Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-20 / 188. szám

6 JSíIrfRYIDÉK. 1929. augusztus 20. Testápolás -JEgészség „Ovidius a „tsonka ffilu barom"-mal teszi egy sorba a kopasz fejet" Szemelvények K. Mátyus István 1787-ben megjelent orvosi diaeteticájából olvasmány, mert az s betűt német s-el 'irja és f-nek is lehet olvasni. Itt foglalkozik a hajjal és ennek betegségeivel. Előbb történet; pillantást ad a legrégibb kortól kezdve. Hogy milyen szorgalmas adatgyűjtő volt, bizonyítja az a sok idézet és citátum, melyet az ókori és középkori ismert szerzők müveiből vesz át. A történeti rész után a süveg és kalap fontosságára hivja fel a figyelmet, végül a kopaszságról szól. Az emberi főnek befedése nem illik annak méltóságához. »A partusokon, sidókon és persákon kívül más népek nem igen szokták, maga a természet annak felsőbb részeit, vastag tömött hajjal béfedezte.« A régi nagy hősöket mindenütt mezítelen fővel ábrázolták, de mint Svetonius feljegyzi Julius Caesar kopaszságát az által leplezte, hogy állandóan babérkoszoA »Nyírvidék« munkatársától. A napilapok hirdetései között búvárkodni ráérő ember, ha statisztikát akarna készíteni a hirdetési reklámok mineműségéről, b» zonyára meglepődéssel látná, hogy a hajhullás elleni szerek reklámjai elegáns és vezérszerepet töltenek be. Ki ne ismerné: »Nincs többé stopasz fej«, vagy »HajhulIást biztosan gyógyít ez vagy az a titkos összeállítású szer«. »Én, Csillag Anna« stb. hirdeteseket? Ezen a ma embere nem csak nem ütközik meg, de ha nem is vallja be, sokszor veszi igénybe e varázslatos szereket és próbálkozik meg a sokatigérő kenőcsökkel és folyadékokkal. S ha keservesen látja, hogy amúgy is ritka szép hsának hullása nem áll meg és a borbélyraffinéria nagy művészete se tudja már ugy elrendezni, hogy észre ne vegyék a fogyatékos hajzatát, inkább egészen kopaszra nyíratja le és a napsugaraknak ter mészetes gyógymódja hívének fogja magát vallani és ez alá rejti hiúságát. Semmi uj nincs a nap alatt. A hajhullás nemcsak a mai emberek betegsége, ami miatt a lapok kozmetikai rovatának főtémájául szolgálnak, de igy volt ez már a legrégibb időken is. A napokban Bökényi Dániel a Szabolcsi Tanító főszerkesztője, ki nagy barátja a régi könyveknek, egy i/87-ből való orvosi könyvet mutatott nekem. Franciaországban már megmozdulnak a földalatti erők, Európában uj áramlatok kezdenek lábrakapni — és Erdélyben ekkor jelenik meg ez az orvosi munka, ameiyneK egyik fejezete a haj ápolásával és betegségeivel foglalkozik. A históriai és nyomdatechnikai szempontból is érdekes könyv az akkori sajátságos régies írásmóddal tárgyalja hat kötetben az egészség megvédését. Cime: Ó és Üj Diaetetíca az az az Életnek és egészségnek fenn-tartására és gyamolgatására Istentől adatott nevezetesebb Természeti Eszközöknek a' szerint való elé-szam lálása, a' mint azokra reákaptak, és eleitől fogva mindez ideig magok károkra vagy hasznokra vélek éltek az emberek. Mellyben Hat darabokra intezve a' maga elíbeí Diaetetieájának Első Darabját bővebben bí-magyarazta, ésjsok ide tartozó régi Szokásokkal és jeles Történetekkel meg-világosította, 's egyszer smind a' Természetnek Szentséges hellyeire is sok hellyeken a' jeget meg törte ; úgy hogy, ennyi részben, e' munka Természet' Historiaja, gyanánt ís szolgálhasson, K. Mátyus István. M. D Nemes kükülló és Maros székből egyesült Vármegyék R. jPnysicusa. A derék és tudós .fizikus végigvezet az akkori egészségügyi ismereteken, különösen a »hidég és meleg Aer ártaimáról« értekezik bőven. Égy kicsit ma már nehézkes rut hordott, mellyel galliai győzelmeiért övezték fel. Később a süveg kezdett általánossá válni és a rómaiak "a rabszolgaságból felszabaditottaknak a ^szabadságoknak bé-iktató jeléül és tzimeréük fehér süveget nyomtak a fejébe. A süveg volt a nemesi rangnak a jele. A megyei fizikus szerint a süveg Alakja is fontossággal bir. Luciánus a garamantákról írja, hogy strucctojásokat vágtak ketté és a felét használták süveg gyanánt. A zsidók, doktorok » római és rög papok hordtak ilyen kerek alakút. Az abbesziniai szerecsenek oly nagy karimájú kalapot viseltek hogy tiz ember alábújhatott volna. Igy végig megy a tatár süvegtől kezdve a magyar kalpagig és ezeknek hosszú leirása utón tér rá a haj tárgyalására. Az »asszonyi nemnek« tömöttebb és hosszabb haja szokott lenni, mint a férfiaknak, mert »mistekutánna a' Vénus gyakorlásához serényen hozzáfognak, sokan a fejek elein és tetejin meg-kopaszulnak, a' melly semmi más állatba nem tapasztalhatók.« Az őszülést a sok bánatnak, félelemnek és »ki nem gázolható* terhes gondoknak tulajdonítja. Felsorolja hosszan a különböző színű hajat, de hogy »mitől legyenek ezék, nints ember a' ki voltaképen kimagyarázhassa.« Muzeo Diocletiani, Róma Irta: MARCONNAY TIBOR Kívül szekerek zörögnek, fagylaltot árul egy fürge kéz, virágot vásárol a szerelmes ifjú ráhajló asszonyának, zeng a szökőkút medencéjében az ezüst tallér s befut a nápolyi [gyorsvonat. De fölöttem füstös és íves mennyezettel a néhai kegyetlen császár fürdőjének óriás falai. öleliK muzeummá halottak márvány s bronzszobrainak szomorú légióját. Mégsem szomorúság csarnoka ez: a föltámadásé, mert nem hal meg soha, mit a művészet márványba vésett s víg madarak is csicsergik kurta és halhatatlan énekeiket, nyílt ablakon száll a dal, harsog a színek paradicsomi kürtje. Tollait fürdeti a kis sereg porlepte ciprusok ágai közt, szinte békésen fordul el a kigyófürtü Medusa Addormeritata s nagyképű hajdaniak kopasz fején gúnyosan szikrázik a nap. t Innen a kertbe megyek, az ápolt, furcsa utakra, melyek á szobrok erdejében kanyarognak, akantuszlevelü csonkaoszlopok tövén, a fényben, a zümmögő gyepen hangtalan siklanak a gyíkocskák, smaragd testtel, hajlékonyan. Csudás torzók térdelnek felejthetetlenül, istennők fehér karja világol jázmin és rózsák 'és Íriszek bokraiban a kékselyem ég alatt boldogító titkokat susognak á ciprusok sudarai, s a négyszögletű faiakon tul a város figyelmeztet, hogy mégsem körülzárt szigete ez a múltnak, édesen profán és álmatag zaja csattan. A balga költő, régi magam, titkok rossz ismerője talán azt mondaná: halál találkozik itt meg az élet, de ma már látom: élet vagytok mind a ketten s egyenlő szeretettef fogadom tajtékos hullámaitokat magamba. A halál galériája is életté szökken bennem s a halál jegyében látom a pillanat hivalkodó ágálását: egyenlő szeretettel fogadlak benneteket magamba, mult és jelen, próza és poézis, mint deltát a tenger. Intézeti fehérnemüek paplanok, vászonneműek, törülközők harisnyák^ zsebkendők. Előírásos sötétkék szövetek leányok részére, fiuszövetek nagy választékban legolcsóbb áron szerezhetők be UNGÁR LIPÓT áruházában Nyíregyháza, Luther ntca 4. 4985-5 A kopaszságot mindenütt nagyon szegyenlik — Jegyzi fel a bőbeszédű nemes doktor. Bochartus a megnyesett fánál is rútabbnak mondja. Ovidius »a tsonka fülü barommal teszi egy sorba a kopasz fejet.« Az udvari hízelgésugyan megpróbálkozott a kopaszság dicsőítésével és egy IX. századbeli költő a francia király kopaszságának megörökítésére háromszáz C betűvel kezdődött verssel hízelgett, a kopaszság ennek dacára sem tudott elterjedni. Sokan ezért álhajat viseltek. Első volt (Aelianus) 'Agathocles. szicíliai tyraunus, ki vendéghajat hordott. Görögül ennek neve »péniké« franciául »paruque« és ebből lett a paróka. A haj lenyiratását sokáig szér gyennek tartották. Egyszer egy 1460 körül uralkodó burgundiai hercegnek bőrbaja támadt, miért is az orvosok a haját lenyíratták. Az ország nagyon jót mulatott az akkor szokatlan, kopasz uralkodón. Egy pár fej le is gurult emiatt a tulajdonosa nyakáról, de .mvel az egész országot nem lehetett kivégeztetni, azt a rendeletet adta ki az elmés herceg, hogy minden burgundi köteles a haját lenyíratni! Ez fett most már az uralkodó divat és lassankint elterjedt a belgák és franciák között is. Ekkor emelkedtek a borbélyok nagy udvari tisztségekre. A németek már a régi korban is igyekeztek az exportot emelni. Ovidius szerelmi verseiben dalt zeng a sáfrányszinü hajról, amelyet Németországból" szereztek be. A hajfestés is divatba jött, állítólag Medea voft az első, ki haját színesre festette. A szakállviselésről is bőven elmélkedik. Már Aristoteles megirja, hogy a »szakállat a férfiju ékességére és méltóságára adatott«. Diogenes azt mondja: »ő szakállat azért viselne, nehogy magát férjíljunak lenni éf-felejtené« és ha találkozott egy csupaszálluval igy szóllott: »Talám szégyelled, hogy a Természet férjfinek, nem aszszonynak teremtett.<< A régi korban oly nagy volt a szakáll becsülete, hogy a philosophusokét még érinteni is bün volt. Még a középkorban is nagy becsülete volt a szakállnak. Frigyes király törvénye szerint, ha valakinek a szakállát meghúzták, a sérelmesnek 10, a bírónak 20 librát kell fizetni. Később azután a szakáll kezdte elveszítem nagy tisztefetét. Plutarchus szerint már Nagy Sándor a katonáinak levágatta a szakállát, mert az ellenség könnyen beleragadhatott*. A római császárok pénzein csak Hadriánus szerepel szakállasam A csupasz áll divatja fellendíti a borbélyipart. Állítólag csak P. Ticinius konzul 'Róma alapításának 454-ik esztendejében telepitett le először borbélyt Rómában, Vergilius pedig azt bizonyítgatja, hogy a beretválás feltalálása Abantes nevéhez fűződik. Dionysius tyrranus félvén a borbélytól a saját leányaival "borotváltatja arcát. Ezek voltak igy tehát az első nőborbélyok. Végül keserves szavakban fakad ki küküllővármegye tudósa; hogy sajnos a szakállviselet nem akar uj életre kelni. Mit szólna k. Mátyus a mai divathoz ? Dr. Kovács László — A nagyvárosok kemény gránitkövezetén testünket korai elfáradástól Palma cipősarokkal óvhatjuk meg. Minden lépésünk oly ruganyossá válik, hogy ezzel ugytestünknek, mint idegeinknek jóleső érzést okozunk.