Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-30 / 196. szám

1929. augusztus 30. JWVÍRYIDÍK. 7 Vidám esetek Egy jómódú gazdának az orvos recipére orvosságot irt és utasította, hogy vegye be kétszerre, vízben, félóránként. A gazda szót fogadott. Kettévágta a recipét, beleült a kádba £s lenyelte előbb az egyik felét és egy félórával később a másikat. És csodák csodája, meggyógyult. Szórakozott. — Mondja pincér, nem járt itt egy ur, aki egy barnaruhás hölgyet keresett? — De igen, kezét csókolom, egy óráig várt, azután elment egy pirosruhás hölggyel. Azt hitte. A parti csősz jelenti felettesének, hogy a Tiszából kimentett egy'öngyilkost, de az illető rögtön utána hátat fordított neki és felakasztotta magát a legközelebbi fára. — És miért nem vágta le maga szerencsétlen ? — Azt hittem, kérem, hogy csak meg akar száradni a jámbor. Az ok. — Mi az, hogy Miskát nem lehet a templomban látni, amióta megházasodott ? — Azóta a felesége tart neki prédikációt. Vendéglőben. — Pincér, ezt a bort képteneség meginni. Hívja ide a tulajdonost! — Nem érdemes, nagyságos ur. O sem tudja meginni. Áttért inkább a pálinkaivásra. Ki miért iszik? Az iparos azért iszik, mert sok az adója, a kereskedő® mert nem megy az üzlet; a lateiner, mert kevés a fizetése; a vendéglős, mert nincs vendége. Mindenféle kaphatú az ISKOLACIKK UJSÁGBOLTBAN I Iskolatáskákban, [körzőkben, festékkészletekben bevásárlási forrás! Megokolás. Beszclgetés a folyó hidján: — Az Istenért, ön beugrik a kalapja után a folyóba? Hát érdemes egy kalapért az életét kockáztatni? — A dolog ugy áll, hogy csak ez az egy kalapom van és ha kalap nélkül járok, rögtön náthás leszek. A közös jövedelem. Két konkurrens cég, melyek közül az egyik sem áll jól, elhatározzák, , hogy üzleteiket egyesitik. Az ügyvéd felolvassa előttük az elkészült szerződést pontról-pontra. Egyik üzlet tulajdonosán látszik, hogy még valamit szeretne bevenni a szerződésbe. —Van még valami kívánsága? — kérdi tőle az ügyvéd? — Ő nincs — válaszol ez zavartan. — De csak gondja meg kérem ne zavartassa magát. — Hát akkor legyen szives ügyvéd ur, írja hozzá a tizennegyedik ponthoz, hogy csőd esetén a jövedelem szintén feles. Mézeshetek. — Mondd uracskám, ugy-e jól tudok főzni? — Remekül szivecském. — Az eddigi "főzteimből mit szerettél a legjobban? — A tegnap esti szardiniát. Csalódás. Az amerikai vendég kifakad az európai étteremben: — Ilyen csalás! Limonádét renUeltem és csakugyan limonádét hoztak! Eltalálta. Az aszfaltbetyár megyszólit az utcán egy nőt:. — Bocsánat, hogy megszólítom, kisasszony, hova megy? Mert én is éppen oda megyek. Dicséret. A festő megkérdi: — Mit szólsz ehhez az arcképhez, amit mot festettem? —- Megszólalásig hasonlít. Kit ábrázol ? — A« Angolkisasszonyok nyíregyházi s. Maria leány-feisőkereskedelmi iskolájába a pótbeirások augusztus 30—31-én és szeptember 2-ikán reggel 9 órától tartatnak. — Ugyanott benntlakó növendékek bármelyik leányiskolába járjanak, telje? ellátásra és nevelésre felvétetnek. — Nappali bentlakás is, ebédkoszttal be van vezetve. Az iskola és nevelőintézet ünnepélyes megnyitása szept. 7-én reggel 9 órakor lesz a há zi kápolna megáldásával és a tanév megnyitó Vem Sancté-val kapcsolatban. Belső növendékek részére az internátusban még van hely. Minden tájékoztatással szolgál az intézet 'főnökasszonya. Nyíregyházán. Báthory-u. 28. Kubala F. festő ur lakása mellett . 3X — Tánciskola megnyitás! Értesítem a tisztelt szülőket és a tánckedvelő fiatalságot, hogy a Munkásotthonban Bujtos-u. 48. elsőrendű tánctanfolyamot nyitottam. Tanítom az összes legújabb és legmodernebb táncokat. A tanfolyam f. hó 2-ikán hétfőn este veszi kezdetét. Tanórák este 8-tól 11 -ig. Tandíj 6 hetes tanfolyamra 10 pengő. Különórát tartok háznál és egész nap a táncteremben. Külön babatanfolyam! Beiratkozni lehet egész nap a Munkásotthon helyiségében a gondnoknál. Minden szerdán és vasárnap 8— 12-ig nagy zeneestély! Becses pártfogást kér Adorján oki. tánctanár. A zenét Matyasovszki Bandi szolgáltatja . i 5348—t Csütörtökön halvacsora ! Szombaton disznótoros vacsora! Abomienseket felves'ek kihordásra is. Kitűnő jó magyar konyha. Tisztelettel Grünfeld Zsigmond „Vadászkürt" vendéglős. Mégis kisüt a nap 3

2 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. A gavallérjára azonban annál gyakrabban és szenvedélyesen, melegebben nézett. Ilyenkor megmozdult picinyt a karmantyú: megszorították egymás kezét. A vonat kattogva száguldott. Szemeim némelykor erőtlenül csukódtak .le egy-egy pillanatra. De a másik pillanatban már ébren figyeltem tovább. A párocska halk susogá

;a, ahogyan egymással értekeztek, beszélgettek, mindannyiszor szétkergette a szürke fátyolt, amely a szemeim elé készült borulni. A férfi balkarja átnyúlt a nő háta mögött és míg a nő előrehajolt, megkereste a derekát. Szorosan ölelte most magához, a nő pedig lehunyta a szemét. Tovább suttogtak. Néha-néha hangosan kacagott fel hol az egyik, hol a másik. Rosszalóan néztek egymásra ilyenkor. Aztán megint csak nevettek, kuncogva, döcögve. I A suttogásuk pajkosan csiklandozta végig a füleimet s benn a jó meleg kupéban, amelynek ablakára szeszélyes cirádákat és soha nem látott csodavirágokat rajzolt a tél kiszámíthatatlan szeszélye: ügy hatott ez a lágy suttogás, mint valami távoli, csodálatos zene, amely fenn, az illatos, langyos tavaszi levegőben hangzik valami elragadó csodaparkban... És apró szöszke, meg barna, göndörfürtü angyalkák énekelnek hozzá valami érthetetlen, de szivbekapó melegségü melódiát... Suhantak, peregtek az órák. A párocska fáradhatatlan, álomtalan szemmel örvendezte és élvezte a furcsa, izgató egyedüllétet, a négy idegen ember társaságában. Most már néha olyan közel hajoltak egymáshoz, hogy az arcuk csaknem egészen összeért, — vagy talán össze is ért? Honnan tudnám én ezt teljes bizonyossággal megmondani?! Lehet, hogy csókolóztak is. Tán nem elégelték meg annyival, hogy a szerelmes tekintetük, az egymásért égő szemük lángja erős viharzással csapjon át a másik szempár lángjába; nem azt se„ ho^y a forró leheletük egymás arcát megfüröszsze és a másik leheletével keljen birokra, szerelmes-ölelős birokra... De csak bátortalan, félősen váltott csókok lehettek ezek. A zamatjukat megadta a sietség és a furcsa, bizonytalan bizonyosság. Egyszer vagy félórára mégis elszunnyadtam. Amikor felrezzentem, a leány arca törődött,' fáradt és szürke volt. Ugy ült ott a kis nő á kupé sarkában, mint valami megijesztett, megriasztott madárka: fázósan, félénken és tépázottan. Akkor ébredt fel éppen. A feje, a rakoncátlan, huncut szöszke hajjal hivalkodó okos feje a férfi vállán pihent. A szemei előrenéztek, mereven, de inkább riadtságot fejeztek ki, mint fáradtságot. Vagyis inkább semmitmondóan meredtek előre, mint az olyané, aki hirtelen ébred fel a mély álomból és csak lassan tér magához. A férfi már eltolta a karmantyút és a szabadon levő kezecskékkel játszadozott. Egyszerre megfogta a nő karikagyűrűjét, huzta-huzogatta, aztán hirtelen lehúzta a piciny ujjacskáról és a hevesen, fájdalmasan utánakapó kéz elől a kabátja zsebébe rejtette. A puha, keskeny, átlátszó bőrű kis kéz ott maradt elhagyottan, árván, kifosztottan... Összenéztek. A nő fájdalommal teli, mártiri tekintettel, a férfi mosolyosan. A nő igazi lélekből jövő pillantással, a férfi kötekedően. A nő ajka reszketett, remegett, vonaglott. Susogva mondta, de a hang most már szordinó nélkül, tisztán csúszott be füleimbe: — Ha maga ugy akarja... ha azt.,, hiszi ... hogv igy ... jobb .., lesz magának,.. én nem ... bánom ... Ó, hogy ragyogtak a lélek drágagyöngyei azokban a mélységes szemekben! — Akkor... félreállok ... a maga .,, útjából... ha... ugy tartja.,, jobbnak... Néztek egymás szemeibe. Néztek... Azzal a nézéssel, amely megremegteti a természet erőit és megeleveníti a holtakat... A férfi bajuszkája körül sunyin bujósdizott a mosolygás. A szemei is huncutul nézték, szinte falták a vonagló szájú leányt. Aztán hirtelen kitört belőle a mosolygás. Szélesen ömlött el az arcán és a homlokán a lélek derűjének halavány rózsaszínje. Előadta a gyürüt. Lélekből adott reá egy csókott és aztán visszahúzta a kis ujjacskára. A lány az ajkához kapta a kezét és a gyűrűt sietve megcsókolta ő is Azon melegében, nehogy kihűljön addig- a hideg aranytesten a férfiajkak csókja. Ebben a pillanatban dörögve, dübörögve, csörömpölve rohant be a vonat egy nagy pályaudvar üveges csarnokába. IMost már szabad volt nyilvánosan is — felébrednem. (Vége.) C