Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-22 / 241. szám

1929. október 22. JNyíryidék 7 Amit a közönség észrevesz Ne konkuráljanak a pékek a kereskedőkkel szemben Kaptuk a következő levelet: Teljesen tisztában van minden kereskedő azzal, hogy a kereske­delem Magyarországon ma a tönk szélén áll, mégis ahelyett, hogy a kereskedők egymáson segítenének, különböző mődon egymás ellen dol­goznak, miáltal még azt a kis élet­lehetőséget is ilhizóriussá teszik, a mi megmaradt számukra. Magam is kereskedőember va­gyok és sajnálattal látom, hogy a pékek elárusítói az utcákon, néha éppen egy-egy kereskedő üzlete e­Iőtt, kilószámra árusítják á kenye­ret, sőt még házhoz is hordják. Ezzel az eljárással a pékek erősen károsítják a kereskedőket, mert hi­szen a cukron, liszten és egyéb áru­cikken ma alig keres valamit a ke­reskedő s igy nagy szüksége van arra a pár fillérre, amely a kenyér árusításából " befolyik. Nincs semmi értelme annak, hogy a kereskedők kenyéreladásá­val is foglalkozzanak, ha a pékek a nyakukra küldik árusítóikat és ezzeo. a közönségnek azt a részét, amelyek kicsiben kenyeret óhajta­nak vásárolni, elvonjak tőlük. De gondolkozzanak egy kicsit a pékek. Mi lenne akkor, ha a kereskedők egyszer egyöntetűen elhatároznák, hogy nem tartanak többé kenyeret. — Ebben az esetben egy egész hadsereget kellene a pékeknek fel­fogadni, hogy kilónként széjjel hordják a város kenyérszükségle­tét. Pedig, ha ez igy tart tovább, ha a pékek továbbra is mestersé­gesen konkurrenciát neveinek el­lenünk, ez lesz a vége s akkor majd saját magukat okolhatják a következményekért. Tisztelettel egy Vécsei-utcai kereskedő­— Lakásváltoztatás. — Cseh Ilona oki .szülésznő lakását Forgó­utca 5. szám alól Rózsa utca 43. ezám alá helyezte át. Sport & magyar atléták győzelme Olaszországban Genovai jelentés szerint a ma­gyar—olasz atlétikai mérkőzés a magyar válogatottak győzelmé­vel végződött. Amérkőzést 78— 64 pontarányban nyerték meg at­létáink. Különösen kiemelkedik Barsi győzelme, aki a 400 méteres síkfutásban 48.4 mp. idővel uj ma­gyar rekordot állított fef. Ugyan­csak kiváló volt Cserenyef sze­replése a sulydobásban 15.21 m. eredménnyel. Szabó az 1500 mé­tert 4 perc alatt futotta. Részletes eredmények: 400 m. síkfutás: 1. Barsi 48.4 mp. Magyar rekord. 2. Tavernari 48.6 mp. Olasz rekord. 1500 m. síkfutás: 1. Becalli 3 p. 58 mp. Olasz rekord, 2. Szabó 4 p. Magyar rekord. 110 m. gátfutás: 1. Carlini 15.2 mp. Olasz rekord. 2. Ágostai 16 mp . Diszkoszdobás : 1. Marvalits 44.45 m. 2. Donogán 42.67 m Magasugrás: 1. Késmárky 185 cm. 2. Orbán 185 cm. 100 m. sikfutás: 1. Maregatti 11 mp. Suly dobás: 1. Cserenyei 15.21 m. Magyar rekord. — 2. Darány' .14.23 m. 800 m. sikfutás: 1. Barsi 2 p. 3.4 mp. 2. Tavernari 2 p 6.6 mp A gyenge eredmény oka az, hogy mindkét futó a 400 méteres sík­futásban feszitette meg erejét. 400 m. gátfutás: 1. Facelli 54.2 mp .2. Somf»i 57.4 mp . 5000 m. sikfutás: 1. Szerb 15 p. 31. 8mp. 2. Lippi 15 p 50,1 mp. Rudugrás: 1. Zsufka 3.80 m. 2. Karlovits 3.50 m. Távolugrás: 1. Balogh 697 cm. Gerelydobás: 1. Szepes 6385 cm. Palmieri 5775 cm. A 200-^-400-J-800 méteres olim­piai 'staféta győztese a magyar csapat volt 3 p. 36.2 mp. idő­vel .2. Olaszország 3 p. 42.4 mp, LABDARÚGÁS FTC—Hungária 4—o, félidő 1—o 35.000 főnyi közönség előtt ját­szott a két csapat. Az első félidő 5. percében súlyos szerencsétlen­ség történt. Kalmár szélsebesen fut a Titkos által előreadott lab­dára s már a 16-os vonalon van, amikor az eléje szaladó Amsellal összeütközik. Az összecsapás olyan heves volt ,hogy mindketten elte­rültek. A közönség nem is sejtet­te az első pillanatban, hogy mi­lyen súlyos szerencsétlenség tör­tént, csak amikor a földön fekve maradó játékosok köré gyűltek a csapat tagjai, befutottak a mentők a pályára, gondoltak komoly sze­rencsétlenségre. Kalmárt hord­ágyra teszik s az öltözőbe viszik, ahol megvizsgálják s kiderült, hogy a jobb alsó labszára eltörött. — A tört lábat sinek közé rakják s 33 perc múlva kórházba szállítják Kalmárt. Amseit is íeviszik a pályáról. Fejéből ,arcából csurog a vér. Sérülése azonban mégsem olyan súlyos, 16 perc múlva új­ból játszik. A szerencsétlenség na­gyon hat a játékosokra, s a közön­ségre. Elevenebb játék 'csak a második félidőben fejlődik ki, a­melyben az FTC fölénye dombo­rodik ki . Kispest—Nemzeti 1—o, (1—o) Bocskai—Pécs Baranya 2—1. Félidőben 1—o a Pécs Baranya javára . III. FC—Bástya 1—o (o—oj Miskolcon Somogy—Attila 1—o (0—0; Megyer—Józsefváros 3:1 (2:1) Sabaria—VAC FC 2:1 (2:1) Semmibe ívelő hidak REGÉNY — Irta: Fehér Gábor. — 2 — Nahát sikerült, az bizonyos. Kiegyeztem volna harminc napi kaszárnyaáristómban. — Vége jó, minden jó öregem. Gyere már közelebb egy kicsit. Te... mondjad csak, mi­féle nő ez itt ? — Biz én nem tudom hadnagy úr. — — Legalább láttad ? — — Láttam. — — Na és ... szép ? — Nagyon szép. — — A fenét- Egész kíváncsivá teszel. Egye­zd ül utazik ? — — Teljesen egyedül... azaz hogy ... — Na ? — — Nyíregyházáig együtt utazott e_gy férfivel, ott összecsókolóztak és a férfi leszállott. Nem hiszem, hogy valaki más még volna vele. — Az talán az ura volt, — vélekedett |a hadnagy. — őh dehogy. Gyereklány ez még. Legfel­jebb tizenhét éves. — — Hát akkor a babája, mi ? — — Lehet, de akkor nagy marha volt, az biztos. Ilyen szép kislányt egyedül hagyni, hoz­eá ilyen sötétben. — — Ez tényleg felháborító — hagyta hely­ben a hadnagy. — És te... hogy ismerkedí­tél meg vele ? — — Én ? Csak úgy. Gondoltam, teszek vele egy próbát, ártani semmi esetre sem árt. — — És az eredmény ? — — Semmi. Először felelt, de egyszer csak elhallg&tott és azon túl harapófogóval se lehe­tett belőle kihúzni a szót. Közben félrefordultam, csak addig, mig rágyújtottam egy cigarettára és már eltűnt. — — Haha ! Ez bizony rosszul végződött, de megérdemled. Mit piszmogsz a ciratettával, mi­kor ilyesmibe fogsz ? Nő és cigaretta... két narkotikum egyszerre... ez sok. Még hozzá el­dobtad a cigarettát is. Na, te ugyan felsültéj öregem 1 — Még nem egészen, hadnagy ur. Sze­rencsére az ajtózörgés elárulta, hogy ide me­mekült. Sőt... a dolog most kezd érdekessé lenni. 1 Megyek is, ha megengedi, és folytatom a Sturmot. — — Megállj csak pajtás 1 Már itt aztán egy kis hiba van. A lány tudniillik az én területemre menekült, tehát csak nekem van jogom lefegyve­rezni ... tudod, ez már így van £... hágai egyezményben. Ha az én területemre lépsz, fel­mondom veled szemben a semlegességet. — —. De hadnagy úr... — — Ne rezonárézz öreg, nincs pardon -.. most én jövök. Ez tiszti szakasz frájter s jelenleg egészen az enyém. Ide csak a testemen át jutsz. — Az önkéntes nem szólt semmit. A hadnagy jóindulattal megveregette a vállait. — Na szervusz. Látod, gyakran ilyen mos­toha a szerencse. Azaz, hogy... megállj csak. Nem tudnál adni egy pár' szál ^gyufát. Sze­retnék ennek a Kleopátrának egy kissé a szeme közé nézni. Igy az ember azt se tudja, megéri-e a fáradságot. — — Tessék — szólott az önkéntes kelletlenül is átadta a gyufát. — Köszönöm, holnap visszaadom majd. —• — Legalább azt ígérje meg a hadnagy úr, hogy ha nem reflektál rá, kizavarja a folyosóra. — — Jó, jó — hagyta rá jókedvűen a hadnagy. Azután felvette a lábánál heverő dobozt, vissza­ment a szakaszba és behúzta maga után az ajtót. — Itt van a harmadik csomag. — — Köszönöm, akkor együtt van mind — szólott a lány. i — Honnan utazik ? — kérdezte a férfi. — Debrecenből. — — Szép város ? — — Igen. — i , — És kellemesen utazott ? — — Meglehetősen. Bár ülőhelyünk nem volt. — Mért nem parancsolta meg a gaval­lérjának, hogy kerítsen egyet ? — — Mert nem volt 'gavallérom, akinek pa­rancsoljak — nevetett a leány. — Csak a nagy­bátyám utazott velem Nyíregyházáig — tette hoz­zá rövid szünet után. — A nagybátyja, persze ezt szokták ilyenkor mondani. — A lány kissé zavartan nevetett és nem felelt semmit. A hadnagy folytatta. — Sok furcsaságot lát az ember a vonaton Ilyen furcsaság például, hogy a nők általában inkább szeretnek a folyosón utazni, mint benn, a kocsiban. Főként este és különösen, ha velük utazik valamelyik — nagybátyjuk. Ugy látszik, hogy a gyöngéd rokoni kötelékek szinte megköve­telik ezt a diszkrét magányt. Nem ez talán a maga esete ? — V. Csend lett. t — Milyen fülledt meleg van itt — szólt végre a lány. — Az már igaz — hagyta helybe a fiu. — Várjon csak, rögtön ^megnyitom a szellőztetőit. De az ördög tud ebben a sötétben boldogulni. Hol is az a gyufa ? Megvan. — Gyér világosság lobbant fel. A hadnagy úr persze nem nagyon sietett a szellőztető után nézni, hanem impertinens kíváncsisággal előre­hajolt és a gyufát az utitársnő szeme elé tar­totta. Szőke, friss, öntudatlan gyermekszépség volt. Világos szőke haja ragyogva játszott a bizony­talanul lobogó kis lánggal és (nagyon lehet, hogy ezt már csak á hadnagy gondolta hozzá,) aranysárga reflexet vetett a széles flórentin kalap­ra, amelynek jobb szélétől a bal vállra fekete bársony szalag futott le. Nagy kék szemei mé­lyek és komolyak voltak s melankolikus jelleget adtak az egész arcnak. (Folyt, kör.); [ . , i

Next

/
Oldalképek
Tartalom