifejező dátumok felsorakoztatátást célozza, hanem inkább élettel teli, lüktető önvallomásokat hoz, amelyeket a városatyák és a tanácsnokok írnak, hogy ezzei is megerősítsék felfelé ívelő életpályájuk jelentős eseményeit. Nemcsak a főváros, de a vidék olvasói is érthetően figyelnek mindazokra a megmozdulásokra, akciókra, mozzanatokra, amelyek a váci-utcai parlamentet uralják. És ha érdeklődnek azok után, ami ott történik, mennyivel' jobban érdeklődnek azon személyek után, kik az ottani események középpontjában ál&nak, akik nemcsak részesei, de irányítói is a közgyűlés eseményeinek, a fővá2,50 fillér egy doboz kiváló minőségű Portable írógépszalag a Jóba-nyomdában, Szóohenyí-út 9. ros életének, következéskép a lakosság sorsának. A pesti városatyák küzdelmes életútjának a szakaszait akarja György Endre könyve feltárni és ezzei ínegmutatni, hogy sokszor milyen nehézkes terepen, mindjobban tornyosuló akadályokon visz keresztül a lépte azoknak, akik a városi politika vagy a városigazgatás eljegyezettjei. Nem a vicinális megállók, hanem az élettörténetek gyorsvonati álomásainak hatalmasabb és maradandóbb épületei előtt akarunk időzni,hogy a pár percnyi szünet után újból felpattanjunk a gyorsvonatra és száguldjunk vele addig, amíg a bíróból, ügyvédből, orvosból, "kereskedőből, iparosból városatya lett, amíg először hagyta el ajkát ez a mondat: »Tisztelt közgyűlés...« . [ f Ezért is a »Amig városatya Iettem« könyvnek nincsenek és nem is lehetnek pártszempontjai és mivel közeledik az uj Riasztás es az uj törvényhatósági bizottság összegyűlése, a réginek maradandó emléket fog állítani. György Endre sikerének ez ujabb gyorsvonati állomásán egy pár percig jól esik időzni nekünk nyíregyháziaknak is. — Grammofonok, lemezek, részletfizetésre a legelőnyösebb feltételek mellett kaphatók az Újság* boltban . | Semmibe ívelő hidak REGÉNY — írta: Fehér Gábor. — 4 Újra megjelent előtte a szép arc és ebben a pillanatban homályosan valami szégyenérzet támadt a lelkében. — Éretlen volt és brutális — gondolta dühös szégyenkezéssel és —- nevetséges is. Bocsánatot kellene tőle kémem — villant át a fején, már szinte indult, de aztán _— mégis meggondolta magát. — Ez volna aztán az igazi szamárság — mormogta és hirtelen eszébe jutott a bécsi önkénteskedése... a szőke Lotti, a Franz Joseph Khai tündére. Annak is éppen 'ilyen ártatlan kék szeme volt, de annak az ártatlanságnak a lélekben nem volt semmi folytatása és a szőke Lottit imádta az egész Ring, az egész Rosauer kaszárnya. A vonat befütyölt valami ujabb állomásra és lassúdni kezdett. De ő jóformán észre se vette, hanem tovább viaskodott magában, hogy micsoda butaság is ezzel a dologgal foglalkozni, ahelyett, hogy fütyölne kék szemre, szőke hajra, mindenre. A kisasszony bezzeg azóta megvigasztalódott, talán már meg is értették egymást a frájter úrral, ösztönszerű, dühös keserűséget érzett arra a gondolatra, hogy azok ketten most... pár lépésre tőle — talán épen ő rajta nevetnek, mulatínak. Most látta igazán, most, amikor késő volt, hogy ez a leány nagyon szép. És érezte azt is, hogy nem kellett volna vele úgy bánni, mint egy utcalánnyal, akkor másképpen lett volna minden, ő maga volt az oka, hogy elment, ő kergette el, hiszen úgy b^nt vele, mint egy ronggyal. És most már... messze van tőle, elérhetetlenül messze... együtt vannak bizonyosan a frájterrel és a szép kék szemét lecsókolja az a nyegle, nyomorult kölyök és... nevetnek ... nevetnek, mindig csak 6 rajta. ( Összecsikorgatta a fogait és észre se vette, hogy a vonat megállott. Forrt benne a fájdalmas^ (szégyenletes düh. — Gyönyörű lány volt, mint §442—30 Sirhövek gránit, márvány és terméskőből nagy választékban és jutányos áron kaphatók. Temetőkben betüTésést é« aranyozást szakszerűen eszközöl helyben ugy, jnint vidéken felelősség mellett Kovács Lajos kőfaragómester Nyiregyháza, Rákáczi-utca 23. sz. a tavasz, mint a támadó hajnal és most mással örül, mást csókol. Eg-yszerre csak ... mi az ? Talán nem jól hallotta ? De igen... újra... csukló, szaggatott sírás hallatszott a folyosóról. Egy megzaklatott gyermek kétségbeesése hallatszott ebből a sírásból, szánalmat, segítséget kérve mindenkitől. Közben hallatszott a frájter monoton hangja. Ez most folytatja a Sturmot. A hadnagyot elöntötte a szégyen és az undor. Ebben a percben világosan látta, milyen hitványul viselkedtek ők — ő is, meg az önkéntes ís — a lánnyal szemben. Felrándult fektéből. Ennek végének kell lenni. Lázasan kutatott az utazótáskájában. Megvan. Megpróbálta az elektromos lámpát, kifogástalanul működött. — Vájjon elofgadja-e az én segítségemet ? — villant át rajta. Akárhogy lesz, mindegy, segiteni kell. Felrántotta az ajtót. A folyosó végén talált reájuk. A lány arccal a szegletnek fordulva állott s amint észrevette, hogy valaki jön, visszafojtotta a sírását, csak a vállai rángásáből látszott, mennyire fel van zaklatva. A két férfi egy pillanatig szembenézett. Először a hadnagy szólalt meg. Halkan beszélt, de a hangjából nagy düh érzett ki. — Te frájter... már elég legyen ! Eredj 1 — Ez vissza lépett, majd kényszeredett nevetéssel felelt : — Bocsásson meg hadnagy úr, ez a szép lány nem kincstári tulajdon, akkor abführolom és annak, akinek tetszik. — — Te... hagyd abba, mig szépen vagy. — A lámpa világánál fényes acél bokszer villant meg, az önkéntes .meghökkenve hátrált. — Na ez igazán furcsa. Hadnagy úr, mint Don Jüan nem boldogul, hát most kínjában felcsap védangyalnak. — A hadnagy hangja megvető volt. — Épen olyan voltam, mint te. Tudom. De most már elég. Abtreten ! — 1 A frájter dühösen engedett, azonban mégse állhatta mqg, hogy még egyszer vissza ne szóljon: — Hadnagy úr azt hiszi, hogy most sikert ér el ezzel az uj Kunstgriffel. Pedig újra fel fog sülni, annyit mondhatok. — Ez már nem is ügyelt rá. Odament a lányhoz, aki még mindig elfordulva sírt. — Nagyon kérem, jöjjön vissza a szakaszba. Becsületszavamra, nem lesz semmi kellemetlensége. Várt egy darabig, amikor látta, hogy a lány írem felel, újra kérlelni kezdte. — — Itt nem maradhat lássa, megint elől kezdődnék minden. Jöjjön vissza, az lesz a legjobb. Karjába öltötte a kezét. Az hagyta magát vezetni s mik9r beértek, leült előbbi helyére. A (fiú pedig rövid keresés után egy nagy hátizsákból egy szál gyertyát vett elő, meggyújtotta és a kocsi oldalán lévő lehajtó asztalkához erősítette. Aztán várt egy ideig s mikor a lány már egészen megszűnt simi, felállott és haptákba vágta magát. — Fekete Sándor hadnagy vagyok, az előbbi közönséges viselkedésemért bocsánatot kérek és becsületszavamra fogadom, hogy ez nem jön többé elő. — | Ezek a szavak nagyon is ünnepélyesek akartak lenni, épen ezért a tulbuzgóság okozta komikumból nem kevés volt bennük. A lány arcán egy pillanatra átsuhant a nevetés, látszott, hogy felelni akar, de a következő pillanatban annál komolyabb letf és csak egy fejbólintással Jelelt. Sokáig d»end volt. A fiú el volt szontyoldva. — Haragszik ? — szólott végre bátortalanul. Emez csak nézett kifelé az éjszakába és nem szólt semmit. A hadnagy azonban még nem adta meg magát, bár láthatólag nem tudta eltalálni a kellő hangot. (Folyt, köv.) , i | j { . t