Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-31 / 197. szám

2 jníyíryidék. 1929. augusztus 3/. Magyar tanszert vásároljunk! Csonka Magyarország egyik iegfenyegetőbb válságtünete kül­kereskedelmi mérlegünk ijesztő mérvű passzivitása. Az utóbbi években átlag mintegy 350 millió pengővel több értékű árut hoz­tunk be külföldről, mint amennyi", értékű árut exportálni tudtunk. Ez igy tovább nem mehet, mert en­nek kérlelhetetlen következménye teljes gazdasági elvérzésünk lenne. A mult évben a m. kir. keres­kedelmi kormány és a magyar ke­reskedelmi és iparkamarák a kül­kereskedelmi mérleg deficitjének leküzdése érdekében megindították a »Magyar Hét« akcióját, amely­nek az a célja, hogy a magyar fogyasztó közönség elé tárva kül­kereskedelmi mérlegünk ijesztő mérvű passzivitását, a közönséget a hazai gyártmányú áruk 'vásárlá­sára buzdítsa. Az elmúlt évben először foganatosított »Magyar Hét« mozgalomnak jó hatásai je­lentkeztek, azonban ez a mozga­lom csak akkor vezethet eredmény re, ha a propagandát állandósítva a közönség figyelmét állandóan ébren tartjuk és ismétlődő alka­lommal elébe tárjuk, hogy a ma. gyar gyártmányú áruk vásárlása egyik legfontosabb nemzeti érde­künk. A debreceni kereskedelmi és Iparkamara nevében tehát a szep­temberben megnyíló uj iskolaév kezdetén szózattal fordulunk ugy a szülőkhöz, mint a iskolai nö­vendékekhez, hogy vásároljanak magyar gyártmányú tanszereket és Írószereket; mert a fogyasztásra kerülő tanszerek és. Írószerek je­íefitékeny része még mindig kül­földi gyártmányú. Minden magyar embernek haza­fias szent kötelessége, hogy min­den cselekedetével megcsonkított hazánk erejének gyarapítását szol­gálja. Egyik legfontosabb köteles­ségünk, hogy ha vásárolunk vala­mit, pénzünkért magyar árut vá­sároljunk, mert ezáltal magyar ipa rosnak és magyar munkásnak jut­tatuk kenyeret és a magyar ipar fejlődését mozdítjuk elő. Megdöb­bentő vérveszteséget jelent szá­munkra az, hogy az utóbbi évek­ben évente körülbelül 350 millió pengőt adtunk ki külföldi árukért. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy az idegen áruk behozatalá­val 100.000 munkást és 10.000 tisztviselőt tart el a kis Csonka­magyarország a külföldön ugyan­akkor, mikor idehaza magyar mun kások és magyar tisztviselők ez­rei munka nélkül nyomorognak. Ez igy tovább nem mehet, — a mi pénzünknek itthon kell ma­radni. Minden magyar ember, le­gyen felnőtt, ifjú, vagy gyermek, értékes szolgálatot tehet hazája ér­dekében, ha céltudatosan mindig magyar készítésű árut vásárol. Fontos hivatás vár a tanuló if­júságra is, amely a szükséges is­kolaszerek beszerzésénél támogat­hatja jelentékenyen a hazai ipart azzal, hogy magyar gyártmányú iskolaszereket vásárol és szüleit magyar gyártmányú iskolaszerek vásárlására kéri. Fontos hivatás vár azonban a szülőkre is, mert hiszen az iskolai bevásárlásokkal egyidőben sok mindenféle ruhá­zati és egyéb cikkekkel is el kell látni a tanuló ifjúságot. Hazája érdekében cselekszik minden szü­lő, ha mindezek bevásárlásánál is arra törekszik, hogy gyermekét ma gyar gyártmányú cikkekkel lássa ei-és szerelje fel. A magyar jövendő reménysége a magyar fiatalság. Ennek .a ma­gyar fiatalságnak már most szivé­be kell vésnie azt, hogy magyar ember magyar . árut vásároi s ha­zafias munkáját meg kell kezde­nie azzal, hogy tanulmányai foly­tatásához csak magyar gyártmá­nyú hangszereket és iskolaszt<|» ket vásárol. A magyar fiatalság a magyar re ménységnek, a szebb és jobb ma­gyar jövőnk érdekében végez jó munkát, ha bevásárlásainál a ma­,gyar árut keresi és pénzét magyar áruért adja. Minden fillérrel ame­lyért magyar árut vásárol magyar emberek megélhetését teszi köny­nyebbé, magyar gyermekek kenye­rének biztosításához járul hozzá és Magyarország job}o jövőjének szent ügyét szolgálja Gondoljuk meg ezeket és cse­lekedjünk ugy, mint azt magyar szivünk "érzése parancsolja. Kérjük az iskola igazgatóságait, tanfelügyelőket, a lelkészeket, a tanárokat, a tanítókat és mindég kit, hogy egész odaadással és tel­jes lelkesedéssel szolgálják ezt a hazafias nagy célt, mert csak igy remélhetjük Magyarország feltá­madását. Debrecen, 1929. augusztus hó. A kerületi kereskedelmi és ipar­kamara nevében: Sesztina Jenő Radó Dezső dr felsőházi tag. kir. tanácsos ! kir. korm.-főtan., kamarai főtit. kamarai elnök. A „Nyírvidék" munkatársának beszélgetése Csekey professzorral, a dorpati egyetem tanárával, a&i meg akarja változtatni Budapest nevét (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A magyarok világkongresszusá­nak külföldi résztvevői között ta­láltuk Csekey István dr. tartui (dorpati) egyetemi tanárt is, aki az észtek Gusztáv Adolf svéd ki­rály által alapított háromszáz éves világhírű egyetemén a közigazgá­tási jog nyilvános, rendes tanára és a »Dorpati Magyar Tudomá­nyos Intézet« igazgatója. Csekey hat esztendő óta fejt ki a magyar­ral rokon észt nemzet körében igen eredményes munkásságot, amelyről nemcsak a külföldi szak­irodalomban megjelent tanulmá­nyai és intézetének kiadványai ta­núskodnak, hanem különböző kül­földi tudományos gócpontokban tartott előadásai, a bel- és kül­földi sajtóban kifejtett publiciszti­kai tevékenysége is. A mult év nyarán Budapesten megtartott III. finn-ugor közművelődési kongresz­szusra ezer északi testvért hozott magával Finn- és Észtorszogból. BETTY BALFOUR JACK TREVOR ragyogtassák be neveikkel az Apolló hétfő—keddi műsorát a Csekey professzor a »Nyirvidék« munkatársának a következőket mondotta: — Javasoltam a kongresszuson a vízumkényszer eltörlését. Fur­csának találom, hogy a kongresz­szus résztvevői vízummal jöttek Magyarországra. Ha ac utódálla­mok közigazgatása ezer akadályt akar gördíteni az élet áramlása elé, ez ellenséges magatartásuk ért hető. Nekünk azonban példát kel­lene adni és lehetővé tenni, hogy a közigazgatásilag tőlünk elszáki­tott, de lelkükben, kultúrájúkban velünk szoros kapcsolatban álló véreink, minden akadály nélkül el­juthassanak hazájukba. Szent Ist­ván hetére eltörölték a vízumkény­szert, miért nem lehet ezt állan­dósítani? Hiszen a kulturállamok legtöbbje között már nincs vízum­kényszer. Javaslatot terjesztettem a kong­resszus elé ebben az irányban. Va­lamennyi delegátus egyöntetűen MÁMOR PEZSGŐS ÉJSZAKÁK cimü ,,Rádius' ( milliárdos filmjében A F O ILi ILi O STÁROK VERSENYE Pénteken csak 1 napig STÁROK VERSENYE CONRAD VEIDT (A TITKOK ÉJSZAKÁJA) RAMON NOVARRO és ALICE TERRY MOTAUR 16 felv. egyszerre a két világfilm Szombaton Vasárnap A világ legnagyobb s legújabb 3 részes dzsungel kalandor filmje! DZSUNGEL HŐSE Kalandor dzsungel dráma 3 rész 16 felvonásban A főszerepben ELMO LINCOLN a Tarzan filmek hőse Teljes el őadást betöltő óriás film kisérő film nélkül Előadások kezdetete: hétköznap 5, 7 és 9, órakor elfogadta a javaslatot és remélem, hogy a magyar kormány is meg­szívleli kérésünket és lehetővé te­szi a vízumkényszer mielőbbi meg­szüntetését. — Miért javasolta a kongresz­szus előtt Budapest nevének meg változtatását ? — 1928 tavaszán Budapest székes­főváros tanácsa a város zászló­szineit meg akarta változtatni, mert a mostaniak az oláh zászló színeivel azonosak. Az egész világ tudomására kellene hozni a leg­pregnánsabb formában, hogy mi még az árnyékát is kerülni akar­juk annak a lehetőségnek, hogy bennünket összetévesszenek egy olyan országgal, mellyel az össze­tévesztést egyenesen sertőnek és elkerülendőnek tartjuk. Mivel Ma­gyarország és románia fővárosai­Uak megtévesztően hasonló hang­zása miatt a külföldi sajtó buka­resti keltezéssel a legbalkánibb visszaéléseket magyarországiaknak tulajdonítja, gondoltam arra, hogy felvetem a város nevének megvál­tóstatását. Nemrégiben Norvégia váltóztatta meg Christiánia nevét Oslóra, holott itt nem is politikai hanem tisztán történelmi okok ját­szottak közre. Helyesnek tartanám ha a főváros neve Buda lenne, a .szlávos hangzású pest elha­gyása annál is inkább helyes len­ne, mert idegen nyelven a leg­borzalmasabb keleti betegséget, a pestist jelenti. Csekey István dr. indítványt terr­jesztett elő, abban az irányban, hogy a magyar kormány forduljon felirattal a nemzetek szövetségé­hez és kérjen orvoslatot a ma­gyar szellemi és sajtótermékeknek az utód államokból való kitiltása miatt. Deauvillei levél Speciális különvonat röpiti ke­resztül a szürke hajnali csendben az utasok ezreit Párisbpl Deau­villeba. Reggel 7 órakor indul Pá­risból 'és a tízórait már szép ka­szinói terraszon költjük el, hor­ribilis áron. A jazzok fülsiketítő muzsikáját majdnem minden em­ber vagy a pohár szélén kis ka­nállal, vagylábbal topogja: »C est tres amusant« Művész legyen a talpán, aki egy-egy széket tud kaparintani maga alá. Bár nem baj, mert, aki állni kénytelen, az táncol. * 1 | A fekete zenészek fékevesztett tempóban dolgoznak. Még hol van dél és már mind csurom vizesre dolgosta magát. Annyi szünetet sem tartanak, hogy kissé megtö­rüljék arcukat. A közönség nem kiabál, 'de ordit, ha abba akarják hagyni. A publikum vad, nem az igazi, régi »plage« közönség. Szórakozni jöttek a párisiak 1 —2 napra, ugy hát két kézzel, teli szájjal habzsolják mindazt, amit lehet. Szórják a pénzt. Egy nap nem a világ. A tenger vize már hűvös és ez a vasárnap az utolsó, amely be­zárja az idényt. Innen szétszéled­nek Biaritzba, Monte-Carlóba, le délre, ahol még lehet fürdőéletet élni. ' Semmi sem változott. Az emberek százezrei ellepik a vendéglőket, hallatlan árakat fi­zetve egy-egy rossz ebédért. Mindenki siet a versenyre. — Mintinguette volt Deauville csil­laga, királynéja (elég csúnya hoz­zá). Csak a lábszárait nem festi, preparálja, mert az az egyetlen szép rajta és illik minden toilette­hez. De különben... Néhány napig, dacára a szép, napsugaras délutánoknak nagyon =zomoru volt. Az emberek elha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom