Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-24 / 217. szám

4 JNlfÍRYIDÉK. 1929. szeptember 25. uj csövezet kellene. Most is ott állanak 734 méter mélyen. Pedig ezt a fúrást nem szabad félbehagy ni. — Már a fúrás kezdetekor megállapították, hogy a fúróban mindig viz volt és a viz hőmérséklete felment már 29 fokra. Legutóbb sikerült kimutatni a 726 méter mélységben elért palákban és az átfúrt mészkő alatt, hogy egészen speciális összetételű lúgos ásványviz van, amelynek bértartalma feltétlenül arra valí, hogy ez a viz melységekből származó ásványos viz. A lillafüredi fúrás továbbfolytatása által természetszerű ennek a viznek nemcsak a bősége, hanem a hőmérséklete minden valószínűséggel fokozódni fog. Semmi esetre sem indokolt — mondotta a főgeológus emelt hangon és teljes határozottsággal — a kutatófúrást félbeszakítani akkor, amikor speciális viz nyomai mutatkoznak. A fúrást nem szabad most már szüneteltetni, még kevésbbé indokolt végleg abbahagyni. Remény van rá, hogyCsonka-Szatmárban sót találna^ Honnan jöttek Nyíregyházára Pávay-Vajna Ferenc főgeleógus és a munkában részes társa a kitűnő Pantó Dezső bányatanácsos? Érdekes adatokat tudunk meg kér désünkre. Sonkádról, Csonka-Szatmár határmenti községéből jövünk, mondotta Pávay-Vajna. Ez az a része a Csonka országnak, ahol a geologiai viszonyok arra utalnak, hogy a máramarosi sóformáció átterjed erre a vidékre is. E geologiai és geofizikai megállapításokon meginduló állami fúráshoz sok reményt füzünk. Ha az a számításunk," hogy a sóréteg ide is átterjed, nem válik be, akkor is indokolt lesz a fúrás, mert sós ásványvizet, földgázt mindenesetre találunk. A kávéházban Rácz Marci hegedűje magyar bánatok, tört meteorként a semmibe hulló nagy álmok sírásával száll a koraőszi éjszakába ás amikor itt a nótaszó mellatt számokat, adatokat, terveket, kincses lehetőségeket sorol fei előttünk ez a szélesvállu, hatalmas boltozatu koponyája alatt az erdélyi magyar szellem lángolását és talán tragikus nagyrahivatottságát hordó magyar tudósa melységekben rejtőző, kihasználatlan magyar kincsekről beszél. Vádoló, panaszló szava együtt sir a tragédiás magyar nótával, de együtt is reménykedik a holnapban, amely igazságot ad jóslásainak. Akkor a turbinák bugása, földgázhajtotta roppant centrálék kürtje és egy magára eszmélt nép uj életrekelésének boldogságát hirdető diadalmas ritmusa adja át a jövendőknek PávayVajna Ferencnek, a mélységek kincseit hirdető tudósnak nevét. Árverési hirdetmény. A nagykállói kir. járásbíróságnak 1929. Pk. 6053. számú légzése folytán 1929. évi oktőker hó 2-ik napján délután 3 őrakor Nagykálióban és folytólag Kállósemjén határában Baromlakon elárferezek Fridlaader Testvérek debreceni bej. cég javára 2850 P re beesült lovak, ldszekér, rozs, kocsi, buza, tehenek, retógép, sertések, kapardgép, libák és juhokból álló ingóságokat. Impozáns keretek között zajlott Se a járási vitézek értekezlete A hazaszeretet és a magyar tisztek önfeláldozó példamatatása volt a magyar katona kitartásának titka 6035 Lévy Elemér bir. végrehajtó. (A Nyirvidék tudósítójától.) A nyíregyházi járás vitézei vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza dísztermében vitéz revisnyei Reviczky László tábornok, székkapitány elnökletével, impozáns keretek között vitézi értekezletet tartottak. A széles nemzetiszínű drapériával ""címerekkel és zászlókkal feldíszített pódiumon az elnöklő székkapi tány mellett Bencs Kálmán dr. m. kir. kormányfőtanácsos, polgármc* ter, vitéz Elekes Gábor ezredes és Bertl Ferenc gazdasági felügye

1* foglaltak helyet, mig a zsúfolásig megtelt teremben a járás vitézein kívül a honvédség, a vármegye és a város reprezentánsait láttuk. Az értekezletet a Városi Dalegy. let nyitotta meg Sztára Sándor »Magyar Zsoltár« című müvével, majd a gyengélkedő vitéz Barcza,ujfalussy Egon járási hadnagy helyett vitéz Elekes Gábor ny. ezredes ismertette az értekezlet legfőbb célkitűzéseit a bajtársi együttérzés kimélyitését, a vitézi és hazafias erények ápolását. Tizenöt esztendeje annak„ hogy a vészes revolverlövés eldördült. Ezután Bencs polgármester emelkedett szólásra, hogy az elmúlt 15 esztendő minden tragikus eseményeit visszaidézze klasszikusan tömör beszédben. Tizenöt esztendeje annak — ugy. mond —, hogy egy vészes revolver-lövés eldördült s ez meghozta az egész világ népeinek szörnyű küzdelmét. Ebben a véres küzdelemben a magyar nép is résztvett becsületből és a magyar fiuk virágdiszes vonatokon, nótás kedvvel mentek oda, ahol a halált osztogatták. Mi, akiket hivatásunk, vagy sorsunk otthon tartott, aggódva figyel, tűk, hogy vájjon nem fogják-e a vezetők ezeket a dalos, elszánt, magyar fiukat könnyelműen a tűzbe, a biztos pusztulásba hajszolni. A magyar tisztek könnyelmiien nem áldoztak fel magyar életet. De nem volt alapja aggodalmunknak, mert ha előfordull is ilyen jelenség, azokon a helyeken, ahol magyar tisztek voltak, könynyeknüen nem áfdoztak fel magyar életet. Mert a magyar tisztek maguk is hősiesen a veszélyekkei szembenéztek, minden nyomorúságban, minden szenvedésben a legénységgel együtt vették ki részüket, megbecsülték a magyar vért, amely olyan kevés, hogy még az apagyilkosnak is meg Jcell bocsáj— tanunk. Ilyen vezetőt kaptak a magyar fiuk Reviczky tábornok személyében, aki mindig atyai jóindulattal viseltetett a katonákkal szemben s aki mindig ott volt velük együtt a legnehezebb helyen. A magyar katona kitartásának titka. A.z idén voltam a Dolomitok felett, azon a zord, sziklás vidéken, ahol egykor az irtózatos harcok dul. tak és ott jutott eszembe az a kérdés^ hogy vájjon mi adta az erőt az alföldi fiuknak erreatitáni küzdelemre. A hazaszeretet és a magyar tisztek önfeláldozó példamutatása volt a magyar katona kitartásának titka. És ilyen példát mutató tiszt volt Reviczky tábornok is, aki az öpsz omlás után a polgári életben szintén büszkesége lett megyéjének és városának. Midőn a vitézi szék megtisztelő megbízásából üdvözlöm őt, azt kérem az Istentől,, hogy adjon a magyaroknak még sok-sok Reviczky Lászlót. A vitézi rend célja. Lelkes, hosszantartó éljenzés és taps követte Bencs polgármester beszédét, majd vitéz Reviczky László tábornok emelkedett szólásra. Itt a vitézi értekezleten — mondotta ünnepélyes csendben a székkapitány — nem akarunk személyi kultuszt űzni, nem személyeket akarunk ünnepelni s bár mélyen ránghatott a polgármester ur dicsérete,, én azt áthárítom a vitézi székre. A katonának a múltban tett kötelességéért megtisztelő és jólesik az elismerés, de egyéb nem jár érte, mert csak a kötelességét teljesítette. A mai napon, mi vitézi értekezlete;

1 tartunk s ezért örömmel üdvözlöm az egybegyűlt vitézeket és vendégeket. Mikor a mi legelső vitézünk, az ország kormányzója életre hozta a vitézi intézményt, az volt a célja, hogy mindazokat, akik vitézül,, férfiasan viselkedtek a harctereken, akik a nemzeti eszméért meghalni készek, egy táborba gyűjtse, hogy azok továbbra is a jövő Magyarország zászlóvivői legyenek. Azt a vádat koholják ellenünk, hogy burkolt katonai szervezet vagyunk; mi katonái vagyunk a békés munkának, a nemzeti gondolatnak s nemzetünk boldogabb jövőjének. Nincs születési megkülönböztetés a vitézi rendben. A vitézi rend magába foglal osztály-, rang- és vagyonkülöaibség nélkül minden arra méltó embert. Itt nincs születési megkülönböztetés, csak egy van: — a jellem. És amit ápolni akarunk, az a hazafias jellem inkarnációja és Sz a cél, hogy minél többet és nemesebbet cselekedjünk ezért az országért. Ti mindezt a tüzpróbát, vitézek, megálltátokI Célunk titeket a Rend. be összefűzni, tömöríteni és benneteket a magyar föld részeseivé tenni, hogy családjaitok áftal ez a tábor az egész országot behálózó terebélyes fává nőjjön. A vitéz osztályrésze: munka, önmegtagadás, és szenvedés. Ma az országban 10 ezer családot számlái a Vitézi Rend. Éz a 1 o ezer család a hazafiság szent tüzét lobogtatja, éleszti nagyra, — olyan nagyra, hogy az eltiport magyarság is látja,. Reviczky tábornok hatalmas beszédének további folyamán Széchenyi gróf példáját idézte, aki a magyarság kultúrájáért ^zállt síkra a akit gáncsok értek. Ilyen nehéz fel adat előtt áll a vitéz is, akinek önmegtagadás, munka, fáradság, szenvedés és küzdelem az osztályrésze. Majd a magyarság értékeit, különösen Apponyi Albert gróf némes alakját és zsenialitását állította mintaképül a vitézek elé, mint aki öreg kora dacára a hazafiság tüzétől hevülten, fáradhatatlanul küzd, dolgozik az ország érdekében. Ez a példa lebegjen minden vitéz előtt, mert ez az ut vezet egyedül az egységes, nagy Magyarország felé. Szűnni nem akaró tapsorkán zúgott fel a beszéd befejezése után, majd Bertl Ferenc gazdasági felügyelő tartott mindvégig lebilincsecselően érdekes és tanulságos előadást a mezőgazdasági kérdésekről, különösen a tejtermelés intenzivebbé tételéről. Merzbek Mihály a kir. kath. gimnázium VIII. o. növendéke Sajó Sándor »Magyarnak lenni« cimü hatalmas versét szavalta el megrázó erővel, miután az értekezlet a Himnusz eléneklésével véget ért. Igazi derby-mérkőzés volt a Nykise—Nytve tegnapi bajnoki találkozása. Mintegy 1500 főnyi rekordközönség, a végletekig feszülő izgalom, változatos, heves küzdelem és az eddigi derbyktől eltérően, magas nivóju játék jellemezte a nagy összecsapást. Kilencven percig végig változatos volt a játék képe, felváltva volt veszélyben mindkét fél kapuja és bár látszólag a Nykise kapuvédjének volt több dolga, mégis azt kell megállapítanunk, hogy a Nykise csatársorának egységes, szépen felépített, észszerű akciói juttatták a Nykise-t a szép győzelemhez, Mnely a nyíregyházi hegemónia töfifcbi birtoklását és a Nykise további bajnoki aspirációinak biztosítását jelenti. A győztes együttes kifogástalan játékot nyújtott és külön-külön mindegyik játékos lelkesen küzdött a. g-rSrelem megszerzéséért Sport Izgalmas küzdelem után megérdemelten győzött a NfKISE a hegemóniáért folytatott derby-mérkőzésen NyKISE -NyTVE 2:1(1:1) Biró: Szabó Kálmán. - A NyÖTSE isméi pontot szerzett nagy ellenfelétől. - NyÖTSE-DKASE 2:2 (1:1) Biró: Dr. Knpinszky Sándor Tassy II. szenzációs védéseket produkált és tegnap felülmulta az ellenfél nagynevű kapusát. Bartók jó játéka kellemes meglepetést keltett, hátvédtársa, Friedmann is biztosan látta el feladatát, bár betegsége megakadályozta legjobb formájának kijátszását. A Tímár, Szlamek, Szmiku halfsor meg felelt, bár még mindig kifogásolható náluk, hogy nem támogatják kellően a csatársort pontos, használható labdákkal". A Benke, Ilajdu, Arthaber, Szálai, Kubicska csatársor volt a csapat legjobb része. A kvintettből Arthaber nagyszerű irányító játéka emelkedett ki, a két összekötő nem tudta átvenni a center és a két szélső nagy lendületét. A Nytve-nél csak a Goldstein II., Vay, Sipos halfsomál tapasztaltunk tudásbeli pluszt a Nykise csapatrészeivel fezemben. Áll ez a megállapításunk különösen ae elsd