Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-18 / 187. szám

1929. augusztus 18. JtflrfltYIDSiC. 5 nem látok a szememtől. Sokszor elnézem, hogy milyen pazarlás fo­lyik a város belterületén, ahol a villanyfák majdnem egymás hátán vannak. Némelyik utcán is olyan sürün vannak a villanyfák, hogy sokszor gondo'ön magamban, hqgy igazán ha csak egyet, csak egyet­lenegyet vennének el valahonnan, hát bizony még meg se kottyanna. Hát kérném szépen jó Szerkesztő bácsi, hogy ha lehet állítsanak a Deák Ferenc-utca és az Arany Já­nos-utcára eső sarokra egy villany­iát. És ha a jó Szerkesztő bácsi igazat ad egy mindennap haza­botorkáló félős kislánynak, akkor biztosan fogják teljesíteni a kéré­sem. Üdvözli a jó Szerkesztő bácsit egy félős kislány. á munkás, akár szellemi, vagy testi mnnkás a társadalom legértékesebb tagja — mondotta a kormányzó a csepeli hősi halottak emlékművének leleplezésén (A Nyirvidék tudósítójától.) Csonkamagyarország legnagyobb gyártelepén Csepelen, Nagy bol­dogasszony napján impozáns ün­nepség keretében leplezték le azt az emlékmüvet, amelyet a legin­kább ipari munkásokból álló lakos­ság emelt 140 hősi halottjának. Az ünnepségen Horthy Miklós kormányzó leplezte le a nemzeti­színű drapériával takart gyönyörű szobjrot, amely Homonnay Ede szobrászművész alkotása. Általános figyelem, közepette mondotta el a kormányzó nagyhatású bpszédét. — Ez az emlékmű — mondotta — a magyar dicsőség és a magyar fájdalom jelképe. Hirdetni fogja az utódoknak, hogy a világháború magyarjainak hősiessége és áldo­zatkészsége méltó volt a nagy ő­sök erényeihez. — A nemzet, ha ma számblave­szi a szörnyű áldozatokat, amelye­ket a háború követelt, tiszta lélek, kel és emelt fővei idézheti föl el­esett fiainak szellemét. — Mert nem a hódítás remé­nye, nem idegen népek leigázá­sának vágya vezényelte tüzbte a, magyar csapatokat. A reánk kény­szeritett béke azóta már nyilván­valóvá tette, hogy a mi háborúnk az ezeréves országhatárokért folyt. Harcoltunk a magyar földekért, a magyar erdőkért és a magyar tanyákért. Harcoltunk a nemzeti munka és a nemzeti kultura sza­badságáért. Harcoltunk, hogy vá­rosaink ezeréves magyar nevüket viselhessék és hogy ifjuságunk ő­sei nyelvén imádkozhassék Istené­hez. És akik közülünk elestek e harcban, azok a magyar gyerme­kek jövőjéért haltak meg. A hősök zöme, akiknek dicsőségét ez az em­lékmű hirdeti, gyári munkások vol­tak. A munkás, legyen akár szel­lemi, vagy testi munkás, a nem­zeti társadalom legértékesebb tag­ja, mert az országot a dolgozók épitik meg . — Csepelről, a magyar gyári fnunk^ fellegvárából köszöntöm a magyar munkások összességét. A gyárak és bányák, a műhelyek és szántóföldek, a műtermek és iró­szob^k munkásai, őket, akik mos­toha viszonyok közt értékké for­málják az anyagot és a gondolatot. Azt üzenem, hogy ne emeljenek vá­laszfalakat egymás között. A ma­HÉTFŐN AUGUSZTUS 19-ÉN SZEZONNYITÓ ELŐADÁS AZ APOLLÓBAN Lilian Grish Lars Hanson grandiózus újdonsága A SIVATAG LILIOMA OLLO Szombaton Vasárnap HUGÓ VIKTOR örökbecsű regénye filmen, új példányban A NYOMORULTAK két részben, 16 felvonásban egyszerre SZEREPLŐK : lean Valiean OABRIEL OABRIO Fantine és Cosette . SANDRA MILOVANOFF Javért ... . )EAN TOULOUT 3 Órás előadások kezdete : Szombaton fél 6 és 9, Vasárnap : 3, 6, és 9 óra Hétfőn " " Kedden SZEZONNY1TO MŰSOR LILIAN GrISH. szenzációs újdonsága A SIVATAG LILIOMA Egy fiatal asszony sorstragédiája 8 felvonásban ÉS A POMPÁS „METRÓ" MŰSOR Előadások kezdete h tfóa : 5, 7. és 9. orakor. gyar jövő érdekében kell, hogy a magyar nemzet jelene tökéletesen egységes legyen. A testi munká­sok ne különüljenek el a szellemi­ektől, ne gondolják, hogy mindig csak nekik jut a mostohább sors. A társadalmi osztályok sorsa elvá­laszthatatlanul egymáshoz van forr­va: 'tartós időre csak vagy közös jólétben élhetnek, vagy közös nyo­morban tengődhetnek. Egy célunk van, haladjunk nyugodtan egy u­ton. Ebben az országban ennek — nincs akadálya, mert Magyarország a szabadságjogok tekintetében nem volt soha szükkebjü és a rnuitban is magától megadta mincUKt, ami­nek ideje elérkezett. Népének ér­dekében pedig még soha annyi megértő szociális érzést nem tanu. sitott, mint éppen most — sze­génységünkben ! — Testvéri egyetértésben halad­junk a jobb jövő felé, melyet a történelem tartogat számunkra. Lé­pésről, lépésre, céltudatosan halad­junk a független, erős és boldog Magyarország felé, amelyhez jo­gunk van, Isten és az emberek előtt. Ha elértük, akkor'nem om­lott hiába bajtársaink vére! Zugó éljenzés és taps követte a kormányzó beszédét, amely után a gyári dalárda Radnai Miklósnak Hősök emléke cimü dalát énekelte el, majd a koszorúk elhelyezése következett. Koszorút tett a hatal­mas emlékmű talapzatára a kor­mányzó. Az ünnepélyt "a dalárda éneke fejezte be, majd utána a vi­tézek, leventék, tűzoltók és hadas­tyánok diszmenctben vonultak el a kormányzó előtt, aki ezután au­tóra szállt és visszatért a fővá­rosiba. ZENE A katonazenekar a szezon utolsóelőtti szimfonikus hang­versenyét tartja vasárnap este a Lengyel-kioszkban A nyíregyházi gyalogezred nép­szerű zenekara minden év augusz­tusában elbúcsúzik rövid időre a nyíregyházi közönségtől, mert kö­telessége néhány hétre másfelé szólítja. Ez az időpont ismét elér­kezett s már csak "pár nap vá­laszt el bennünket attól, hogy de­rék katonazenészeink elbúcsúzza­nak tőlünk. Mielőtt eltávozná 5 Nyíregyházá­ról a katonazenekar, még két hangversenyt ad, még pedig az utolsóelőttit holnap, vasárnap es­te 9 órakor, a Károlyi-téri Len­gyel kioszkban. zene kedvelői bizonyára megragadják az alkal­mat, hogy gyönyörködjenek a ka­tonamuzsikusok kitűnő játékában s minél nagyobb számmal fognak megjelenni ezen a hangversenyen. (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A tegnapi nagysikerű »Vitamin­torta«-est után Lengyel Nándor ma, szombaton este máris ujabb meglepetéssel kedveskedik a Kioszk látogatóinak. A meglepetés lényege a következő. Este 9 órától lkezdve a Kioszk valamennyi lá­togatója kap egy számot, termé szetesen ingyen. Később azután, amikor a vendégek már valameny­nyien megérkeztek, az összes ki­osztott számokat kalapba teszik és kihúznak belőlük 50 darabot. A kihúzott 50 darab szám sze­rencsés tulajdonosai 1 — 1 kedves nyereménytárgyat fognak kapni. A nagyon kellemesnek Ígérkező juta­lom-est iránt, amelyen mint lát­ható csak nyern ilehet, de veszíte­ni semmikép sem, városszerte óriási az érdeklődés. Vidám esetek Margittán a jó Sz. fckátyánk a képviselőválasztás örömére alapo­san elmulatozott a vendéglőben és ugyancsak megcsappant bugyellá­rissal bptorkált hazafelé. Odahaza az anyjuk nagy szem­rehányással fogadta : — Ejnye te vén korhely, hát igy herdálod el a korcsmában a drága pénzt ? Zsörtölődött egy darabig, azután kiment az udvarra. De ott sem hagyta abba a pö­rölést. A kotlós tyukkaf kezdett ci­vódni : — Hogy az Isten puszátsa el a haszontalan tyúkját ! Husz tojást tettem alá és csak kettőt költött ki belőle 1 Ez is hiába eszi a búzámat ! Sz. bátyánk kinézett a nagy pö­rölésre és szelíden mondta : r— Ejnye, anyjuk, az előbfj en­gem szidtál, mert sokat költök, most meg azt a szegény tyúkot, mert kpveset költ 1... Nehéz is az asszonyok kedvére cselekedni !... • Nemcsak Budapesten, a vidé. ken is egyforma a háziúr : vagyis stájgerol valamennyi. Amint azt az alábbi kis eset is bizonyítja, amely Szentesen történt. Egy csa­ládos ember lakást nézett és az egyik teljesen megfelelő lett volna, csak még az árral kellett volna rendbe jönni. Megkérdezte a házi­urat : — Hogy ez a lakás ? — Nyolcszáz pengő. A lakást kereső majd elájul erre a szörnyű árra, de aztán hamar felocsúdott és nyugodtan kérdezte: — Hm 1 Aztán van istálló is ehhez a lakáshoz ? -— Nincs. De minek magának az istálló ? — Nekem nem kell, de annak a marhának kell, aki ezért a lakásért megad nyolcszáz pengőt. A régi jó .jdőkről emlékezvén, szóba hozta valaki Latinovits La­jost, a híres bácskai nábobot, aki sportot űzött abból, hogy nagyokat mondjon s a hazájában valóságos Münchhausen báróvá nőtte ki ma­gát. Lovakról lévén szó, ő mondta, el a következőket : v— Hej, lovak I Az én egyszeri négy lovam 1 Azok voltak ám csak az igazi lovak 1 Fogadásból indí­tottam őket útnak, és hat — mondd: hat óra alatt lejöttek Bécsből Bácsmadarasra. Mikor itt megérkeztek, mind a négyet a zab­Iájánál fogva kellett elkapni, mert még tovább mentek volna. A leg­jobb volt a dologban, hogy amint elkapták őket, élettelenül rogytak össsze — és mind a négy már hi­deg volt ... — Hogy-hogy ? —- Hát már Szabadkán meg­döglöttek ! — Ejnye, — vágott közbe egy ifjú, — hát mi hozta őket Mada­rasig ? Mire Latinovits felelte : — A svung öcsém, a svung 1 Szent István heti minden kiadása megtérül, ha függöny, te­rítő és egyéb kézimunka szük­ségletét WE1SZ MARISKA Budapest, V, Lipót körút 22. szám IV., Kristóf-tér 6. kézi­munka üzletében vásárolja. Függöny darabonként már 5 P-től. 5100-1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom