Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-29 / 222. szám

1929. sueptemfer 29. JTincs munka...! Az elmük vasárnap arról keseregtünk, hogy nincs pénz 1 Ma pedig azokat a panaszokat akarjuk egységbe foglalni, amelyek arról szólnak, hogy nincs — inunka! Pedig a kettő voltaképen egy! A munka termeli a pénzt, a tőkét. A tőke adja a munkásnak a munkát, a pénzt. Ruskin szerint a nagytőke csak akkor áll erkölcsi alapon, s akkor tölti be áldásos feladatát, ha minél több embernek biztositja létfentartását. Vagyis a vagyon szerepe a társadalomban: munkát adni az embereknek. Allithat juk-e azt őszintén, hogy a nagytőke betölti ezt a nemes hivatását? [ Ha megszámoltatnánk a meg számoltatandókat: adtál-e munkát a munkásnak? — csak dadogó és hebegő válaszokat hallanánk. A nagytőkének nem az a hivatása, hogy ötszázezer pengős fizetéseket adjon a bankvezéreknek, hanem az, hogy kenyeret adjon a népnekl Az állam azért van, hogy ennek a hivatásának gyakorlására kényszerítse a nagytőkét. Mert ha nincs pénz, ha nincs munka, ha a nagytőke úrrá lett az állam fölött, ha a munkás és családja éhezik: Akkor.... Azzal tisztában van mindenki, hogy annak még egyszer nem szabad bekövetkeznie. Bűnös az, aki odáig hagyja fejlődni a dolgot, hogy egy ilyen lehetőségnek a gondolata is felmerüljön. í ; Mi összegyűjtöttük a panaszokat. [ | Segitsenek azok, akiknek ez hivatása és kötelessége. * Városunk egyik közismert építési vállalkozója egy kiváló közgazdász, a hozzá intézett kérdésünkre a következőket mondotta: — A munkanélküliség oka? — Általában az általános gazdasági helyzet nyomott volta. Főképen a bankok hitelmegszoritása és hitelmegvonása, a bankok kamatpolitikája, mely talán külső nyomásra történik. Olyan magas a kamatláb, hogy produktív munka egyáltalában nem végezhető, igy ípttkezés sem, mert a magánosok által esetleg létesítendő objektumok nemhogy az illető épüíetek amortizációját is jövedelmezhetnék, hanem még a mai magas kamatterhet sem birják el. Természetes, hogy ilyen körülmények között a magánosok építkezésre nem is gondolhatnak. De súlyosan befolyásolja a tisztviselő lakóház építkezéseket a magas "kamatláb mellett még a tisztviselők alacsony fakbírilIetmBnye f) Mert amíg békében lakbériíletmé nyükből tudták fedezni a saját ház épitési kölcsönének kamatain felül még a tőke törlesztésére szükséges összegeket is, addig ma még félannyi lakbér illetményük sincs, hogy abból egy szerény lakóház tőkeszükségletének a kamatát is fedezni tudhatnák. Természetes, hogy ilyen körülmények között a magánépítő tevékenység a minimumra redukálódik és igy a munkanélküli, önálló iparosok és munkások száma is csak szaporodik. A szigorú télnek és az ezzel kapcsolatos nélkülözésnek árnyéka már előrevetődik. Már ma is a munkásoknak egész tömege van munkanélkül. Önálló iparosok műhelyében megállott a munka. Kereset, jövedelem nincs. Az iparosok künnlévőségeiket behajtani nem tudják, fizetésképtelenségeket jelentenek be, kényszeregyezségi tárgyalásokat kémek olyanok, akikről ez 'feltételezhető sem lett yolna. < ' Az iparosok követeléseinek kifizetése terén a késedelmes fizetők sorában ott látjuk az államkincstárt, a törvényhatóságot, a községeket és egyéb közületeket. Természetes, hogy ilyen módon az iparosok is fizetésképtelenekké válnak. Ez érezteti hatását a kereskedelem területén is és megakasztója az egész gazdasági életnek. Kérések, követelőzések ankétok, iparosgyülések, a panaszoknak egész légiói mit sem használnak arra, hogy ezeket a szomorú állapotokat megszüntessék. Az építőipar területén a munkaidő és a munkalehetőség időszaka lejár. Az első fagy magával hozza a nélkülözéseknek és kínszenvedéseknek egész sorát... Ezt annyival'is inkább bátran mondhatjuk, mert az épitőidőszakban is csak eivétve volt az iparosoknak ém m munkásoknak munkájuk. Elmondhatjuk, hogy ma jnár még a segítség is — ha bármenynyire komoly is lenne — elkésett. A tél fenyegető közeledése meggátol minden ujjabb munkaalkalom megindítását. Félve gondol az építőipar az elkövetkezendő télre.... Nincs munka, rövidesen nyakunkon a kegyetlen tél és nincs munka. Elmúlt a tavasz, a nyár munkanélkül. A sok szezonmunkás nem tudott egy fillért sem félretenni télre. Az emberek rettegve néznek a jövő elé. Az apa kétségbeesve gondol vézna gyermekeire, az aijtya titokban sírva tör deli a kezét. Jön a végitélet, a pusztulás. Mert nincs munka. A munkás a rossz községi politikában látja a munkahiány okát. — Nem utakat kell építeni, hanem házakat — mondja sötét borúval, — mert az építőiparban van a legnagyobb munkanélküliség. — Ehelyett országutakra költik a rengeteg pénzt, ahol pedig a kubikuson kívül egy-két szakmát fog Ialkoztatnak csupán. Ahol volna munka, ott is béklyót raknak a vállalkozásra. A nyomdászoknál azért van nagy munkanélküliség mert nincs sajtószabadság az iparban. Kauciót követelnek attól, aki folyóiratot akar létesíteni. Nem is beszélek arról milyen súlyos Mindenütt kapható I YwweUi V6{ss5v«tkaca(i KSzpoaS | SttdapMt, L, Horöry KUtló^-mi ltt lli. akadályokat gördítenek egy heti, vagy . napilap megindítása elé. Igy azután a nyomdászok csak egy kis töredéke keresi meg a kenyerét, mig legnagyobb számban tétlenségre vannak kárhóztatva és keserűség a kenyerük. • Ezzel szemben a kereskedő a horribilis adóterheket okolja. Szerinte hiába épit a város középületeket, hiába foglalkoztatnak egyegy épületnél 23 szakmát, a munkanélküliség problémáját ezíel nem oldják meg, sőt növelik. A város az építkezésekre szükséges összegeket az elszegényedett adózókon hajtja be, miáltal az történik, hogy az adózók még szegényebbek lesznek s a foglalkoztatott 23 szakmán kivül a nem foglalkoztatott 200 szakmában még nagyobb lesz a munkanélküliség. Az építkezések csak akkor csökkentik a munkanélküliek számát, ha azokat a magántőke finanszírozza, de ha a pénzszűkében szenvedő város építkezik, akkor az adózók helyzete lesz még rosszabb.' * A magántisztviselő kérdésünkre fájdalmasan legyint. — Nincs munka. — mondja desperáltan — és ezt az urak csak most tudják? — Én' öt esztendeje, mióta az iskolából kikerültem a s£j&t nyomoruságomon tapasztalom. Csak időszaki állást tudok kapni, azt is nagy ritkán. Ma, amikor minden kiskereskedőtől a legszigorúbb könyvelést követelnek nem tud a könyvelő munkát kapni, mert nincs amit elkönyveljen. Kimegyek külföldre kérem. Az iparos: Hogy nincs munka annak elsősorban a pénztelenség BBÍSJ és ugy udvaroltatott, hogy jobban se kellett. Apja és bátyjai pálinkát iltak és fehér bort, ánizst és vörös bori, öélbalőttek, kártyáztak, Larrával nem is törődtek. Azt tette, ami neki tetszett, nem jutott eszébe se Mattia, sem a rossz bánásmód; sárga meg zöldköves gyűrűket vásárolt, ajándékba is kapott egyet-mást, azt mind a keblébe rejtette. Mikorra belefáradt a táncba és a templom hosszú árnyékot vetett a letiport gyepre, készülődtek hazafelé. A nap lement, kigyúlt az ég és hallgatag nyugalom ereszkedett alá a síkságra. Vége szakadt az álomnak. A búcsúsok javarésze már előttük útnak indult, a férfiak majd mind részegen, az asszonyok mélázva. Fioredduék késlekedtek legtovább s az apa maradt utoljára. Ö is részeg volt, da még ittasabbnak tette magát. Dülöngött és dadogott, a lovon hói j óbbra, hói balra lódult. A kanca oly Lassan ballagott, hogy elébük kerül* mindenki, még a házalók szekerei is; az erdőbe érve, Fioreddu apó meg a lánya maguk maradtak. Már besötétül* és Larra aggódott a részeg ember mellett. Megpróbálta ösztökölni sarkával a kancáé, hanem C0 csak a farkát lój bálta és kényelmesen sétált; legelt egész nap, nem igen vágyakozott fcát a jászolra. Fioreddu apó elbóbiskolt. Beállt iaz éj s a gyalogosok hangja, kere| kek nyikorgása elenyészett az éj; ben. í _ — Segits meg, Szent Konsían| tin! — fohászkodott Larra — kü• lönben csak reggel érünk haza. I Egyszerre csak megijedt: ugy : rémlett neki e tünedező világosságnál, hogy Mattiát látja egy £a mögött, — vagy tán az ördög az ? Nagyot sikoltott és belekapaszkokott az apjába, mert Mattia előugrott és megállította a lovat. \ Puska, pisztoly, kés volt nála, 5 olyan volt, akár egy haramia; möf götte állt még két ember, akik| ben Larra Mattia szolgáira isi mert. ! A leány tüsténí átlátta, hogy el | akarják rabolni és kiáltozol! se, gitségért. Fioreddu apó felrezzent, j — No, mi az ? — kérdezte | nyersen. — Mit akarsz Mattia ? 1 — Szálljatok le, — mondta ez. — Add ide leányodat, lovadat, magad eredj gyalog haza. Épségben visszaviszek mindent. Fioreddu felkacagott. | — Hehe, jó tréfa. Most mégy a !

. búcsúra? Mink onnét jövünk. — Meglátszik rajtad, — szóit Mattia. Szálljatok le 6zép tzórft, vagy leszállítalak. — Nem, nem! — kiabált Larra. • •— Ne hagyj apám! Megteszek ; mindent, amit akarsz, csak most >, ne hagyj. f Hiába. Kiáltását elnyelte az erdő s miután hasztalanul kapálózott kézzel-lábbal, ijedtében félholtan mégis a rabló hatalmába esett. Fioreddu apó nevetett és motyogva maradt el az erdőben. Larrát kunyhójába vitte a rabló. Ott Mattia nénje fogadta, egy vastagajku, rut barna nő, aki igyekezett megnyugtatni a leányt. — Ne félj, tubicám! — biztatta. — Hajad szála se görbül itt: holnap reggel hazavisz Mattia a ló- Í val együtt. Azéán akár mindjárt i össze is kelhettek, tubicám, ne félj t semmit. — Csak azt lessétek! — mondta Larra megvetőn. — Hiszen ti vadállatok vagytok. Bizony nem megyek én az öcsédhez. — Hát mit akarsz húgom? — j vigyorgott a nő és gyékényt teri- j tett a íöldre. — Ugyan ki vesz ; most már el téged? Az u<án, ami történt ? Gyere, feküdj le és és ne félj; olyan dolgod lesz az öcsém nél, mint a királynénak. Mi kell több ? Feküdj csak le Larrina. — Reggel majd kávézunk, aztán együtt megyünk a faluba. Mattia. tne® h resai mindjárt a nászajándékot, nyolcköves gyürüt, ezüal érmet, hímzett papucsot, fejkendőt, pirosat, mint a tüzes szegfű. Larra hátat fordított neki és legubbasztott az egyfk sarokba. Ah, értette már az egészet: mindezt a borzasztóságot együtt sütötték ki Mattia meg a bátyjai, meg az apja. Ilyen cudarok ellen tehet-e ő valamit ? Bírósághoz mehetek és följelenhetem őket, mondte magában. Mit érek vele ? Azt hiszi mindenki, hogy ezzel a bitang Mattiával háltam, rám sem néznek többet. Sirt sokáig, kétségbeesve; lassanként azonban megnyugodott és reggel tájban már nagyon elbágyadt. Félálomban ezt gondolta Kifogtak rajtam ezek a vadállatok; de most én rajtam a sor! Ahá, kedves bátyáim, azt hiszüek, hogy Mattia vagyonából üti valami a markotokat ? Csakhogy én leszek az asszony, ugy elkergetlek benneteket, mint a rühes kutyákat. Te meg, Mattia, azt hiszed, hogy hü feleséget kapsz ? Elmegyek hozzád, de megjárod velem, bitang... Igy aludt ef. N ói kalapnjdopságok megérkeztek és a l*gnle«óbb árakon árnriUatntk WALTERNÉ kalapimlonjiban Lvtber-otea 10,