Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-18 / 187. szám

1929. augusztus 18. JSftfKYIDÉK. 13 A szőlővesszők és oltványok termelésének állami felügyelete Végtelenül fontos .rendeletet ,adott" ki a földmivelésügyi minisz­ter 8X7200—1929. sz.'alatt, amely ben állami ellenőrzés alá helyezi az üzletszerűen vesszőtermesztéssel és oltványkésziléssel foglalkozókat. Az állandóan forgalomba hozók enge­délyt a minisztertől nyerhetnek, a kik pedig csak alkalmilag fog­lalkoznak ,eladással, azok egy ideiglenes engedélyt a szőlészeti és hprászati felügyelőségtől kaphat­nak. (Nyíregyházán ez a Szinház­utcáljan van.) Engedélyes felelős­séget tartozik vállalni a faj azo­nosságáért és a 76800—1928. sz. 'földmivelésügyi miniszteri rende­letben miegállapitott szokványmi­nőségért és az ott megállapított üzleti szokások szigorú betartásáért Az elmúlt télen csupán Szabplcs­megyében 6100 kat. hold olyan dombps terület fagyott ki, amely sem 1 gyümölcs tenyésztésre, sem •egyéb mezőgazdasági művelésre nem alkalmas. Ezzel szemben a nyíregyházi szőlészeti felügyelőség területéhez tartozó többi 5 várme­gyébjen együyttesen csak 5800 kat. hold olyan kifagyott terület van, amely kizárólag szőlővel való be­telepítést kiván. Adózás szem­{ ont játból az államra nézve sem özömbps, hogy a kifagyott terü­letek milyen mértékben pótoltat­nak, mivel az üres föld holdan­kint nem fizet 1 pengő földadót sem, amivel szemben ezen terü­let hozadékának hpradója eléri a 400 pengőt. A haóság mindent el­követ, hogy az alacsony borárak által elkedvetlenített szőlőbirtoko­sokéin a bizalmat ismét fel­élessze. Kállay Miklós dr. főispán volt í 'legelső, aki a kormány "fi­gyelmét felhivta a pusztulásra, Mi­ke cz István alispán és Kausay Tibor vármegyei gazdasági fő­felügyelő intézkedtek a károk össze irása iránt, Debsky Béla szőlészeti felügyelő pedig sorbp. járta a terü­leteket és ellátta jótanáccsal azo­kat, akiknek tőkéit gondos keze­léssel még meg lehetett menteni. A szőlővesszőket forgalomba ho­zóknak állami ellenőrzés alá való helyezését örömmel fogadta Sza­l^olc ^vármegye (közönsége már csak azért is, mert az állam kilá­tásba helyezett segítsége is kár­tya veszhetne az esetben, ha a vess­szőt árusítók uzsora árakat kér­hetnének, vagy pedig selejtes árut bocsáthatnának forgalomba. s port A csehek minden városközi mérkőzést lehetetlenné tesznek A Nytve vezetősége nagy jelen­tőségű propaganda mérkőzéseket akart lebonyolítani szombaton, va­sárnap és Szent István napján két felvidéki csapattal s már a mérkőzésekre minden előkészület megtörtént, amikor derült égből jövő villámcsapás módjára a cse­hek olyan akadályokat támasztot­tak, hogy a mérkőzéseket le kel­lett fújni. Szombaton és vasárnap a Nytve Ungvárra készült, hogy megmérkőz zék a CsSK csapatával. Az uzs­horodi rendőrigazgatóság azonban sarról 'értesítette a vendéglátásra »£ész felvidéki csapatot, hogy a nyíregyháziak ungvári szereplését nem tartja kívánatosnak s igy a mérkőzéseket nem engedélyezi. — Hogy ennek a határozatnak mi áh a háta mögött, nem tudja senki sem, az ungvári labdarugók is csak sejtik. Valószínűig a Nytve jeligés levélpapirosa késztette a cseh rend őrigazgatóságot arra, hogy meg­akadályozza a mérkőzést, mert a levélpapiroson ez áll: »Munka és harc helyén találja a magyart.« Bármilyen nagy kedvetlenséggel ÍS fogadta a Nytve csapata az ér­tesítést, mégsem vesztette eí" telje­Ben a kedvét, mert azt hitte, hogy majd kárpótlást talál a Kassai S. C. nyíregyházi vendégszereplésé­ben, amelynek Szent István nap­ján kellett volna megtörténnie. A Felvidék legmagyarabb csapatá­nak nyíregyházi túrája elé széles sportkörökben nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés s most a fegnagyobb lelkesedést is elfújta a csehek ujabb indokolatlan eljárása. A kassai csapat arról értesítette a Nytve vezetőségét, hogy a csehek az útlevelek láttamozása elé áthág­hatatlan akadályokat gördítettek s igy legnagyobb sajnálatukra nem j öhetnek le Nyíregyház ára. A Nytve tehát nem mehet Ung­várra s nem fogadhatja vendégül a kassaiakat. A Nytve kényszerű­ségből, mert mást ugy sem tehet, a mérkőzéseket lemondta, az ügyet azonban nem hagyja annyiban, az esetről részletes feljelentést tesz a MLSz-néí s orvoslást kér a ma­ga részére a csehek eljárásával szemben. — Az 1929. évi uj Bortörvény kapható a Jóba-nyomdában. fiZ ÜZLET KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG „FIZETÉSKÉPTELENSÉGEK" CIMÜ ROVATA A LEGÉRDEKESEBB OLVASMÁNY INGYEN MUTATVÁNYSZÁMOT KÜLD A KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI., ANDRÁSSY-ÚT 29. SZ. Telefon: A. 110-14. 4957—5 ^W ti iB MUK jMBWBMPWBB lMJKIIIll jjBM Príma fornérdiórönköket 50 cm. átmérőtől felfelé vastagságban megvételre keres Lövy Dávid és Fiai fornérgyár, 50H4 Újpest, V;c^i-iít 60 s;ám. Nyírfa-utca 17. szám alatt úri lakóház 3 és 4 szobás lakásokkal, teljes komforttal eladó. A lakások beköltözhetek. Felvilágosítást nyújt: Dr. Ruzicska Jenő ügyvéd, Nyiregyháza, Bercsényi-u. 5. Telefon : 241. sz. 5912-2 Mégis kisüt a nap ­Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. Simonfai Ambrus ebbe az isteni nyílásba me­redt. Kiszáradt szájjal, elszoruló torokkal lesett befelé a mesebeli titkokat rejtegető hasitékon. Látta a gyönyörű vonalban meghajló két vállat, amelyen a halványkék erecskék szeszélyes cirádái rajzoltak eleven patakocskákat. Látta a hamva, san, frissen megfeszülő fiatal bőrt, amely középen halk, meleg völgyecskévé szükült össze és üte­mesen emelkedett le és fel, le és fel, le és fel... és látta a szívverések finom reszketéseit rajta... Látta a fehér vászonbluz nyílásától nem mesz­szire a rózsaszín, húsos, ferdén heverő, telt mellecskéket, két isteni halmot, amelyek mint­ha szemérmes igyekezettel akarnának rejtőzni a szentélybe hatoló férfitekintet elől... A halántékán ujjnyira duzzadt ki az ütőér és Simonfai Ambrus valósággal itta, falta, hab­zsolta, fotografálta a legszebb tájképet. A szíve hallhatóan kalapált. A szájában hosszú fűszálat szopogatott. Most hirtelen a kezébe vette és észrevétlenül becsúsz­tatta a vászonblúz kivágásán. A fűszál elérte a forró bőrt és beljebb siklott... Cica arcát hirte­len láng öntötte el, a fülében sustorgás robbant szét és a szemeire lassan, mélyen ráeresztette a hosszú (, fekete szempillákat ... Az újságíró támolyogva ment odább és arra gondolt, hogy ime, a stréber milyen ma­gamód jaszerinti formában mutatja és élvezi feltét­len győzedelmét... A zalafai gőzmalom ebben a pillanatban mintha a Simonfai Ambrus arcá­nak mását tükrözte volna vissza esőmosott, vö­röstéglás homlokzatán, mind erősebben és erő­sebben... \ 13. fejezet. \ L. ' Zsuzsa tanítónő szoBájában ezúttal parázs rendetlenség fogadta az újságírót. Festőállvány, jszertedobált rajzlapok, egy feldöntött szék, se­Jyemkendők, ruhadarabok. És Zsuzsa éppen a festéshez készülődött, amikor Csaba bekopogta­tott. Zavartan, elfogódottan pillantottak össze s egy másodpercig riadtabban vert a szíve mindket­tőjüknek. De aztán Zsuzsa kitárta az ajtót és fius (barátsággal rázta meg Ughy kezét. '— Jöjjön és érezze jól magát az én iskolám­ban — mondotta mosolyogva. Mialatt a festőállványt sebesen összerakta, hogy az egzotikus spanyolfal mögé vigye, ismét telömlött lelkén az a bizonyos megnyugvásféle érzés, amely mindig lenyűgözte, valahányszor a férfit maga mellett tudta. Olyan nyugodt, biztonságos, elégedettséges érzés volt ez, amit azonban sohasem tudott meg­magyarázni magának. Igaz, hogy nem is igye­kezett, mert érezte, hogy bizonyos ösztönszerüség­gel jelentkezik az nála. Az az érzése támadt, anélkül, hogy gondolatban egyáltalán foglalko­zott volna ilyesmivel, hogy Ughy az a férfi, az eddig ismert valamennyi férfi között, akinek gon­dolkodás nélkül tenné kezébe a kezét és akinek az oldala mellett bátran és nyugodt szívvel vágna neki az életnek és minden ismert és ismeretlen bajnak, kellemetlenségnek, veszedelemnek. — Holott a nézeteik, az elveik és a világfelfogá­saik sok tekintetben homlokegyenest állottak és nem egyeztek. Zsuzsa ezt az éles ellentétet csak akkor érez­te, ha Ughy Csaba nem volt a közelében. Mi­helyt mellette érezte az újságírót, nyomban szerte­lsuhant minden ködlő ellentét és az űrt, amely a kettejük világnézeteit elválasztotta egymástól, nem látta olyan feneketlennek, és áthidalhatatlan­nak. Az a lobogó tűzü hazafiság is, amely az ő női lelkét át-meg-átjárta, ugyancsak megválto­zott és csökkent engesztelhetetlenségében. Csen­des aggodalommá szelídült, ha sCaba új elveit, új eszméit hallotta felbuzogni. Pedig csak alig-alig ismerte Ughyt. Nagyon kevés közelebbit tudott róla. Tudta, hogy a mes­terségében igen számottevő és komoly egyéniség, hajlíthatatlán és meggyőződésétől tántorítha­tatlan, akinek szépírói sikerei is volnának, ha a protekciótlanok számára vontatóhajó lassúságával közelgő sikert türelmetlen egyénisége megvált­hatná. Elrúgta magától a főváros hazug, törtető, irigy, gyilkos csipkedésü újságírói társadalmát és lejött vidékre, a csendbe, csendes lapot csinálni és elmélkedni. Novellák helyett, amiket amugy­sem tudott volna aprópénzre váltani, a művészi Riportokra adta a fejét és egy-egy tudósítása amely valamelyik fürge estilapban megjelent, va­lóban felért az arrivé-írók fáradt koholmányaival, de ami a legfőbb: fejedelmi pénzeket hozott< Tolsztojt szerette, Dosztojevszkijt, Shakespearet, Dickenst és Anatole France-t... Tudta róla Zsuzsa, hogy amikor a világhá­ború ajtóstól ránkrontott és őt is fegyver alá parancsolta az emberek személyes szabadságát oly semmibevevően felrugó katonáskodási tör­vény: jelentkezett ugyan, de lemondott önkéntes­ségi jogáról, mert nem akart rangot és nem akart tiszt lenni, hogy etftbertársai gyilkolásában érde­met szerezzen és kitüntetést kapjon. Mint közka­tona mennyit szenvedett, tűrt és nélkülözött. Tudta róla, hogy szennyes munkákat végzett és amikor súlyos sebesülten orosz fogságba került, elhurcolták a hideg, dermesztő levegőjű Szibé­riába, őt, az izzólelkü, nagyszívü embert. És mint balkarjára bénát, félig nyomorék testtel enged­ték vissza, mint csererokkantat. Tudta róla még azt is, hogy ádázul gyűlölt minden becstelenséget, méltatlanságot és durva­•jságot, mert őmaga szinte naivul becsületes és igaz volt —• és gyűlölt minden hatalmat és ural­mat, mert valamikor nagyon sokat szenvedhetett és ezek a szenvedések komorrá és keménnyé for­málták a lelkét. (Folytatjuk.) .. i I I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom