Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-10 / 181. szám

1929. augusztus 10. J^ÍYfRYIDÉK. 7 "ibolya sugarakkal sugározom be, vitaminná alakulnak át. A bőr hám rétegében bizonyos mennyiségű cholesterin van. Ha közvetlen napfénnyel, vagy ultraibolya sugárral «ugároztatjuk be a testet, nő a test vitamin tartalma. Ezért van a magaslati fénynek a gyermekek angojkórjára kedvező hatása. T. i. a magaslati fény sok ultraibolya sugarat tartalmaz, mert nem tartja vissza ezeket a sugarakat a városok poros levegője, mely mint fényszürő működik. Helyes, mészben dus takarmányozásnál nem oKoz a D. avitaminozis (vitamin hiány angolkórt, ha azonban a szervezet mészhatáron áh és avitaminozis van, bekövetkezik az angolkór és következménye a paratyphus. A vitamin hiányt a napfény által besugárzott és a bőrben lévő cholesterin pótolhatja. Az anyatej elegendő meszet tartalmaz, mert a vér az anya csontjaiból is kioldja a meszet, hogy -a fejlődő vagy szopós állat elegendő mészhez jusson. Csak tejen tartott szopós állatok, ha anyjuk helyesen van takarmányozva, egészségesen vannak elhelyezve, nem szoktak megbetegedni. De sertéseknél mesterségesen magunk borítjuk fet a mész egyensúlyt, t. i. a malacokat, különösen a hússertés malacait már 2 héttői kezdik árpávai etetni, Weldmann tanárvizsgálatai szerint egy 2 hetes mafac 250 gramm árpát is fel tua venni. Az árpa mészben szegény. Enynyi szemes takarmány felvétele után kevesebb tejet szopik, kevés meszet kap. angolkóros lesz. Gyakran a legszebb mafacok betegednek meg először, holott laikus gondolkozás szerint ezeknek kellene a íegeHenállóbbaknak lenni. Elfelejtik, hogy a nagy növekedési energiával rendelkező álfatok igény •Tik legjobban a meszet "es érzik meg leghamarább annak hiányát. Hajlamosító ok lehet a tüdő és bélférgesség is, mely közvetlenül vérszivássai vagy a tápanyagok elvonásával, de közvetve sebzéseik éc izgató anyagcsere termékeik ut ján gyengítik a szervezetet. Egy elsőrendű, nagy gonddal vezetett tenyészetben az idézte elő a paratyphust, hogy a kellően nem szellőztetett ólban a nagy pára tartalom miatt a malacokról az izzadtság nem párologhatott el. Midőn szabad levegőre kerültek, a gyors elpárolgás annyira lehűtötte őket, hogy hurutosak lettek és paratyphusba megbetegedtek. Midőn kellő szellőztetéssel az ól nagy páratartalmát megszüntették, megszűnt a paratyphus. A betegség malacoknál fekélyes bélgyulladásban nyilvánul. A kóroktannal egyben a gyógykezelést és a védekező •eljárásokat is ismertettem. Biztosítsunk malacainknak tágas, száraz, napfényes elhelyezést, naponként mozgassuk őket a napon tápdus, teljes értékű takarmányon tart suk őket, amiben elég vitamin és a mész egyensúly megvan, ezzei elkerüljük, távoltartjuk tenyésze- | tünktől a paratyphust. A malacok úgynevezett himlője anyagcsere-zavarok miatt előálló varaskiütés. A valódi himlő emberről ragad át a malacra. Manninger tanár 15 év alatt csak egy csetDen észlelt himlőt. A malacok varas kiütése azért jelentkezik járványszerüen, mert a kórok, vitamin, mészhiány, rossz elhelyezés, egyformán károsan befolyásolja az egész állományt. A betegséget az anyagcsere zavarok kiküszöbölésével* és szabad levegőn, napfényes legelőn való tartással előzhetjük és gyógyíthatjuk meg. Összefoglalva az elmondottakat: Orbánc ellen, még nem lép fei I. II. oltással, ha fellépett szérumozással, pes'tis ellen, kis állomány nál szérumozássaf, nagy egészséges állománynál vírusos oltással, paratyphus és varas kiütés ellen hygiénes tartásmóddal, mindeniknél gondos és idejében váló beavatkozással védekezhetünk. Kellő gondosság mellett igy a veszteségeket is a minimumra csökkenthetjük. Ha ismertetésemmel csak egy járvány kitörését sikerült is megakadályoznom s á magyar közgazdaság számára csak pár darab sertést is sikerült megmentenem, ja j ó példa és tanúság terjedésében vetett hittel célomat elértem. •> (Vége.) A házinyúl tenyésztés Amióta oly kicsiny a hazánk kis dolgokkal is szívesen foglalkozunk. Baromfitenyésztéssel, hár zinyui tenyésztéssel senki sem törődött a érgi jó időben és ma«8o— 85 millió pengő értékű baromfit szállítunk ki az országból a 88.2 millió pengő értékű búzaexporttal szemben. Hazánk kimondottan búzatermő ország s ősidők óta minífig a buzakivitelünk vezetett a? export terén. Ez a tétéi billentette forditotta jóvá kereskedelmi mérlegünket. Tehát az egész ország köz gazdasági megítélése, bonitása ettől a búzaexporttól függött és ma majdnem ezt a tételt is elérte az idáig semmire sem becsült baíomnexport. Ez az apró álattenyésztési ágazat tehát felvirágzott. Mi a baromfitenyésztésnél sokkai jövedelmezőbb és sokkal egyszerűbben és olcsóbban keresztülvihető ugyancsak apró álattenyésztést óhajtunk olvasóink figyelmébe ajánlani, a házinyultenyésztést. A házinyúl a világ legigénytelenebb állatja, Nem kell neki nagy, szabad terület, hanem vígan él valamely faládában, amefy akár a városi udvar valamely sarkában is eltér. Nem igényel drága 'mageleséget, hanem minden útszélen található gazzal, kerti és konyhai hulladékkel is megelégszik. Nem keh tenyésztéséhez kotló, amely itiaja egy nőnapig ül a tojáson Nemcsak hust produkál, hanem értékes szőrmét is! Husa a baromfi húsánál is jobb minőségű fehér hus. Mindezekből azt látjuk, hogy a házinyúl tenyésztés a baromfi tenyésztésnél jövedelmezőbb ágazat A Házinyultenyésztők Országos Szövetsége, Csillighegy, Budapest mellett, minden érdeklődőt útbaigazít, tenyészanyaggal lát el, ha kell,'kellő biztosíték ellenében, viszszaszolgáltatási kötelezettség mellett is. Maga ellen vét tehát, aki nem fog most, amikor annyi a különben kárbavesző zöldtakarmány — a házinyúl tenyésztéshez. JHHHMMHHk Beregi fajalma (Jonathán, Batul, Aranyparménstb.) ifj. gróf Lónyay Gábor nagylónyai uradalmi kertészetéből októberi szállításra előjegyezhető az uradalmi intézőségnél, vagy Nyíregyházán, Vay Ádám utca 34. szám. alatt. 6864—3 — Könyvbarátok okvetlen nézzék még a kiállításon a Jóbanyomda művészi kivitelű diszkötéseit a díszteremben. Mégis kisüt a nap 2

0 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. A látogatóknak most egyszerre a szemükbe ötlött egy igen sajátságos, egzotikus spanyolfal, amely a kis tanítónő szobáját két részre osztotta. Ez a furcsa paraván finom faragású, vékony deszkácskákból összeillesztett remekmű volt. Festés, vagy más dekoratív diszités helyett mindkét oldalán külföldi levélbélyegekkel volt teleragasztva. A világ valamennyi tájékáról, valamennyi müveit és ekvátoriális országából voltak ott bélyegek és pompás ízléssel, válogatatlanul színre, alakra és származási helyre, sorakoztak egymás mellé. Mivel az egész paraván felületét befedték és a legritkább levélbélyegek is köztük voltak: a paraván tekintélyes értéket képviselt. Zsuzsa mosolygott: — Még prepa-koromból való, mert akkor igen szenvedélyesen gyűjtöttem a külföldi levélbélyegeket. Ebben a pillanatban Cica izgatottan dobolni kezdett az ablaktáblán, amelyen a mohó eső barázdákat szántva csurgott végig. — Gyerekek, a szerkesztő szalad erre! Behívjuk ? És meg sem várva a feleletet (amiért különben Zsuzsa titokban egy forró ölelést küldött neki), kitárta az ablakot és kikiáltott: — Ughy! Ide, ide! A sárga gummiköpenyeges, csuklyás alak hirtelen megállt, köszönt a hölgyeknek és a következő pillanatban beiramodott az iskola kapuján. Köpenyegét, kalapját a folyosó íogasaíra rakta, ahol a csemeték riftÜi szoktak pihenni előadás alatt. És benyitott, köszönt, furcsán végignézte a lányokat, akik nevették magukat az idegen gúnyában. Most beeresztették az ideiglenesen eltávolított fiukat és egyszerre vidám hangulat ömlött • el a kis szobában. Kedvtelve nézegették az ízléses berendezést, amelynek kissé férfias jelleget adott az önálló életet folytató leány komoly egyénisége. A szobában a szekrényen, asztalon, kis fekete harmóniumon, heverőn és székeken kívül csak egy háromlábú asztalka állott, kézimunka-abrosszal leterítve. Rajta fényképek, névjegyek, esküvői értesítők és más haszontalanságok, lenyomtatva több német katonatölténynyel, magazinostól. Az asztalon valamelyik klaszszikus költő arcképe, cserfakoszorusan. A furcsa paraván mögött állott a Zsuzsa ágya, mozsdója, rűhafogasa, egy festőállvány és mindenféle apróság. Az ablak melletti saroktan egyszerű könyvespolc, dus teherrel, de a nézőnek nem ez tűnt a szemébe azonnal, hanem egy kis tábla: FEGYVERT, FELESÉGET, KÖNYVET! nem illik, nem szokás kölcsönadni! Ez az én elvem is! Ughy jókedvűen kacagott fel: — Akárcsak a szerkesztőségben azok a táblák, amelyeket a folytonos, vagy ragadós látogatók ellen akasztanak ki feltűnő helyre, hogy szinte kiabáljanak: »A szíves marasztalást ne tessék komolyan vanní!«, vagy pedig: »Az idő pénz!« »Pézünk kevés, időnk még annyi sincs!« »Köszönjük, hogy már távozik®. Valamennyien nevettek és Zsuzsa kacagva magyarázta meg az ötletét: — Az embereknek nagyrésze nem szeret könyvet venni, noha szenvedélyesen olvas. Az ilyen folytonosan zaklatja az embert, de ha megkapott egy könyvet, igyekszik soha többé vissza nem adni. Ettől eltekintve, ha kölcsön is adnék mindenkinek könyvet, aki kér, külön íródiákot kellene tartanom, hogy rendben legyen minden... — Én szívesen lennék az íródeákja, — incselkedett Ughy Csaba. — Ne tessék tréfálkozni, mert hátha a , szaván fogom! — intett feléje Zsuzsa. És arra gondolt, hogy mint Íródeáktól, egészen más jellegű írásbeli dolgozatot venne tőle szívesen! — Az a tábla nagyszerűen bevált és azok ellen is mindörökre megvéd, akik a kölcsönvett könyvet nem szokták visszaadni. A könyvespolcon egymásmellé sorakoztak Tolsztoj, Csehov, Shakespeare, Dickens, Anatole Francé, Gárdonyi, Molnár és néhány kisebb író munkája. ' . Odakünn az eső széles szalagjai hirtelen megvékonyodtak és ritkábban nyilaztak alá a sebeset^ délfelé iramló ólomszinü fellegekből. Sőt egsyzerre ragyogó fénynyaláb suhant végig a kitárt ablakon, amelyen friss, hűvös, bódító illatú eső- és földszag nyomult befelé. A fényzuhatag rácsapott a Zsuzsa ablaka alatt hajladozó virágokra és a sugár, karcsú liliomok húsos szirmain mint gyémántszemecske csillant meg. — "Zsusskó, édes Zsusskó, — kérte Etel a házigazdát, — játszék valamit. — Halljuk, halljuk! — lármáztak a férfiak. Zsuzsa szerényen, egyszerűen odament a harmóniumhoz, kinyitotta és az ásító fehér fogsor előtt a székre ereszkedett. Ujjai végigsuhantak a habszin billentyűkön és a hangszer lágyan szólaltatta meg különös, ünnépiesen hangzó szólamait. Most Zsuzsa erősen nyomkodta két lábával a fujtató pedáljait, mert megtalálta a melódiát, amit keresett: Amikor a vadgesztenyesorban Fakulnak az aranysugarak, Amikor már peregnek a lombok S a levelek rendre hullanak, Amikor már dér csillog a réten, Száraz ágak merednek a fán:. Rád gondolok, első szent szerelmem, Rád gondolok, kicsi kis babám! I (Folytatjuk.) , j