Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-25 / 192. szám

JWyíryidék. 1929. augusztus 30. Nyíregyháza város közönsége üdvözli Vass József minisztert 10 esztendős minisztersége alkalmával A képviselőtestület tegnapi közgyűlése (A »Nyirvidék« tudósítójától) Nyiregyháza megyei város képviselőtestületének rendes közgyűlése péntek délután 3 órakor volt a városháza nagytermében. A képviselőtestületi tagok a köz. gyűlésen' igen kevés számban vet. tek részt, részben azért, mert a tárgysorozaton jelentéktelen pontok szerepeltek. A szakosztályok üléséről irt cikkünkben már részlete, sen beszámoltunk a tárgysorozat főbb pontjairól, amelyeket a közgyűlés vita nélkül fogadott el. Szohor Pál főjegyző a Hiszekegy imával nyitja meg a gyűlést, majd egyhangú lelkesedés közben javasolja, hogy Vass József népjóléti miniszternek 1 o esztendős miniszteri jubileuma aílkalmával a közgyűlés a város közönsége nevében üdvözlő táviratot küldjön. A Felsőkereskedelmi iskola jelentésével kapcsolatban, amely Baruch Artúr és Kardos István emlékalapitványairól szól, Szohor Pál főjegyző a.mélységes szeretet hangján idézte fel újból Kardos István halhatatlan emlékét és indítványozta, hogy a képviselőtestükyfejezze ki hálás köszönetét a nemes adományozóknak. Ugyancsak Szohor főjegyző terjeszti elő özvegy Kardos Istvánné nyugdíjügyét, valamint azt a két levelet, melyekben dr. Blaha Sándor és Ladik Gusztáv államtitkárok megköszönik magas kitüntetésük alkalmával küldött üdvözletét Nyíregyháza város közönségének. A képviselőtestület egyhangúlag vette tudomásul, illetve fogadta el Szohor főjegyző előterjesztéseit, majd az előadók a tárgysorozat többi póntjait olvasták fel, amelyek

( során Bogdán Ferenc és Hoffer Bertalan szólalnak fel. A közgyűlés fél 5 órakor ért véget. Látogatás a nagybeteg Krúdy Gynlánál A „Nyirvidék" munkatársa az egyetlen újságíró, akit a nagy magyar iró betegágyához engedtek (A Nyirvidék kiküldött tudósítójától.) Pár hét előtt megdöbbentő hir látott napvilágot az újságokban: Krúdy Gyula, a magyar népnek egyik legkiválóbb művésze, bűbájos mesemondója, a Nyírség, Nyiregyháza írója, mint Egernek Gárdonyi, Szegednek Tömörkény és Móra, mint az elszakított Versecnek Herczeg, súlyosan megbetegedett és a Liget-szanatóriumban ápol ják. Ez a hir egész Szabolcsban megdöbbenést keltett, szeretettel és részvéttel beszéltek a nagybeteg iróról, akit nemcsak könyveibőt ismer a Nyírség közönsége, hanem aki itt élte fiatalságát ebben a városban, akit ezer szál 'fűz ide. Itt lakik a Kállói-utcábfan édesanyja és itt a temetőben nyugszik édesapja, aki ügyvéd volt és ict van eltemetve nagyapja, a kossuthi kort megélt híres 48-as honvéd, aki 'a honvédek menházának volt a parancsnoka. De az öregek még a nagy iró dédapjára is emlékeznek, mert a Krudyak jó néhány száz év óta éltek a jó, fekete szabolcsi földön, Kótaj ban, Ibrányb|an, Ujfehértó vidékén már századokkal ezelőtt Krudyak gazdálkodtak és vidáman élték az akkori szabolcsi földesuraknak duhajkodó, pazarló életét. A Krudyak földje más kézre került, a Krudy-vagyon elúszott, már Tisza Kálmán idejébpn a 48-as ellenzéki politikán. De visszatérült azon a kincsen, melyet az a nyurga legény vitt magával, ki a világba, aki itt járt iskolába a nyíregyházi ev. gimnáziumban és akinek zsenijét már 35 év előtt 'felismerték kiváló professzorai: Leffler Sámuel, Martinyi József, Porubszky Pál, Szláboczky Imre és a többi nagytekintélyű és nagytudásu tanárok, akik nemzedékeket neveltek a nyíregyházi gimnáziumban. Krúdy Gyula'ma mindössze 55 éves, b£r az ország közvéleménye sokkal idősebbnek tartja. Nem fizikai megjelenése miatt, — mert Krúdy korának egyik legdaliásabb férfijelensége, hanem azért, mert három évtized óta találkozunk nevével újságokban és könyvek cimtábjáin. A mi nyíregyházi Krudynk már a kilencszázas években országos hírű iró volt, magyar viszonyokhoz képest néhány példátlan könyvsiker volt pályájának mérföldjelzője. Krúdy Gyuula 1916. óta a Mar. git-szigeten lakik, elvonulva családja körében és csak a legbizalmasabb és legrégibb barátaival tart fenn összeköttetést. írói körökben igy is hívják: »Margit-szigeti remete», pedig a háborút megelőzően a legfinomabb pesti hoteleket lakta, a város egyik legelső gavallérja volt, benn élt a pesti társaságban és kalandjairól legendák keltek szárnyra a fővárosban. A háború utolsó éveinek szenvedései érlelték meg az iróban azt a gondolatot, hogy a zajos örömöknek bucsut mondjon; egyedül és kizárólag írói hivatásának éljen. Igy vonult Vissza a Margit-szigetre remetének 43 éves korában és azóta minden hajnal íróasztalánál leli. A nagy pesti éjszakázó együtt kel a szigeti madarakkal, amelyek mindegyikét ismeri talán, mint ahogy minden fát és fűszálat ismer a szigeten. Hajnaltól egyfolytában dolgozik a kora délutánig; délután pedig történelmi munkákat olvas, mert a jelen oly fájdalmas és vigasztalan ; fáradtan és eltörődve — történelmünkben keres és talál vigaszt. Krúdy évek óta a mohácsi vészt megelőző és követő idők búvára és ebből a korból készült öt hatalmas regényt irni, amelyek közül kettő már könyvalakban meg is jelent, a harmadikat pedig a Magyarság közölte folytatásokban, épen. a napokban fejeződött be, Szapolyai Jánosról szól és a címe: »Festett királyx. Regényírói elfoglaltsága mellett két újságba ir állandóan cikkeket és jellemző, — hogy mindkét újságnak a főszerkesztője nyíregyházi születésű és nevelésű: az egyik Milotay István a »Magyarság» irányitója,, a másik T-ázár Miklós »A Reggel« főszerkesztője és tulajdonosa. A Reggelben jelent meg mostani betegsége előtt utolsó cikke »Levél a szerkesztőhöz« cimmel, afnelybjen épen nyíregyházi emlékeiről csevegett, az ő édes, kifejező, magyar nyelvén irt a tiszai halászatról. Krúdy az elmúlt esztendőben sokat betegeskedett, de a robusztus erejű iró soha sem üitte, hogy a betegség leveheti lábáról. Julius hó utolsó napjaiban sokat panaszkodott a szivére, augusztus 4-én pedig hirtelen olyan rosszul lett, hogy a Liget-szanatóriumba kellett elszállítani,, ott fekszik most is, az 59-es számú kis, fehér, betegszoba lakója. Krúdy mellett éjjel-nappax ott van a felesége, Krúdy Zsuzsánna, aki hősies önfeláldozással és hűséggel ápolja a nagybeteg irót. A »Nyirvidék« munkatársa volt az egyetlen újságíró — bár igen sokan jelentkeztek — akit Krúdy fogadott. A kis szoba tele van virágokkal, . melyekkel tisztelői árasztották el; a nagy, fehér ágyban ott fekszik az író. Sápadt arcán és szomorú mosolyán látom, bizony — válságos, nehéz napok és éjszakák vannak mögötte. Megnézem a kórlapját, bizony nagyon rossz állapotban hozhatták be ide, erről az orvosok feljegyzései tanúskodnak. Ma már a betegség javuló tendenciát mutat, de még hosszú időbe telik, mig a mi Krúdy Gyulánk talpra áll és elfoglalhatja helyét elhagyott szigeti íróasztala mellett. Elmondom neki, hogy Nyiregyházán és az egész megyében milyen szeretettel, részvéttel és aggodalommal kisérték a betegségéről szóló újsághíreket, hogy a mi szerkesztőségünkben mennyien érdeklődtek állapota felől és meg lehet győződve arról, hogy én egész Nyiregyháza és az egész megye legjobb kívánságait és szeretetteljes üdvöz, letét hozom neki. Krúdy felkönyököl az ágyban, finom ujjai között cigarettát tart és mintha két szomorú dióbarna szeme vidámabban csillogna, alig hallhatóan beszél: — Tudom és érzem — mondotta 1— hogy engem szülőföldemhez elszakíthatatlan kötelékek fűznek; mindig is ugy éltem Budapesten mintha átutazóban lentiek itt, az én igazi otthonom Nyiregyházán van. Es az eliramló években, jóban-rosszban, boldogság és boldogtalanságban az tartotta bennem a lelket, az táplálta írói becsvágyamat, hogy elringattam magam nyírségi emlékeim között. Egy álomvilágban éltem és észre sem vettem, hogy az élet lassan elrepül. Az írásaim legfava a Nyírségről szól, a legszebb szin, a legjobb hangulat, regényeim legtöbb alakja onnan való. Nyíregyházi ember maradtam Budapesten is.... Krúdy behunyja a szemét és elgondolkozik... A haja egészen megőszült és a hangja is nagyon, de nagyon meghalkult. Kérdem tőle tervezget-e uj regényeket,, min gondolkozik naphosszat és félig álmatlan éjszakáin. Újból hoszszabb szünet majd megszólal: — Sokat vagyok otthon Nyiregyházán is. A gondok azonban visszahúznak ide a valóságba. — Ultidon ütt kapható! T*m«U» ¥e]sz*lvetkeztttl K0*pon| BodapMt, I., Mortky MlklÓMt Itl/llb Ma bizony mindenkinek meg van a maga gondja; az egész magyarságnak "és minden magyar embernek. Hát még egy olyan magyarnak, aki mióta az eszét tudja nem a valóságban élt, hanem álmaiban. Akinek a lét prózai kérdéséhez olyan kevés érzéke van, mint nekem. Én csak firkáltam rajzolgattam a betűket és az idő elszállt... Nekem is megvannak a magam gondjai, amelyek itt a betegágyon sem hagynak nyugton. Higyje el nem fenékig tejfel a magyar iró élete. A gond fekete madarai beszállnak ide a szobába. Hiába van kiirva, hogy tilos a bemenet és hiába zárják be a spalétákat. A magyar írónak addig van kenyere, amig egészsége, naphosszat ir és az agyát sajtolja. Nekem sincs más keresetem, jövedelmem ,mint amit félig nedves, sűrűn tefeirt papírokért kapok... — Újból szünet... — Látogató érkezik: Krúdy legmeghittebb barátja, Lázár Miklós főszerkesztő, Budapest törvényhatóság ibizottságának ismert harcos tagja. A két férfi "megöleli egymást Krudynak is Lázárnak is nedves lesz a szeme a viszontlátás izgalmában. Lázár ugyanis a tenger mellett töltötte szabadságát és csak tegnap érkezett haza... Egy ideig hármasban hallgatunk, majd igy szól Krúdy: — A Nyirvidék munkatársa a nagyságos asszony. — Nagyon, nagyon jól esik, hogy otthon gondolnak rám. Valahogy nyugodtabban érzem magamat... Hiszen mindig meg volt az az érzésem, hogy Nyíregyháza engem e>* nem hagyhat, mert egy vagy, /zzel a várossal, egy a nyirségu földdel.. De most különösen jól isik nekem. Felül az ágyban és halkan, alig hallhatóan mondja: — Megerősített és felüdített a nyíregyháziak együttérzése. Ezután vagy egy jó negyed óráig egészen bizalmas dolgokról folyik, a szó, amelyekről nem számolok be az olvasónak, csak annyit irhatok, hogy Ady mellett a magyar nyelvnek 'legnagyobb művésze ez az istenadta nyírségi zseni, anyagi gondokkal küzködik betegágyán, amelyek mélységesen keserítik és deprimálják és gyógyu lását hátráltatják. Krúdy legjobb barátja: Lázár Miklós előtt és előttem, aki e pillanatban szülőföldjét személyesítem meg egész őszintén és bizalmasan közli gondolatát és ezek a gondolatok irtózatos lelkivivódásról tesznek tanúságot. Közbe Krúdy ismételten mondja: — Nyíregyházát nem akarom igénybe venni, a város mindig atyai gondoskodással volt irántam. Bencs Kálmán is mindig igaz jó barátom volt. Nincs nekem panaszom az otthoniak közül senkire. Ölelem is mindnyájukat. A beszélgetés újra anyagi természetű kérdések körül forog és Krúdy szeretettel ugyan, de bizonyos titkolhatatian nehezteléssei 'szól budapesti kiadóiról. SZANATÓRIUM, sebészeti, szülészeti és belbetegíknek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külö 1 szobában 16 pengő naponta. Orvosát Nyíregyháza, Kállói-utca 42. szám.