Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-09 / 180. szám

1929. augusztus 9. JSÍYÍRYIDBK. SPORT Levél a Szerkesztőhöz Kaptuk a következő sorokat: Mélyen tisztelt szerkesztő ur! A Nyirvidék f. hó 4-iki számában »Sportszenzáció a vidékem cim alatt megjelent cikkhez engedje meg szerkesztő ur, hogy a valóság kedvéért a következő megjegyzéseket fűzzem. Mivel nagybecsű lapja tárgyilagosságához semmi kétség nem fér, hiszem, hogy soraimnak nelyt fog adni. Azt mondja, ez a kis cikkecske a többek között, hogy Nyiracsád és Nyirábrány futball csapatai a julius 28-án Nyirábrányban megtartott reváns mérkőzésen mi Keviczky és Farkas Bocskay játékosokkal és Bíró DVSC játékossal állottunk fel s igy is csak igazságtalan offseid góllal tudtunk győzni. Hát kérem erre volna az a szerény megjegyzésem, hogy mi egy pillanatra sem tagadtuk azt, hogy a mi csapatunkban két olyan futiball-nagyság, mint Keviczky és a szokást — erre az egy alkalomra épen Nyiracsádtól vettük át, ugyanis az acsádi csapat erre a szóbanforgó »revánsra« Bokor Adonyi S. E., Rosenfeld Vámospércsi SE játékosával és Kovács; a Nyíregyházi össziparosok »Törekvés« SE játékosával vonultak fel, hogy tűzön-vizén keresztül kiharcolják a győzelmet s előzőleg nem is emeltek óvást a mi két vendégjátékosunk ellen, csak a vereség után. Mesél még a kis cikkecske arról is, hogy igazságtalan offseid góllal győzött volna a nyirábrányi csapat. Erre a vaskos tévedésre csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy a mérkőzést egy a futballszabályokkal teljesen ismerős, reá, lisan ítélkező szövetségi biró vezette le és a gól a legszabályszerübb volt s az ne fájjon Acsádnak. Ezeket kívántam az igazság kedvéért előadni szerkesztő uram, — mellyel vagyok szívességéért hálás köszönetet mondva, kiváló tisztelettel : Nyirábrány, 1929. aug. 5. Katona Károly, a NyirbáI rányi »Toldi« S. E. eínöke. Debreceni „Testvériség" SE Nyirábrányi „Toldi" SE 4:0 (2:0) Biró: Leel-Ossy István. Az elmúlt vasárnap a jóképességü debreceni Testvériség futballcsapatát látta vendégül Nyirábrány, ahol a labdarúgás hétrőlhétre tért hódit. A mérkőzés elején a Testvériség intézője szép virágcsokorral kedveskedik a vendéglátó csapatnak, amit Tóth I. a Toldi S. E. ügyv. elnöke köszön meg. "Ezután megindul a játék, mindjárt kialakul a 'qqasado^ojY^ ZE S XUO]OJ xuaoajqap képzettebb csapat, amely szép játékával megérdemelten győz. —• Tíyirábránynak különösen a támadósora volt gyenge. Az első gól 11-es'büntető rue*' ból esett. Jók a vendégcsapatból: Csillag, Kovács I., Bárányi, Egri; a helyi csapatból: Biró, aki egyben a mezőny legjobbja volt, továbbá Turcsák, Káposztás Papp és Dávid. Góllövők: Csillag (2), Bárányi, Kovács I. Leel Össy mindkét csapat megelégedésére vezette a mérkőzést. Gyárosnak, kisiparosnak, kereskedőnek nélkülözhetetlen a Szabolcsvármegye és Nyíregyháza Cí

mtára Ára: I pengő? Kapható a kiállítás irodájában és a „Nyírvidék" szerkesztőségében. Vidékre 1 20 P értekü levélbélyeg beküldése ellenében postán megküldjük. 4808 K: 31492—192". Hirdetmény. Az 1929. évi XVII. t. c. a hegyközségek megalakítását rendelte el. A hegyközségbe bevonandó öszszes birtokosokról a kimutatás elkészült és a hivatalos órák alatt a közig, tanácsnok hivatalos helyiségében (Városháza emelet 4. számú szoba) f. évi augusztus hő 8-tól f. évi augusztus hő 17-ig terjedő 10 napon át megtekinthető s'a kimutatás ellen ugyanezen idó alatt észrevétel adható be A hegyközségekről szóló törvény értelmében 600 a-öltől egy kat. holdig terjedő birtokkal rendelkezők egy szavazattal, az ennél több birtokkal rendelkezők annyi szavazattal bírnak, ahányszor egy teljes kataszteri hold birtokuk van. A 600 •• ölnél kevesebb, de legalább 200 D-öl szőlőbirtokkal bírók tízes csoportokban egy-egy csoportképviselőt választanak, akiknek annyi szavazata van, ahány kat. hold szőiővel rendelkeznek együttesen az illető választócsoportba beosztott törpe szőlőbirtokosok. A csoportképviselők megválasztása és a hegyközségek alakuló közgyűlésének kitűzése iránt később fogok intézkedni. Nyíregyháza, 1929. augusztus 7. M. kir. kormányfőtanácsos, polgármester távol : Szohor 4927—2 főjegyző. 1 cii itxao jaio^uuaiv, O-ihíhl " Nyirvidék f. hó 2-iki számában itteni tudósítója tollából hűen le is közölte, sőt azt egyenesen a futball vidéki propagálása érdekében kitüntetésnek is vettük. (Egyébként velük kapcsolatosan elárulhatunk a cikkírónak annyit, hogy a két profijátékos »szigoruan amatőr alapom ugrott be a meccsbe, mivel akkor történetesen községünkben tartózkodtak). Azt azonban határozottan megcáfolom, hogy Biró valaha is a D. VSC játékosa lett volna. Nevezett játékos kezdettől fogva nálunk játszott és játszik s egyesületünk tagja. Ami pedig az idegen játékosok szereplését illeti, erre nézve szabadjon előadnom azt, hogy azt Mégis kisüt a nap 2

0 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. Meg akarta mondani nekik, hogy ez a legsúlyosabb bűn, amivel beszennyezhetik magukat és azonfelül undorító és utálatos is! Meg akart mondani nekik még sok mindent ... de a vad lárma kaoszában még a saját hangját sem hallhatta meg. Örzse néni a földön ült és onnét kiabált feléje, meg-megakadozó nyelvvel: — Még maga mer beszélni?! Maga?! Rongyos; semmirevaló, dologtalan városi nép! Iszen ha mi nem lennénk, éhen halnának a nyomorúságosak! * — Ugy van! — kiabált egy másik és savószemeit gyűlölettel hordozta meg a? újságírón, miközben öklével annak orra alatt hadonászott. — Ha mi nem hoznánk nekik ennj^ füvet ehetnének! És még ők mernek velünk igy beszélni! Keke Treszka is brummogott: — De megálljatok csak, ti városiak! Eljön nemsokára az az idő, amikor majd kezet kell csókolnotok nekünk, meg a felfuvalkodott nagyságáitoknak és a kényes kisasszonykáitoknak is, hogy enni kapjatok! De Ughy ezt már nem hallotta egészen. Kifordult az ajtón és egy pillanat alatt az utcán termett. A ház mentében elszaladt a sarokig, ahol egy életunt petróleumlámpa pislákolt a balzsamos nyári éjszakában. És ekkor a lámpa kicsiny távolságra vetődött fénykörében különös szerencséjére valamit megcsillanni látott. , — Kérem csakl — kiabált arrafelé és a következő pillanatban két szálas, döbbenetes fellépésű, komoran dobbanó lépésű csendőr lépett •eléje a sötéts égből. Éber szemük komolyan nézett az állukra leszijjazott kalpag alóL Az őrmester arca mosolygott. Megismerték Ughyt. — Kérem, kedves őrmester ur, az alvégi korcsmában egy falka hadisegélyes asszony duhajkodik, orosz foglyokkal isznak és dorbézolnak A két pár bakkancs sietősen, ütemesen dobbant meg a gyalogjárón és az őrjárat a prédára $hes kopó visszafojtott türelmetlenségével igyekezett a korcsma felé. Ughy elfúlva követte őket nyomon és kellemes bizsergés melege ömlött el a hátán, amikor látta, hogy a csendőrök fegyverén biztatóan, hideg fénnyel villan meg a hosszú bajonett... A nóta és a részeg ének éppen újra hevesen, tobzódva fellángolt és a muszkák ismét nyekeregtetni kezdték a harmónikáikat. A két csendőr benyitott A következő pillanatban a szoba közönsége ajtón, ablakon keresztül iparkodott kifelé, fejvesztetten, sírva, sikoltva, átkozódva. A megpiszkált "darázsraj* nem serénykedhetett volna jobban, mint ez a megrémült asszonyhad, amely rémületében, ahogy a zöldesen megcsillanó komor kakastollak megjelentek az ajtó küszöbén;, mindenfelé menekülni igyekezett... és "éppen a csendőrök karjai közé rcftiantak. Átkozottul kemény öklök szorították őket, amelyekkel szemben minden ellentállás hiábavaló volt. 11. fejezet. AZ ISKOLA FALAIN BELÜL. Öt percig tartó felhőszakadás paskolta végig az erdőt és széles, hosszú, lobogó vizszalagokat dobált le a fülledt hőségben fulladozó vidékre. Az eső óriási zajjal, csobogással és zúgással száguldott keresztül a vidéken. Egy perc múlva már sebesen rohanó, mocskos sárgásszinü patakocskák iramodtak lefelé a hegyekről az utak mély kerékvágásaiban. A rohanó vizek kiléptek apró ágyaikból és végigfolytak az egész uton. Okvetlen nézze meg a kiállításon Jóba-nyomda kiállítási anyagát a díszteremben. A teniszpárti eldöntetlen maradt, mert a társaságnak a legelső, ijesztő nagyságú esőcseppek lecsapódásakor nem maradt más gondja, mint a menekülés. Fedél alá, de minél előbb! Zsuzsa futott legelői és amikor egy rézsut reáhulló széles vizszalag a homlokába tűzött, hátrakiáltott a csúfos futással menekülő társaságnak: — Szaladjunk hozzám, lányok] Szaladtak is, mert ennél okosabb tanácsot adni senki sem tudott és mert az iskolaépület esett hozzájuk legközelebb. Az eső félelmetes zúgással sepert végig az erdőn. A kertek mélyén ijedten hajtották le kék, fehér, sárga, piros fejecskéiket a virágok. Kacagva rohantak be az iskolába és Zsuzsa kis c selédje • rémülten nyitott ajtót a menekülőknek, amint azok óriási robajjal berontottak a folyosóra s még nagyobb lármával estek neki az ajtónak. A lányok könnyekre kacagták magukat és sikoltozak, amikor a pocsékká ázottt könnyű ruhák jéghideg simulását a testükön érezték. Fölöttébb tetszett nekik a katasztrófa következtében támadt különös helyzat. Amíg elhelyezkedett ki-ki valami kényelmes helyen, Zsuzsa száraz ruhát szedett elő mindenkinek. — Sajnos, az uraknak pem tudok száraz ruhával szolgálni, — mondta és huncutul mosolygott a tisztek és Johnny felé, — mert olyasmivel nem szereltem fel a ruhatáramat... Ezen is nevettek és amíg az átvedlés tartott, a férfiakat betuszkolták a szomszédos iskolaterembe és hogy mindennemű meglepetés ellenében biztosítva legyenek, Zsuzsa az ajtóban megfordította a kulcsot... Nemsokára hallatszott, amint Adorján félig tréfás, félig komoly hangon prelegálni kezdett a diákjainak. — Jé, — kiabált a kövér Cica, — hiszen te Zsuzsa egy igen érdekes kis nő vagy! Ez a paraván igazán remek! (Folytatjuk.) v j