Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-14 / 209. szám

1929. szeptember 14 JSftÍRYIDÉK. 3 ^\H

PEN úr UGYANIGV VEZET MINDEN ÚT EGY JÓ HANGSZER KERESÉSE KÖZBEN A PHILIPS KISKOMBINACIÓHOZ MELY EGYEDÜL ÁLL MINDEN MÁS FELETT. KÉT KIVÁLÓ MINŐSÉGET EGYESIT MAGÁBAN. RÁDIÓ MŰSOR VAGY GRAMOFON ÁTVITEL - EGYFORMÁN ÁLL RENDELKEZÉSÉRE. AZ ÖN KÉNYES IGÉNYEINEK ÉPÜLT EZ A KÉSZÜLÉK, HOGY ÚGY és AKKOR ÁLLJON HANGEREJÉVEL ÉS HANGTISZTASÁGÁVAL RENDELKEZÉSÉRE. AMIKOR ÖN KÍVÁNJA. HALLGASSA MEG EZEN UJ PHILIPS CSODÁT ÉS FÜLEI FOGJÁK MEGGYÓZNI. HOGY Ml A PH ILI PS K I S KOM B I NÁCIÓ AZ UNIVERZÁLIS KÉSZÜLÉK MEGHÍVÓ 5619-2 Ha másként volna!... Álomországban jártam. Bár sohsem kerültem volna oda, mert ott ts vannak iskolák! De ez még mind nem volna baj. Hiszen én az iskoláért élek-halok, annyira szeretem azokat a kis buksifejü, gügyögő beszédű gyermekeket. Van ebben a tanitói munkában mégis valami felemelő. Olyan érzést vált ki az emberből, aminő csak kevés Van szerencsénk a rádió iránt érdeklődő tisztelt közönséget a naponként este 8 órától 10 óráig városi üzletünkben (Zrinyi Ilona-utca 9. szám alatt) tartandó rádió bemutatásokra meghívni. Bemutatjuk vétel köteleiezettség nélkül a legkifogás talanabb és amellett mindenki által elÖDyÖS részletfizetésre ÍS megszerezhető Philips gyártmányú vevőkészülékeket, hangszórókat, fűtő- és töltő kombinátiókat stb. — Teljes tisztelettel Nyíregyházi Villamossági R.-T. földi halandónak jut osztályrészül. Eleven példája az iskola iránt való odaadó ragaszkodásnak egyik nyugalomba vonult öreg kartársam, aki nap-nap mellett felballag az iskola emeleti folyosójára s szomorúan betekint a volt tantermébe, aztán lassan tovább megy. Ami kor e tragikus jelenetnek pár nappal ezelőtt szemtanuja voltam szivemből sajnáltam öreg barátomat és szememből hullottak a részvét könnyei. Ugy látszott, ő is könynyezett. Vájjon ilyen leszek én is majd hét év múlva, amidőn aktiv szolgálatom véget ér és átadom helyemet ifjú utódomnak?... Ki látja « ki tudja, hogy mit rejt méhében a jövendő. Sokszor tusakodtam magammal vájjon érdemes volt-e nekem a tanitói pályára lépnem és mindig csak arra a végső következtetésre jutottam, hogyha újból kellene születnem, ismét tanitó lennék. Pedig gyakran vannak olyan pillanatok életemben, amidőn a méltatlan megbántás miatt a keserűség annyira megtölti szivemet, hogy majdnem meghasad a kitörő nagy fájdalomtól. Óh ilyen tőrdöfésekben gyakran van 4. tanitónak része. Talán a p róféták örökös sorsa ez, mert aki a gonosz ellen harcol, annak sebet is kell kapnia. Az élet mindenkire nézve küzdelemmel jár. Nem csoda tehát, ha az ember a szépet, eszményit keresi és eljut Álomországba. így kerültem én is oda. De bezzeg megjártam, mert az iskolák agyongyámolitói, az iskolaszékek még csak ott fejtenek ám ki szörnyűséges munkát, úgyannyira, hogy a tanitó 2 sorsa itt a földi valóságban valóságban igazi paradicsom ama különös országbeliekéhez képest. * Nem tudom, helyes, vagy helytelen, szokás-e az én cselekedetem, de én ahol megfordulok, ott első utam az iskolába vezet. Azt tartom ugyanis, hogy az iskola külső képe «s belső élete mutafja meg leghívebben az illető vidék fejlettségét vagy elmaradottságát. Az iskolából vonom le a következtetést, hogy méltó-e az a község vagy iskolafenntartó testület a bécsülésre ,elismerésre. Hát bizony én Álomországban a népműveltség terjedésének szent csarnokait vizsgálgattam. Olyan vi déken jártam, ahol egy végtelen nagy víz nyúlt el hosszan a beláthatatlan messzeségben, amelyneR sima tükrét szelidemelkedésü hegyláncok s várromokkal ékeskedő J,iegykupok foglalták rámába. A tó partján gyönyörű villasorok pompáztak közelben, távolban s szétszórtan a tüzes nektár termő szőlőskertekben. E gyönyörű vidék analógiájáról eszembejutott magyar hazám szemefénye, az áldott Balaton. Olyan boldog voltam, amint elmerengtem az isteni táj szemléletében. Ugy tetszett, mintha csak Kisfaludy szülőföle. jenek közelében járnék, ahol valamikor a múzsájától inspirált költő megénekelte a balatoni várak regéit s szinte még ma is a fülembe csengnek az egyik regének kezdő sorai: — Ülj mellém a kandallóhoz, Fel van szitva melege. Amint megyek, mendegélek, hát az egyik fürdőtelepen a gyönyörű fürdőigazgatósági épülettel átellenben, valamint a nemrégen épült kulturház közelében megpillantok egy nagyon rut házforma építményt, rajta az angyalos címerrel. Elszörnyedve kiáltok fel: — Nini, hát ez is iskola!?... A ^ppott felírásból nem tudtam megállapítani az iskola jellegét. De szörnyen szégyeltem magamat, különösen akkor, amikor eszembe jutott, hogy ennek a rut iskolának szakasztott mását ott találjuk a révfülöpi moló környékén. Ez a ház inkább egy ütött-kopott útszéli csárdának látszott, mint iskolának. Külső falazatán annyi lyuk volt, mint a mocsarak környékén a szúnyog, sőt eggyel több, mert amióta megépült még meszelő nem simogatta otromba oldalát! No ebben sem rendeznek egyhamar tanitói tanfolyamot! — gondoltam magamban s azzal gyors léptekkel tovább mentem. Alomországban gyorsan telik az idő. Nemsokára elérkeztem egy kedves városba s azt is megtudttam, hogy ennek a városnak derék munkás népe elég tekintélyes száma tanyákon él. — Hogyan, hát itt is pusztított török-tatár? — igy morfondíroz-