Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)
1929-08-04 / 176. szám
i929. augusztus 4. J^IfÍRYIDÉK. 15 H€U KRÓNIKA. ÍA/WVWWWWWV\ Divatos a Miss választás, Nagyon sok a szép lány, Strand szépeket fotografál A Bujtoson Csépány. Lesz Miss ököritó és Miss Bujtos Nyiregyházán, — Miss Érkert és Miss Himes is Benevez a wíissek választásán! Ostorozzuk asszonyaink Régi rossz szokását: Fejjei viszik lefelé a Piacon a kácsát. Az Erdei-kitérősök Ivóvizet kérnek, — Elepednek egymásért és Azért olyan •Szomjasak szegények! Kiss Lajosnak szűcsei a Régi jó időbe:n, Tíz-tizenöt disznót öltek Minden esztendőben. Jaj Istenem, nagyot fordult A világnak rendje, — Ha ma csak egy "disznót ölne, ivíinden szűcs meg Volna elégedve! Felhívom a figyelmét a Vasúti Ü. V.-nek: Gyorsvonati körforgalom Keli a vármegyének. Három gyors is száguldozik Velünk Debrecenbe, — Ezzel szemben Szerencs felé Nincs vonatunk, Amely gyorsan menne! Malmosok és gazdák irnak Félmértföldes cikket. Indokolják, miért adják Oly drágán a lisztet. Az öntöző autónak Húsvét jár eszében, — Megöntözi, lelocsolja A motorost Széles jókedvében! Annát megyünk köszönteni Este a Sóstóra, í»edig Anna, ha jól tudom Juliusban volna. De nyolc napon belül jogos Minden jókivánat, — •íttesse hát a jó Isten Papp Lajost és Az össszes Annákat! Mennyi lakbért kell fizetni? Olvashattuk szépen, Tabellával illusztrálva A jó »Nyirvidék«-ben. De, hogy a pénzt honnan vegyük, Arról "bölcsen hallgat, — g A miniszter-tanács dönt majd, Nagypénteken, Azzai vigasztalgat! Ma nvilt meg a kiállítás, Mit a" KIOSZ rendez, icemélem, hogy a sikere Szenzációs nagy lesz. MANSZ mulatság, verseny-csárdás Kóstolás a borba, Nagy sikerét rendezője: Nagy Kálmán ur, A nevében hordja! Bonta. Közismert tény, hogy Schmidthauer Piíjy ele m Kézimunkaüzletemet pesti fehérnemű varrónő vezetésével, fehérnemű tizemmel kibővítettem. A legkényesebb Igényeknek ís megfelelően készítünk divatos női és férfi fehérnemüeket, ágyterítő, függöny diszteritCket, párna montirozást. Fehérnemű varrást szakszerűen tanítunk. M. Schwarcz Sári 4844-1 Nyirviz palota Európa legtartalmasabb keserüviz-forrása s mint ilyen, egyedüli a maga nenében. Gyomor- és béltisztitó hatása .páratlan — Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. Forrás-ismertető és gyógyjavalat minden palackhoz mellékelve. 57 6_ 1 5 A Ferenczi-féle könyvkereskedés helyén, a Városháza épületben, a modern igényeknek megfelelően átalakítva, újonnan berendezve, a legújabb, minőségileg a legjobb és legszebb áruval felszerelve, az átalakítási munkálatok befejezése után, szeptember elején megnyílik DICKER GYULA könyv-, zenemű , írószer-, gramofon és irógépkereskedése 4694-2 Mégis kisüt a nap l 8 Regény. — Irta: Péchy-Horráth Rezső. Ó, az altisztek és a tisztek jól éltek a tűzvonalban! A tisztek ennivalója pontosan kijött az árkokba. Ha tűz alatt álltunk napközben, csak éjfél felé hozták ki az ebédünket, •a tiszteké azonban a leghevesebb tüz közepette is megérkezett mindig idejében: az ebéd délben, a vacsora este. De aztán ha valamelyik katona elkövette azt a rémséget, hogy az egyik éjféltől a másikig nem birta ki táplálék nélkül, hanem megette valamelyik konzervjét: könyörtelenül megpofozták a telegyomru tiszt urak és ráadásul még ki is kötötték... Nézzék meg a frontról hazajövő tiszt és altiszt testi állapotát, tápláltságát és nézzék meg a közkatonákét! ... A fronton a szegény baka fürészpor és kukoricacsutkából összevegyitett micsodán és meleg vízen tengődött, de a tiszteknek még a 'szűkebb viszonyok idején is megvolt a rendes élelem. A baka rongyosan, sokszor mezítláb rohant az ellenséges tűzbe, mig a tisztje tucatszámra agyusztáltatta a ruháit a század szabójával. A közember családja idehaza éhenhalással küzd, ő maga künn a fronton szédül az éhségtől, de élelmesebb tisztje ládaszámra küldi haza a századtól ellopott élelmiszereket. Két világ volt ez, két messzire eltávolodott világ, amelyből az egyik az volt, akinek mindent szabad, a másik pedig az, amelynek semmit sem, csak dolgozni, fáradni, nélkülözni, harcolni és a végén meghalni! Mi sátrakban laktunk, ők palotákat építtettek magukrak a fáradt, éhes, elcsigázott közkatonákkal... Nem lett volna soha égigtornyosuló gyűlölet legénység és tisztek közötft, ha igazságosan, testvériesen megosztoztak volna velünk a szenvedéseken és az örömökön. Mint például a németeknél! De ők elválasztották magukat mitőlünk önszántukból: •ott is különbek akartak lenni!... Bűnösök voltak' ezek, nagy bűnösök, de mint a jó öreg L'ear mondja: »Boritsd arannyal a bűnt és a törvény lándzsája kártétlen törik meg; göngyöld rongyokba s a törpe szalmaszál keresztülszúrja...« Megérkeztek. Előttük a homályból monstruózusan magasodott ki az iskola komor, dísztelen, szürke épülettömbje — és Zsuzsa, mialatt búcsúra nyújtotta a jobbját, elszoruló szívvel érezte, hogy az a világ, amelynek rombadöléséről beszélt, végleg összeomlik a lelke mélyén és soha, soha semmi erő és semmi hatalom fel nem támaszthatja többé... A nap már régen alámerült a halkan fodrozódó tó alkonyati tükrében s csak imitt-amott vöröslött élénk színekkel egy-egy futó felhőgomolyag. Lilás fénypászmák nyúltak el az égboltozat szélén s alattuk, ahol a vékony, keskeny felhőszalagok egy kicsinyt szétváltak, tisztán mutatkozott az ég kárpitja. Mint valami széles, kihúzott, biborcsóvás kard, véresvörösen lángolt ott az ég pádimentoma. io. fejezet. PANEM ET CIRCENSES. Csillagos, holdfénynélküli, gyönyörű nyári éjjel volt. A sokezernyi csillag sápadtan szórta le fényét s sűrűen pislákoltak még az apró égi mécsek. A Göncöl-szekere éppen a falu felett ragyogott s teljes pompájában tündökölt. Élénken világította be a sötétséget. A tarló felől ékes, vontatott muzsika hangzott belé az éjszakába. Az ezernyi tarlódallos: a feketehátu tücskök egyhangú, unalmas, megszokott danája, estéli hangversenye. Ughy Csaba a megszokott estéli sétájáról baktatott hazafelé. Künn járt a mezőkön s ott kitágult, fujtató tüdővel habzsolta be a kövér illatot és a berek ködlő, vizesleheletü, esti páráját. A levegőben zsongó, andalító hársfaillatok terjengtek s melegséget érzett a szive körül. Az erős illat elárasztott mindent, ami a föld hátán élt, mozgott, lüktetett — és Ughy kábult fejjel járt a hüs árnyat adó vadgesztenyefák és hársfák alatt. Háta mögül, a közeli berekből a faluig hallatszott a békák esti mulatsága, a monoton n ... n..., amely szinte bántón, fületsértőn hangzott, de némi harmóniát mégis képezett a tücsökmuzsikával ... A falu apró, bogárhátú házai sötéten, álmosan meredtek belé az estbe. A leszálló harmatban csillogtak a nádtetők. Csend volt mindenfelé. Kihalt, nesztelen volt minden. Semmiféle hang sem hallatszott, amely az aludni kezdő, álmodó természetet megzavarhatta volna álmodásában, pihenésében... Az újságíró furcsállva bukkant rá érzéseinek különös, nem jelentéktelen átalakulására: mennél jobban beférkőzött a kis köztársaság benső barátságába, a lelkétől annál inkább távolodtak a többiek, hogy minden kicsi helyet, amelyet a meleg érzések, a szimpátia és a szépségek befogadására rezervált, a kis tanítónő foglaljon el. Ahogyan távolodott tőle a többi, ugyanugy lett ott szinte percről-percre otthonosabbá Zsuzsa. Néha aztán, amikor ilyenféle gondolatfüzése közben a szive bolondosán kalapált, elrémülten tiltakozott az ilyes fejlemények ellen. Ámde egy mindennél hatalmasabb, lenyűgöző, bizsergő erő oly édes vágyak, Ígéretek millióival buzogott fel benne, hogy fatalista megadással hessegetett el magától mindenféle tiltakozást és kellemetlen gondolatot. Ilyenkor tetszelgett magának azzal a gondolattal, hogy hiszen az ár viszi őt, viteti magát az árral... Felért a falu főutcájába és hirtelen megállt, mert ugy rémlett neki, hogy zeneszót és éneklést hall. Csak egy pillanatig kellett figyelnie és már rájött, hogy a sarokkorcsmából szűrődik ki az a furcsa, zűrzavaros lárma, vidám hangzavar. (Folytatjuk.) ; . ^ 4