Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-01 / 173. szám

6 JdlrÍKYIDÉK, 1929. augusztus 1. Nyíregyháziak kalandos útja Miskolc környékére JókedYü beszámoló Vasárnap, julius 21-én reggei 7 órakor volt gyülekezés a Korona szálló előtti benzin-automattánái. Nem mintha azzal akartunk volna menni, hanem sejtettük, hogy autó buszt is találunk mellette. Be is futott pontosan 7 órakor, megállapodás szerint, autóbusz és autóbusz között azonban ennek ellenére is van különbség, amint azt alább látni fogjuk. Hogy ki rendezte az egészet? A nyiregyházi kath. vegyesénekkar neve szerepelt a fronton a voltaképeni rendező szerénységéből, aki minden érdemet s ezért járó elismerés igyekezett magáról elhárítani. De mi eláruljuk a nevét: Jakab Józset karnagy volt a tervező és kivitelező. Agitátorságának köszönhető, hogy 35 ember fel mert ülni egy és ugyanarra az utóbuszra s hogy 200 nem ült fel egyedül az az oka, hogy nem fértek be. Mint a hajóskapitány ugy állt ő a kis csapat élén, minden tettéből látszott, hogy szigorú tervszerűség van mögötte. Azonfelül jókedvben is részben ő vezetett. Hüzéges segítőtársa volt Juhász Imre theológus, akivel lehetetlen volt első pillanatra jóba nem lenni, nagy előnyére az ösz* íiangnak s mindvégig uralkodó szent békességnek. A rendezőségen kivül két emberé az elsőség: GaTTó Lajos pénzügyigazgatósági tisztviselőé, főként nagyszerű hang jáért, amelyből ilyen hefyen minden csepp aranyat ér, valamint Mayer Ágostoné, (neve nagyobb ; betükkef is látható a Zrínyi Ilona- I utcán

/ főként a boráért, mellyel mindvégig ellátta a társaságot. — Ott volt még — ha már a karnagy ur kedvéért a férfikaron kellett kezdenünk — Szántó Guszti bácsi is, akit máskor csak azzal a feltélellel viszünk el, ha írásba adja ,hogy még az Oravetz-féle autóbusztól sem fél. Nem maradt távol Ádám Imre joghallgató sem, a komoly ember, aki mulatni is kizárólag csak komolyan szeret. Eljött Vigh Endre polgáriskolai tanár is, a marathoni udvarló. Megjelent György Jenő detektív ur is, udvari fényképészünk, aki a modell-dijat, fejenként 1—1 képet még nem adta át. Holmi rajzpedagógust is láttunk, de nevét elfelejtettük megjegyezni. Ami a hölgyeket illeti — bocsánat, hogy így félrekanyarodott a tollúnk, ezen kellett volna kezdenünk — mindenek előtt meg kell említenünk a Leskó Annuska úrhölgy nevét, aki szép hangjával gyönyörkötette a társaságot. Kedves, szép énekét mindenki örömmei hallgatta, egyedül ez tette elelviselhetővé, különösen visszafelé az utat a meleg,, poros országúton. Ezentúl aligha lát bennünket nélküle Miskolc. Örült mindenki, hogy eljött Fábry Éviké és Heuffei Editke urleány, valamint a Timarovszky kisasszonyok stb. stb. ki emlékeznék valamennyire? Summa summárum, harmincöt ember. * Ez a kis kitérés csak arra való volt, hogy annál gyorsabban haladhassunk tovább. Nem ugy az autóbusz, amely kitérés nélkül is alig haladt. Nemsokára, ahogy kiértünk a városból, egy körülbelül 200 méter hosszú, közepén 6—8 centiméter magas emelkedést észleltünk az úttesten, nosza, a soffőr sem maradt rest. Beadta a legerősebb tabJe^. Szolgálati fegyverével szájába létt és szörnyet halt egy nyirábrányi vámőr Megrendítő tragédia játszódott >e szombaton éjszaka Nyirábrányban. Móka Sándor 24 éves, Nagyléta községi születésü földmives az V. vámőrszakasz parancsnokságnál Nyirábrányban teljesített már hosz szabb idő óta szolgálatot. Rendes, katona volt, aki szolgálatát mindig pontosan ellátta. Szombaton is rendesen elvégezte feladatát s jó kedvvel távozott a laktanyából kimaradásra, ekkor még senki sem sejthette, hogy milyen sötét gondolatokat forral agyában. Éjfél után 1 órakor érkezett a községből haza. Egyenesen szolgá- | lati fegyveréért ment, amelyet ma- I gához véve a legénységi étkezőbe ! tartott. Ott, ahol ilyenkor senki | sem tartózkodik — leült egy székre és a szájába lőtt. A golyó keresztül hatolt az agyon s Moka Sándor őrvezető holtan rogyott össze. A lövés zajára elősiető bajtársak már csak holttestét találták. A megejtett vizsgálat eddig még nek tudta teljesen tisztázni, hogy mi adta a fiatal katona kezébe a végzetes fegyvert. Állítólag egy községbeli leánynak udvarolt — reménytelenül. Már kétszer kísérelt meg öngyilkosságot eredménytelenül, míg most harmadszorra utóiérte végzete. Temetése vasárnap délután volt nagy részvét mellett . tát a masinának s azzal Vágott neki. Ment is nagyszerűen, mig el nem ért az emelkedés egyharmadrészén kb. 2—3 centiméter ma gasságot, amikor is zökkenés nélkül — megállt. Ez megismétlődött néhányszor. Végre aztán, hála az Égnek, sikerült vagy ötszöri nekiszaladással annyira kimerülni a derék járműnek, hogy a legcsekélyebb jóakarat is elég volt az utazás végleges abbahagyására. Nem arravaló azonban a masiniszta, hogy csüggedjen, hanem elmés találékonysággal s hősies elszántsággal kiadta a jelszót, hogy hölgyeim és uraim, várni kell, mig kihüi a motor. * A bentlévőknek azonban kevés reményük volt a lehűlésre. A nap igen erősen sütött ugyan, de a por aKkora volt, hogy nagyjából kárpótolt, annyival 'is inkább, mivei a valóságos számum következtében, mit a szekerek, autók okoztak, az emelkedés is megnőtt 1—2 milliméterrel. A jókedv azonban nem mult el", lépten-nyomon akadt megmosolyogni való, mignem aion vettük észre magunkat, hogy megindultunk, ami tagadhatatlan némi csekély különbséget jelentett az állással szemben. És ez így folyt három óra helyett teljes öt órán keresztül. Bent víg beszélgetés, adomázás, a por és hőség kiapadhatatlan magasztalása közben telt el a gyönyörű délelőtt. Közben néhány utbaeső csárdánál le akartunk szállni "a.por léöblitése végett, de nem mertünk visszaélni az autóbusz túlságos megállásbeli engedékenységévei amelyre a legkülönfélébb helyeken bizonyítgatta hajlandóságát. Tokajon, Bodrogkereszturon keresztülszáguldva, azután Szerencsen (nagy szerencsénkre) pont egy vendéglő előtt feneklett meg az autóbuszunk, ahol is rövid negyedórán keresztül á legjobb sörital pendítette még feljebb a szűnni nem akaró jókedvet. Végre a szép Miskolcon keresztülhaladva, tekintettel a módfelett megnyúlt időre, megállás nélkül értünk Hámorhoz, ahol a gyönyörű tengerszem, a hatalmas hegyek, kéklő fenyvesek ragadták méltó bámulatra még azokat is, akik a vidéket jól ismerték. Tekintettel árra, hogy még kb. egy, ídlóméter' utat kellett megtennünk felfelé Lillafüredig, megszántuk az autóbuszt, leszálltunk s a kis utat gyalog tettük meg néhány perccel 12 óra után érkeztünk meg, végighaladva a bájos Szinva partján s leheveredtünk egy fenyőkkel övezett pázsiton-. Nemsokára nagynehezen feldöcögött a faképnél hagyott vas-Rosinante is, melyből a csomagokat előkotorászva, víg ebédelés következett. Hüsölés, ebéd s borozgatás közben készült Jltazdsnáli ei a fényképfelvétel, (melyre már nagyon kíváncsiak vagyunk) minekutána megvártuk a 3 órát s aztán felültünk a jól-rosszul' kiérdemelt déli álmát alvó masinára s visszamentünk Hámorba. Itt ismét megállapodtunk, a hölgyek kisétáltak a szabadba, vagy csónakáztak a tavon, néhányan azonDan fedél alatt maradtunk s újra kezelésbe jött a bus nedűvel telt pohár. Nóta is volt, de a javából. • Minek részletezni azt, hogy mulat a magyar? Mig az öreg Hámori-tó mélységes, sötétzöld szemében is mosoly kélt a víg hangra, mintha mondta volna: emberek laknak ám itt, nem drótostótok. (Szegény tán még emlékszik rájuk, itt is jártak, be megtépázták, be megcsúfolták, mily iszonyatos képet tártak tündéri tekintete elé!) Magyarosan még az idő is gyorsabban tellett, egyszercsak felhangzik a karnagy ur harsány hangja: indulás Tapolcára. Mi*' volt mit tenni, mint ismét összébbvonulni s heiyet engedni az érkezőknek, bár a borgazda cicerói ékesszólással bizonyítgatta, hogy még nincs beszállás. Újból keresztülhaladtunk Miskolcon s igy értünk nem egész egy óra alatt Tapolcára. A kis fürdőhelyből valóságos világfürdő lett amóta nem láttuk. Nosza, néhányan rögtön nekifeküdtek a strandolásnak, mások viszont jobbnak vélték a hűsítőt belülről. Mive. mindkét álláspont mellett sulyoS érveket lehetett felhozni, határozat nem hozatott, hanem olyképen oldatott meg a problematikus helyzet, hogy kiki csináljon azt, amit akar, volt strand, bor, de főleg a nagy hőség miatt sör, hölgyvalu- ' tában számítva málnaszörp, séta a kies tó partján, melynek közepétiői óriási fák nőttek ki s hatalmas koszorúvá borultak a kristálytiszta viz felett. * járhatott az idő kb. 7—8 óra felé, amikor ismét problémák támadtak: hof "töltsük a 'hátralévő időt? Itt Tapolcán, vagy gurittassuk be magunkat Miskolcra az Abbáziába zenét hallgatni, mint eredetileg tervezve volt. Ismét a karnagy ur zseniális megoldására volt szükség, aki a tömeghangulatból olvasva kiadta a rendeletet a maradásra, 10 óráig. Bevonultunk a szép kioszkba s a jókedv közepette már-már remélni kezdtük, hogy holnap délig innen meg nem mozdulunk, ekkor történt azonban az a váratlan esemény, hogy párt alakult, amely Szabó Guszti bácsit kiáltotta ki vezérnek azonnal hatályba helyezendő indulási programmal. Még a vér is meghűlt bennünk, orthodox maradiakban. Guszti bá arra hivatko. „ . soha (^J^/Aspirin tabletták nélkül. Kérje azonban határozottan az eredeii„a«s«*".c5omagolást, a zöld szalaggal Pótszereket, vagy egyes tablettákat uta- sjtioa vissza. ...j Minden gyógjrjjer-'.V, tárban kaphatók. zott, hogy hátha a mozdonyvezető ur is megkívánja az italt a boldogabbá fajtából, aztán bubánatában átrepüli a kocsi elejét a hátujával együtt, aztán minket sem talál "kihagyni a játékból. Hiába bizonyítgattuk, hogy ezt az áldott jó masinái még egy második tatárjárás sem zökkentené ki flegmájából, mégis csak a karnagy ur diktátori erélyére volt szükség, aki felállt és nagyjából "ilyesfélét mondoit: 1. a többség dönt, 2. a többség már döntött, 3. a többség oly irányban döntött, hogy maradunk. Aki a többséghez tartozónak érzi magát, azzal nincs baj, a"ki a kisebbséghez, az tartozik alá vetni magát a többség akaratának. Punktum. Nem punktum van ám ott, hanem kérdőjel, gondolá magában egykét magábaszálló pártütő. Fontos azonban, hogy márcsak gondolta, közben ^a cigány is rázendített s már nem is gondolta, hanem azt mondta, hogy nem 10 óráig, hanem reggelig maradunk. A pártvezér pedig ezen az áruláson annyira elszomorodott, hogy ezentui egy szót sem szólt, hanem nekilátott bujában a szódavíznek. Az idő azonban igy is eltelt, 10 óra néhány perckor hiár az autóbuszban voltunk. Az ut ugyanaz volt, mint oda, s ugyancsak 3 óra helyett 5 órát tett ki. .Most jött azonban a java a dolognak, a nótázás, szünet nélkül hazáig. A hölgyek közül Leskó Annuska úrhölgy, a férfiak közül Galló Lajos bácsi mutattak dicsérendő példát a nóta elsőrangú minőségére és mennyiségére nézve. Néhányszor még az autóbusz léíekzete is elállt a csodálkozástól s várni kellett, mig megszokja a pompás hangokat. Még arra is volt idő, hogy néhányan leszálljunk torok-gyantázás végett, bár később olykor-olykor, amikor a gép nagyokat sóhajtva próbálkozott a megállással, kénytelenek voltunk abbahagyni. Még az autóbusz is ilyen burahajló, ha megvénül. K. 4915-929. szám. Hirdetmény. Ujíehértó község, miután a tőr. vényhatősági bizottság hozzájáru lását és a m. kir. földmivelésügyi miniszetérium jóváhagyását már megszerezte, az ujfehértói 788 számú telekkönyvi betétben foglalt 83 kat. hold 712 • öl területű sertéslegelöjét eladja. A legelő a Nagyvadas dülóben fekszik, szántóföldi mivelésre az egész terület alkalmas, rajta jó állapotban lévó lakóház, istálló és négy kút van. Az eladás feltételei a községi elöljáróságnál megtudhatók. Ujfehértó, 1929. julius 24. 4^35-7 Községi elöljáróság.