Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-03 / 175. szám

1929. augusztus 3. jAfmrroÉK. Moz i A „Feltámadás" repríze és „Olympiász a sivatagban" premierje a Kert-Mozgóban Mától vasárnapig bezárólag új­ra pazar műsora van a Kert Moz­gónak. Két nagyszabású filmet kö­tött íe erre a 3 napra a filmszín­ház agilis direktora, mégpedig egy í«prig darabot és egy vidám új­donságot. A »FeItámadás«-t, amely Tolsztoj Leó világhírű regénye nyomán kv'szült és amelynek fő­szerepeit Dolores Def Rio és Rod ia Roque játszák, nem kell kü­lön méltatnunk Nyíregyháza mo­zi közönségének. Az »OIimpiász a sivatagban« cimü újdonságról is •elég annyit megjegyeznünk, hogy Max és Móric vígjátéka, amely­ben Samy Cohen, Harry Sweet és Majoric Beebe játszák a fősze­repet. Ma „A fehér apáca" az Apollóban A »Spion« és a »Csárdáskirály­nő« nagy sikerei után ma Lillian Gisch és Ronald Colman legtü­neményesebb filmjét »A fehér apá­cait újítja fel az Apolló egy nap­ra. Holnap és holnapután ismét premier, amelynek során Adalbert Schletownak, a »VoIga, VoIga« főszereplőjének legszenzációsabb újdonsága »A csuklyás kisértet »ke­rüi bemutatásra. Cigánybáró A Kert Mozgó Jókai halhatat­lan regényének a Cigánybárónak filmváltozatát mutatta be tegnapi műsorában. A mesét egy kissé megváltoztatták, aminek valószí­nűleg a német feldolgozás az oka. Seffit a kitűnő Lia Mara, Barin­kayt Wilhelm Dieterle, a gazdag sertéskereskedőt Michaef Bohnen a világhírű operaénekes játszotta. A »Vadmacska'- cimü életkép fő­szereplője az utolérhetetlen Mary Pickford volt. Holnap szombaton és vasárnap a »Feltámadást« ját­sza a Kert-mozgó Dolores dei Rióval a főszerepben. Ezer ember vonni fel a nagy tűzoltónapon (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Vasárnap, augusztus 4én lesz a vármegyei tüzoltóverseny, amelyre immár ezer ember, mind lelkes sza­ooicsi tűzoltó jelentette be rész­vételét. A vármegye , községei mind képviselve lesznek a nagy tüzoltóünnepen. A falusi tűzoltó ság rövid idő alatt óriásit fejlő­dött Szabolcsban. Amikor az egyes községekből bevonultak a napok­ban a versenyen résztvevő csa­patok a nyíregyházi tűzoltólakta­nya udvarára, hogy ott még egy két mozdulatot elsajátítsanak, a nyíregyházi tűzoltóság parancsno­ka: Vitéz László Árpád nagy el­ismeréssel nyilatkozott a községi tűzoltók nagyszerű teljesítményé­ről. diszmenetben vasárnap a bnjtosi sporttelepen Értesülésünk szerint a nyíregy­házi csapat ez alkalommal nem fog résztvenni a versenyben, de derekasan részt vállal a rendezés munkájából. Ezer ember diszme­netben való felvonulása impozáns látvány lesz. A tűzoltók vásárnap reggel 9 órakor elvonulnak a sza­bolcs és nyíregyházi hősök szobra előtt és ott tisztelegnek, majd ki­vonulnak a bujtosi sporttelepre, anoi megkezdődik a verseny. Belépődíj: tribün első három sor 1 pengő, a többi sor 50 fillér, álló hely 20 fillér. Nyíregyháza közön­ségének lelkes érdeklődésére szá­mithat a tüzoltónap, amelyen a vá rosnak a faluval való testvéri együttérzését dokumentálhatjuk. [órakor é3 pontosan 10 órakor star­jjgjtolnak. Útvonal Nyíregyháza—De­r ^ mecser—Berkesz—Kisvárda—Dom brád—Vencsellő. Az általános ér­deklődésből, mely a nyíregyházi motorosok ezen kirándulását kisé­ri, azt a reményt meríti a szakosz­tály vezetősége, hogy a természe­tesen csak j óidő esetén megtar­tandó kirándulás, melyre a többi clubok tagjait is szívesen látja a Nykise motorosztálya, nagyon jói fog sikerülni. A dijazásos megbíz­hatósági versenyre már most gyűlnek a nevezések és bár köze­lebbi felvilágosításokat majd csak a jövő hét folyamán közöl á ve­zetőség, ugyancsak a Nyirvidék hasábjain, már is tudatja az ösz­szes Nykise motorosokkal, hogy a nevezéseket 9-én lezárja. Automobil A NyKISE motoros szakosztályának társas kirándulása Augusztus hó 4-én vasárnap rendezi a Nykise motoros szakosz­tálya ezidei második sportesemé­nyét, egy cca 150 km. távú társas­kirándulást, mely a tagok szórako­zásán s a környékbeli tagok meg­látogatásán kivüi azt a célt is szolgálja, hogy a versenyző moto­rosok előtréninget szerezzenek az augusztus ii -én lefutásra kerülő dijazásos megbízhatósági turaut­hoz. A társaskirándulás résztvevői a nyíregyházi Diadal mozgószinház előtt gyülekeznek délelőtt fél 10 fehérnemű és haris ny ppolás. varrás ^ ^HGER VARR0Gfppf7 varrógép RÉSlN-' Nyíregyháza, Vay Ádánt.-u2. Mégis kisüt a nap Regény. — Irta: Péchy-Horyáth Rezső. 17 Az itthonievőnek a katona az, akivel nem törődünk, akinek bajai, fájdalmai, szenve­dései, lelki élete idegen, annak még nevet sem adunk. Pontosan megnézik a képes újságok há­borús illusztrációit, a pompás tiszti lakásokat, a festői panorámába beállt tiszti őrszemet, a folyóban vidáman lubickoló tiszteket, az elfog­lalt terület lakossága között lefotografált tisztet — és ezzel elintézték a háború érzelmi oldalát is... De a harcvonalban levő katona nem intéz­heti ilyen könnyen el. Ő térdig áll a sárban és a Vizben, a fázó-reszkető keze a puskát fogja, a lelke, a meleg, érző emberi lelke pedig csor­dultig van dühhel, utálattal, keserüséggeí* és ádáz gyűlölettel az itthon selyempaplan alatt alvó, kávéházazó, flörtölő, nyaralgató, bálozó nadrágosok iránt... Mert ők aránytalanul el­osztva viselik és szenvedik a háború terhét. És csakis ők. Őket elszakították az otthonuktól, ők mindig katonák voltak és lesznek, ha tiz esz­tendeig tart is a háború, a bölcs intézőség fél­tékenyen ügyel arra mindig, hogy valamiképpen fel ne váltsák egymást. Aki katonaságának szol­gálatát húzta ki születésekor, az mindvégig és megszakítás nélkül katona lesz, aki meg civilsé­get húzott, az civil, felmentett lesz mindvégig, bármeddig tartson is a háború. Felcserélni őket? Nem, azt nem lehet! Az igazságtalanság volna a kezdettől fogva idehaza élő, élvező, gazdagodó, gyarapodó felmentettekkel szemben... Ki irja meg, hogy mit érez ezek iránt a harcvonalban szenvedő, nélkülöző, fagyoskodó, küzdő katona?! Felértek az erdő legmeredekebb emelkedé­séhez. Amíg a fagyökerek alattomosan bujkáló kötelei között óvatosan átbotorkáltak, Ughy el­hallgatott. Zsuzsa mély gondolatokba élmerülve ha­ladt mellette. — Nem tehetek róla — folytatta Ughy — de engem mindannyiszor súlyos erkölcsi undor fog el, amikor a mi tisztjeink némelyikét látom! Akik érzéketlenek, szívtelenek, gonoszak a ka­tonáinkkal. A tehetetlenségnek és a tehetség­telenségnek megdöbbentően hü és igaz karrika­turái ezek, akik mindig a meredély szélén tán­torognak: a legénység fegyverében mindig benne van a számukra beletolt ólom. Ezek a szegény szürke emberek, akiktől semmi sern áll olyan ret­tenetesen távol, mint valamely szegény orosz, vagy talián proletár lepuffantása, vagy keresz­i tüldöfése, ezek annyi felesleges brutalitásban, | bántalmazásban és megalázásban részesülnek a i részükről, ami örökkön lobogó, örökké engesz­telhetetlen, ádáz gyűlöletet plántál a szivükbe. A front tüzzáporában soha más néven, mint bagázs, bitang, banda és kutyák, nem szólítják az itthoniak által »hősök«-nek titulált rajvo­nalbeli agyagembert. Olyanforma, szembeötlő vi­szonyt teremtettek ők a legénységgel, mint a nagyságos asszony a mosogatódézsa tündéré­vel. Csakhogy míg az utóbbiak között a nevelési és szellemi különbség talán soha ki nem egyen­líthető, itt erről szó sem lehetne, mert akárhánv­szor joggal cserélhetett volna ruhát és rangot a közkatona némely tisztjével! Elfulladt dühhel vágta földhöz a cigareftá­ját. — Zsuzsóka — beszélt tovább az újság­író és parázsló, elfojtott tűz izzott a hangjában — annyi alávalóságot, embertelenséget és fér­fiatlan igazságtalanságot követtek el a fronton némely aranygalléros kiváltságosok, hogy a vi­lágnak ki kellene fordulnia sarkaiból! Hadd mondják el egyes enyhébb eseteket, nem is em­lítve az állandó pofozásokat és furkósbotokkal leadott botozásokat. A tisztek napi menüje ez volt: pl. gombaleves, resztelt borjumáj, rizsfel­fujt, feketekávé és sör. Másnap: nyársonsült malac, turóscsusza, stb. és igy tovább. Ugyan­akkor a mi ebédünk mi volt? Egy-egy marék t szemetes, szalmatörmelékes morzsakenyér, pisz­kos zsák fenekéről kirázva, a sapkánkba; hus­ieves egy darabka csontos hússal, agyonfőtt babszemekkel. Emellett megitták a legénység bo­rát (kéthavi frontszolgálatom alatt — meg­sebesülésemig — mindössze kétszer kaptunk bort: fél-féllitert), megitták a legénység rumját és kdnyakját és élvezték a mesés fizetéshez érthetetlen tékozlással rápazarolt nagy hadipót­lékot : 5— 1 0 stb. koronákat naponta, mig a legénység 36 fillért kapott ugyanekkor, kórház­ban azonban csak 6 fillért... Galíciában egy­szer böjtöt rendeltek el a tisztek, hetenként egy-két napot. Történt aztán, hogy az egyik szakácsukat éppen a böjti napon citáltatták ma­guk elé és azontulra »ezeregyéjszakai ebédet« parancsoltak, ami egész 120 koronáig mehet. És a sült malacok és egyéb pecsenyék illatát a sok éhes ember naponta szagolhatta, őrült tűzzel a szemeikben. Heteken keresztül nem kaptunk egyéb táplálékot, mint üres »kávé« reggel, leves, picurka hússal délben és ugyan­csak üres kávé estefelé. Ez volt egy-egy fel­nőtt, kora hajnaltól késő estélig ásóval dol­gozó, fedezéképitő katona tápláléka! Kenyeret 6—8 ember kapott .egyet-egyet, de azt sem mindennap; volt eset, hogy 5—6 napig egy falat kenyér sem volt, mikor aztán került, egy egész raj — 14 ember — kapott egyetlenegy kenyeret. A tisztek a legénység ellátásával sem­mit sem törődtek, rászabadították arra az al­tiszteket s azok mindent magukba tömtek. Ezek soha nem dolgoztak, üldögéltek, aludtak, heve­résztek, ezért mind meghíztak, azonban a me­názsi javát elszedték, 2—3 adagot is vettek belőle és minden másnak is elszedték a javát: cigarettának, csokoládénak, szardiniának stb. A közönség jobbik része idehaza meleg sziwel vonta el magától mindezeket, hogy az érette küzdő katonákat megörvendeztes se, de nem is sejtette senki, hogy azokból a cimzettek alig részesülnek. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom