Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-14 / 209. szám

1929. szeptember 14 JSftÍRYIDÉK. 3 ^\H PEN úr UGYANIGV VEZET MINDEN ÚT EGY JÓ HANGSZER KERE­SÉSE KÖZBEN A PHILIPS KISKOMBINACIÓHOZ MELY EGYEDÜL ÁLL MINDEN MÁS FELETT. KÉT KIVÁLÓ MINŐSÉGET EGYESIT MAGÁBAN. RÁDIÓ MŰSOR VAGY GRAMOFON ÁTVITEL - EGYFORMÁN ÁLL RENDELKEZÉSÉRE. AZ ÖN KÉNYES IGÉNYEINEK ÉPÜLT EZ A KÉSZÜLÉK, HOGY ÚGY és AKKOR ÁLLJON HANG­EREJÉVEL ÉS HANGTISZTA­SÁGÁVAL RENDELKEZÉSÉRE. AMIKOR ÖN KÍVÁNJA. HALLGASSA MEG EZEN UJ PHILIPS CSODÁT ÉS FÜLEI FOGJÁK MEGGYÓZNI. HOGY Ml A PH ILI PS K I S KOM B I NÁCIÓ AZ UNIVERZÁLIS KÉSZÜLÉK MEGHÍVÓ 5619-2 Ha másként volna!... Álomországban jártam. Bár soh­sem kerültem volna oda, mert ott ts vannak iskolák! De ez még mind nem volna baj. Hiszen én az iskoláért élek-halok, annyira sze­retem azokat a kis buksifejü, gü­gyögő beszédű gyermekeket. Van ebben a tanitói munkában mégis valami felemelő. Olyan érzést vált ki az emberből, aminő csak kevés Van szerencsénk a rádió iránt érdeklődő tisztelt közönséget a naponként este 8 órától 10 óráig városi üzletünkben (Zrinyi Ilona-utca 9. szám alatt) tartandó rádió bemutatásokra meghívni. Bemutatjuk vétel köteleiezettség nélkül a legkifogás talanabb és amellett mindenki által elÖDyÖS részletfizetésre ÍS megszerezhető Philips gyártmányú vevőkészülékeket, hang­szórókat, fűtő- és töltő kombinátiókat stb. — Teljes tisztelettel Nyíregyházi Villamossági R.-T. földi halandónak jut osztályrészül. Eleven példája az iskola iránt való odaadó ragaszkodásnak egyik nyu­galomba vonult öreg kartársam, aki nap-nap mellett felballag az iskola emeleti folyosójára s szo­morúan betekint a volt tantermé­be, aztán lassan tovább megy. Ami kor e tragikus jelenetnek pár nap­pal ezelőtt szemtanuja voltam szi­vemből sajnáltam öreg barátomat és szememből hullottak a részvét könnyei. Ugy látszott, ő is köny­nyezett. Vájjon ilyen leszek én is majd hét év múlva, amidőn aktiv szol­gálatom véget ér és átadom he­lyemet ifjú utódomnak?... Ki látja « ki tudja, hogy mit rejt méhében a jövendő. Sokszor tusakodtam magammal vájjon érdemes volt-e nekem a tanitói pályára lépnem és mindig csak arra a végső következtetésre jutottam, hogyha újból kellene születnem, ismét tanitó lennék. Pe­dig gyakran vannak olyan pillana­tok életemben, amidőn a méltat­lan megbántás miatt a keserűség annyira megtölti szivemet, hogy majdnem meghasad a kitörő nagy fájdalomtól. Óh ilyen tőrdöfések­ben gyakran van 4. tanitónak ré­sze. Talán a p róféták örökös sorsa ez, mert aki a gonosz ellen har­col, annak sebet is kell kapnia. Az élet mindenkire nézve küzde­lemmel jár. Nem csoda tehát, ha az ember a szépet, eszményit ke­resi és eljut Álomországba. így ke­rültem én is oda. De bezzeg meg­jártam, mert az iskolák agyongyá­molitói, az iskolaszékek még csak ott fejtenek ám ki szörnyűséges munkát, úgyannyira, hogy a tanitó 2 sorsa itt a földi valóságban való­ságban igazi paradicsom ama külö­nös országbeliekéhez képest. * Nem tudom, helyes, vagy hely­telen, szokás-e az én cselekedetem, de én ahol megfordulok, ott első utam az iskolába vezet. Azt tar­tom ugyanis, hogy az iskola külső képe «s belső élete mutafja meg leghívebben az illető vidék fejlett­ségét vagy elmaradottságát. Az is­kolából vonom le a következtetést, hogy méltó-e az a község vagy iskolafenntartó testület a bécsü­lésre ,elismerésre. Hát bizony én Álomországban a népműveltség terjedésének szent csarnokait vizsgálgattam. Olyan vi déken jártam, ahol egy végtelen nagy víz nyúlt el hosszan a be­láthatatlan messzeségben, amely­neR sima tükrét szelidemelkedésü hegyláncok s várromokkal ékes­kedő J,iegykupok foglalták rámá­ba. A tó partján gyönyörű villa­sorok pompáztak közelben, távol­ban s szétszórtan a tüzes nektár termő szőlőskertekben. E gyönyö­rű vidék analógiájáról eszembeju­tott magyar hazám szemefénye, az áldott Balaton. Olyan boldog vol­tam, amint elmerengtem az isteni táj szemléletében. Ugy tetszett, mintha csak Kisfaludy szülőföle. jenek közelében járnék, ahol vala­mikor a múzsájától inspirált költő megénekelte a balatoni várak re­géit s szinte még ma is a fülembe csengnek az egyik regének kezdő sorai: — Ülj mellém a kandallóhoz, Fel van szitva melege. Amint megyek, mendegélek, hát az egyik fürdőtelepen a gyönyörű fürdőigazgatósági épülettel átel­lenben, valamint a nemrégen épült kulturház közelében megpillantok egy nagyon rut házforma épít­ményt, rajta az angyalos címerrel. Elszörnyedve kiáltok fel: — Nini, hát ez is iskola!?... A ^ppott felírásból nem tudtam megállapítani az iskola jellegét. De szörnyen szégyeltem magamat, különösen akkor, amikor eszem­be jutott, hogy ennek a rut isko­lának szakasztott mását ott talál­juk a révfülöpi moló környékén. Ez a ház inkább egy ütött-kopott útszéli csárdának látszott, mint is­kolának. Külső falazatán annyi lyuk volt, mint a mocsarak kör­nyékén a szúnyog, sőt eggyel több, mert amióta megépült még mesze­lő nem simogatta otromba oldalát! No ebben sem rendeznek egyha­mar tanitói tanfolyamot! — gon­doltam magamban s azzal gyors léptekkel tovább mentem. Alomországban gyorsan telik az idő. Nemsokára elérkeztem egy kedves városba s azt is megtudt­tam, hogy ennek a városnak de­rék munkás népe elég tekintélyes száma tanyákon él. — Hogyan, hát itt is pusztított török-tatár? — igy morfondíroz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom