Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)
1929-09-01 / 198. szám
1929. szeptember 1. Krúdy Gyula Nincs költő, aki kitudná fejezni, szavakba tudná formálni, nincs szobrász, aki ércbe öntené, márványba mintázná, nincs festő, aki a szinek dus skálájával vászonra tudná álmodni a magyar irónagyságok évszázados szörnyű tragédiáját. A fájdalom, a roppant erőki'fejtés, a sötét tehetetlenség és a dicsőség és nagyság teljében való elbukás megrázó tragédiája ez, amelyet talán Beethoven zsenije tudna hatalmas szimfóniában érzékeltetni velünk, akik ennek a tragédiának közvetlen előidézői vagyunk. Roppant bazaltsziklákba zárt szel lemek a magyar irók, akik gigászi erővel próbálják szétrepeszti a bűnnek, maradiságnak és tudatlanságnak sziklabörtöneit, hogy a dohos pinceszagu odúkban friss levegő hatoljon be és a vakondszemek a végtelen kék égre táruljanak ki. És ebben a küzdelemben véres, összezúzott fejjel buknak el nagyjaink. Legjobb esetben ráfröccsentett sár, mocsok és szenny a jutalma, legrosszabb esetben a közöny teriti rá a feledés piszkos lepedőjét, hogy aztán halála után, vagy 50 esztendővel kis irodalmi hiénák, a betűk galantférgei, a tjehetségtelenség akadémikusai túrják ki dudvás, beomlott sirjából és rivalva dicsőítsék önmagukat a nagyszerű felfedezésért. Ez minden igazán értékes ma. gyar iró sorsa és ez a könyörtelen végzet Krúdy Gyulát is elértje. Halhatatlan müveinek jutalmaképen ott fekszik tépett idegzetlel, halkuló sziwel a kórágyon, már életében elfeledve, soha nem méltányolva, nyomorultul. Kint az élet tovább száguld, a bankár, börziáner, a politikus Éi tágult orrcimpákkal habzsolja a gyönyöröket, a muló, hamis dicsőséget, az utcák forgataga egy pillanatra sem szünetel, színházak, mozik, bárok, korcsmák, mulatók reflektorozzák a ledér élvezeteket, csak a nagy álmodozóra nem gondol senki, ott fekszik koszorutlan fejjel súlyos betegen és halhatatlan emlékére a felejtés piszkos lepedőjét boritja a lelketölő magyar közöny. Nyíregyháza város szülöttje ő, de itt e szabolcsi homokban elszikkad minden hála és szeretet, a por belep minden emelkedett érzést, megértést, kulturát és a nagy Író müveinek talán legkevesebb olvasója Szabolcsban van. Épitünk nagy monstrum házakat, erőszakoljuk a fejlődést minden téren, áldozunk a való művészetnek, de magát a művészt, a nagy gondolkozót, a fejlődés, akul túra zászlóvivőjét könyörtelenül pusztulni hagyjuk. Hazug ez a fejlődés, hazug ez a kultura, mintahogy hazug és álnok az az ember, aki templomot épittet, de tagadja Isten létezését. Igen ez a mi bününk magyaroknak, mi csak a külszinre, a látszatra adunk valamit, fényes ünnepségeket rendezünk a magunk szórakoztatására, szónokolunk megmámorosodva szónoklataink szépségeitől, de közönyösen, fásultan, sőt perfid cinizmussal fogadunk rftinden igaz értéket, minden mély emberi gondolatot, minden valóban alkotó cselekedetet, 1 íf Minden más nemzete a világnak, az ilyen nagy értéket, mint Krúdy, szeretettel venne körül, megszabadítaná a napi élet gyötrő gondjaitól, hogy alkotó zsenije szabadon, J^tfRYIDÉK. Csatlakozzatok a Fiit hadsereghez/ földi salaktól mentesen szárnyalhasson népe dicsőségére. De mi valami ázsiai átkot hordunk vérünkben, a tunyaság, a tespedt nyugalom átkát és álmosan ásitvaá nézzük nagyjaink pusztulását, pedig az a nép, amelyik nem becsüli értékeit, értéktelenné válik a többi kulturnépek között. W. E. Vasárnapi írások Kiadatlan Gyóni versek egy szőke soproni asszony levelesládikójából A háborús magyar nosztalgia tragikus életű magyar énekese, Gyóni Géza Sopronban élte le hajszolt életének egyik rövid, de legviharosabb korszakát. Két nélkülözésekkel, lelkitusákkal teli esztendőt töltött el Gyóni Géza Sopronban, ahol először kóstolt bele az újságírásba. A »Soproni Napló« szerkesztőségének volt 1909 és 1911 közt a Benjámin ja, bizony gyenge fizetéssel. A lobogószemü temperamentumos fiatalember rideg falak közt élt Sopronban. Néhány pajtása akadt ugyan, akik megértették és megszerették ezt a busarcu, szines és mélylelkü embert, akik meghasonlásaiban újra felbátorították, de a hűvös, más véralkatú várossal nem tudott megbarátkozni. Magábamerengve, busarcu idegenként kóborolt a soproni utcákcm. Ki törődött a kócos, rongyos nadrágban csatangoló fiatalemberrel, aki tudatában a maga emberi értékének és zsenijének, kétségbeesetten tottyant le lapzárás után a kocsmaasztal mellé, hogy vergődésében kissé megpihenjen, a sorssal rövid fegyverszünetet kössön ... Gyóni Géza életének ebben a sötét emlékű soproni korszakában aranyos napsütés is melengette mégis a soproni utcákon csüggedten, fázósan botorkáló poétát. Az 1910. és 1911. évek telén, mikor az Orsolya-tér 1. számú házban, ahol a rongyos újságírónak emléket állított a város, lakott Gyóni Géza, szerelmes lett a házikisasszonyába, egy szép szőke gyer mekbe. A poéta ideális rajongása csendül ki az iránta tanúsított hódolat nyomán, amelynek kifejezője minden nap egy-egy vers. A verseket a rajongó poéta minden reggel a szobája asztalán hagyta, lehetőleg rendet csinálva a szobában, mert tudta, hogy a »szőke szép Madonna« majd bejön. Ezeket a még kiadatlan Gyóniverseket eredeti kéziratban őrzi a 1 szőke soproni özvegy, aki gyermek (volt akkor s a poéta hódolata még nem érte őt a bimbónyilásra bizsergető tavasa szellő simogatásaként. Én szőke szép Madonnáin! Én szépem, a szombámban ragyog eztán a képe, Mint szivemben ragyog már rég pompázó fénybe, Én szépem, a szobámból mától templom leszen, Hová csak áhítattal lépek és csendesen. És titkos esti órán, imádság idejében Ki imádkozni ó jaj, már elfelejteti régen, Majd titkos esti órán előveszi o képet És imát mond az egynek, ad édesnek, a szépnek. Én szőke szép Madonnám, ó ha szeretni engem! Kiért sir minden dal és bánata az éjnek, Ki mindenem nekem és puszta életemben, Én szőke szép Madonnám, ó ha szeretne engem! A leányka fiatal még, meg sem érti a fiatalember mélytüzű szemének alázatosan őt kereső pillantását, a szerelemnek a versből feléje lüktető ritmusát, amelyről egy másik napon igy vall az asztalon hagyott fehér papírlap : Az én szerelmem. Az én szerelmem nem kacér virág. Amit mosolyogva lánynak férfi ád. Nem ott virit, ahol' napsütött a föld Az én szerelmem hamvas, téli zöld. Hazája mohos, hűvös erdő árnya, Ottan fonódik kékszínű virágra. Megóvja, védi, ha vihar süvölt Ibolya élte: szép tavasz kora, Ibolya sorsa: hervadni kora. S ha hervadáskor halva hull a földre Sirján is él az erdő télizöldje... A gyermekleány elveszi mindennap az asztalról a verseket. — Megremegteti tán az öröm, hogy a poéta, akiről ugyan nem sok jót hallott akkor még Sopronban, hozzá ir verseket, ezzel aztán el is könyveli a dolgot. A hasztalan ostrom végül is lemondó szomoruságu panaszra készteti a szerelmes költőt. A »szőke szép Madonna« már »jégszivü szép szőke királynő*. Jégszivü szép szőke királynő, Nem lehet senkt oly kegyetlen. Hiába már, hiába sirnom Nem szabad, nem szabad szeretnem Nem szabad: fojtó vágyak vágya Kiűz a hideg éjszakába. Örök bus nagy könyörgés vagyok És nem szabad, nem mindhiába Örök bus nagy könyörgés vagyok Bus szomjazója egy csókjának. Nem szabad: haja illatozza. Nem szabad: homlokán sápad, Nem szabad: halványlik az arcán Nem szabad: rémlik a szemében Nem szabad: átkos két tiltó szó — S jéggé dermedt csókpalotában Csók nélkül kell meghalnom éhen. Gy. G. 1910 decemberéből és 1911 januárjából valók ezek a még ismeretlen Gyóni-versek, amelyeket alkalmam volt megszerezni. Nemsokára aztán elment Gyóni Sopronból. Sötét soproni emlékeibe becsillanó napsugárként vitte el a szép szőke leány emlékét. Közöljük ezeket a posthumus verseket a kegyelet gyászfátyolába szövődő aranyszálként Gyóni Géza soproni élete kedves epizódjának dokumentumaként. Schuicz Ferenc. ÉLET Füstokádó kémények közt a munka nagy zsivajt csinál: peng a pöröly; acél hasad; verejték hull; izom szakad, gőz sustorog; dübörg a gép, fárad a kar; dagad a lép; mell behorpad, rokkanj a váll; tengely törik s a gép — megáll. Keresztessy Gyula. — Az összes őszi és tavaszt divatlapok már kaphatók az Újság boltban . tnlfthAlnb legszebb kivitelben, nagy választék- FARKAS HENRIK mmS/nnai IR Rali] IlK ba n' o!cSÓ ára k' kedvezmé ny esfiz e- bútoráruházában, Kossuth-tér 10. sz. LyUUlUHtUUMR) lUlüiIUlüll tési feltételek mellett beszerezhetők Szemben a kir törvényszék bejáratával
