Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-04 / 176. szám

i929. augusztus 4. J^IfÍRYIDÉK. 15 H€U KRÓNIKA. ÍA/WVWWWWWV\ Divatos a Miss választás, Nagyon sok a szép lány, Strand szépeket fotografál A Bujtoson Csépány. Lesz Miss ököritó és Miss Bujtos Nyiregyházán, — Miss Érkert és Miss Himes is Benevez a wíissek választásán! Ostorozzuk asszonyaink Régi rossz szokását: Fejjei viszik lefelé a Piacon a kácsát. Az Erdei-kitérősök Ivóvizet kérnek, — Elepednek egymásért és Azért olyan •Szomjasak szegények! Kiss Lajosnak szűcsei a Régi jó időbe:n, Tíz-tizenöt disznót öltek Minden esztendőben. Jaj Istenem, nagyot fordult A világnak rendje, — Ha ma csak egy "disznót ölne, ivíinden szűcs meg Volna elégedve! Felhívom a figyelmét a Vasúti Ü. V.-nek: Gyorsvonati körforgalom Keli a vármegyének. Három gyors is száguldozik Velünk Debrecenbe, — Ezzel szemben Szerencs felé Nincs vonatunk, Amely gyorsan menne! Malmosok és gazdák irnak Félmértföldes cikket. Indokolják, miért adják Oly drágán a lisztet. Az öntöző autónak Húsvét jár eszében, — Megöntözi, lelocsolja A motorost Széles jókedvében! Annát megyünk köszönteni Este a Sóstóra, í»edig Anna, ha jól tudom Juliusban volna. De nyolc napon belül jogos Minden jókivánat, — •íttesse hát a jó Isten Papp Lajost és Az össszes Annákat! Mennyi lakbért kell fizetni? Olvashattuk szépen, Tabellával illusztrálva A jó »Nyirvidék«-ben. De, hogy a pénzt honnan vegyük, Arról "bölcsen hallgat, — g A miniszter-tanács dönt majd, Nagypénteken, Azzai vigasztalgat! Ma nvilt meg a kiállítás, Mit a" KIOSZ rendez, icemélem, hogy a sikere Szenzációs nagy lesz. MANSZ mulatság, verseny-csárdás Kóstolás a borba, Nagy sikerét rendezője: Nagy Kálmán ur, A nevében hordja! Bonta. Közismert tény, hogy Schmidthauer Piíjy ele m Kézimunkaüzletemet pesti fehér­nemű varrónő vezetésével, fehérnemű tizemmel kibővítettem. A legkényesebb Igényeknek ís megfelelően készítünk divatos női és férfi fehérnemüeket, ágyterítő, függöny diszteri­tCket, párna montirozást. Fehérnemű varrást szakszerűen tanítunk. M. Schwarcz Sári 4844-1 Nyirviz palota Európa legtartalmasabb keserüviz-forrása s mint ilyen, egyedüli a maga nenében. Gyomor- és béltisztitó hatása .páratlan — Rend­szeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. Forrás-ismertető és gyógyjavalat minden pa­lackhoz mellékelve. 57 6_ 1 5 A Ferenczi-féle könyvkereskedés helyén, a Városháza épü­letben, a modern igényeknek megfelelően átalakítva, újonnan berendezve, a legújabb, minőségileg a legjobb és legszebb áru­val felszerelve, az átalakítási munkálatok befejezése után, szeptember elején megnyílik DICKER GYULA könyv-, zenemű , írószer-, gramofon és irógépkereskedése 4694-2 Mégis kisüt a nap l 8 Regény. — Irta: Péchy-Horráth Rezső. Ó, az altisztek és a tisztek jól éltek a tűzvonalban! A tisztek ennivalója ponto­san kijött az árkokba. Ha tűz alatt álltunk nap­közben, csak éjfél felé hozták ki az ebédünket, •a tiszteké azonban a leghevesebb tüz közepette is megérkezett mindig idejében: az ebéd délben, a vacsora este. De aztán ha valamelyik katona elkövette azt a rémséget, hogy az egyik éjfél­től a másikig nem birta ki táplálék nélkül, ha­nem megette valamelyik konzervjét: könyörtele­nül megpofozták a telegyomru tiszt urak és rá­adásul még ki is kötötték... Nézzék meg a frontról hazajövő tiszt és altiszt testi állapotát, tápláltságát és nézzék meg a közkatonákét! ... A fronton a szegény baka fürészpor és kuko­ricacsutkából összevegyitett micsodán és meleg vízen tengődött, de a tiszteknek még a 'szűkebb viszonyok idején is megvolt a rendes élelem. A baka rongyosan, sokszor mezítláb rohant az el­lenséges tűzbe, mig a tisztje tucatszámra agyusz­táltatta a ruháit a század szabójával. A közem­ber családja idehaza éhenhalással küzd, ő ma­ga künn a fronton szédül az éhségtől, de élel­mesebb tisztje ládaszámra küldi haza a század­tól ellopott élelmiszereket. Két világ volt ez, két messzire eltávolodott világ, amelyből az egyik az volt, akinek min­dent szabad, a másik pedig az, amelynek sem­mit sem, csak dolgozni, fáradni, nélkülözni, har­colni és a végén meghalni! Mi sátrakban lak­tunk, ők palotákat építtettek magukrak a fáradt, éhes, elcsigázott közkatonákkal... Nem lett vol­na soha égigtornyosuló gyűlölet legénység és tisztek közötft, ha igazságosan, testvériesen meg­osztoztak volna velünk a szenvedéseken és az örömökön. Mint például a németeknél! De ők elválasztották magukat mitőlünk önszántukból: •ott is különbek akartak lenni!... Bűnösök vol­tak' ezek, nagy bűnösök, de mint a jó öreg L'ear mondja: »Boritsd arannyal a bűnt és a törvény lándzsája kártétlen törik meg; göngyöld ron­gyokba s a törpe szalmaszál keresztülszúrja...« Megérkeztek. Előttük a homályból monstruózusan maga­sodott ki az iskola komor, dísztelen, szürke épü­lettömbje — és Zsuzsa, mialatt búcsúra nyújtot­ta a jobbját, elszoruló szívvel érezte, hogy az a világ, amelynek rombadöléséről beszélt, végleg összeomlik a lelke mélyén és soha, soha semmi erő és semmi hatalom fel nem támaszthatja többé... A nap már régen alámerült a halkan fod­rozódó tó alkonyati tükrében s csak imitt-amott vöröslött élénk színekkel egy-egy futó felhő­gomolyag. Lilás fénypászmák nyúltak el az ég­boltozat szélén s alattuk, ahol a vékony, kes­keny felhőszalagok egy kicsinyt szétváltak, tisz­tán mutatkozott az ég kárpitja. Mint valami széles, kihúzott, biborcsó­vás kard, véresvörösen lángolt ott az ég pádi­mentoma. io. fejezet. PANEM ET CIRCENSES. Csillagos, holdfénynélküli, gyönyörű nyári éjjel volt. A sokezernyi csillag sápadtan szórta le fényét s sűrűen pislákoltak még az apró égi mécsek. A Göncöl-szekere éppen a falu felett ragyogott s teljes pompájában tündökölt. Élénken világította be a sötétséget. A tarló felől ékes, vontatott muzsika hang­zott belé az éjszakába. Az ezernyi tarlódallos: a feketehátu tücskök egyhangú, unalmas, meg­szokott danája, estéli hangversenye. Ughy Csaba a megszokott estéli sétájá­ról baktatott hazafelé. Künn járt a mezőkön s ott kitágult, fujtató tüdővel habzsolta be a kövér illatot és a berek ködlő, vizesleheletü, esti páráját. A levegőben zsongó, andalító hársfaillatok terjengtek s melegséget érzett a szive körül. Az erős illat elárasztott mindent, ami a föld hátán élt, mozgott, lüktetett — és Ughy kábult fej­jel járt a hüs árnyat adó vadgesztenyefák és hársfák alatt. Háta mögül, a közeli berekből a faluig hal­latszott a békák esti mulatsága, a monoton n ... n..., amely szinte bántón, fületsértőn hang­zott, de némi harmóniát mégis képezett a tü­csökmuzsikával ... A falu apró, bogárhátú házai sötéten, ál­mosan meredtek belé az estbe. A leszálló har­matban csillogtak a nádtetők. Csend volt mindenfelé. Kihalt, nesztelen volt minden. Semmiféle hang sem hallatszott, amely az aludni kezdő, álmodó természetet meg­zavarhatta volna álmodásában, pihenésében... Az újságíró furcsállva bukkant rá érzései­nek különös, nem jelentéktelen átalakulására: mennél jobban beférkőzött a kis köztársaság benső barátságába, a lelkétől annál inkább tá­volodtak a többiek, hogy minden kicsi helyet, amelyet a meleg érzések, a szimpátia és a szépségek befogadására rezervált, a kis tanítónő foglaljon el. Ahogyan távolodott tőle a többi, ugyanugy lett ott szinte percről-percre ottho­nosabbá Zsuzsa. Néha aztán, amikor ilyenféle gondolatfü­zése közben a szive bolondosán kalapált, elré­mülten tiltakozott az ilyes fejlemények ellen. Ámde egy mindennél hatalmasabb, lenyűgöző, bi­zsergő erő oly édes vágyak, Ígéretek millióival buzogott fel benne, hogy fatalista megadással hessegetett el magától mindenféle tiltakozást és kellemetlen gondolatot. Ilyenkor tetszelgett magának azzal a gon­dolattal, hogy hiszen az ár viszi őt, viteti ma­gát az árral... Felért a falu főutcájába és hirtelen meg­állt, mert ugy rémlett neki, hogy zeneszót és éneklést hall. Csak egy pillanatig kellett figyel­nie és már rájött, hogy a sarokkorcsmából szű­rődik ki az a furcsa, zűrzavaros lárma, vidám hangzavar. (Folytatjuk.) ; . ^ 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom