Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-22 / 189. szám

! 1929. augusztus 22. JSíVíRYIDÉK. 3 rejtelmeit! Ki mondja meg, micsoda bűvös erők irányítják az emberek sorsát láthatatlanul! Körülöttünk minden misztikum s bár látunk, tapintunk, érzékelünk, de az élet millió megnyilvánulásával szemben mégis vakok, süketek és tompán érzéketlenek vagyunk. Igy gondolkozott a hajadon a torró viz előtt, aztán óvatosan kikanalazta a leülepedett .megfőtt port és várta ,reménykedő szívvel várta az éjféli harangok kondulását . Sötét kendőbe burkoltan surrant végig a kihalt utcákon a harangon: kongó ütemére, amíg a keresztutcához nem ért. Ott megállt. Égre meresztette vörösen égő pupilláját és varázsigéket mormolva a négy világtáj felé szórta a port. "De jaj! — a hűtlen vőlegény észrevette az utána surranó exmennyasszony ijesztő szándékát és elmesélte a konkurrensnek, aki azonnal lehuzatta a férfiú lábáról a megbabonázott cipőket és egy pár papuccsal szerelte fel. És a papucs, mint a férji kényelem és beletörődés legerősebb varázsszere, — mondom — a papucs, végleg eldöntötte a harcot. A papuccsal szemben a hajadon mágikus tudománya csütörtököt mondott . A fiatalember papucsban volt a leánynál és miután közben megeredt az eső, ott maradt egész éjjel sőt állandóan és a leány kényelmes papucsa tett. Kontrabonta. Baromfitenyésztő mintaközség lesz Körösszegapáti. Érdekes szövetkezetet akarnak alakítani Kőrösszegapáti község lakói. A szövetkezet célja, hogy a községet baromfitenyésztő mintaközséggé fejlessze olymódon, hogy a baromfitenyésztést szövetkezeti alapon tervezi. Ilyeriképen azt remélik, hogy a haszon is nagyobb lesz és az apáti baromfinak sikerül majd olyan hírnevet szerezni kül- és belföldön egyaránt, mint például a tokaji bornak. — Az »ököritó és Vidéke« c. élclap, mely a tegnapi strandünnepélyen oly nagy sikert aratott, korlátolt számban még kapható az Ujságboltban. Ara 30 fillér. KERT-MOZGÓ Előadásokat 6 órakor a Városi Színházban, 9 órakor a Kert-Mo«góban tartjuk me* Előadások kezdete vasárnap 3, 5, 7 órakor, 9 órakor a Kert-Mozgóban. Kedvezőtlen időben az összes előadások a teremben lesznek megtartva. Augusztus 21., 22., szerdán éa csütörtökön 7 és 9 írai kezdettel a kertben ELINOR GLYN regénye I TZ Y Színmű 6 felvonásban Főszerepben: Betty Bronson és James Hall fi hipnotizált férj Vígjáték 7 felvonásban Főszerepben : W. C. Field és Marv Brian Kedvezőtlen idő esetén az előadások a teremben tartatnak meg A kereskedelemügyi miniszter leiratfal rendezte a villamos felszerelési cikkek árusításával foglalkozó kereskedők munkavállalását (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A debreceni kerületi Kereskedelmi és Iparkamara az elmúlt év november havában felterjesztést intézett a m .kir. kereskedelemügyi * fniniszterhez, amelyben annak a kérdésnek kérte rendeleti uton való szabályozását, vájjon a viJamos felszerelési cikkek árusításával foglalkozó kereskedőknek joguk van-e antenna, villamos világítás, motor- és egyéb villamossági berendezések, valamint villamos vezetékek elkészítését elvállalni. A kereskedelemügyi miniszter az 1922. évi XII. t.-c. 47. szakaszának második bekezdése alapján azt a választ adta a Kereskedelmi és Iparkamarának, hogy a kereskedő kereskedelmi szakmára szóló iparigazolványa alapján csupán az üzletkörébe tartozó áruk elkészité«ere vehet át megrendelést és csudán az általa eladott, üzletkörébe tartozó áruk átalakítását és javitását vállalja el, még pedig azzal a korlátozással, hogy a megrendelt áru elkészítését, illetve az általa eladott áruk javitását és átalakítását csak az illető munka végzésére jogosult iparossal végeztetheti. Ellenben antennáknak felállítása, villamos áramú világítási és egyéb berendezéseknek, ezek részeinek, valamint villamos mérőeszközöknek felszerelése, villamos vezetékeknek létesítése, illetve elkészítése, kapcsolása és javítása a villamos cikkek árusításától teljesen elválasztatott és az említett cikkek előállításától is elkülönített munka. Ehhez képest ílyen vezetékek és berendezések létesítésére, illetőleg elkészítésére a villamos felszerelési cikkek árusításával foglalkozó kereskedő meg rendeléseket nem vehet át, azoknak átalakítását, javitását el neir> vállalhatja még abban az esetben sem, ha a munkálatokat arra jogosult iparossal végeztetné el. A miniszter ezzel a válaszával egy régóta húzódó és sok súrlódásra alkalmat szolgáltató kérS désben döntőt*. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok Aki Nyíregyházából él, annak a helyi ipart kell pártolnia Előadásainkat saját zenetárunk kíséri. A következő levelet kaptuk: Nagyságos Szerkesztő Ur! A »Nyírvidék« egyik vasárnapi számában dr. sasi Szabó László kormányfőtanácsos, főszerkesztő úrtól »Nyíregyháza a Nyíregyháziaké® cimmel nagyon tárgyilagos és jogosan fölszólaló cikk jelent meg. Hála e nemesen gondolkodó elmének,, hogy ilyen mélyen tud szántani és megtudja érteni és áttudja érezni a más baját, de főleg a kisexisztenciák nyomorúságát. Hála pedig azért, mert ma, amikor mindenki érzi, hogy redukálni kell igényét, azonban egy főigényt, a korgó gyomrot nem lehet, . mert itt a valónak, a mindennapi kenyérnek valóban kell érvényesülnie. Ezért a mindennapi darab kenyérért szállt sikra a Főszerkesztő ur, mert a mindennapi a létfenntartás szükségessége, mely nélkül nincs egészséges nemzedék, nincs jövőbe vetett remény, nincs acélos Izom, mely Nagymagyarország, e Kánaán visszaszerzéséhez vezet. A létfenntartás nemzeti érdek és bűnt követnek el azok, akik a nagyvagyont, a pesti lokálok törzsvendégeit dédelgetik és ezerszer bűn nemzeti szempontból, mert sinylik a jövő generáció, az odvas pincék lakói, akiknek netn ringat aranykalászt a magyar róna, mert a társadalmi közöny nem a krisztusi szeretet lángjától van átitatva, hanem a csengő aranyak bűnös ereje, a lokálok mámoros gőze, karikás szemű, festett ajkú Évák csábító karjaiba vágyók bűnös gondolatától. Gondolkozzunk tehát é» elmélkedjünk afölött, midőn szálló igévé vált egykor, hogy: »Ne vigyük pénzünket külföldre«, alkalmazzuk ezt az idézetet magunkra, vagyis vállalati munkát ne végeztessünk idegen (mondjuk pesti) vállalkozóval, mikor helyben 16 vannak ki válló iparosaink (példa erre a kiállítási anyag, amit láthattunk a gimnázium nagytermében) ákík ugyanolyan szakértelemmel eltudják végezni és végeztetni a felvállalt munkát, mint a pesti. Ha helybeli iparos kapja a munkát, akkor nyer vele a város is, mert akkor az adófizetés is könnyebben megy. No meg a munkások is jobban járnak, mert nem veszik ki á kenyeret a szájukból a budapesti vagy más munkások!? A helybeli munkás pedig helyi fogyasztó és a kapott pénzt a forgalom vérkeringésébe adja, mert szüksége van cipőre, ruhára stb. Fönti hibákba beleesnek: bankok, akiknek pedig érdeke volna a helyi piacot táplálni, mert hiszen ők azok, akik wertheim-kasszákba tartják az életet adó erőt, mert ha az ő erejük vérkeringéséből kap a helyi piac, az mintegy elszortirozódiK; patikusok, akikhez kényszerülve vagyok menni betegség flpetén; villanytelep, társadalombiztosító (az utóbbi kettőnek még ellenszámlát sem lehet ledolgozni) nyomdai munkaszükségletüket Pesten készíttetik ei s ennek folytán a helybeli nyomdai munkások tétlenségre vannak kárhoztatva. Cipőkereskedők, akik Pestről vagy Bécsbői vásárolnak cipőt; ruhakereskedők, akik csak vagy osztrák munkás által 'készített ruhát árulnak, mig a helyi munkás munkanélküi sétál; az építőmesterek (tisztelet a kivételnek) a nyíregyházi munkabérekhez számítva adták be pályázatukat az elnyerendő munkáért, idegenből hozatnak »oicsó« falusi munkaerőket. Ezekből aztán következik a mult szomorú tapasztalata, hogy a helyi dolgozókat megszégyenítő módon tápláljuk a »levesosztó konyhám. Tehát ha hangoztatjuk i és hívei vagyunk azon eszmének, hogy »Nyiregyháza a nyiregyháziaké« akkor a helyi munkásnak a helyi munkáltatónál van a helye és nem kell kényszeríteni, hogy vándorbotot vegyen a kezébe, ha nem akar éhen pusztulni. Lássuk meg tehát már egyszer a magunk szemében is a szálkát és ne keressük azt a mások 'szemében. Fönti soraim nem felhánytorgatás akar lenni, csak intő példa azoknak, akik nagy elfoglaltságuk mellett csak a maguk baját látják 'és nem tudják átérezni a mindnyájunk baját. Kéz a kézbe tehát és segítsünk egymáson, meggondolva minden fillért, amit városunkból ki adunk, mert a város lakosságának pénztelensége helyi üzlettelenséget jelent, ami pedig egyenlő a szegénységgel. Ha pedig véletlenül a külföldet járjuk, pénzünket ne rontsuk azzal, hogy eszeveszetten költekezzünk. Minden fillért megfontoltan adjunk ki, mert minél kevesebb a külföldön a magyar valuta, annál bizakodóbb, fesz a magyar jövő. Ugy legyen! Szelkó Sándor. rorradalom az antóbnszban este 9 óra ntáa Kaptuk a következő levelet: Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur! A kisvasúti autóbuszkalauzok sorok írására. — A utazóközönség az autóbuszok idegtépőén pontatlan menetét eiidegtépően pontatlan menetét elkeseredett szívvel bár, de valahogyan eltűri, azt már azonban nem hajlandó tűrni, hogy az utasokkal kénye-kedve szerint bánjon el, ez a diktatórikus szellem. Az eset a következőképen történt: A vasárnapi ököritói tóünnepély alkalmával az autóbusz a Luther-palotától indult egész nap a strandra és oda is tért vissza. Az utasok eszerint váltották retúrjegyüket és a Misszió Társulat áltai kibocsájtott 2 pengős jegy is erre az útra szólt. Este 9 órakor azonban az igazgatóság hirtelen gondolt egy nagyot — ha nem is okosat — és közegeinek olyan utasítást adott, amely méltán kelt felháborodást. A strandról hazaigyekvő közönséget az első kellemetlen meglepetés akkor érte, amikor az autóbusz vezetője a kocsira felkapaszkodó utasokat azzal állította meg, hogy elsősorban a sárga jeggyel rendelkezőket szállítja a városba. Sárga jegy! — kérdezte mindenki meglepetten. — Kinek van sárga jegye? — Senkinek sem volt, mire a közönség egyszerűen benyomta a kapálódzó vezetőt a kocsi "belsejébe és mindenki elhelyezkedett. És érdekes, a kalauz bent a kocsiban már nem követelte a sárga jegyeket, nem is hiszem, hogy volt egyáltalában kiadva ilyen szinü jegy. A második még érdekesebb meg lepetés a kórház előtt törtéjat. Amikor az autóbusz a kórház állomásánál megállt, a kalauz stenton hangon jelentette ki, hogy szálljon ki mindenki, mert az autóbusz nem megy tovább. — Nem megy tovább? — kérdezték megrökönyödve — vmiért nem? — Mert az igazgatóság ilyen utasítást adott — válaszolt röviden és elszántan a vezető. — De hiszen a mi jegyünk a Luther-palotáig szól és onnan is indultunk — reprikázták az utasok. — Sajnálom, tessék kiszállni — volt * felelet.