Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-20 / 240. szám

1929. október 21. Gaziasági szaktanfolyamra Yaió beiratkozás! Irta: Westsik Vilmos mezőgazda(. sági kamarai szaktanár A mai időben valamennyi állampolgárnak sokat kell küzdenie, hogy magát fenntarthassa. A nehézségek leküzdéséhez pedig képesség is szükséges, mert e nélkül csüggedés áll be, s ez a legrosszabb tanácsadó a balsorsban, mivel, az 'egyént tehetetlenségre kárhozhatja. Ellenben aki képességet érez magában a nehézségek leküzdéséhez, az tevékenykedik és szorgalmatoskodik, mert érzi, hogy a munka, kitartás és Istenben való bizalom győz minden bajban. Mindenki az Istentől nyeri el szellemi •és testi munkaképességét, ha azonban ezt a képességet nem fejlesztjük, s nem foglalkoztatjuk, ugy elsorvad. Már pedig a mai világban a gazdálkodás igen sok szellemi képességet igényel, hiszen már széleskörű tudománnyá fejlődött ki. Aki pedig ezen nagyfokú haladásról nem vesz tudomást, az nagyon hátramaradt. Ha pedig a gazdaközönség nagy tömegben nem vesz tudomást a gazdálkodás ujabb korszerű haladásáról, ugy az egész ország, az egész nemzet visszamard és nem tudja helyét megállani a nemzetek és államok mai világversenyében. Ily körülmények között nem szabad csodálkozni azon, ha az elmaradt nemzet termeivényei nem tudnak elhelyezkedni a világpiacon. A szak képzett nemzet fiai könnyebben •feltalálják magukat a világpiacon, mindennemű áru termelése terén, legyen az gazdasági, ipari, vagy kereskedelmi, s háttérbe szorítják fejlettebb versenyképességükkel a kevésbé müveit nemzet fiait. Az pedig' elvitázhatatlan, Ihogy a mai korszerű gazdálkodáshoz • jN%fjflrfS)áiL A Rém Mint óriási orsó: az idő a maga módján szokottan pörög, de lent, alattunk valami "dübörög és reszket minden porszeme a földnek. Már itt is, ott is napvi/ágra törnek titkos réseken bus, vad Iihegések és mint a részeg: tántorog itt a szó, a szem, a szándék, poklokat fest a falra minden árnyék és minden dalból halál ize csöppög — sóhaj sincs lágy: a mellek tüze pöffög, mint felkurblizott autó az uton. — Reszkető kezem — ja\ előre nyújtom mint szárnylóbáló vad erők előtt a sápadt félelem. , í És riadt két szemem aggódva kísér sok járó-kelőt; terelném őket oda vissza, vissza, ahol a lég még por nélküli tiszta, : *• hol kéményeken nyugodt füst kereng s édes álmokat szitál szét a Csend, hol a lélekre békesség rakódik, ahol sebet az Isten csókja gyógyít. De ellök a kar, amelynek ere jajgat én halk szavamra itt senki se hallgat, a könny csak hull, a seb csak ég, a gondolat meg izzik az Ember már az Istentie se bízik, hanem sápadtan révül zord-maga elé, igy megy iszonyú tél-világ felé. Igy megy... És döng és dübörög a föld, sötét kétségnek vad szele süvölt. ó, muzsikákI! Ő, kacagásoki Csitt csak! a poharak már fenékig kiittak, miket megtöltött színig az üröm, némuljon el hát a hegedükön a pezsgőgyöngyös víg »Sose halunk meg!« mert bús ködökbe rettenetes út megy, melynek végén a Rém ott áll lihegve, halál-feketén! Fiák András. szellemi képesség is szükséges a testi munkaerőn kívül. Már pedig a szellemi képesség iskoláztatás nélkül senkinél nem fejlődik ki, mert mindig igaznak bebizonyult ama régi közmondás, hogy »senki nem születik kész tudósnak*. A korszerű gazdálkodás ismerete pedig megadja azt a szellemi képességet minden gazdának, amely a mai nehéz viszonyok között a gazdálkodás sikeres ügyviteléhez szinte nélkülözhetetlen. A leirt szellemi képesség megszerzéséhez pedig megadatott a kedvező alkalom a nyiregyházi gazdáknak. Ugyanis a Debrecenben székelő Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara, valamint Nyíregyháza város áldozatkészsége folytán létesült a homokjavitó kísérleti gazdaság a nyiregyházi »Szarvasszigeten«. Ez az intézet az első ebben a sokat szenvedett országban, miver nem rendelkezünk az egész országban még egy ily intézettel, amely különlegesen a homoki gazdálkodás szakszerű kérdéseivel fog lalkozik. A nyiregyházi gazdaközönség tehát az első, amely ily különleges szakszerű intézetet magáénak mondhatja. Ez okból a maga érdeke ellen vétkeznék, ha eme szakintézet szellemi vívmányait nem használná ki. A nyiregyházi homokjavitó kísérleti gazdaságban egy szaktanfolyam nyilik meg november 10— 14-ike táján, s ez a tanfolyam eltart február hó végéig. A tanfolyam ingyenes, sorra beiratkozhat minden gazda, vagy bérlő fia, aki legalább a 17-ik életévet betöltötte, idősebb kor csak előny. Ez okból beiratkozhatnak 20—50 ér közötti önálló gazdák is, akik a tanfolyamot az egész idő alatt rendesen végighallgatják. Beiratkozni lehet bármely napon, a vezető tanárnál, kint a Szarvasszigeten, a homokkisérleti gazdaság telepén, ameiy a város szélén van, a Kótajiut mentén, a repülőterrel szemben. Semmibe ívelő hidak REGÉNY — Irta: Fehér Gábor. — 1 PRAELUDIUM A köd gomolyog, a nagy közönyös vizek zúgnak, omolnak az ismeretlein felé, a parton pedig milliószor millió ember áll és didereg. Állanak és nem várják, hogy oszoljon a köd. Nem várnak semmit. Életet adott nekik az Isten és ők nem tudnak mit kezdeni az életükkel. Összeállanak, zsoltárt énekelnek az irgalomról .. . hanem az irgalmasságot nem cselekszik. Amikor pedig elteltek egymás vérével, akkor .. . álmokat álmodnak a ködön túlról és sós könnyel siratják azokat, akiknek a szivébe tőrt vertek. És nincsenek közöttük gonoszak, nincsenek- jók, hanem csak nyomorultak vannak ; nyomorult, aki öl és nyomorult, aki öletik. A ködön át a víz felé pedig egy óriási pillér ívelődik, menedéke a csonkáknak, elesetteknek, akik épitik a hidat könnyel és Vérrel. Építik, mert igéret jött a ködön túlról, hogy ott egy másik pillér emelkedik és hogy a kettő ^összeér majd egyszer az idők teljességében. És amikor összeér, dicsőséges fokán megáll az Ember fia és felírja oda örök betűkkel;: »Boldogok a tisztaszivüek, mert ők az Istent meglátják l« Akik pedig ott lenn maradtak a parton, azok is hidat építenek, de a semmibe. És emelkedik millió híd, amely nem vezet sehova, amelynek széthulló kövei lezuhannak a ködbe és elmerülnek a pillanatok rohanó folyamában. óh boldogok, akik meghallották fentről a hívó szót és a 6zent hidra állván, onnan meglátták az igazságot. Mert egyetlen bún van a világon : a hazugság, a többi iennek álorcás alakja csupán. Az igazság pedig szent és nagy 'dolog, ueto«ebb és nagyobb mindannál. I. Szuroksötétség volt. A vonat egykedvűen robotolta éjszakai útját. A szállsz ajtaja zörögve nyílott fel : — Van itt benn valaki ? — — Van. — — Van még itt üres hely ? — — Hogyne. Teljesen egyedül vagyok. — — Megengedi ? — — Kérem, nagyon szívesen. Lehet akár aludni is. Én már aludtam is egy jó órát. — — Bocsásson meg, hogy felzavartam. — — óh, szót sem érdemel. Van időm, akár holnap délig. Helyezkedjék csak el kényelmesen. — — Köszönöm. Lerakom előbb a csomagjaimat. — , — Csak tessék, de azért talán mégse éppen a gyomromra. — A lány zavartan mentegetőzött : — Bocsásson meg, de igazán nem látok semmit ebben a rettentő sötétben. A fiú nevetett és felugrott fektéből. — Én se látok semmit, nem baj. Adja ide a pakkjait, majd felrakom. — Elvette a csomagot, a kezök összeért egy pillanatra. — Milyen finom keze vam — gondolta a fiú, miközben feltette a poggyászt. Van még más csomagja ? — kérdezte aztán. — Igen, még egy doboz van a folyosón. — — Azt én behozom, ha megmondja, hol találom meg — ajánlkozott a férfi. — Ne fáradjon, köszönöm, behozhatom magam is. — — De már azt nem engedem. — Mondja csak meg, hol van az a doboz ? — Itt jobbra a folyosón vagy öt lépésre. Mikor a hordár feltette Debrecenben, a spárga elszakadt és... De nem, maradjon csak, ne menjen most ki... szólott hirtelen ijedt hangon. — Istenem, ide is utánam jön, tette hozzá izgatottan, mintegy sajátmagához intézve a szavakat. — Mi baj van, ki jön maga után ? — kérdezte a fiatalember csodálkozva. Feleletül a folyosón egy cigaretta tüzes vége jelent meg. Az ajtó felnyílott. — Itt van, szép kislány ? — kérdezte egy hang. Senki se felelt. — Na, igazán nem szép magától, hogy ilyen csúnyán megszökött előlem. És még csak szóra sem méltat ? Nem is felel ? Itt nagyot szívott a cigarettából, amelynek megnagyobbodott fényénél egy kevés időre ki lehetett venni a beszélő arvonásait. Körülbelül husz éves gyerekember volt, szőke haj, katonablúz, a nyakon tiszti gomb és egy csont csillag. — Na ne féljen, azért megtalálom ón magát — folytatta. — Nagyon rossz terep ez a menekülésre. Jobb is lenne, ha szépen megadná magát, úgyis hiába minden. — És nevetve tolta egészen félre az ajtót. Alig lépett azonban be, amikor váratlanul és villámgyorsan lecsapott a fátum : — Freiwilliger, habt Acht ! — A cigaretta tüzes ívben lerepült a padlóra, két cipősarok kemény haptákba koppant össze. — Micsoda disznóság ez, védtelen nőkkel szemben ilyen arcátlanul viselkedni — ordított a hang. Maga perklit visel ? Maga önkéntes ? Maga tiszt akar lenni ? Na, szép egy példány, mondhatom. Holnap reggel tízkor lejelentkezik nálam, majd megmagyarázom, mi az a militárisches Benehmen. Most pedig eltűnni, sofort eltűnni. A freiter megrökönyödve vonult vissza. Jóízű nevetés hangzott utápa. — Te önkéntes, várj csak egy kicsit. Szervusz. Fekete hadnagy vagyok. Az orditásomból legalább őrnagyot gondoltál, ugye ? Na, ne haragudj, csak meg akartalak tréfálni. Az önkéntes elnevette magát. { (Folytatása következik)