Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-10 / 181. szám

1929. augusztus 10. J^ÍYfRYIDÉK. 7 A vízumkényszer mellett is ugrásszerűen emelkedik a tannlmányutasoK száma Egész sereg alkalmi tömörülés irányítja a néhány napra, vagy hétre terjedő utazások programját A tökéletes vasúti közlekedés, az automobil és repülőgép világában élünk. Ez a világ kitermelte a minden iránt érdeklődők és a modern világjárók tipusát. Ma már nemcsupán a felső tízezerhez tartozók utaznak és lépik át a határt, hanem a társadalom minden rétegéből rekrutálódnak a világjárók. A távolságok megszűnése idejében nem Bécsnél kezdődik és végződik a külföld — a magyarok számára sem. Elvezet az utjuk olaszhonba épugy, mint Németországba, valamint a világ fővárosába: Párisba és, Európának minden számottevő városába, amely akár a tudomány, irodalom, művészet, akár a kereskedelem, ipar és a mezőgazdaság szempontjátjói újszerűt és érdekeset igér. Emelkedik a külföldet járók száma annak dacára, hogy egy-két állam kivételével mindenhová vizűm szükséges. Nő a külföldetjárók száma annak ellenére, hogy hihetetlenül nehéz a megélhetés. De az emberek inkább a szájuktól veszik el a falatot, csakhogy utazhassanak, láthassanak, tanulhassanak és tapasztalhassanak. Egész sor alkalmi tömörülés üzletileg is kiaknázza ezt a nagyfokú utazási és látási lázt. Hirdetik a társas utazásokat, kidolgozott programot adnak, rengeteg látnivalót és attrakciót Ígérnek. Az újságok is megrendezik a maguk külföldi t ársasutazási akciójukat. Ezeknek során sokezer magyar indul el a külföld egyik és másik államába, hogy hazatérve érvényesítse uj meglátását, tapasztalatát. Rengeteg a száma azoknak is, akik egyedül, vagy kettesben, hármasban nekivágnak a kontinensnek, hogy a maguk szakmájában specializálják magukat, hogy a külföld hatalmas iramú fejlődésnek induló metropolisaiban uj színnel gazdagítsák a maguk világát. Berlin a tanulmányutasok főcélja és végállomása. A német főváros a maga robosztus méreteivel. Berlin a végállomás, amely az aurópai világvárosok közül szinte egyedül emlékeztet a newyorki méretekre és az amerikai dimenziókra. A német főváros vonzza, csábítja minden nemzet fiait, aminek egyedüli magyarázata az a nagyszabású, méreteket legyőző, akadályokat nem ismerő, minden nehézséget legyűrő energia, amellyel a hábpruutáni Berlin a világvárosok élére futott. Berlin mellett Bécs iránt jelentkezik a magyarok érdeklődése. Ennek magyarázata a köztudomásu osztrák udvariasság és az osztrák idegenforgalmi tényezők ezernyi trükkel, ötlettel és elmés gondolattal tarkított propagandája. Olaszország a maga vasúti kedvezményeivel szinte fölszivja a magyar százakat és ezreket nyaraló helyei és gyógyfürdőtelepein. De Franciaország sem panaszkodhatik a magyarokra, mert Párist látni — minden magyarnak álma és vágya. Ujabban sokan mennek tanulmányútra Dániába, hogy az ottani belterjes mezőgazdaság praktikáit ellessék. — Törökország főképen a szakembereket érdekli, mivel hogy ott folynak most Berlin után a íegnagyobbszerü és látványosságot nyújtó építkezések. Összegezve a dolgokat: a magyarság ontja magából a tanulmányéhes százakat és ezreket, akik a maguk különbpző anyagi felkészültségével elárasztják a külföld bpséges megfigyelést nyújtó és nagy tapasztalatok szerzésére alkalmas gócpontjait. Ez a külföidjárás olyan jelenség, amely most kezd erősbpdni és amelyből az országnak csak haszna lehet. delt áru átvételével és a fizetés megkezdésével, mint tiltott aktus megszűnt és a fizetés további része már egy másik szerződés feltételeihez tartozik. Ezt a bizonyos másodrangú szer ződést a fővárosi kereskedők ügyesen használják ki maguk számára. A megrendelőlapon, amit a vidéki vevő aláir, mindig ott van egy olyan megszorítás, amely szerint a kereskedő az árura mindaddig fenntartja tulajdonjogát, amig az utolsó részlet kifizetve nincsen. Vagyis, ha az árut a vevő átvette, már nem tiltakozhat a tiltQtt megrendelésgyüjtés ellen, ellenben ha a drága részleteket az utolsó fillérig ki nem fizeti, akkor már a második szerződés ellen vét és a kereskedő jogosítva van áruját visszavonni, de ugy, hogy a már befizetett részletek a vevő számára elvesznek. Ebben az esetben a vevő mindenképen rosszul jár, mert ha az utolsó részletet is megfizeti, akkor száz százalékkal magasabb áron vásárolta meg a vidéki kereskedőnél olcsóbban beszerezhető árut, ha pedig a részletek fizetését megtagadja, akkor nemcsak a már befizetett összegeket, de magát az árut is elveszíti. Ezért nemcsak az alpacca evőeszközök esetében, de a többi fővárosi ügynökök által kínált árukat tekintetbe véve is, nagyon ajánlatos a vevők óvatossága. Kérdezzék meg inkább előzőleg az általuk ismert és a helyi piacon begyökerezett megbízható és jóhirét féltékenyen őrző kereskedőt, mielőtt a fővárosi ügynök rábeszélőképességének engedve, olyan árut vásárolnának, ami minden körülmények között helyben sokkaf olcsóbban beszerezhető. ri díszteremben van a kiállításon a Jóba-nyomda kiállítási anyaga. Kardélen az enrópai béke Hágában a különböző nemzetek képviselői konferenciára sereglettek egybe, hogy Európa békéjéről tanácskozzanak. Az euySpai népek vágya a borzalmas és förtelmes világháború összeomlása óta egyre nagyobb és nagyobb, de ugyanekkor ugyanezekben a lelkekben háborús vágy is fűlik, mert hiszen a háború után a győztes népek olyan »békét« diktáltak a legyőzött népeknek, amelynek az elviselése ezekre a szerencsétien népekre nézve nem életet, hanem halált jelentene. »Vae victisk (Jaj a legyőzötteknek!), mondották a régi rómaiak és e szörnyű mondás igazsága sohasem volt időszerűbb mint ma... A Trianon diktálta béke szörnyű pörölycsapásait mi, magyarok érezzük a legvégzetesebben s ámbár e sorok irói testestüllelkestől pacifisták vagyunk, mégis az't "kell mondanunk, hogy Európában mindaddig nem lehet nyugalom, rend és béke, amíg a trianoni békeszerződést nem reVideálták és annak égrekiáltó igazságtalanságait valahogy nem reparálják. A hágai békekonferenciával eszünkbe jut egy véletlenül épen francia képeslapban látott híres rajz, amelyet 1911-ben közölt a lap'Bosznia-Hercegovina annektálása után... A rajz egy kardot ábrázolt, amelynek az élén egy csiga pörgött s a rajz cime volt: »Az európai béke egyensúlyban^ Nos, a mai béke ugyancsak ilyen csigaszerüen pörög egy kardélen és naiv ember az, aki azt hiszi, hogy ez a csiga erről a kardról nem fog. előbb vagy utóbb lebillenni... Ismét hangsúlyozzuk, hogy mi rajongunk és elepedünk a békéért, de viszont rajongunk áz igazsgért is, azért az igazságért, amely nemcsak az egyes ember sorsát kell, hogy irányítsa, hanem a népekét is. A hágai békekonferenciával kapcsolatban a lapok közlik, hogy Románia máris követelésekkel áll elő velünk, magyarokkal szemben. Ha egyáltalán még tudnánk a sok csalódás után valamin csodálkozni, most alkalmunk volna, hogy elbámuljunk ezen az oláh impertinencián. Mit akarnak még az oláhok, akiket a keserű erdélyi humor »hegyi franciáknak^ nevez? Megkapták már a kincses Erdélyt, a magyar proletárdiktatúra után kirabolták aze gész Csonkaországot, de ugylátszik, a hegyi franciák is azt az igazi francia közmondást vallják, hogy: evés közben jön meg az étvágy. Az oláhok sokat faltak, sőt drasztikus módon szólva, zabáltak a magyar nép testéből s most ugy akarják az európai békét megalkotni, hogy a birkaszerüen türelmes magyar néptől ujabb kincseket követelnek. Nem hisszük, hogy a legizzóbb békepárti embernek is, ne futkosna arcában a jogos harag bibor hulláma és a leggyöngédebb kéz is ne szorulna ökölbe az ujabb oláh követelések hírének hallatára. »Boldogok, akik hisznek«, — mondja a Biblia, de mi, fájdalom, nem tudunk hinni abban, hogy az európai béke mindaddig megvalósuljon, amig aljas, áruló és hitszegő népek olyan népekkei szemben követelőznek, amelyek a háborúban becsületesen és férfiasan harcoltak, s most kis hullalegyekként szeretnének tovább lakmározni a letiport és bilincsbevert népek testén. Tehát Genf, Locarno stb. után Hága következik... Megint összeültek férfiak, akik hatalmi gőgjükben és tébolyukban azt hiszik, hogy nekik joguk van népek sorsa fölött rendelkezni, holott a népek sorsát emberi szemmel nem látható titokzatos törvények intézik, amely törvények könnyed mozdulattal húznak át minden olyan paragrafust, amelyet ravasz, vagy jóhiszemű diplomaták irnak. Ismételjük: rajongunk Európa békéjéért, de csak és csupán az igazságos békéért! KERT-MOZGÓ EJóadáaokat 6 órakor a Városi Színházban, 9 órakor a Kert-Moagóban tartjuk me* Előadások keidete vasárnap 3, 5, 7 órakar, 9 órakor a Kert-Moigóban. Kedveiőt! Mi időben az ösaaes előadások a teremben lesznek megtartva. Augusztus 9 — 10—11-én, pénteken, szombaton és vasárnap Zoro-Huru Kaland a bombágyárban Két elszánt fickó vidám viszontagságai nyolc felvonásban. A NÖHABLÓ Vadnyugati történet 6 felvonásban Főszerepben: BETTY BRONSON, BERNARD STEGEL Eftrttoalnfatf salát zenetanuk Eltéri. Következő műsorunk: A rejtelmes éj Két nő egy férfi ellen áz esperanto, mint világnyelv Egy cseh tanár még békében egy uj nyelvet alkotott, amely őszerinte hivatva volna mindazokat az ellentéteket kiküszöbölni, amelyeket a népek között a különböző nyelvek okoznak. Ez a vágy már az eperanto nyelv feltalálója, és apostola, Zamenhof dr. előtt is élt néhány ember lelkében, akik a népek testvériségét egy közös nyelv segítségével akarták megalapozni. Az esperanto nyelv közvetlen elődje a volapük nyelv volt, amely azonban ilem tudott akkora gyökeret verni, mint az esperanto, mert hamarosan a nevetségességbe fulladt. A volapük nyelvben is az akart lenni a könnyüség, hogy többféle nyelvből összeollózott, könnyen tanulható szavakkal fejezte ki mind azt, amit az emberiség több ezeréves kulturája alatt bonyolult és nehéz nyelven fejezett ki. A volapük nyelvet gyilkoló bűbájos élcekből ide írunk egyet: Egy volapük nyelvért rajongó úrtól megkérdi egy volapük-ellenes másik ur, hogyan "fejezné ki volapükül ezt a mondatot: József apánk csirkehátulját eszik. A volapük' nyelv hive válaszol a 'kérdésre, mire a kérdező gúnyos kézlegyintéssel azt mondja: »Ugyan kérem, ki lehet ezt fejezni sokkal egyszerűbben is: Pepi papa pápi pipi popo«. Ilyen élcekkel ölték meg a különben is halvaszületett volapük nyelvet. No de mi ne élcelődjünk, hanem beszéljünk komolyan az esperantó nyelvről és általában arról, hogy lehetséges volna e az egész emberiséget arra bimi, hogy egyetlen, közös nyelven beszéljen? Sajnos, nem lehet. Nem is szólva arról, hogy a müveit népeknek több ezeréves irodalmát, amely minden nép sajátos géniuszát a legpompásabban fejezi ki, nem lehet átimi esperantóra. Különben is az emberi nyelv roppant titokzatos és szövevényes valami, amely a különbpző népek természetszerűen, ösztönösen fakad, a népeket nem lehet rávenni arra, hogy egy mesterségesen kiagyalt nyelv kedvéért megtagadják azt a nyelvet, amelyen ősei beszéltek, irói és tudósai pedig . irtak. Az esperanto nyelvnek szerintünk csupán annyi haszna lehet a nemzetközi érintkezésben, hogy pl. külföldi vasútállomásokon, szállókban, esetleg a kereskedelemben elhárítson olyan akadályokat, amelyeket a sokféle nyelv gördit az emberek elé. De azt már el sem tudjuk képzelni, hogy az esperantisták már évek óta kísérleteznek vele, hogy Dante, Goethe, vagy más lángész müveit átírják esperantóra. Ez abszolút halott dolog, mert — ismételjük — minden nép géniuszát a qyelv fejezi ki s mivel esperanto nyelv nincs, az esperanto nyelv semmiféle lelket nem szólaltathat meg. Azért az esperantisták törekvése tiszteletreméltó, mert az: emberek testvérisülését célozza.